Tegnap este a Rózsadomb Eszpresszóban nagyon kevés fény volt. Ugyan vittem egy kis álványt is, de se a tömeg, se a zenészek lendületes mozgása miatt sem segített semmit. Így aztán arra gondoltam, hogy nem baj, ha zajosak leszenk a fotók, a Kvaterka stílusához a nyolcvanas évekre hajazó, inkább fekete fehér vagy maximum alulexponált színes képek jól illenének. Hosszú idő volt kiválogatni azt a párat, amit hosszú utómunkával, extra zajjal ellátva valamiért érdekesnek tartottam. Így alakult ki ez a hét darabos sorozat, ahol a zenészek és a közönség egész intim közelségét és párbeszédét igyekszem bemutatni.