Hülye egy természetem van, hajlamos vagyok túlságosan kötődni dolgokhoz, tárgyakhoz. Ma például nagyon megrázó a napom: lomtalanítás folyik a kerületben és ki kellett tennem a pelenkázót (https://t.co/IbRPYrZwy3). Egy korszak ért véget, mellesleg egy világ omlott össze bennem.
Dávidnak csöpögtetek a szemébe. Nem viseli olyan jól. Mondom neki, hogy tartsa csukva a szemét egy kicsit. Erre kétségbeesve, könnyek között: – De akkoj neki fogok menni valaminek! #davidmondta
Cili fél az oltástól. Magyarázom neki, hogy miért kell, próbálom afelé terelni, hogy kerüljük el azt a jól ismert opciót, amikor 4-en fekszünk rajta, miközben ő ordítva kapalózik. – …és nem azért szúr meg, hogy bántson, hanem hogy ne legyél beteg. A doktor néni is jót akar Neked. Cili mérgesen: – Az nem jóakarás, hogy […]
Dávid az autó ablakából nézelődik: – Az embejek mennek haza? – Biztos nem mindenki, de a többség megy haza. – Mét? – Mert lassan esteledik. Megy le a Nap, látod? – Hát akkoj fel kell hozni a Napot. #davidmondta ” – A Dávid akkor már kisbaba volt, addigra már kikelt anya hasából.” #cilimondta