
-Akkor most végülis az Iván megint neked udvarol? – Igen. Nem a Pannának… (sóhaj) …így kezdődött minden…
Vendégségben Cili a házigazda kislányokkal játszik. Az idősebb kislány az emeleten lekapcsolja a villanyt, és a lépcső tetején kuksol. A kisebb lány azt mondja Cilinek izgatottan a játéktól: – Ott van fent egy félelmetes medve, gyere, nézzük meg! Cili kezében zseblámpa, látom az arcán, hogy fél egy kicsit. Jár az agya, majd jóságos, és biztató…
Esténként altatom Dávidot és Cili, már hálóruhában, jön puszit adni. Ma is így volt, ahogy elmenőben kecemergett le a kanapéról azt kérdi: – Holnap megyünk a dolgozóba? – Igen. – válaszolom kicsit meglepve a vidám hangtól – Akkor lesz a nagy sírás. – közli és helyére cuppantja a cumit – Szija!
Kacsa Dávidnak játék közben: – Egyszer megeszlek! Cili kérlelő hangon a másik szobából: – Ne, ne edd meg! Olyan helyes kisgyerek!
Állok a hintánál és monoton ritmusban lököm Dávidot, közben elhülve hallgatom a szomszéd hintában ülő kisfiú és a nagymamája társalgását. – Milyen arca van a múmiáknak? – kérdi a gyermek – Kicsit aszott, mint a szilva. Kis ideig még tárgyalnak a témáról, majd lezárásként a nagyi ezzel fejezi be: – Apád is előreszalad ezzel, neked…
– Cili, miért zárkóztál be a szobába? – Mejt szomojú vagyok. – Miért vagy szomorú? – Azt még nem találtam ki.
Cili a játéktelefonon valakivel beszél, hosszú hatásszünetekkel. – Szia! … Hètvégén nem akajtalak hívni, mejt buli volt. … Nem hiszem. … Nem!… Nem, nem, nem, azt nem! …. Nem hiszem, nem! …. Ja, úgy! Úgy lehet, úgy lehet!
Köd van. Cili megy, maga előtt felháborodva legyezgeti a levegőt. – Huh, huh! Ki süt ennyire?
„Amikoj a kisbaba bent van a mamája pocakjában, és a mamája sokat eszik, akkoj a kisbaba csupa kjémes, meg vajas lesz.”
Altatásnál az előre egyeztettet mesék végére érek. Jön a szokásos: Cili: – Mééég! Mééég! Mééég! Én: – Cilike, megbeszéltük előre, hogy hármat mesélek. Cili: – De mégegyszej! Én: – Elmeséltem mindhárom Boribont, ma már nincs több. Cili: – Deeee! Mégegyszej kettőt!