
Elvállaltam azt a megtisztelő feladatot, hogy én tervezem meg a bölcsis búcsú-köszönőajándékot a csoport nevében. Nem egy nagy feladat, kicsiny, négyoldalas kiadvány lesz, de állati jó olyan szempontból, hogy egy pillanat alatt kiláttam a megszokott rutinomból. Mert az elmúlt években mit tanultam és szoktam meg? Jó minőségű, lehetőleg minél részletgazdagabb képeket. Nem raszteres, hanem vektoros…

Most 10 órára jön a Céghez tárgyalni egy SEO szaki és áldom az eszemet, hogy 20 perce rácsörögtem a Főnökömre, hogy a tárgyalóba megyünk-e vagy az én irodámba. Az utóbbi volt a helyes megfejtés, hiszen nincs semmilyen céges laptopunk, tabletünk. Ez egyébként elég szomorú. Szóval gyorsan rendet raktam az asztalomon, amire a kollégák előszeretettel halmoznak…

De elmenni a Telenortól nem könnyű: közölték, hogy elkéstünk, nyolc nappal korábban kell szerződést bontani. Ki kell fizetni az egész következő hónapot is, miközben Zsófinak már sim kártyája se lesz hozzá, hogy a megvásárolt szolgáltatást használhassa.
Én csak odaraktam a pixelt, ahová mondták.

Hát újra itt vagyok, eltelt megint egy év és a már tradicionális szülinapi blogomat írom. Az elmúlt években általában arról jelentettem, hogy boldog vagyok és szerencsés. Ez idén sem változott, az életem alapjai rendben vannak, Zsófi és a két gyerkőc egy biztost hátországot adnak.

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek…
Megkaptam szervizelésre egy kolléga laptopját, letette az asztalomra és már fura volt valami. Aztán kinyitottam és szétáradt a szobában a cigibűz. És ez csak a laptopja, nem is merem tovább gondolni.
Állok a teakonyhában arra várva hogy a kávéfőző felmelegedjen, hallgatom két ajtóval messzebbről érkező beszélgetést. – Jól van, Józsikám (név megváltoztatva) szép munka volt! – Köszönöm Főnök, akkor kérnék egy kis fizetésemelést, ahogy beszéltük… – Fizetésemelést! – háborodik fel az első hang – Mit képzel maga! Szó se lehet róla… A kávé végre elindul és a…
Tegnap éjjel feltettük két helyre a lakás hirdetését, és ma reggel elözönlöttek a telefonok. Valódi vásárlónak egy tűnik, de ingatlanosból akkora forgalmam van, hogy már töltőre kellett tennem a mobilt.
Az irodaházban dolgozók kollektív tragédiája így folytatódik, mert ugyanaz az öszvér lelkületű hőszivattyú adná a hideget a klímáknak, aki a fűtést is intézné. Most éppen nagyon meleg van ennek köszönhetően.