
„Elfelezzük csokit, Cilinek hálom, nekem öt. Jó?” #davidmondta

Új szerzőt megismerni mindig izgalmas mulatság. Grecsó Krisztiánt a Jelmezbálon keresztül fedeztem fel és biztos vagyok benne, hogy jó barátok leszünk. A könyveivel.

Elég sokat szidtam már a The Walking Dead-et az elmúlt évben. A hatodik évad kifejezetten gyatrára sikerült és a tegnap előtt lezárult hetedik is csak egy paraszthajszállal lett jobb. Megpróbálok erre a paraszthajszálra koncentrálni.
Cili: – Anya, holnap is kaphatunk fagyit? Dávid érdeklődve: – Megjött pénz? #davidmondta 😮
Reggel szembejöttek velem a #Jobbik „Ti dolgoztok. Ők csalnak/lopnak” variációs plakátjai. Tökéletesek, átgondoltak, értelmezhetőek.

Nem akarok a morgós IT szaki szerepébe tetszelegni, nálam sokkal avatottabb tollú szerzők már uralják ezt a piaci szegmenst, de néha én is kiakadok. Na jó, igazából nem akadok ki, de elég csúnyákat tudok gondolni a vonal másik végén beszélőről.
Dávid fekszik a szőnyegen, cumizik. Én: – Ne aludj ÁDvis, még korán van ahhoz! Dávid felnéz: – Nem elaludok! Pijenek! #davidmondta

Terry Pratchett a szerepjátékos, fantasyn felnőtt generációm Wodehouse-a. Nem vagyok meglepve, hogy A mágia színe értékelései között a Molyon rengeteg közepes vagy olyan található, ami azt írta, hogy nem tetszett igazán neki a könyv.
„Az Ivett mesélte, hogy amikor nyaralni voltak, az anyukája látott egy sellőt!! … De ez butaság, mert sellők nincsenek. Valószínűleg egy rozmár volt.” Ezt a kettőt könnyű összekeverni. 😁 #cilimondta
A Neurotic szövegei soronként pólófeliratok. A rock’n’roll, a sebesség megszállottja vagy… Azt hittem a melled pedig csak a bérleted