Blogok 2001 óta

Ugyan az oriandras.hu domain csak 2014-ben indult, de a blogolást nem ekkor kezdtem. 2001 óta írok rendszeresen különböző felületeken blogokat.

Az első blogom a patito.hu domain alatt futott és Le Patito Journal néven jelent meg. 2008 tájban szűnt meg. Utána következett a Creative Slave, ahol elkezdtem összegyűjteni a korábbi blogokat is a webarchívból és saját mentésből, de még nem értem a végére.

A jelenlegi blogomon vannak regisztrációhoz kötött tartalmak, amiket a nyilvános napló menüpont alatt találsz meg. A többi bejegyzést itt, a Blogok alatt olvashatod.

Könyv kritikák, sorozat kritikák, színház és film kritikák adják a blog gerincét. Ezek mellett van egy részleg, ahol az amatőr fotóim és videóim láthatóak. A blog elszórtan tartalmaz politikai témájú írásokat is, de ezeket tervezem átteni egy másik felületre és itt csak utóközlöm majd őket a Máshol írtam szekcióban.


Azzal, hogy lecseréltem a blogomat augusztusban egy csomó témám beragadt. Ott a vázlatok közt van vagy 10-12 olyan előkutatott bejegyzésvázlat, amik közül többet már sose fogok megírni. De van pár olyan, amit egyszerűen áthozok ide, a következő sorozat-kritika is ilyen. A Fargot ugyanis még a tavasszal néztük, ahogy kijött egy új rész és elkészült a felirat helyből leültünk a TV elé. Nekem nagyon tetszett. A sorozat második felét már egyben daráltuk le, valamikor a nyár közepe táján, mert Dávid születése minden szabadidőnket nullázta. Ha meg éppen lett volna egy szűk óránk TV nézésre, akkor inkább beájultunk aludni.  (tovább…)


De most komolyan, ki ennek az embernek a kommunikációs tanácsadója?!

Én vagyok az egyetlen, akit három párt kért fel.
Én vagyok az egyetlen, akit három párt támogat.
Én vagyok az egyetlen, aki deklaráltam, hogy a Fidesz hatalmát kell megtörni.
Én vagyok az egyetlen, aki Tarlós Istvánt akarja legyőzni.
Én vagyok az egyetlen, aki nem a Fidesz forgatókönyve szerint ugrál.
Én vagyok az egyetlen, aki tegnap is inkább a budapestiek gondjaira figyelt.
(via facebook.com/falusferi)

   Őri András - - hozzászólás

Az oldalt működtető sablon (Loonatic – hillside) kapott egy kis frissítést, elvileg a különböző eszközökön a skálázódás már jól működik, így mindenféle kijelzőn olvasható lett a blog. Természetesen még nem 100% (valaha lesz az?), a kis felbontású androidos mobiltelefonok egy gyors szükségmegoldáson mozognak. Idővel ők kapnak saját felületet.

A közeljövőben a beépített hasonló-tartalom ajánlót és a fejléc rendezését tűztem ki magam elé. Hiba jelentést, tippeket szívesen fogadok itten a hozzászólások közt!

   Őri András - - hozzászólás

Az elmúlt hetekben kicsit új irányt vett a kapcsolatom Cilivel, belekényszerített a nevelő szülő szerepébe. Nehezen viselem.

Lassan három éves lesz és eddig ritkán kellett nevelnem. Jó ez így nem pontos, az első pillanattól kezdve nevelem, hisz hatok rá, irányítgatom, szeretem, de ez most más. A hiszti betoppant az életünkbe, pontosabban az enyémbe. Én eddig keveset találkoztam vele, hisz csak este és reggel vagyunk együtt, a java Zsófinak jutott.

Bár a körülöttem levő férfiak, pontosabban az apák, a hisztit rendre a gyerekük hibájának tudják be (és főleg az anyát teszik felelőssé, milyen kényelmes) én biztos vagyok benne, hogy mindenki hisztis, csak van, akit kinevelnek belőle. Próbálgatja szegény kölyök, hogy meddig mehet el.

Szerintem ez jó, bár adott pillanatban azért borzasztó idegesítő. Én úgy vagyok vele, hogy amíg nem zavaró, nem csap követelőzésbe és esetleg tettlegességbe, addig hagyom Cilit (és majd Dávidot is), hogy úgy élje az életét, ahogy akarja. Ha szüksége van rá igyekszek segíteni neki.

És azt akarom, hogy Cili tudja, mindig, hogy ott vagyok. Ha ez azt jelenti, hogy ott is kell lennem, akkor semmi más nem lehet fontosabb. – Biztos pontnak lenni, We Are Creative Slaves 2012. október

Nem akartam soha megtörni, ezt olyan kegyetlennek érzem – pluszban nincs értelme eltaposni a személyiségét. Mindemellett persze a hisztizésre nincs nagyon más recept, mint határozottnak, következetesnek és kitartónak lenni. Nem árt nyugodtnak is, de ez a legnehezebb dió.

(x) A reklám helye - ha szeretsz kattintasz egyet! :)

Mindenesetre borzasztó rossz érzés, mikor ül a kádban, torkaszakadtából üvölt és csapkod és követel valamit, amiről tudja, hogy nem szabad én meg ott kell, hogy szívózzak vele. Vacak egy dolog, remélem hamar túljutunk rajta.

 (Címlapkép: Őri Zoltán)


Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a kitalált munkához megvan az elkészítéséhez szükséges eszköztár.

Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a Photoshop nem hivatkozik a kevés memóriára két kattintásokként.

Felébredtem és bilibe lógott a kezem.



Megettem az ebédet és még mindig borzasztó éhes voltam, így felkerekedtem és elvágtáztam a sarki CBA-ba, hogy keressek bármit, amit ehetek (hisz mennyiségi megkötés nincs). Rövid válogatás után sikerült egy 3% zsírtartalmú gálasonkával, egy extra sovány joghurttal és két Coke Zeroval felpakoltan beállni a pénztárhoz.

Az utcán feltűnést keltettem, ahogy a műanyag tálcából, menet közben faltam a sonkát. Ha azt mondom éppen diétázom kiröhögnek.


Már nyár vége táján úgy éreztem, hogy nem ártana kicsit leadni a súlyomból. A kilókkal igazából általános iskolás korom óta küzdök, de 5-6 éve túl nagyra növeltem a pocakomat. Cili születése után általam is érthetetlen okokból leadtam pár kilót és egész jól érezte magam a bőrömben. Olyan 110 kg körül állt meg a érthetetlen fogyás és jó ideig nem is mozdult. Aztán idén sunyin kezdtek felszaladni újra a kilók.

Most 118-ról indulok és 90 körülire szeretnék lemenni. Én alapvetően nem igen hiszek ezekben a tudományos diétákban, az a véleményem, hogy ha kevesebbet eszem és többet mozgok, akkor fogyni kezdek (nekem ez mindig bejött), de mivel Zsófi éppen egy Ducan rendszerbe kezd könnyebb csatlakozni hozzá, mint két félét főzni, ha a gyerkőcöket is számoljuk, akkor háromfélét.

Tegnap kezdtük, és eddig éhesen, de jól bírom. Mondjuk ma volt egy fájdalmas pillanatom, mikor a boltban megláttam a szeletelt baconnel teli hűtőpultot. :-)

Ja igen, meg azt is le akartam írni, hogy vettem Zero Colat – azt engedi a rendszer – és csak megerősített az élmény a korábbi véleményemben: ennek borzasztóan más íze van, mint az igazi Coca-Colának. Nem tudom, hogy állíthatják azt az emberek, hogy ez ugyanolyan. Valami fura utóíze van…

Meglátjuk, hogy fog menni ez a diéta, ma még erős bennem az elhatározás, hogy kitartok és követem az előírásokat. Azt saját tapasztalatból tudom, hogy keserves mikor megáll a fogyás, az a tervem, hogy akkor fogok valami aktív sportot beindítani, ami majd átzökkent a nehézségeken. Egyelőre szimplán éhes vagyok.


Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.

(tovább…)

   Őri András - - hozzászólás

Cili a nyakamban ül, igyekszünk elérni a 86-os buszt, de a piros lámpa feltart. Jobbra tőlünk valami reklámtáblát hegesztenek.

– Nézd Apuci, mit csináj a bácsi!
– Ne nézz oda Cili – válaszolom – megfájdul a szemed.

Miközben magyarázom neki, hogy mit csinál a bácsi és miért fájdul meg a szeme, azon gondolkodom, hogy igazából fogalmam sincs megfájdulna-e a szeme, hisz én sokszor néztem ahogy hegesztenek még gyerekkoromban, bár mindig rám szóltak a szüleim, és sose lett semmi bajom tőle. Szóval jól lettem idomítva és most adom tovább a dolgot, minden tapasztalat és tudás híján. Vajon Cili is így csinálja majd?

   Őri András - - hozzászólás