
Fürdetés van, éppen befejeztem Cilivel a közös játékot, labdáztunk, igyekezve elkerülni, hogy az egész fürdőszoba ússzon és Zsófi infarktust kapjon a látványtól. (Nekem úgy tűnik, hogy mindig éppen aznap mosott fel és nem vagyunk képesek tisztelni a munkáját. A kurzív szövegek idézetek.) Szóval egyszer csak Cili megszólal, hogy – Az Ivett azt mondta az oviban,…

A Marsiből készült Mentőexpedíció nagyon látványos film lett, de nem sikerült felnőnie a könyv színvonalához. Egyenletes és lassú kritika következik.
Ma a jóéjt-puszinál a lányom azt kérte, hogy – Apa, ma ne vigyéj át az ágyamba. Köztünk akart aludni. Talán egy héttel ezelőtt, mikor még nagyon beteg volt engedtem egy ilyen kérésnek. Most nem, mert macerás, ha köztünk alszik, keresztbefordul, rugdos, pofoz. És hajnalban így is átcaplat, legalább addig aludjunk nyugodtan. De pár perce, mikor…
Délután van, Dávid a kiságyában, Zsófi az ágyunkban én meg a Mickey egeret bámuló Cili mellett bóbiskolok a kanapén. Nem túl kényelmes a póz és arra ébredek, hogy a lány – egyébként finom-halkan – ezt morogja maga elé: – Csak én nem ajszom, ez micsoda hülyeség!
Ahogy öregszem egyre többször jövök rá, hogy az egyik legnagyobb hibám a hülye béketűrésem. Mint ez a János-eset is. Nekem igazából már december óta vannak bajaim a taggal, de a jó viszony fenntartása miatt magamban vagy Zsófinak fortyogtam. És nem első alkalommal járok úgy, hogy amikor megelégelem a szívatást és felcsattanok, vagy csak mondok valamit,…
Az asztalosunkról már írtam korábban, a nyilvános naplóban azóta is említettem már egyszer-kétszer. A kezdetben jól induló kapcsolatunk mostanra odajutott, hogy ha csak a nevét meghallom már felmegy a vérnyomásom. János szépen megcsinálta a konyhát, csak nem fejezte be. Lehet használni, csak a könyvespolccal és fűszertartókkal lóg még. Hogy pontosak legyünk ezt december közepe óta…

Amikor 11, bocsánat lassan 12 éve, Budapestre költöztem minden reggel keresztülvágtam a Feneketlen-tó melletti parkon. Akkor még a játszótér jóval szerényebb, a Park Színpad nem szabadtéri kocsma, hanem kulturális létesítmény volt. A tó körül, ahogy Zsófi Nagymamája mindig elmondta, a diákok eldobálták a joghurtos flakonokat és még nyoma sem volt futópályának. Az egész hangulata azonban…
Egy nagyon friss előadás a Pesti Színházból, új színészekkel, átgondolt rendezéssel. Schiller: Haramiák.