Ez egy szimpla einstand: Magyar Állam vs Golgota

Egészen elképesztő, hogy mit meg nem enged magának az Állam. Van egy Munkácsy kép, amit a tulajdonosa kölcsönadott a debreceni kiállításra. Közben az Állam kitalálta, hogy ő azt megvenné, de 3 millió dollárral kevesebbért, mint amennyit kérnek érte. Mikor az üzletet így nem sikerült nyélbe ütni szimplán hoztak egy törvényt, hogy ez védett nemzeti örökség és nem lehet kivinni az országból.

Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt így lehet.

kényeztessük a gyereket

Kényeztessük azt a gyereket! – via mediaciok.hu

Érdekes a fent linkelt cikk, mert megerősít egy olyan elgondolásomban, amivel sokszor egyedül maradok. Amióta apa lettem óhatatlanul megtalálnak ismerősök, munkatársak a nevelés témájával. Úgy tapasztaltam, hogy a férfiak alapvetően macsónak gondolják a magára hagyom, hadd ordítson nevelési elvét.

Engem aztán nem fog ugráltatni a gyerek!

Mondjuk ők a fenti cikket pont elintéznek azzal, hogy: baromság, de nekem jól esett olvasni.

(Úgy meg különösen, hogy látom, ahogy egy általam protezsált weboldal remekül él, nő, fejlődik. Dupla öröm.)

Ellenvélemény az apasággal változó tesztoszteron ügyben.

A gyerekünk egész más emberré tesz minket (via Feminfo)

Azt írja az újság, hogy kimutatható hormonális és élettani változások mennek végbe a nőkben és férfiakban mikor szülővé válnak, idézem a férfiakról szóló rész egy pár sorát:

Tehát a férfiaknál – terhesség híján – a gondoskodásra sarkalló reakciót, a „jó apa faktort” elsősorban az befolyásolja, részt vesznek-e kezdetektől a csecsemővel való foglalatosságokban, és hogy mennyi időt töltenek el a baba fizikai közelségében. Azoknak az apáknak, akik sok időt töltenek a gyerekeikkel, csökken az agresszióért felelős tesztoszteron szintjük, és nő a vazopresszin és a prolaktin koncentrációja a szervezetükben (nőkben ez utóbbi hormon felelős a tejelválasztásért).

Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a hormonokért, főleg az agresszióért felelős tesztoszteronért, környezeti és a baba felől érkező ingerek is nagy hatással vannak. Nem egy alkalomra emlékszem, mikor a tesztoszteron szintem kiverte a biztosítékot, ez hajnali órákon történik, amikor az édes drága gyermek inkább vidáman gőgicsél a karomban (megvan hozzá a meztelen mellkas is sokszor), minthogy aludjon.

Csak úgy mondom, ettől még a cikk érdekes és ajánlom mindenki figyelmébe.

Ajánló: Szükség van a digitális detoxikálásra?

Pécsi Ferenc új cikke a LinkedIn Pulse-on.

A kedvenc bekezdésem:

Túl gyorsan jutottunk ezekhez az eszközökhöz, nem volt időnk beilleszteni őket már létező kultúránkba. (Sokakkal meg az a baj, hogy nincs semmiféle kultúrájuk, amibe bármit is beilleszthetnének.) Az effajta tanulás lassan megy. Emailt 20 éve használunk, de rengetegen ma sem tudják, mi a „tárgy” mező, mi a BCC és mikor kell a „Válasz mindenkinek” módot használni.

Varró Dániel interjú

Varró Dani a hvg.hu interjúban:

Az egyik, hogy túlbecsülik a költészet erejét. Utoljára Goethének sikerült Az ifjú Werther szenvedéseivel öngyilkossági hullámot elindítania. Nem hiszem, hogy nekem ugyanezt sikerülne elérnem a kisbabák körében egy verssel. A másik, hogy a gyerekek nem hülyék. Megkérdeztem a négyéves kisfiamat is, aki ismeri a verset, hogy szerinte játék-e a konnektor. Erre elnevette magát, és azt mondta rá, hogy nem, ez egy vicc.

nem éri meg

Az EU és Magyarország viszonya két számban

A múlt héten a kollégáimmal terepasztalt építettünk és ők közben finoman nekiláttak politizálni. Én magamban jól szórakoztam, nem egyformán látjuk a világot. Sok téma felmerült, például, hogy kitől jobb “függni” a ruszkiktól vagy a jenkiktől, meg hogy nem éri meg az EU, mert mi is fizetünk ám nekik.

Nos, azért az nem szar befektetés, ahol betolsz 920 millió eurót és visszakapsz 5,91 milliárdot. De azért a németek/franciák valóban kizsákmányolnak minket, sőt nem is kaptunk tőlük semmit.

Tényleg.

ajánló: mi a család?

Nincs köztünk semmilyen hivatalos kapcsolat. Vérségi is minimális. Mégis egymás családja vagyunk.

Ha valakit megkérdezel, hogy akar-e gyereket, akkor azonnal elkezd beszélni a jövőről. A gyerek gondolatával együtt jár a jövőtől való félelem. Az emberek összevetik a jelenlegi helyzetüket, gondolataikat és életüket egy elképzelt jövővel, ahol nekik „családjuk” van és úgy érzik, ez túl nagy feladat. Mert az ő valóságuknak semmi köze nincs ahhoz a családhoz, amiről körülöttük beszélnek. Pedig gyereket nevelni fasza dolog és semmi más nem kell hozzá, mint elfelejteni a mindenféle szerepeket, őszintének lenni, és figyelni arra, ami benned van. Szembenézni mindennel és nem elbújni egymás elől mindeféle elvárások, szerepek, hagyományok meg értékek mögé. Akármit csinálnak a Balog Zoltánék, a jövő családmodellje nem a vasárnap, a bezárt plázák mellett a templom felé sétáló masnis kislányos és csokornyakkendős kisfiús ezeréves hagyományokat tápláló állami támogatott középosztálybeli egység.

Ez jó, ez tetszik.

valahogy így

A vonuló tömeg néma csendje az igazán ijesztő (via index)

Ezzel szemben a vonuló tömeg csendje megüzente a kormánynak, hogy ez így nem mehet tovább, és ami legutóbb ideiglenesen sikerült a netadóval, az bármikor megismételhető: ha úgy van, az emberek meghátrálásra tudják kényszeríteni a kormányt. Eddig általában nem volt úgy, de változnak az idők.

Valahogy így.

kemény kritika a magyar postának

olyan is lehet, hogy egy levél elveszik a postán (via index.hu)

Ha én lennék a Magyar Posta vezérigazgatója, most szomorú lennék és kicsi aggodalommal tekintenék a jövőbe. Aki ebben az országban él az tudja jól, hogy milyen vacak a posta.

Én például egy éve kértem egy levélre e-mail követést, fizettem érte, de soha nem kaptam elektronikus levelet, remélem a címzett azért a papír alapút kézhez vette.

Mindenesetre most már hivatalos: annyira vacak a szolgáltatásuk, hogy még a Kormány is takarózhat velük: előfordul, hogy nem bírják kézbesíteni a levelet, na! Hát hiszen tudjátok: ezeknél ez nem meglepő.

Valóban nem az, de azért a kormánynak gyanítom, hogy van más információforrása is, mint a papír alapú levél. Hisz nem 1914-et, hanem 2014-et írunk.