
„Nem tudom, elfelejtettem. Illetve tudom, csak el van felejtve.” #cilimondta
„- Anya, ez a lakásbicikli el tud indulni?” #cilimondta
„Tűzköpő hányás” #cilimondta
„Ó, de, ühüm” (=igen) #davidmondta
Vágom Cili körmét. Hagyja, de azért csak a hagyomány kedvéért kicsit nyávog. Aztán bölcsen: – Milyen jó, hogy csak két kezem van. És nem tizenöt. … Így sokkal hamajabb végzünk. #cilimondta
„Falilétja” (bordásfal) #cilimondta
„Nagyon szejetlek Anya!!! Jobban máj csak a csillámos szívet szejetem!” #cilimondta „Szülőnek lenni tulajdonképpen az elengedés hosszú folyamata” hallottam ezt (vagy kb. ilyesmi) bölcsességet egy filmben. Hát elkezdődött. 😀
Furkapálca. 🙂 #cilimondta
– Anya! Itt a gyűjűd! – Az nem a gyűrűm, az egy kulcskarika. (Hihi) – Úgy néz ki, mint a gyűjűd. – Ezüst színű, az igaz, de ebbe még az én ujjam is 3x beleférne. Túl nagy. – … Na, nem baj. (jóságos hang) Majd belenősz! #cilimondta
Nyári szünet utáni első nap az oviban. Megyek Ciliért, teljesen fel van pörögve. Az öltözőben nem találjuk a cipőjét. Ekkor még többen vannak az öltözőben. – Hát hol van a cipőm, a fjancba? Megtaláljuk, beszélgetünk. – Mit játszottatok a szőnyegen, amikor megérkeztem? – Nem játszottunk semmit, csak leültünk, mejt az Ilu néni mondta, hogy üljünk…