Széljegyzetek gyors reakciók

A mikroblogoknál hosszabb, de a rendes blogcikkeknél gyorsabban megírt szövegeimet találhatod itt. A fentiekből adódóan a megszokottnál is szubjektívebb, zsigeribb tartalmak, szóval vigyázat: elfogult leszek!

Ha tetszik az oldal, akkor ne habozz és kövess be a Twitteren, a Google Pluson vagy a Facebookon is!


Nigel D. Findley: Árnyjáték

Jó pár hónap kihagyással folytattam a Shadowrun sorozat végigolvasását. Nem is volt baj a kihagyás, így nagyobb élmény volt a jövő Seattlejébe visszatérni. A sorozat legjobb könyve még mindig az LX-IR, így az író újabb kötetét nagy várakozással vettem a kezembe. Az Árnyjáték sajnos nem ütötte meg az LX-IR szintjét, de Findley sokkal jobb könyveket hoz össze, mint a többi író.

Az Árnyjáték visszatér a multik és az észak-amerikai árnyvadászok világába. Otthonosan simultam bele ebbe a környezetbe, láthatóan az író is így volt ezzel. Olyannyira, hogy ismerős arcok is feltűntek a sztoriban, még Dirk Montgomeryről is van szó pár mondat erejéig, de a Mentőosztag megmaradt tagjai újra előkerülnek. (Most sem járnak jól.)

A könyv legjobb momentuma, hogy a jövő high-tech világának tudását gyengébbnek mutatja, mint az Összeomlás előttiét. A probléma gyökere pont egy olyan technológia megjelenése, ami a jelenlegi status quo előtt készült és felrúg mindent. A főhős, a kalandregények kliséi szerint, véletlenül kerül az egészbe és úgy érzi, hogy túl sok ez neki. Szerencsére a sztori végére kiderül, hogy azért megbirkózik a feladattal. Sőt a Shadowrun világban egyedülálló módon teljes happy endet kapunk.

Nem szégyellem: élveztem.

Az Árnyjáték, ha objektíven nézzük egy elég gyenge könyv, de a Shadowrun sorozatban egy rajongónak olyan, mint a filmek között a Star Wars első része: sosem ismernéd be, hogy igazából egy vacak az egész.

(Borítókép: Deviantart)


Focinemzet helyett

Komoly próbát tett az ország, hogy foci nemzet legyen, sok pénzt ölt bele. Sok ember élt ebből ingyen, évek óta láthatóan minden ok nélkül, mert eredmények nem jöttek.

Az a temérdek pénz, amit focira, stadionra, korrupt szövetségekre költött az ország adófizető népe egyre láthatóbban hiányzik más, fontosabb helyekről.

Ideje lenne megpróbálni azt a verziót, amikor elengedjük a magyar focisták kezét, mint egy fiatalét: nöjj fel, állj a saját lábadra. Bizonyítsd be, hogy vagy valaki. Önerőből.

Lenne hiszti, toporzékolás. Hosszú távon persze azok fociznának akik értenek is hozzá, mert egyébként éhen halnak.


A világ nem elég

Olvastam itt este, hogy Trump bejelentette: az USA kilép a klímaegyezményből. Nem ügy, végülis csak arról szól, hogy élnek-e majd emberek pár száz év múlva is a harmadik bolygón vagy nem.

Azon töprengtem, hogy lehet egy ember ilyen korlátolt seggarc, mint Trump. Meg, hogy milyen ország már az, ahol egy ilyet megválasztanak elnöknek. Aztán belegondoltam, nogy mi folyik itt nálunk, elnöki meg miniszterelnöki szinten és megkövettem az amerikaiakat. Mi sem büszkélkedhetünk.

Ilyen kor ez a mienk. Még néhány ilyen troglodita és tényleg lehúzhatjuk a rolót.


Baromarcúak és idióták

Mélységes mély a… nem most nem a múltnak kútja, hanem az ember hülyesége. Van ez az eset, hogy a szülők nem engedték el az osztálykirándulásra a busszal a gyerekeket, mert tükörsimára volt kopva a gumija. Pontosabban a szülők rendőrt hívtak az meg nem engedte sehova a buszt.

Kezdődik az osztálykirándulás szezon. A negyedikes gyermekem ma reggel indult 3 napra Visegrádra, busszal. Ez a busz…

Közzétette: Nora Vaszil – 2017. május 15.

Tök jó, hogy így elrendeződött az ügy, de valami baromi elszomorító a hozzászólások egy jelentős része. Elkezdik felmenteni a buszos céget, azzal, hogy biztos ez volt a legolcsóbb, akkor meg mit várunk. Van aki kvázi azt mondja, hogy meg is érdemlik a szülők, akik biztos nem akartak sokat fizetni.

Hát álljon már meg a menet! Van olyan, hogy árverseny, meg alkudozás, de ha – tegyük fel és hangsúlyozzuk, HA – valóban nem akartak sokat fizetni a buszért, a cégnek akkor is be kell tartania a törvényeket, az abban lefektetett biztonsági előírásokat. Ez nem pénzkérdés. Ha nem éri meg anyagilag egy út, akkor nem vállalják el. Ennyi.

De erről szó sincs itt. Ez szimplán annyi, amennyit látunk: idióta és felelőtlen cégvezetők, akiknek többet ér pár tízezer forint megspórolása, mint egy busznyi utas élete. Állati mázlijuk van és mélységesen hálásak lehetnek azért, hogy ezzel a hírrel kerültek be a napi hírekbe. Ez holnapra eltűnik, de ha a busz balesetet szenved és az emberek megsérülnek, ne adj isten valaki(k) meghalnak, akkor sokkal nagyobb bajuk lett volna.

Aki ezt nem érti meg az vagy végtelenül cinikus vagy sík hülye.  Válassza ki kedvére, hogy melyiket veszi magára.


Graham Greene: Egy kapcsolat vége (Szakítás)

Majd egy évbe telt, hogy az új munkámban eljussak arra a szintre, amit a réginél évekig műveltem: miközben dolgozom tudok hangoskönyvet hallgatni. Mostanra elég készségszinten megy a programozás ahhoz, hogy megosszam a figyelmemet a kódírás és a fülemben szóló sztori között. (tovább…)


Orange is the new Black, 2. évad

Az első évad is tetszett, de szerintem a második etap sokkal jobban sikerült az Orange is the new Black-ből. Két fő történetszálat kaptunk és mellé, kiegészítésként, egy csokor kisebb, de hasonlóan színvonalas sztorit.

Innentől enyhén spoileres leszek, szóval óvatosan!

Gyakorlatilag nincs olyan karakter, akire ne jutott volna elég idő, pedig rengeteg szereplőt mozgatnak. A legdurvább ellentét, így talán az évad mozgatórugója Red és Vee bandaháborúja volt. Érdekes, hogy a sorozat mennyire durva tud lenni, miközben igazán erős verekedés vagy erőszak csak kevés van benne. Bár hajlamos voltam természetesen Rednek szurkolni, de minden elismerésem a Vee-t játszó színésznőnek, igazán könnyű volt megutálni.

Lorraine Toussaint, mint Yvonne 'Vee' Parker
Lorraine Toussaint, mint Yvonne ‘Vee’ Parker

Piper Chapman (Taylor Schilling) kicsit magára talált az első évad útkeresése után. Egyrészt önállóbb lett, rájött, hogy ki kell állnia magáért és ez jót tett a karakterének. Másrészt sikerült elkerülni azt a csavart, hogy az ő szála mindenki máséba beleszövődjön, teszem azt semmi kapcsolódása nem volt a fent említett bandaháborúhoz.

Annál több zavaros szerelmi ügy van körülötte. Folytatódik a leszbikus és a heteró énjének a küzdelme. Az évadban úgy tűnt, hogy leteszi a garast Alex mellett, hiába rúg a lány még egyet bele a nyitó epizódban. De azért nem csak innen kapja meg a magáét szegény. Az ex-vőlegénye és a legjobb barátnője egymásba gabalyodnak. (A borítóképet érdemes figyelni!) Bár eddig elég véglegesnek tűnik a döntésük, de ettől a gárdától minden kitelik, nem temetném még nagyon a kapcsolatot.

Az Alex-sztori egyébként rendesen háttérbe szorult, ahogy a Laura Prepon által alakított Alex Vause is. Én örülök, hogy Piper az évad végén visszarángatta a börtönbe, egyrészről ezt a revansot már nagyon megérdemelte, másrészt érdekes lesz a harmadik évad szeret-nem szeret szála, amit az fog megfűszerezni, hogy mindketten börtönbe citálták a másikat.

És a többiek

Kicsit nehéz egyértelműen mellékszereplőkről beszélni ennél a sorozatnál, de maradjunk annyiban, hogy a kevésbé domináns történetszálak szereplői közül az idei két kedvencem a végső stádiumú rákbeteg fegyenc és az új hús sztorija volt.

Barbara Rosenblat - Rosa
Barbara Rosenblat – Rosa

Nagyon jól felépített, visszatekintő részekkel megtámogatott mesét kapott a bankrablóvá váló Rosa (Barbara Rosenblat), aki addig megy fejjel a falnak, míg végül elkapják és már csak az elhízott, öreg és rákbeteg énjét ismerjük meg a sorozatban. Ügyesen keverték össze a történetét több másik szállal, a lezárás meg valami frenetikusra sikeredett.

Bár nagyon, nagyon, nagyon idegesítő karakter Soso, de összességében élvezetes sztorit kaptunk vele. Ügyesen felkavarta az állóvizet.

A másik oldalon, a börtönőrökre gondolok, a második évadban a vezetőség harcai voltak a legjobbak, remélem találkozunk még a most vesztesnek tűnő igazgatónővel a későbbiekben. De a féllábú börtönőr és a terhes fegyenc közti románc inkább untatott már, ez a leggyengébb szál eddig. Ilyennek is kell lennie.

Jó évad volt, és most már tudjuk, hogy hét évad biztos lesz is belőle. Nem tudom kitart-e végig Piper sztorija, de ha szabadulna is, a sorozat megmutatta, hogy könnyen tudna szereplőt váltani és tartani a színvonalat.


Homeland, a 6. évad

A Homeland mindig nagyon aktuális sorozat volt és láthatóan most is az akart lenni, az évad a tavalyi elnökválasztás napjai alatt játszódik. A sorozatkészítők arra tippeltek (ahogy jóformán mindenki más is), hogy Hillary Clinton nyer, így ennek megfelelően a megválasztott elnök nő lett a sorozatban is. Nos, ez esetben a történelem és az amerikai választópolgárok ugyan megtréfálták őket, de ezt leszámítva minden nagyon friss volt ebben az évadban.

Nekem az évad első fele kifejezetten csalódás volt. A Homeland sosem volt egy akció sorozat, de az a lassúság ahogy a történetet felvezették nagyon-nagyon unalmas. Az egészet sikerült megkoronázni egy teljesen hiteltelen és gyenge epizóddal, amikor robban a bomba, Quinn meg kvázi-túszejtésbe keveredik. Az a rész volt a sorozat eddigi mélypontja.

Viszont a legmélyebb pöcegödör alja azért jó hír, mert onnan már csak jobb lehet minden és így is lett. A sorozatot ebben az évadban nem az egyébként kitűnő Claire Danes mentette meg, hanem a Peter Quinnt játszó Rupert Friend. Egy idő után elég egyértelművé vált, hogy az ötödik évadban elkezdett mélyrepülése semmi jóval nem kecsegteti a jövőt illetően, de a végjátékot remekül csinálta.

Különösebb spoilerek nélkül szeretném befejezni, annyit azért el lehet mondani, hogy nagyon fordulatos és izgalmas lett az utolsó pár rész. A befejező képsorok pedig kifejezetten a 24 jobb időszakaira emlékeztettek. Kíváncsian várom, hogy a hetedik (és nyolcadik) évadban merre halad tovább a sorozat.


A zuglói Kasszandra

Napfényes, hideg kora tavaszi napsütés van, a Tisza Pista téren a buszmegállóban állok, megszólít egy nő. Bevezetés nélkül közli, hogy aggódik, tegnap földrengés volt, ma reggel cunami. Itt, Budapesten teszi hozzá. Az értetlen tekintetemet látva gyorsan folytatja: ő se vette észre egyébként, de nézzem meg az interneten.

Félve bólintok. Fogást vált az ernyőjén, másik kezébe veszi a cekkert és biccent. Nem vagyok bolond, közli, szóljon a családjának, mert ez a vihar nem tetszik nekem. Azzal elindul.

A nap süt, gyenge szellő van és befut a buszom is, gyorsan felszállok és ahogy elhaladunk a nő mellett figyelmeztetően int mégegyszer.

Hát jó, ne rajtam múljon – gondolom és elkezdem begépelni az esetet.


Pár gondolat a Black Dog kocsma söréről

Úgy tűnik, hogy begyepesedtem vagy mi. Ez az egész kézműves forradalom már a kezdetek óta gyanús volt nekem, de akkor lett elevenembe vágó, amikor a söröket is elérte. Vessenek meg érte, de egy korsó hideg Staroprament ezerszer jobban élvezek, mint valami ipát. Azt se tudom, mi az az ipa. Utánanézhetnék, de mivel egyik sem ízlett eddig hát nem érdekel.

Ilyenek jártak a fejemben ma este, a korsóm felett. Apával találkoztam, leültünk egy sör mellé a Black Dog Pubba. Sokan dicsérték már nekem a ház sörét, hát abból kértem egy korsóval. Az első probléma az volt vele, hogy a langyosnál csak árnyalatnyit volt hidegebb. Én a sört hidegen szeretem, ez a pisiszerű hőfok már eleve nem kedvezett a megítélésnek. Aztán meg édeskés volt. Kevés dolgot utálok jobban, mint az édes söröket. A sör, nekem, legyen keserű, azért iszom. Ha édesre vágyok iszok kakaót.

Na. Csak úgy mondom. Mindegy. Igya aki szereti.


Szabó T. Anna – Törésteszt

Párkapcsolatokról szól és ezzel helyből sikerült is elnagyolni a bemutatását, miközben ennél többet csak olvasás közben érthetünk meg a kötetről. Rövid történetek elnyomó nőkről és férfiakról, vagy elnyomott nőkről és férfiakról. Gyerekkel megvert szülőkről és gyerekre áhítozókról.

Sokszor kíméletlenül tárgyilagos, szinte már a kényelmetlenségig fokozódik az érzés, máskor finoman eltakar, sejtet.

Szóval ilyen könyv is meg olyan is, de nekem nagyon tetszett. Néha kicsit félve vettem fel, hogy most mit önt majd rám, néha nem is volt kellemes, de olyan könyv amit el kell olvasni. Ha elég bátor leszek el fogom olvasni még egyszer, de ehhez még nőnöm kell egy kicsit.

(Borítókép forrása: szabotanna.com)


Elszomorítóan hülyék vagyunk

Írtam a politikai blogon a csoportpénzről, amihez érkezett pár hozzászólás is. Jó ideje tartom azt a fogadalmamat, hogy én nem szólok hozzá, nem válaszolok. Minek? Mindenesetre állati elkeserítő és nem az, hogy adott esetben nem értenek egyet velem, hanem hogy

  • nem olvasták el amihez hozzászólnak,
  • vagy és ez a rosszabb, nem tudták értelmezni amit olvastak.

(tovább…)


Érdemes lecserélni a Fideszt a Jobbikra?

Az év vége legérdekesebb híre a közvéleménynek bedobott Jobbik – MSZP/DK koalíció. Nem sok hírt olvastam el az ünnepek alatt, de ez még az én bejglimámoros szaloncukorködömön is áttört. Bár ne tört volna!

(tovább…)