ez a nagy büdös kékség

Általában nincs bajom a BKV szolgáltatásaival, de amit ma reggel a 86-os busz művelt az botrányos. 20 percet vártunk rá a megállóban Cilivel, majd inkább két villamossal elzúztunk a bölcsi és munkahely irányába.

Amúgy is tohonya egy vonal ez a 86-os.  A bölcsi felé vagy 61-es villamos és gyaloglás, vagy 86-os busz és gyaloglás a megoldás. A busszal a tömegközlekedésen töltött időnk jó 20-25 perc, míga  villamossal max 6-7. Ennek köszönhetően, pedig a villamostól többet kell caplatni, villamossal annyi idő alatt érünk a bölcsihez, mint amit egyébként a buszon töltenénk.

Mindegy, csak ilyen reggeleken azért elég bosszantó bír lenni.

loonatic (hillside) 0.2

Az oldalt működtető sablon (Loonatic – hillside) kapott egy kis frissítést, elvileg a különböző eszközökön a skálázódás már jól működik, így mindenféle kijelzőn olvasható lett a blog. Természetesen még nem 100% (valaha lesz az?), a kis felbontású androidos mobiltelefonok egy gyors szükségmegoldáson mozognak. Idővel ők kapnak saját felületet.

A közeljövőben a beépített hasonló-tartalom ajánlót és a fejléc rendezését tűztem ki magam elé. Hiba jelentést, tippeket szívesen fogadok itten a hozzászólások közt!

álmomban

Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a kitalált munkához megvan az elkészítéséhez szükséges eszköztár.

Álmomban olyan helyen dolgoztam, ahol a Photoshop nem hivatkozik a kevés memóriára két kattintásokként.

Felébredtem és bilibe lógott a kezem.

diéta 3. nap

Megettem az ebédet és még mindig borzasztó éhes voltam, így felkerekedtem és elvágtáztam a sarki CBA-ba, hogy keressek bármit, amit ehetek (hisz mennyiségi megkötés nincs). Rövid válogatás után sikerült egy 3% zsírtartalmú gálasonkával, egy extra sovány joghurttal és két Coke Zeroval felpakoltan beállni a pénztárhoz.

Az utcán feltűnést keltettem, ahogy a műanyag tálcából, menet közben faltam a sonkát. Ha azt mondom éppen diétázom kiröhögnek.

ne nézz oda!

Cili a nyakamban ül, igyekszünk elérni a 86-os buszt, de a piros lámpa feltart. Jobbra tőlünk valami reklámtáblát hegesztenek.

– Nézd Apuci, mit csináj a bácsi!
– Ne nézz oda Cili – válaszolom – megfájdul a szemed.

Miközben magyarázom neki, hogy mit csinál a bácsi és miért fájdul meg a szeme, azon gondolkodom, hogy igazából fogalmam sincs megfájdulna-e a szeme, hisz én sokszor néztem ahogy hegesztenek még gyerekkoromban, bár mindig rám szóltak a szüleim, és sose lett semmi bajom tőle. Szóval jól lettem idomítva és most adom tovább a dolgot, minden tapasztalat és tudás híján. Vajon Cili is így csinálja majd?

locsi-fecsi

A családi információáramlásnál nincs csodálatosabb dolog, de érdemes azért fenntartásokkal fogadni a pletykákat. Reggel szokásos beszélgetésünk közben Anyám elejtette, hogy unokaöcsém végre újra talált állást magának. Örömmel érdeklődtem, hogy hova, de a válasz kissé bizonytalan volt, valami fénymásolószalonban dolgozik, mondta az Ősöm.

Munkából hazafelé felhívtam a boldog munkavállalót, hogy ugyan mifasz van. Elmesélte, hogy egy internet kávézóban kapott állást. Én nem boldogítottam, hogy a családban az terjed, hogy agyonnyomják az A4 halmok, majd visszahallja időben mástól.

Kezelhetetlen Facebook

Nevetséges, hogy a Facebooknak mennyire kezelhetetlenek a beállításai. Az ikrek rászabadultak és játszanak rajta ezerrel. Gondoltam leszűröm a játék értesítőiket, de 10 perce keresem és nem találom, hogy merre tudom beállítani. Utoljára ilyet egy éve kellett művelnem akkor is szenvedtem egy ideig, de most persze nem ott van.

És ezek a piacvezetők. Szánalom.

(És igen, megvan 20 perc után: az értesítéseknél Turn off, aztán rákérdez, hogy ezt blokkolni szeretnéd-e. Még egyszer: szánalmas.)