
Fekszünk az ágyon, mesét olvasok Cilinek, Dávid csörgőt ráz mellettünk. Egyszer csak eldobja a csörgőt és rástartol a könyvre. Már nyúl érte, mire Cili elhúzza a könyvet ès felkiált: – Jaj! Megpillantotta!
Az előbb pittyegett a chat, Zsófi írta, hogy képzeld meghalt az Andrassew Iván. Megnéztem a rövidhírt az indexen, de igazából csak akkor kezdett el mindenféle kavarogni bennem, mikor már folytattam a munkámat. Aki blogolt a 2000-es évek elején, de legalább olvasta ezt az akkor meglepő és új műfajt, biztos találkozott az Andrassew Iván bemutatja naplóval.…
Mindig éreztem, hogy a legjobb formámat a humor terén akkor futom ki, mikor idegesítően-szervilisen belepofázok két másik ember már éppen veszekedés határán álló társalgásába. Újra átélhettem ezt a gyönyört, mikor a kollégáim bejöttek az irodámba, hogy pénzügyeket intézzenek. Nem tudom ők jól szórakoztak-e, de én piszok elégedett vagyok magammal.