A szavak néha semmit nem jelentenek
— 2000 óta —
-
Waldorf első nekifutásra
Decemberben életem első érvét hallottam, amit megértek a Waldorf mellett: nincs hittan, vagy kötelező erkölcstan.
-
A hazátlan ember – Kurt Vonnegut
Hogy mi akar lenni a hazátlan ember, azt nem tudom megfejteni. Úgy tűnik nekem, hogy Vonnegut egyik legnagyobb baja az volt íróként, hogy sosem volt más témája, mint önmaga.
-
Robert Low – Varjúcsont
A Varjúcsont számomra követhetetlen volt. Megértettem a történetet, de a sűrűn cserélődő mellékszereplők, az epizódikus ellenfelek darabossá tették a regényt. Sokszor fogtam a fejem, igyekeztem rájönni hogy most kiről olvasok éppen.
-
Tanuljunk szüleink hibáiból
Emlékszem, gyerekkoromban Apunak volt egy doboza, amiben a régi festő és rajzoló dolgait tartotta. Ez számomra tiltott terület volt. Gyönyörű ceruzák, csőtollak, festékek és ecsetek. Aztán nagyobb lettem, én is rajzolgatni kezdtem és Apa enyhén ceremoniálisan átadta. Emlékszem a várakozásra és az utána következő csalódottságra. A csőtollak beszáradva, a festékek tönkrementek, az ecsetek is használhatatlanul…
-
Szerkezeti átalakítás
Az elmúlt hónapokban, ahogy belaktam ezt a blogot, rájöttem, hogy túlgondoltam a honlap szerkezetét. Az elmúlt időszakban nézegettem kicsit a tartalmakat és jelentős egyszerűsítést hajtottam végre.
-
Steve Jobs, a digitális kor látnoka
A Géczi Zoltán szerkesztésében megjelent könyvben mindenféle számítástechnikában jártas arcok és újságírók dolgozzák fel fejezetről fejezetre a nemrég elhunyt üzletember életpályáját.
-
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Nekem, őszintén szólva, a vágott verzió nagyobb élmény volt. Lehet, hogy azért, mert azt olvastam gyerekkoromban és egy hatalmas élményt adott, de megkockáztatom, hogy a tömörítés, a regényes elemek kidomborítása jót tett a könyvnek.
-
Material design javascript nélkül
Az elmúlt hetekben egy olyan WordPress sablon csomagon dolgozgatok, amik a jelenleg futó megrendeléseim kivitelezésében segítenek.
-
A legjobb barátnő
Azt hiszem a feleségemnek lassan én leszek a legjobb barátnője, délután – miközben éppen a tableten játszottunk autóversenyt a lányommal – egyszer csak felragyogott és felpattant: – De jó, most tudod mit csinálunk?! Leszedjük a mitesszert az orrunkról. Azzal valami fura tapaszt borított az orromra, majd 15 perc múltával elégedetten nyúzta le az orromról. Ideje…