Harmincnyolc
A mai nap alapján azt kell mondjam, hogy 38 évesnek lenni jó dolog, bár kicsit sok takarítással jár.
A dolog úgy történt, hogy a kölykök tegnap a nagyszülőknél aludtak, mi meg Zsófival elmentünk este a Satöbbi új lemezének a bemutató koncertjére. A Batthányi tér mellett, egy állóhajón volt. A közönségre elég jól illet a zenekar „mennyi jó ismerős, őszülő ifjú hős” sora. De elkanyarodtam, szóval bár későn kerültünk ágyba elvileg minden lehetőség megvolt rá, hogy hosszan aludjunk.
Valamiért az ilyen alkalmakkor nem megy. Amikor a reggelit csináltam vettem észre, hogy a tej szétfolyt a hűtőben így aztán reggeli után nekikezdtem kimosni, kitakarítani az egészet. Zsófi addig a gyerekszobát pakolta. Nem volt semmi dolgunk, hát takarítottunk, ugye. Úgy tűnik 38 évesen ez nem olyan vészes, mert amikor végeztem nagyon elégedett voltam. Délután aztán folytattuk a tengerimalac ganézással, a gyerekszobában a plüss és játék szortírozással. Azért remélem nem ez fogja meghatározni az évet.
Persze volt más is. Például elmentünk hamburgert enni a PeP Burgerbe, voltunk Cili egyik ovistársának a zsúrján a Görzenálban. Vidám volt.
Tavaly ilyenkor volt éppen a legjobb időszakom az előző munkahelyemen és akkor még eszembe se jutott, hogy egy év múlva majd már máshol dolgozom. Pedig lassan lejár az új melóhelyen a próbaidőszak is, a váltás meg jól felforgatta az életemet. Megint.
Én olyan típus vagyok, hogy szeretek lojális lenni a munkahelyhez, szeretek hosszútávra tervezni, de sajnos az MC-ben ez öngyilkosság lett volna. Fogytak a kollégák, bezártak komplett üzletágak, egyre szűkűlt a tér. Ezzel ellentétesen egyre jobban összebarátkoztam a kollégákkal, magát a munkát nagyon szerettem ott, de ha már úgy alakult, hogy váltani kellett, akkor most úgy kerestem melót, hogy végre tényleg egy irányba tudjak fejlődni.
Eluntam azt a jó 6-8 éve indult vonalat, hogy én nyomdai és online grafikus meg fejlesztő vagyok. A LinkedINen azt írtam magamról, hogy svájcibicska jellegű munkaerő vagyok, ami udvarias verziója volt annak, hogy sok mindenhez kicsit, de igazán jól semmihez nem értek. Az új melóhelyen viszont csak fejlesztő vagyok és már az elmúlt másfél hónapban tanultam egy csomó tök jó dolgot. Pluszban ez a hely a munka jellegét tekintve nagyon hasonlít a Lamarking/VMC időszakra. Egy cégnek, pár felületet nagyjából azonos témában. Az MC futószalag weblapjai után ez nagyon kellemes váltás.
Harmincnyolc évesként jöttem rá arra is, hogy mennyire barom voltam, hogy nem becsültem meg jobban magam a munkában. Hogy hagytam, hogy töredék bért fizessenek a melóért. Állati nagy tévedés volt. A májusi fizetéskor jöttem rá, hogy utoljára 10 éve kaptam piacképes munkabért, még a Szonda Ipsosnál. Jó nagy baromság volt ezt a tingli-tanglit ennyi ideig elhúzni.
A következő év szintén izgalmas lesz. Remélem véglegesítenek, aztán szeptembertől Cili iskolába megy (te jó isten, de megnőtt ez a gyerek, novemberben 7 éves lesz). Dávid a héten volt 4 éves és Zsófi 20 perce örvendezett azon, hogy ő még csak 37 én meg már 38 vagyok. Úgy láttam, hogy legszebb öröm a káröröm.
Van még egy adag tortám, Zsófi készítette, túrótorta kevés tésztával. Azt az esti filmhez megeszem még.