
Cilivel a hazugságról beszélgetünk. Cili rögtön hoz egy példát is felháborodva, amiből úgy érzem, érti is, meg nem is. 😀 „- …Igen! És tegnap a Dávid eltépte a vijágot és TANUSÍTOTTA, hogy én voltam!” „A Flója azt mesélte nekem, hogy belenézett a wc-be és beleesett. De ez csak vicc volt!!! Jót kacagtunk!” Imádom a szókincsét.…
Ha én Dante poklába kerülnék, akkor tuti, hogy lenne egy külön köröm, amiben a bugyrokat a Freeware programok után neveznék el. Jelen pillanatban én hol a Notepad++, hol a GIMP bugyorban fövök, pedig még nem is jutottam pokolra. De majd megszokom.
Azért a Mastercard nagyot ment ezzel a minden másra ott van a Mastercard dumával. Nekem is ez jutott eszembe úgy 20 perce, amikor sikerült megoldani egy égetően fontos hibát a melóban. Nem részletezem nagyon, de az adatbázisban nem jelentek meg a feltöltött csv adatok és péntek óta nem találtam az okát. Aztán reggel amikor letettem…
„Nekem néha olyan az életem, hogy… …nagyon nagyon sokat pisilek. Nem tudom abbahagyni.” #cilimondta
2009-ben ezen a napon pár hónapja dolgoztam azon a munkahelyen, amit a múlt hónap végén hagytam ott. Ma szembe jött velem egy akkori írásom, ami a cigiszünet hiányán merengve az akkori irodai életemről szól és nagyon érdekes így újra átélni. A sztorihoz hozzátartozik, hogy a bejegyzés cover fotóját, ma már én sem értem miért, de…

A múlt heti kényszerszabadság alatt rengeteg időm volt olvasni, nem csak Stanislaw Lemben sikerült csalódni, hanem újra felfedezhettem, hogy Stephen King mennyire jó író. Elég fiatalon akadtam össze King műveivel, az unokatesóm, Samu nyomta az elsőt a kezembe azzal a felvezetéssel, hogy itt van István király egyik legjobb regénye. Nem tudom már melyik lehetett, de…
– Anya, ma hétfő van? – Nem, ma csütörtök van. – Ma lesz tojna? – Nem, az holnap lesz. – Holnap? – Igen, holnap, pénteken. …. – Apaaa! Ma holnap van?! * – Anya vettél a Dávidnak is új fogkefét? – Nem vettem, mert neki még jó a régi. – De ha meglátja az én…
Három nap után kezdek belerázódni az új munkahelybe, az új irodába. Borzasztóan más ez, mint az elmúlt nyolc évben megszokott és ahogy ez a blog már nemegyszer tanúsította én nehezen veszem a váltásokat. 🙂 Talán ennek köszönhető az elmúlt nyolc év a Nagyszőllős utcában. Nagyon izgalmas kizökkenni a megszokott kerékvágásból, meg nagyon ijesztő is sokszor.…
– Képzeld Anyu, megszületett az Iván kistestvéje. – Igen? És hogy hívják? – Emma – Azt nem hiszem, mert úgy tudom, kisfiú. – Akkoj Peti. #cilimondta
Úton az orvosi rendelő felé: – És nem kérdezte az Éva néni, hogy miért jössz el ilyen korán az oviból? – De, kéjdezte. – És mit válaszoltál? – Hát hogy mejt megyünk és eladjuk a pisimet. 😀 Ha ebből meg lehetne élni… #cilimondta