Szómocsár

Agyzsibbasztó.

Nap, mint nap reggel, délben és így munka vége előtt áttúrom a Facebookot, hogy utánanézzek mi történt a céges oldalakon. Pár hónapja különválasztottam a céges dolgaimat a személyes fiókomtól, átadtam Rékának a munkahelyi dolgok kezelését. Ennek köszönhetően két bejelentkezett böngészőben pörög a hírfolyam, de micsoda különbséggel!

A személyes fiókommal már túl vagyok a Sans Facebook projektemen, így 100 fő fölé nőtt az ismerőseim tábora, szépen engedem vissza a távoli kapcsolataimat is, de cserében leiratkoztam a rajongói oldalakról. Ennek eredményeképpen egy csendes, és általában elég unalmas tartalom jelenik meg az oldalon. Van egy-két véleményvezérnek tekinthető ismerősöm, akik pörgetik a “kontentot” és vannak olyan felhasználók, mint szülő Anyám, akik mindent megosztanak. Az utóbbi felhasználókat a szolgáltató szűrőivel úgy megreguláztam, hogy gyakorlatilag alig látok belőlük valamit.

Ellenben Réka, akinél minden kontroll nélkül vannak az ismerősök, követ mindent, amit csak tud egy pokoli zajban éli – nem létező – virtuális életét. Kutyák, macskák, elveszett laptopok és ellopott autók. Tesztek, szakemberek, életmód tanácsok. És a posvány, a legalja cms alapú weboldalak, amik a külföldi hasonló szemétgyárakról nyúlják a képeket, videókat, idézeteket és osztják tovább a semmit. Ezek az oldalak, amiknek egy a céljuk, a reklámbevétel hozzák a napi internet legnagyobb részét, úgy tűnik.

Mert itt vagyunk mi, akik jószándékúan igyekszünk tartalmat és struktúrát adni ennek a médiumnak, fejlesztjük, szeretjük, szeretgetjük, de igazából nem kell. Nem kellene. Az átlag magyar netezőnek a napituti.hu (nem tudom van-e ilyen, de nem lennék meglepve) és a Tibi atya közti ív az Internet. A gyenge vizuális megoldásokkal operáló nyegle poénok vagy az “osszuk meg, hogy Izaura kiszabaduljon a gyíkfejű ufók fogságából” jellegű átverések.

Valahol persze jó ez, becsatornázódik a Facebookba és azon kívül így szép, hasznos és főleg használható tartalmak fogadnak. Szóval nem sírok, félreértés ne essék, csak érthetetlennek találom.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

5 thoughts on “Szómocsár”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.