Tíz év

Tíz éve és egy napja érkeztem meg Apa autójában Budapestre. Jól meg volt pakolva a csomagtartó, a hátsó ülés. Már nem emlékszem, hogy a csomagok nagy részét le tudtam-e rakni Bandinál, az albérletben, vagy jöttek velem Zsófi lakásába – ahol másfél évvel később már közösen laktunk – mindenesetre az első pár napon, míg a naptár októberre nem fordult – ott csöveztem a Zsibói utcában.

Emlékszem az első napomon rohangáltam az új iskolám ügyeiben. Beiratkozás, tanszer vásárlás. Felmértem a környéket, a Bartókon, a Rolling Rock felett volt a suli több lakásból összenyitva. Akkor már négy éve heti rendszerességgel jártam fel, szinte inkább itt laktam, mint Pécsen, de hiába ismertem a Körtér környékét azért kalandos volt minden. tudtam, hogy mennyi lesz a zsebpénzem és ebből mennyi a lakbér és nem volt sok, ami maradt, így körbenéztem olcsó ebéd után. A Déli pályaudvar alatt, már hazafelé tartva, ettem végül egy Főzelékfalóban. Már akkor sem érte meg az árát.

A felköltözésem estéjén készítette rólam Zsófi ezt a képet.
A felköltözésem estéjén készítette rólam Zsófi ezt a képet.

A következő emlékem a beköltözés Bandihoz. Emlékszem, hogy felcuccoltam és aztán elmentem bevásárolni. A hűtőbe bepakoláskor érdeklődtem Banditól, hogy miként osztjuk meg a polcokat és hova tegyem majd az én kenyeremet. Elég diplomatikusan mondta, hogy vásárolhatnánk közösen is, akár. Hiába, későn kerültem el otthonról.

A beköltözéskor még nem volt berendezve teljesen Bandi lakása, ő is pár hete lakott csak ott. Az én szobámban volt egy matrac, egy asztal és az első hetekben ketten csavaroztunk össze egy teljes falnyi szekrénysort. Közben Columbot néztünk és dumáltunk. Jól jött az ismerkedéshez. Szóval első éjjel feküdtem a matracon és volt egy olyan érzésem, hogy más életét nézem. Ez az érzés azóta is sokszor meglep.

Jól éltem a következő másfél évben, Bandival összebarátkoztunk és bekerültem kicsit az ő baráti körébe is. Mivel Zsófi révén már volt egy társaságom így elég sok időt kezdtem el korombeli emberekkel tölteni, ami nagy újdonság volt az életemben. Fura érzés volt, hogy korábban mindenhova Zsófival járkáltam a városban, most elkezdtem a saját szakállamra vagy más emberekkel (is) járni a várost. Igen, jól éltem: bulizás, mozi és színház, minden csütörtökön csocsózás.

Bár hamar beilleszkedtem történtek balesetek is. Az egyik este Kispál koncertre mentem a PeCsába és hazafelé az utolsó metrókra kétszer is rossz irányba szálltam fel. Taxi lett az este vége, fogalmam nem volt egy idő után hol vagyok. A város ritmusát nehéz volt felvenni és megszokni sosem fogom. Pécsen sokkal udvariasabban közlekednek az emberek, mondjuk ki, hogy kevés kivételtől eltekintve a fővárosiak irtó bunkón és figyelmetlenül róják az utcákat. Nekem ez azóta állandó bosszúságom, ez volt az első tapasztalatom, ami azt erősítette meg bennem, hogy előny hogy nem ide születtem. Ezt azóta sokszor éreztem még, bár ma már Budapestinek tartom magamat, itt vagyok otthon, de sose leszek törzsökös. Szeretem ezt a várost, nem is szeretnék már vidéken élni, de a lakóiról nagyon ambivalens tapasztalatokat nyertem.

Másfél év után összeköltöztünk Zsófival és öt évig a XII. kerületben laktunk, az ő lakásában. Bár nem volt bajom a kerülettel, de nekem a Feneketlen-tó környéke és a XI. kerület lett a kedvencem, nagyon örülök, hogy már több, mint három éve újra itt élek. Nem igen mennék innen tovább, maximum utcát váltanék.

Jótudni...
Ezen a blogon van egy rakás olyan tartalom, amit a nem regisztrált felhasználók nem látnak, ha érdekelnek ezek a kvázi titkos tartalmak, akkor regisztrálj be és máris tied a teljes kontent!

Nagyon gáz kölyök voltam tíz éve, lehet, hogy újabb tíz év múlva ezt fogom mondani mai magamról, de azt hiszem kifejezetten jót tett nekem a város. Bár az egyetemek elvégzésére nem voltam elég, de egy nehéz év után végre elkezdhettem dolgozni, amit sokkal korábban kellett volna. Én az iskolában soha nem voltam jó, de dolgozni szeretek, értékelem a munka lehetőségét és képes vagyok lojális lenni az ügyért. A munkával nagy szerencsém volt, Panni barátnőnk és a Sógorom segítettek, a második helyen most decemberben fogom a hatodik évemet betölteni. Az se semmi.

És igen, a sógor szó már utalt rá: megnősültem, sőt apa lettem. Kétszeres. Olyan boldogan élek, ahogy mindig szerettem volna. Pár hónapja anyuval telefonáltam és ő azt mondta erre, hogy persze, Te szereted a feleségedet és büszke vagy a gyerekeidre. Tényleg így van, ők tesznek boldoggá. Mikor tegnap Bandi meglátogatott minket és beszélgettünk, mondtam is neki, hogy tíz éve ezt egyikünk se gondolta előre, és megemeltem kicsit Dávidot.

– Hát nem. – mondta mély meggyőződéssel

Hát én sem.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.