
A Walklogger egy minden igényt kielégítő, de kicsit slampos lépésszámláló alkalmazás. Rengeteg barátságos funkciója mellett azonban szétzabálja a telefon erőforrásait.
Megállítható-e a terrorizmus? Nem. Visszaszorítható? Igen. Akkor mire várunk még?
Nem vagyok egy podcast fan, sőt! Kifejezetten nem érzem a műfajt, de az Index Kultruvat podcastja nagyon bejött.
A Kisasszonyok egy nagyon bájos lányregény, kicsit túltöltve puritán értékrenddel és papolással. Megengedő hangú kritikám következik. 🙂
„Antimikandium” (Antibiotikum) #cilimondta
„Képzeld el Anya, a Kingának az oviban pont ilyen cumija van, mint nekem. Csak neki …blablablabla, nekem pedig ilyen …blablabla (itt kihagyott az agyam, de a lényeg, hogy teljesen más – Zs.). Úgyhogy össze is bajátkoztunk! Eddig az Ivett volt a bajátja, de ő most a Flójával játszik. Én meg gondoltam, játszom szegény kis Kingával,…

A Pilvax közből érkeztünk Anyuval a Hősök terére, majd egy órával a tüntetés bejelentett kezdése előtt. Már akkor nagyon hideg volt és a szemerkélő esőben jól átfagytunk, így elsétáltunk pár utcával arrébb és egy étteremben várakoztunk, forró tea és gesztenye püré mellett. Még így is korán mentünk ki, szerettem volna ha jó helyünk van. Éppen…
Cili szokás szerint alig evett ma, viszont folyton almát rágcsál. Megint kér. Én: – Megint? Ez az utolsó. Két nap alatt megetted az összeset! Cili: – Sajnálom, de nem tudok ellenállni a finom dolgoknak… #cilimondta
Cili eszi a Nyuszi csemegét (puffasztott kukoricapehely cukros bevonattal), nem nagyon ìzlik neki. (Bocs Fazekas Andrea!) Fintorogva rágja. – Az óvodában is volt ilyen, de az ilyen kesejves volt… #cilimondta

A fenti képet biztosan ezren elkészítették már, de mégsem tudtam megállni, hogy nekem is legyen ilyen. Míg sétáltam ma este hazafelé arra jöttem rá, hogy én ezt a részét szeretem Budapestnek a leginkább. A Kálvintól a Körtérig, közte a gyönyörű-zöld híddal. Itt vagyok otthon. Szeretek felsétálni erre a hídra, elnézni mindkét irányba, végig a Dunán.…