
Fura látni, hogy miként változik egy műfaj, hogy hígul fel, ha őszinték akarunk lenni. A történelmi regény valaha, mondjuk Robert Graves idejében egy sokkal lassabb, alaposabb szerkezet volt. Ha akció, kaland alakult is benne, akkor az csak azért, mert a történelmi személy, a megtörtént események leírásához hozzá tartozott. A Vandálok, vagy az Észak Urai könyvsorozatban…
A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük. Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet…
A mai munkámban az volt a szép, hogy amire elszúrtam több, mint egy órát azt reggel, frisebb fejjel szimplán elsőre megoldom. Kicsit nehéz volt kimatekozni, hogy az egymást követő negyedik elemek mindig valamilyenek legyenek. De aztán új nézőpontot kerestem, egy enyhén túlértékelt alkotásban ilyenkor a főszereplőnek azt ajánlották álljon fel az asztalra, majd összeadás helyett…
Már jó ideje van egy webes számlálóm, ami augusztus 8.-ig mutatja a hátralevő napok számát. Aznap kerül birtokunkba az új lakás ugyanis. Egy ilyen számláló jó dolog, presszionálja az embert, hogy intézkedjen, szervezze az átvételt követő felújítási hercehurcát.
Azt írja az Index, hogy újra lesz vasfüggöny, csak most nem a nyugaton, hanem délen zárjuk le a határt. Tudnék mondani sok mindent, de egyszerűen nincs miért. Most kéne elővenni a kordonbontó eszközöket és nem céltalan plakáttépegetéssel tölteni az időt, hanem kerítésbontással. Szerintem.

Kevés károsabb, undorítóbb förmedvény van ebben az országban, mint a KDNP. Egy ilyen szép tételmondathoz persze történet is jár. Miután szép meleg vasárnapra virradtunk, úgy határoztunk, hogy a két kölköt elvisszük a diószegi játszótérre, mert ott van tér arra, hogy a nagyobbik az új biciklitudományát tökéletesíthesse. Előnye még a rengeteg árnyas fa is. Mire odaértünk…
Sosem voltam igazán nagy véleménnyel a Magyar Postáról, mindez nem előre kivetített ellenszenv miatt van így, hanem a mindennapok keserves tapasztalatain alapul. A tegnapi és mai napon aztán újra sikerült úgy felbosszantaniuk, hogy úgy döntöttem végül megírom ebben a blogban is. Mondjuk úgy, hogy hiszek az építő jellegű kritikában. Igen, naiv vagyok. Pár napja, mikor…

A plakátrongálással én nem tudok egyetérteni. Kíváncsi leszek, hogy a mai plakátrongálók mit tesznek majd, ha Fideszes kollégáik a jogosnak vélt felháborodásuk miatt elkezdik leszaggatni a Vastagbőr-MKKP ellen-plakátjait. Hőbörögni fognak? Biztos. Igazuk lesz? Igen. Na, akkor ezért sem/nem kellene tépkedni meg rongálni, feleim.
Még hónapokkal ezelőtt belecsúsztattam egy ezrest a személyim mellé, az irattartó tokba, hogyha valamiért hirtelen kell plusz pénz ne legyen gond. Aztán szépen el is feledkeztem róla. Ma hamarabb jöttem dolgozni, majd egy órával, és az iroda felé menet bementem a CBA-ba, hogy megvegyem a szokásos ebéd-salátámat. Már éppen sorra kerültem volna, mikor nyúlok a…
Megyünk a bölcsibe Cilivel, a tegnapi viharról beszél: – És te mentél egyedüj az esős zivatajban. Tejjesen egyedül. – kicsit morfondírozik – Az ejős embej az ejős embej!