Takarító vs Programozó

Már jó hetekkel a kiállítás után voltunk, amikor fültanúja lettem egy enyhén emelt hangú beszélgetésnek a takarítónő és a főnököm közt, hogy a porszívó még mindig szörnyű állapotban van és a főnököm miért nem takarította még ki. Mikor utánaérdeklődtem, hogy ugyan miért ez a csevej és beavattak, akkor derült ki számomra is, hogy én az irodai porszívót gyaláztam szét három napon keresztül. Úgy éreztem, hogy ez az egész a kollégám (aki rossz porszívót hozott) és az én hibám és nem a főnökömé, úgyhogy jeleztem, hogy ezt hagyják rám, majd kitakarítom.

Megköszönték.

A takarító azt is jelezte, hogy ez retkes munka, védőfelszerelésben kezdjek neki. Megnyugtattam, aztán elfelejtettem az egészet. Ma viszont jön újra és eszembe is jutott, szóval levonultam a kukához, vittem a meggyalázott szüzet és kinyitottam a tetejét. Ezekben az eszközökben nincs porzsák, így a javát egyszerűen beleborítottam a szemetesbe. A durva része, ahogy többen figyelmeztettek előre, a szűrő. Ez egy kerek, bordás cucc, amin vastag-nemez szerű porréteget találtam. Ahogy egy csavarkulcs és ütemes ütögetés közben kitisztítottam azt kellett gondolnom, hogy ezt a porszívót még soha a retkes életben senki nem tisztította ki, mert pontosan látszott az a gipszes vékony réteg, ami az én bűnöm volt. Ez olyan 1:100 arányban viszonyult az elmúlt évtized egyéb koszaihoz.

Mikor erre rájöttem, és közben szótlanul tudomást sem vettem egy csapat kabriós kamasz élcelődéséről, az fogalmazódott meg bennem, hogy fura egy helyen dolgozom, ahol a takarítónő a feladatát (tudniillik, hogy ki kéne tisztítani a porszívó szűrőjét) a főnökre majd a programozóra tolja át. És teszi ezt sikerrel. Azon töprengek, hogy az új honlap formázása még nincs teljesen kész, a maradékot ráhagyom a Tündére, és akkor kvittek leszünk.