Igaz, csak megoldhatatlan (jelenleg)

Az Urbanistán jelent meg egy nagyon rövid, nagyon tömör helyzetjelentésnek is felfogható bejegyzés, ami tökéletesen elmondja, hogy mi van elszúrva a budapesti közlekedésszervezésben.

Aki régebb óta olvassa a blogomat nem fog meglepődni, hogy a véleményem az elmúlt években folyamatosan radikalizálódott a fővárosi autó ügyben. Főleg mennyiségileg és befolyásilag van bajom velük: piszok gyorsan élhetetlen lesz a város, ha ez így folytatódik tovább. A dugódíj egy állati jó és nagyon kényelmetlen népnevelő eszköz lehetne, ami segít(hetne) a helyzet hosszútávú rendezésében, de sajnos ezt is sikerül kivéreztetni, az őszi helyzet szerint.

Bővebben erről már elmondtam ezen a felületen is a véleményemet a Dugódíj: kiherélve című blogomban.

De vissza az Urbanistára!

urbanista-utcaatrajzolas

A három kép, amiket egymás mellé rakott baromi látványosak és szerintem is úgy kéne kinéznie a színes csíkoknak egymáshoz képest, ahogy Bakró-Nagy Ferenc átrajzolta az arányokat, de annyira még én se vagyok fanatikus, hogy ne lássam a bibit a képekben. A területek aránya durván megváltozott, jóval kevesebb a parkoló, de a benne álló autók száma ugyanaz. Márpedig az autókat nem lehet átrajzolni színes ceruzával, azok még évtizedekig ott lesznek.

Vagy addig, amíg a törvényi szabályozás nem teszi túl drágává a felesleges autó halmozást. Mindenesetre Ferencnek igaza van, a járda / parkoló-úttest arány így sokkal emberibb.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.