Széljegyzetek gyors reakciók

A mikroblogoknál hosszabb, de a rendes blogcikkeknél gyorsabban megírt szövegeimet találhatod itt. A fentiekből adódóan a megszokottnál is szubjektívebb, zsigeribb tartalmak, szóval vigyázat: elfogult leszek!

Ha tetszik az oldal, akkor ne habozz és kövess be a Twitteren, a Google Pluson vagy a Facebookon is!


Focinemzet helyett

Komoly próbát tett az ország, hogy foci nemzet legyen, sok pénzt ölt bele. Sok ember élt ebből ingyen, évek óta láthatóan minden ok nélkül, mert eredmények nem jöttek.

Az a temérdek pénz, amit focira, stadionra, korrupt szövetségekre költött az ország adófizető népe egyre láthatóbban hiányzik más, fontosabb helyekről.

Ideje lenne megpróbálni azt a verziót, amikor elengedjük a magyar focisták kezét, mint egy fiatalét: nöjj fel, állj a saját lábadra. Bizonyítsd be, hogy vagy valaki. Önerőből.

Lenne hiszti, toporzékolás. Hosszú távon persze azok fociznának akik értenek is hozzá, mert egyébként éhen halnak.


A világ nem elég

Olvastam itt este, hogy Trump bejelentette: az USA kilép a klímaegyezményből. Nem ügy, végülis csak arról szól, hogy élnek-e majd emberek pár száz év múlva is a harmadik bolygón vagy nem.

Azon töprengtem, hogy lehet egy ember ilyen korlátolt seggarc, mint Trump. Meg, hogy milyen ország már az, ahol egy ilyet megválasztanak elnöknek. Aztán belegondoltam, nogy mi folyik itt nálunk, elnöki meg miniszterelnöki szinten és megkövettem az amerikaiakat. Mi sem büszkélkedhetünk.

Ilyen kor ez a mienk. Még néhány ilyen troglodita és tényleg lehúzhatjuk a rolót.


Baromarcúak és idióták

Mélységes mély a… nem most nem a múltnak kútja, hanem az ember hülyesége. Van ez az eset, hogy a szülők nem engedték el az osztálykirándulásra a busszal a gyerekeket, mert tükörsimára volt kopva a gumija. Pontosabban a szülők rendőrt hívtak az meg nem engedte sehova a buszt.

Kezdődik az osztálykirándulás szezon. A negyedikes gyermekem ma reggel indult 3 napra Visegrádra, busszal. Ez a busz…

Közzétette: Nora Vaszil – 2017. május 15.

Tök jó, hogy így elrendeződött az ügy, de valami baromi elszomorító a hozzászólások egy jelentős része. Elkezdik felmenteni a buszos céget, azzal, hogy biztos ez volt a legolcsóbb, akkor meg mit várunk. Van aki kvázi azt mondja, hogy meg is érdemlik a szülők, akik biztos nem akartak sokat fizetni.

Hát álljon már meg a menet! Van olyan, hogy árverseny, meg alkudozás, de ha – tegyük fel és hangsúlyozzuk, HA – valóban nem akartak sokat fizetni a buszért, a cégnek akkor is be kell tartania a törvényeket, az abban lefektetett biztonsági előírásokat. Ez nem pénzkérdés. Ha nem éri meg anyagilag egy út, akkor nem vállalják el. Ennyi.

De erről szó sincs itt. Ez szimplán annyi, amennyit látunk: idióta és felelőtlen cégvezetők, akiknek többet ér pár tízezer forint megspórolása, mint egy busznyi utas élete. Állati mázlijuk van és mélységesen hálásak lehetnek azért, hogy ezzel a hírrel kerültek be a napi hírekbe. Ez holnapra eltűnik, de ha a busz balesetet szenved és az emberek megsérülnek, ne adj isten valaki(k) meghalnak, akkor sokkal nagyobb bajuk lett volna.

Aki ezt nem érti meg az vagy végtelenül cinikus vagy sík hülye.  Válassza ki kedvére, hogy melyiket veszi magára.


A zuglói Kasszandra

Napfényes, hideg kora tavaszi napsütés van, a Tisza Pista téren a buszmegállóban állok, megszólít egy nő. Bevezetés nélkül közli, hogy aggódik, tegnap földrengés volt, ma reggel cunami. Itt, Budapesten teszi hozzá. Az értetlen tekintetemet látva gyorsan folytatja: ő se vette észre egyébként, de nézzem meg az interneten.

Félve bólintok. Fogást vált az ernyőjén, másik kezébe veszi a cekkert és biccent. Nem vagyok bolond, közli, szóljon a családjának, mert ez a vihar nem tetszik nekem. Azzal elindul.

A nap süt, gyenge szellő van és befut a buszom is, gyorsan felszállok és ahogy elhaladunk a nő mellett figyelmeztetően int mégegyszer.

Hát jó, ne rajtam múljon – gondolom és elkezdem begépelni az esetet.


Pár gondolat a Black Dog kocsma söréről

Úgy tűnik, hogy begyepesedtem vagy mi. Ez az egész kézműves forradalom már a kezdetek óta gyanús volt nekem, de akkor lett elevenembe vágó, amikor a söröket is elérte. Vessenek meg érte, de egy korsó hideg Staroprament ezerszer jobban élvezek, mint valami ipát. Azt se tudom, mi az az ipa. Utánanézhetnék, de mivel egyik sem ízlett eddig hát nem érdekel.

Ilyenek jártak a fejemben ma este, a korsóm felett. Apával találkoztam, leültünk egy sör mellé a Black Dog Pubba. Sokan dicsérték már nekem a ház sörét, hát abból kértem egy korsóval. Az első probléma az volt vele, hogy a langyosnál csak árnyalatnyit volt hidegebb. Én a sört hidegen szeretem, ez a pisiszerű hőfok már eleve nem kedvezett a megítélésnek. Aztán meg édeskés volt. Kevés dolgot utálok jobban, mint az édes söröket. A sör, nekem, legyen keserű, azért iszom. Ha édesre vágyok iszok kakaót.

Na. Csak úgy mondom. Mindegy. Igya aki szereti.


Elszomorítóan hülyék vagyunk

Írtam a politikai blogon a csoportpénzről, amihez érkezett pár hozzászólás is. Jó ideje tartom azt a fogadalmamat, hogy én nem szólok hozzá, nem válaszolok. Minek? Mindenesetre állati elkeserítő és nem az, hogy adott esetben nem értenek egyet velem, hanem hogy

  • nem olvasták el amihez hozzászólnak,
  • vagy és ez a rosszabb, nem tudták értelmezni amit olvastak.

(tovább…)


Érdemes lecserélni a Fideszt a Jobbikra?

Az év vége legérdekesebb híre a közvéleménynek bedobott Jobbik – MSZP/DK koalíció. Nem sok hírt olvastam el az ünnepek alatt, de ez még az én bejglimámoros szaloncukorködömön is áttört. Bár ne tört volna!

(tovább…)


Helló, 2017!

Az elmúlt hónapokban több célkitűzésem is volt, amiket még ebben az évben szerettem volna megvalósítani. Egész jól haladok velük, az egyik például éppen most lett kész: megkapta a blog a 2017-es ruháját. (tovább…)


Helló, Elnök úr!

Bár nagyjából mindig tudtam, hogy miként áll az amerikai elnökválasztási kampány, de a mostani volt az első olyan, amelyiket gyakorlatilag végig követtem. Ennek jórészt az is lehetett az oka, hogy a két egészen elképesztően alkalmatlannak tűnő jelölt körül nem kevés botrány volt, ami jó nagy média visszhangot kapott. (tovább…)


Kiöntöttünk az ablakon legalább 15 milliárdot

Elég szomorú nap ez a mai, pedig úgy tűnik, hogy a józan ész győzedelmeskedett az acsargás felett. Leszavazták Orbán Viktor alkotmánymódosítását. Hárman. (tovább…)


Népszabi botrány

Sosem szerettem igazán a Népszabadságot, de szombat este mégis ott álltam sokad magammal a Parlament előtt néma tömegként tiltakozva a lap bezárása miatt. (tovább…)


Nyugodtan aludni

Lassan elteszem magam holnapra, mozgalmas napom volt. Holnap is az lesz, nem csak nekem. Egy ország adja el holnap a lelkét az ördögnek. Ki gyűlöletből, ki passzivitásból, néhányan jól megmagyarázott taktikából.

Én, ahogy azt pár napja is írtam, már tudom, hogy holnap mit csinálok. Biztos vagyok benne, hogy szolidárisnak lenni nem bűn, hanem alapvető emberség. Holnap este éppen ezért nagyon szomorú leszek, de azon kevesek közé fogok tartozni, akik elmondhatják, hogy: megpróbáltam.