A szavak néha semmit nem jelentenek

Dávid nagy nehezen rendet rak, de egy duplo építményt nem szeretne szétszedni, hanem úgy egyben akarja a doboz tetejére tenni. Egyedül nem tudja, mondom neki, hogy hagyja, majd én rárakom. Mosogatok, pakolok a konyhában, percenként nyávog, hogy menjek már, percenként válaszolok, hogy mindjárt, csak befejezem a dolgomat, ő menjen addig fürdeni. Nem nagyon akar, aztán…

Bővebben →

Oltás előtti lelkifröccs a gyerekeknek, magyaràzok, kérem őket, hogy az üvöltve kapálózást próbálják meg mellőzni, mert egyedül leszek velük, és azt nem tudom kezelni. Azt mondom nekik, hogy bár nem kéne, azért tudom, hogy félnek, és a pityergés belefér, ha ettől jobban érzik magukat. Dávid szomorúan hallgat, majd kérlelő hangon: – De anyaaaa, majd ojdíthatok?…

Bővebben →

– Akkoj most játszunk ezzel. – Jó, de akkor előbb rakjuk el a dominót. – De nem akajom. – De el kell rakni. Az óvodában is el kell rakni, amivel már nem játszol, nem? – Nem! – Nem szoktad elrakni az oviban, amivel már nem játszol? – De. – Akkor itthon miért nem rakod el?…

Bővebben →