Joseph Heller: Gold a mennybe megy

Sosem tudtam eldönteni, hogy melyik a legjobb Heller könyv, a Gold vagy az Isten tudja, csak abban voltam biztos, hogy a leggyengébb a 22-es csapdája. A napokban kedvet kaptam a Gold a mennybe megy fanyar humorához és emberszólásához, szóval gyorsan újraolvastam. Még mindig tökéletes.

A család

A jelenlévők közül, apját is beleértve, mindenkinek volt legalább egy olyan gyereke, aki állandó szívfájdalmak forrása volt.

Tinédzser korom végén olvastam elsőre és hasonlóan más könyvekhez a Gold így a negyvenhez közeledve nagyon mást mond ma nekem. Fiatalabb koromban a stílusa hengerelt le, meg a politikai elit szörnyű karikatúrája. Most sokkal jobban élveztem a családi vonalat és most döbbentem rá úgy igazán, hogy mekkora barom a főhős.

Gold teljesen frusztrált és súlyos bűntudat gyötri a családjával szemben. Okosabbnak gondolja magát náluk (ami csak a tudományok terén bizonyul igaznak), de ez az Achilles ina. A bátyja, az apja vagy a mostoha anyja kedvenc szórakozása, hogy elpöttyentenek valami kapitális baromságot, amivel kihozzák a sodrából és komplett idiótát csinálnak belőle.

– Acapulcóba? – Harriet szájából ez a szó egy őskori szörny morgásának hangzott. – Mi van Acapulcóban?
– Acapulco – válaszolta Gold pedáns baritonhangon – hamarosan az egész ország új kulturális központjává válik. Az én ottani megbízatásom hivatali titok, és nem beszélhetek róla.
– Ebben az esetben beszéljünk valami másról – mondta Sid, mintha a segítségére akarna sietni, és Gold mélységes megkönyebbülést érzett. Beszéljünk a geológiáról. Vakok-e a keselyűk vagy nem?

Gold akkor sem állt volna közelebb ahhoz, hogy könnyekben törjön ki, ha ágyékon rúgják.

Egyértelműen a legjobb részek ezek a családi vacsorák. Gold egy komplett barom, a többiek piszkálják és a gyerekeiket meg teljesen leszarják. Iszonyúak egytől egyig.

A zsidó lét élménye

Ha valaha megfeledkezel róla, hogy zsidó vagy, egy keresztény majd eszedbe juttatja.

A könyv azzal az alapállással indul, hogy Goldnak 28 ezer dollárra van szüksége ahhoz, hogy minden gyerekének a tanulmányát ki tudja fizetni és rendben legyen az éves családi kassza. Mivel az egyetemi fizetése ezt nem fedezi cikkeket és egy könyvet ír. A könyv az amerikai zsidó létélményről szól, amiről Goldnak fogalma sincsen. Megpróbálja a családján és a barátain keresztül megtudni, hogy miről írjon. Az egész nem nagyon érdekli, sokkal inkább szeretne egy Kissingerről szóló gyalázkodás gyűjteményen dolgozni.

(Számomra ezek a részek a legunalmasabbak, és pont a kötet végén, amikor amúgy is leül egy picit a sztori érkezik ebből egy nagyobb blokk, kár érte.)

– Be kell ismernem, hogy én megvetettem – mondta Ralph. – Meg kell vallanom, hogy én Kissingert mindig egy mocskos, közönséges, hepciáskodó, kellemetlen, megvetendő, haszonleső, törtető kis zsidó szarnak tartottam.

Gold mindeddig úgy bólogatott Ralph jelzőinek szótagritmusára, mint egy idomított kutya. Most azonban hirtelen abbahagyta.

– Ralph – érdeklődött felettébb óvatosan –, abszolút biztos vagy te abban, hogy nem vagy antiszemita?
– Mert utálom Kissingert? – utasította vissza ezt a felháborító rágalmat Ralph jókedvűen, a fejét rázva. – Ó, nem, Bruce. Ha akarnék, se tudnék antiszemita lenni.

Az írást azonban sokszor félreteszi, mert megcsillan előtte a washingtoni karrier lehetősége. Állást kínálnak neki a Fehér Házban, persze van benne némi helleri csavar: az állást akkor kapja meg, ha elveszi egy déli szenátor lányát. A lánnyal nincs semmi baja, szívesen él vele Washingtonban, de a válásról azért nincs meggyőződve. Nagyon vágyik a politikusok életére, de nem illik bele. Minden hülyesége ellenére sokkal értelmesebb, mint akárki akivel találkozik.

Heller remek szatírát nyújt az amerikai politikai elitről, teljesen abszurd emberek, akik nem csinálnak semmit és minden felelősséget elhárítanak maguktól.

– Mit kellene csinálnom?
– Amit csak akarsz, amíg politikánkat támogatandó azt mondod és azt teszed, amit mi diktálunk, akár egyetértesz vele, akár nem. Szóval mindent. Tökéletesen szabad kezet kapsz.

Gold megzavarodott.

– Engem nem lehet megvásárolni, Ralph mondta finnyásán.
– Ha meg lehetne, nem kellenél nekünk, Bruce – válaszolta Ralph, Ez az elnök nem bólintójánosokat akar. Mi független, gerinces embereket akarunk, akik minden döntésünkkel egyetértenek, miután meghoztuk őket. Teljesen a magad ura leszel.
– Azt hiszem, be tudnék illeszkedni – határozta el magát Gold.

A Gold a mennybe megy a fentieken kívül még alaposan körbejárja a főhős csajozási szokásait. Lehetne akár kapuzárási pániknak is hívni, ha nem állandó szokása lenne a megcsalás. Ott van a washingtoni Andrea, az állandó szerető és a könyv végén még a lánya tanárnőjével is összegabalyodik. A feleségéről nem is beszélve, akit természetesen nem akar otthagyni, de állandóan készül rá.

– Bolond volna, ha lemondana rólad.

Linda kinyílt, mint a rózsa.

– Te aztán tudod, hogy kell egy asszonyt boldoggá tenni. De már most figyelmeztetlek. Soha nem fogok hozzád menni.

Gold egy pillanatig nem találta a megfelelő szavakat.

– Az öntőformát! – kiáltott fel végül. – Összetörték! Összetörték az öntőformát, amikor téged megalkottak!

A Gold a mennybe megy az egyik kedvenc könyvem évek óta. Az a kötet, aminek szinte minden bekezdését lehetne idézni, és a fentiekben talán kicsit el is galopiroztam magam. Remek szórakozás, sokat lehet rajta nevetni, őszintén ajánlom mindenkinek.