Március 14. – szabadnapolás
Végre nincs hiszti – Ilyen lehet ezentúl minden reggel? – Séták a tavaszi langymelegben – Már megint új melóhelyem van – Nyugdíjasok tülekednek – Ejtőzés
Nem rossz dolog ha az embernek nem kell ébresztőórára kelnie.
Reggel teljes nyugiban magunktól ébredtünk, a gyerekeket is hagytuk nyugiban készülődni. Én vittem el őket az oviba, már nyolc után és így kimaradt a reggeli idegeskedés, rohanás és veszekedés is. Miközben integettem nekik elmenőben arra jöttem rá, hogy az új melóhellyel ez így is lesz minden nap. Ráérek nyolc után behozni őket és utána még lesz időm egy rövid sétára, esetleg egy gyors reggelire valahol. Tök jó.
A sétám innen a Villányi út felé vezetett, átvágtam az önkormányzat felé és élveztem a tavaszi kék eget és az egyre jobban erőlködő napsütést. Még csak langyosított, de már benne van az ígéret, hogy lesz ez jobb is.
A nagy nyugi annak köszönhető, hogy otthagytam az M.C. Directet és új melót találtam a Vamosi Milano nevű bútorgyártónál. Itt Laravel fejlesztéssel meg a webáruházak üzemeltetésével kell majd foglalkoznom. Tegnap este amikor a TB könyvemet lapozgattam azon töprengtem, hogy nekem csak ilyen furcsa nevű munkahelyeim vannak: Lamarking, Vasútmodell Centrum, M.C. Direct, Vamosi Milano. A legjobb még a Szonda Ipsos volt.
Szerettem a melómat az MC-nél és bár én léptem, de nehéz döntés volt. Nyár vége óta morfondíroztam és a karácsonyi hangulat, a szarul zárt év, az egyre erősebb lejtmenet, az elmaradt jutalom természetesen, szóval ezek együtt feltették az i-re a pontot, elkezdtem nézelődni. Számomra meglepően könnyen találtam új munkahelyet és most itt állok hat szabadnap választ már csak el a kezdéstől.
El is határoztam, hogy kihasználom a szabadságot. Egyrészt készülök kicsit az új helyre másrészt szeretnék magamnak is adni ebből a pár napból egy jelentősebb részt. Szeretnék nagyokat sétálni, talán kirándulni egyet a hegyekben. Kikapcsolni, mert látom előre, hogy kemény hónapok várnak rám.
Volt 11 tájt egy találkozóm a Blahán, a McDonaldsban ültünk le megbeszélni egy honlapot a megrendelőmmel.
Épp jókor jött meló ez, nem akarok már maszekolni ez az utolsó honlap, amit így csinálok. Az új fizetés mellett erre már nem lesz szükség. A maszek életemből megmarad az a pár honlap, amit felügyelek, pesztrálok és ezek remélem majd szép lassan kikopnak.
Visszafelé sétáltam, keresztül a belvároson, ahogy közel két éve minden nap. Rákóczi út, Astoria, Múzeumkert, Kálvin tér, Fővám tér, a Szabadság híd és végig a Bartók felé a Gellért téren keresztül. Nagyon szeretem ezt a sétát és nagyon fog hiányozni is, sikerült lezárni egy újabb, váratlanul rövid szakaszt az életemben.
A Lidlben rajtam kívül jóformán csak nyugdíjasok tolták a kocsikat. Elég idegesek voltak, tolakodtak, örültem, amikor kijutottam közülük. Hazacipeltem a szatyrokat és bekapcsoltam a Big Bang Theoryt az ebédhez. Elnyúltam a kanapén, hasamon a tányér és csak heverésztem. Jó volt.