

A 11.22.63.-at Zsófi találta, aztán ahogy kezdtek lezárulni az idei sorozatok az üres helyekre betettük ezt. Remek döntés volt, bár az eredeti Stephen King könyvet még nem olvastam, de a sorozat kifejezetten jó lett. Az időutazásos történetek amúgy is nagy kedvenceim, de eddig általában a nagyon régmúltba tett utazásokról olvastam csak (vagy a jövőről, természetesen).…
Éppen a Cili által rendelt és persze meg nem evett sajtos melegszendvicset próbálom Dávidnak adagolni, de ő a nővérét utánozva csemege uborkát szeretne enni, ezért kiköpi, a falat a padlón landol. – Jaj Dávid de utálatos tudsz Te is lenni! – mondom mérgelődve. Cili felsóhajt: – Hát igen. Ilyen gyejekeitek vannak… #cilimondta

Az első főzés. Az erről szóló anekdoták általában vicces-borzasztó történetek. Az unokaöcsém például egy konzervvel, talán sólet, élt át iszonyú dolgokat. Nekem a szétrobbant ételnél kevésbé akció dús élmény jutott, de azért humor ebben is van.
Időjárás: maradt a hideg, de legalább napos Annyira kellene a pénz, hogy úgy döntöttem megint belevágok ebbe a ReBlog versengésbe. Most megadott szavak/témák köré kell blogbejegyzéseket írni. A mainak örültem, elég könnyű volt és azóta is folyamatosan pörög, kint van Origo címlapon is, szóval sikerült jót csinálni azt hiszem. De azért nagyon vicces, hogy miként…
Fáztam én már tegnap is, a 14°C nem sok (hülye hideg egy idő van), de az meglepő volt, hogy az irodában is pulóverben ültem. Ma már rutinosan két pulcsit is hoztam, de ugyanúgy vagyok, ahogy az utcáról bejöttem: pulóver, dupla póló. Kezd déjavum lenni.
Régebben amikor valamilyen nagyobb választási esemény volt, országgyűlési vagy önkormányzati, de az izgalmasabb népszavazásoknál is, össze szoktunk ülni a barátainkkal és közösen figyeljük az élő közvetítést este. Ezek az eredménytől függetlenül is jó hangulatú összeröffenések voltak. Aztán jöttek a gyerekek sorban itt is, ott is és ezek az események elmaradtak, mostanság kettesben nézzük a tévét a…
„Anyu, ki az, aki ott kapaszkodik?” (Jézus a kereszten) #cilimondta

Néha előjön az a furcsa perverzióm, hogy elolvasok akkor is egy könyvet, ha már az első oldalak után egyértelmű, hogy vacak az egész. Az Amíg a lányod voltam esetében is pont ez történt.
Itthon betegeskedünk a gyerekekkel. Cili nézi a kezemet, szánakozik. – Szegény Anya, mennyi piros pöttyöd van! – Hát igen. Jól elkaptam én is. – Így most nem nagyon csodálnak meg téged a fiúk! 😀 😀 #cilimondta

Harminchat évesnek lenni jó és fárasztó dolog. Na, úgy tűnik újra lepörgött egy év, de milyen év! Az elmúlt években arról írtam a blogomban minden születésnapomon, hogy alapvetően nyugodt, rendezett és kiszámítható életet élek és ez milyen jó. Amikor 34 voltam akkor nagyon elégedett voltam magammal, úgy éreztem pont jól vagyok. Tavaly már kicsit éreztem…