
Bár a múlt esti nosztalgiázós-melankolikus hangulatom enyhült, azért reggel ért még pár benyomás, amire nem számítottam.
Fáradt vagyok. Zsófi szüleinél, a dolgozószobában üldögélek, combomon a tablettel. Elköltöztünk a Lágymányosi utcából és ez most szomorúvá tesz.

A Quimby számomra éveken át egy név volt a plakátokról és a fesztivál műsor füzetekből. Bár mérsékelten érdekelt, hogy milyen lehet, soha nem jutottam el a koncertjükre, és valahogy albumot se találtam tőlük. Így visszatekintve egyébként nagyon meglepő, mert abból a zenei körből válogattam magamnak a hallgatni valót, amiben ők is mozogtak.
Képzejd Anyu, találkoztunk a villamoson a Kis Dójival és azt üzeni neked, hoooogy (kis szünet) egy smst.

Évekig az Internet Explorer volt A BÖNGÉSZŐ. Lelkes rajongója voltam és bár jó sok éve már, hogy hűtlen lettem hozzá, de szíven ütött, hogy megszűnik.

Bár már évek óta nem aktív a World of Warcraft fiókom, de azért sokszor jut eszembe a játék. Jó két éve, mikor a cégnél a termékeink nevét fordítottuk németre, angolra az utóbbi nyelv rám maradt. Az egyik szórható modellfüvünket egy azerothi térségről (Forest glade) neveztem el. Fogalmam nincs az elmúlt években bárki rájött-e a huncutságra…

Ma olyan problémám merült fel, hogy a számlámon nem volt elég pénz egy időzített tranzakcióhoz. Jött a hibaüzenet sms-ben, e-mailben. A pénz egyébként megvolt, csak a tárcámban. A legközelebbi Raiffeisen fiók jó negyed óra séta, vagy 4 buszmegálló. Ha hozzáveszem a várakozást is, ez bizony jó egy óra. Munkaidőben ez elég macerás. Azon töprengtem, hogy…
– Beviszem a kisautót is fürdeni, jó Apa? – Ne vidd be, mert fémből van és megeszi a rozsda. Kirikolt a kezemből: – Képzejd, Anyu, nem viszem a kádba a kisautót, mert üvegből van és megharapja a víz! (Nem szó szerinti átirat, mert eltelt az esemény óta pár óra, de 90%-ig pontos.)

Az elmúlt hónapokban lezajlott tüntetéseken a legtöbbször az hangzott el, hogy aktívan kéne mindenkinek politizálnia. Ezek a szavak általában egy-két vagy még több ezer ember előtt hangzottak el. Az a pár ezer ember egyébként éppen aktívan politizált, azt is elmondom, hogy miért: időben szóltak nekik, hogy hol lehet véleményt nyilvánítani. Na, csak azért írom ezt…
Úgy alakult, hogy ma nem dolgozom. Zsófival hazafelé tartva néztük, hogy milyen szép, érdekes színű az ég. Persze megnéztük a két papírból készített eszközzel, sőt egy pillanatra mindketten felnéztünk a Napra is, de ez a szín, a se nem alkonyat, se nem déli verőfény az igazi csoda. Ilyet se látunk mégegyszer.