Útinapló: Graz

2014. december 7.-én délután indultam útnak a két kollégámmal egy grazi villámlátogatásnak. Népszerűsíteni szerettük volna saját márkás termékeinket a vasútmodellezés fellegvárának számító német-lakta terülteken.

A blog jó részét a telefonomról írtam út közben, amit hazaérve keretes jegyetekkel és galériával egészítettem ki.

13:51:06, vasárnap

Már az autópályán vagyunk, túl a rituális együnk, ha utazunk szeánszon. Én egy csomó doboz társaságában ülök hátul. Az idő vacak, de legalább megtudtam, hogy este Grazban vacsorázunk az osztrák partnerekkel, örülök: mégis bejutok a városba.

15:07:14, vasárnap

Már Ausztria. Hegyeshalom előtt kávé, pisi, még egy tankolás. Érthetetlen nekem az utazás=kaja mentalitás.

Visszamenőleg megkövetem társaságot, három megállóval mentünk és jöttünk, és csak kajaidőben ettünk. Szóval a kezdeti morcogásom annak tudható be, hogy utálok menet közben megállni. Én hibám.

Kicsit unalmas. Aludnék legszívesebben, de nem akarok bunkó lenni. Ha olvasni kezdenék se lenne jobb. A táj is unalmas még, esőben és szélkerékben gazdag. Mire ismeretlen lesz besötétedik.

16:55:42, vasárnap

Sötétben minden autópálya fekete.

Végül bóbiskoltam egyet, mert ez is jobb volt, mint az otthoni híreken rágódni (Cili leesett a kanapéról kezében a nagyapjától mikulásra kapott hógömbbel, ami széttört, elvágta az orrát. Remélem heg nélkül gyógyul.

22:48:35, vasárnap

Az este kellemesen telt. A szállás teljesen jó. Ugyan a recepció már zárva volt, így meg kellett küzdeni az automatikus kulcs trezorral, de Zsolt abszolválta a feladatot.

A szállás, bizonyos Greenrooms, egy autópálya közeli motel. Nagyon tiszta, nagyon praktikus és nem tudom, hogy mennyire olcsó, 90€ volt hármunknak az éjszaka. Vasárnap kora este érkeztünk, a recepció jó egy órával korábban bezárt. A booking.com levelében ugyan volt egy pinkód és hozzá kulcstrezorok, de szobaszám nélkül értelmezhetetlen volt a dolog. Mivel a kulcsos szekrény nyitva volt simán leakaszthattunk volna egyet (vagy többet) és eltölthettük volna háborítatlanul az éjszakát, de Zsolt valahogy elérte telefonon a recepcióst és megszerezte a kulcsot.

A vicces az, hogy ezzel még nincs vége a kalamajkának, reggel az ünnepnap miatt lemaradtunk a későn szervírozott reggeliről és fizetni is csak fél nyolc után tudtunk volna. Így adategyeztetés után elmehettünk, de délután, hazafelé menet vissza kellett kanyarodni fizetni. Nem ment semmi gördülékenyen ezen az utazáson.

Hirter sör, egyik új kedvencem. Kettő korsóval is felhörpintettem belőle és helyből szebbnek láttam a világot!
Hirter sör, egyik új kedvencem. Kettő korsóval is felhörpintettem belőle és helyből szebbnek láttam a világot!

Rövid szenvedés után vacsora irányba indultunk. Az első célpont, tíz perc séta után egy lepukkant dönneresnek bizonyult. A második próba a helyi sörgyárban a vasárnapi nyitvatartás miatt hiúsult meg. Végül beautóztunk Grazba és egy remek görög étteremben ettünk. Az adagok kicsit kicsik voltak így duplán rendeltünk. Mellé helyi sör, két korsó és ajándék ouzo. Beszélgettünk, kellemes este volt.

Ez a vacsora volt az egész utazás fénypontja. Nagyon nehezen jött össze, bár mindenki éhes volt, a Greenroomsba érkezve valahogy punnyadás vett erőt az útitársaimon. Ahogy akkor írtam is, harmadiknak találtuk meg azt a Görög vendéglőt, bizonyos Athene-t, ahol végül olyan jól mulattunk.

Én azt reméltem, ha már egyszer bejutottunk a városba, akkor körbenézünk, sétálunk egyet kaja után, de csak egy K+K nevű vasútmodell bolt sötét kirakatát kerestük meg és néztünk befelé, hogy itt mit lehet kapni. Oké, munka miatt mentünk, de szerintem egy rövid séta egy szép és távoli városban azért belefért volna. Tényleg nagyon szomorú vagyok, hogy elcseszve a hétvégét ennyi szórakozás nem jutott.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

13 thoughts on “Útinapló: Graz”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.