

A töltsünk minőségi időt a gyerekekkel program keretében nekiláttunk a Legokhoz egy hegy-alagút diorámát építeni. Ilyenkor jön jól a 3 év munkaviszony egy vasútmodellező szakboltban. Az elején érdeklődve álltak körbe, aztán amíg csak kartont vágtunk kezdték elveszteni a lelkesedést. Egy idő után egyedül maradtam a konyhaasztalnál. A Lányom kezdett el visszaszivárogni, amiikor nekiláttam felvinni a…
Van úgy, hogy az ember bal lábbal kell fel. Ezek azok a napok, amik nem kerülnek be a mosolyalbumokba. Íme a kivétel.
Sokszor van a blogon gyerekszáj rovat, főleg Zsófinak köszönhetően, de most ez egy igen hosszúra nyúlt darab, ami az én szemszögemből mutatja be a gyerekek fura világát.
A gyerekek a legmeglepőbb pillanatokban képesek teljesen átírni az ember napját. Ma egy büdös borz mentő akcióban találtam magam egyik pillanatról a másikra.
A gyerekek fürdenek én mellettük borotválkozok. Dávid: Ha nagy jeszek én is bojotvájkozom majd. Cili: Én nem. Csak majd csipesszel csipkedem az arcomat.
Dávid és a miért korszak: – Apaa bevihetem? Apa bevihetem? Apaaa!!! – A kádba? Be, persze. – Mijéjt?
– Nagypapa, álmodban beszélsz. – Hmm nem nem… – De. Picik a szemeid. Csináld olyan nagyra. Szünet, majd egyre sürgetőbben. – Ne aludj, Nagypapa. – Nehm, hmmm hmmm. – Nagypapaaaaaa…