

Elég sokat szidtam már a The Walking Dead-et az elmúlt évben. A hatodik évad kifejezetten gyatrára sikerült és a tegnap előtt lezárult hetedik is csak egy paraszthajszállal lett jobb. Megpróbálok erre a paraszthajszálra koncentrálni.

Jó két hete befejeztük már a Taboo első évadát, de hiába kezdtem el vázlatolgatni hozzá csak nem tudtam igazán megírni a véleményem róla. Most kaptam egy kapaszkodót, megtaláltam az Index Kult kritikáját és ennek mentén próbálom összeszedni a gondolataimat a sorozatról.
Élni is nehéz, meghalni se könnyű. Ovénak legalábbis nem sikerül az öngyilkosság, mert bár akkurátusan eltervez mindent, valaki mindig betoppan az életébe és öntudatlanul megakadályozza benne. Hol utánfutóval kéne tolatni, hol a kórházba kell vinni valakit, és Ove bár morogva és tüskésen, de mindig elhalasztja az öngyilkosságát. Ráér holnap is, hiszen ha valamit csinál, akkor…
Úgy tűnik, hogy begyepesedtem vagy mi. Ez az egész kézműves forradalom már a kezdetek óta gyanús volt nekem, de akkor lett elevenembe vágó, amikor a söröket is elérte. Vessenek meg érte, de egy korsó hideg Staroprament ezerszer jobban élvezek, mint valami ipát. Azt se tudom, mi az az ipa. Utánanézhetnék, de mivel egyik sem ízlett…

Azt el kell mondanom, hogy a középszerű lektűr egy elevenbe vágóan pontos kritika. Ez a könyv nem több és nem kevesebb.
A világ legbefolyásosabb emberei nem politikusokról, háttérhatalomként működő milliárdosokról szól, hanem a korai számítógépjáték fejlesztés nagyágyúiról. Programozókról, játék fejlesztőkről, történet írókról, filmesekről és cégekről.
Néha elkeseredek és morgok vagy kicsit eltöprengek, hogy milyen ország már ez a mienk, ez a Magyarország. Aztán mindig arra jutok, hogy lehetne jobb is, persze, de én szeretem. Így is. Pont így is. Néha úgy tűnik, hogy mindenkinek, még egy országnak is lehetnek rosszabb pillanatai. Magyarország most éppen egy ilyen periódusban van. Úgy nézek…
Az elmúlt hetekben a Momentum mozgalomnak sikerült felkavarnia a hazai közélet állóvizét. Most róluk és az első akciójukról, az olimpia rendezés népszavazásáról lesz szó, a NOlimpiáról.

A Hátrametszés egy összecsapott könyv, nagyon hiányzik belőle egy jó szerkesztő, de az is lehet, hogy inkább nem Jordán Tamásnak kellett volna megírnia.