

Ez – szerintem – egy elég jól sikerült fénykép, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Anyu az esetek 90 százalékában grimaszol ha fotózzák. Azért is szeretem, mert a háttérben egy Tettye környéki utca látszik elmosódva, ami a szüleim szűkebb élettere az elmúlt években.

A Temofeszt nagy, megkerülhetetlen, súlya van és résztvevőként a legjobb a vasútmodell kiállítások közül. Lehet, hogy vannak elitebb rendezvények, vagy jóval kockább összejövetelek, de lássuk be ezek a szempontok egy elenyészően kicsiny szubkultúrát érdekelnek csak, a többiek, akik nem vasútmodell-kockák a játékmozdonyokon kívül is akarnak valami szórakozást és ebben a Technikai Modellvasút Fesztivál egyértelműen a…

A fotó még október 1.-én készült, a panorámaképet a Google Fotók pakolta egybe.
A munkám egyik legérdekesebb része a VMC-nél a készülés az októberi Temofesztre. Idén azonban aggódva várom és nem csak az eső miatt. Az egész felkészülés már januári ötletelésnél meghalt az idén. Már tavaly, a rendezvényen volt egy ötlet, hogy lufiból építjük fel a standot és majd elhordják a látogatók a boltot. Szóval januárban felvetettem, hogy…
Évek óta nem írtam blogot arról, hogy mit gondolok az emberek műveltségéről és ezzel kapcsolatban az oktatásról is. Nem tettem, mert minden alkalommal azon kaptam magam, hogy a környezetem félreérti amit mondok, jobb esetben szimplán fölényesnek tart, rosszabb pillanatokban magukra vették a szavaimat. Ma azonban olvastam egy hírt az Origon, Fekete György gondolatairól műveltség és…

Anyai ágról elég furcsán alakult az életem nagyszülők vonatkozásában. A nagypapám 3 éves koromban halt meg, pont abban az évben, hogy megismertem a nagymamámat. Hát igen, hosszú sora van ennek, Ő kivándorolt még ’56-ban és legközelebb ’83-ban jött csak Magyarországra. Persze három éves koromból még nincs róla emlékem, csak pár fotó. Ha jól emlékszem, akkor…

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek…

Leszámítva néhány gyengébben sikerült poént én végig nevettem a Pletykafészkek tegnapi előadását. És egy vígjáték esetében ennél többet nem is kívánhatunk. Legyen egy ötös alá, jó szívvel ajánlom mindenkinek, ha röhögésre vágyik.

Január elején találtam rá a Plague.io alkalmazásra, ami a második használatra már lecserélte a Twitter gombot a telefonomon, és azóta is ottragadt. Most nem kezdeném el pontosan leírni, hogy mi is a Plague, de egy mondatba összefoglalni valahogy így lehetne: Egy olyan közösségi eszköz, ami a földrajzi helyzeted alapján teríti a tartalmadat a hozzád legközelebb…

Már észre se vesszük, hogy mindenhol fényképezünk. A jövő fortepanja nem szűkölködik majd anyagban.