Helló, jól vagyok.
Most kiegyensúlyozott vagyok vagy nem?
Az elmúlt időszakban a munkatársaim minden reggel megkérdezik, hogy mit szedek, amitől jó kedvem van. Őszintén megmondom, hogy fogalmam nincs, de sosem érzem, hogy igazán kicsattanó hangulatban lennék, csak mosolygok rájuk, amikor köszönünk egymásnak és ha új meló jön, akkor nem állok neki nyafogni, hogy mennyire unom az egészet. Én sem értem mindig, hogy mit miért csinálunk, de úgy vagyok vele, hogy nem az én dolgom a miért (még ha esetleg van is véleményem), viszont az én dolgom a kivitelezés. Az elmúlt években eljutottam odáig, hogy a munkámban már csak a színtiszta öröm maradt, a nyűglődés részén már túllendít a tapasztalatom. Ez elég fellengzősen hangozhat, de megélni tök jó, lehet, hogy ettől vagyok kisimultabb. Jelen pillanatban nagykanállal kiélvezem, aztán ha új kihívások érdekelnek majd jöhet a nyűglődéses korszak.
Az elmúlt 2-3 évben nyűglődtem eleget. Fel is rántottam vagy 8 kiló pluszt a sok stressz miatt és még a szakállam is őszülni kezdett. Egy elég gáz helyzetből sikerült egy olyanba lavírozni magamat, magunkat, ami szerintem tök jó. (Mondjuk a családi költségvetés havi tervezésénél hallok hangokat, hogy jobb lenne egy kicsit még több pénz, de elengedem a fülem mellett.) Meghányva-vetve magamban a dolgokat arra jutottam, hogy azért vagyok kiegyensúlyozott, vagy legalábbis azért sugárzom ezt magamról, mert jól érzem magam. Kezdtem elfelejteni, hogy milyen is ez, a harmincas éveim elején voltam úgy, mint most.
Persze semmi nem lehet teljesen felhőtlen, úgyhogy készülődik egy blogbejegyzés arról, hogy mekkora baromság két héten belül kétszer törni fel ugyanazt a járdát, csőcsere miatt. De most maradjunk pozitív hangulatban.