Mindig hülyeségnek tartottam azt az érvet, hogy az Orbánék tudnak kormányozni ezért aztán bármit elnézünk nekik. Nekem végig az az alap bajom velük, hogy nem, egyáltalán nem tudnak kormányozni. Csak eddig ezt viszonylag könnyen elrejtették olyan adatok mögé, aminek azok is hittek, akik elcsalták őket. Rejtély.

A koronavírus olyan esemény ahol lehet kozmetikázni a számokat (meg is teszik, ezért nem tesztelünk rendesen), de egy csomó más, a széles tömegeknek napi szinten átélhető faktor ellent mond és fog egyre inkább a kommunikációnak. (Értsd: ordas hazugság.)

Március közepétől kezdve Orbánék ráálltak arra, hogy ők most válságkezelnek, ám valójában ötletük sem volt, hogy mit kéne csinálni, így igyekeztek elég jó ütemben lekövetni, hogy mi a közhangulat kívánsága. Ez hol sikerült, hol meg látványosan megbuktak vele (vö: péntek reggel még nem zárjuk be az iskolákat, este meg mindet). Két dologgal nem foglalkoztak csak az egészségügyi és gazdasági rendszer fentarthatóvá tételével a megváltozott körülmények között.

Mert leszámítva pár teljesen hülyét márciusra látszott, hogy ez nem két hét lesz, hanem inkább egy (két) év.

Megvették a nagy halom lélegeztetőgépet csak ember nincs aki kezelné őket. Kimondták, hogy legyen digitális oktatás csak a feltételeit nem teremtették meg. Elmondták, hogy mindenkinek újra munkát adnak, aztán kiderült, hogy ez csak arról szólt, hogy a saját családi cégeiket nem hagyják bedőlni.

És most itt állunk a második hullám első harmadában valahol és Orbán azt ígéri itt senki nem fog meghalni. Aggódok, mert közben naponta halnak meg a bizonyítottan koronás emberek. És ismerve a statisztikákhoz való hozzáállásukat nem csak pár emberről lehet szó. Mármint naponta.

Tavasszal Orbánék szerencsés helyzetben voltak, elég volt követni a közhangulatot, amit példásan fegyelmezett magatartású emberek alakítottak. Most ősszel ez már egyáltalán nem igaz, az emberek arra várnak, hogy végre oldja meg helyettük a gondoskodó állam a problémáikat és hagyja őket élni. Az a tragikus, hogy az Orbán-féle állam sosem tudta és sosem akarta megoldani az emberek problémáit. Nem is tudja hogy lehetne, mert, hogy egyik kedvenc kifejezésükkel éljek: alkalmatlan rá.

Itt állunk a havria kellős közepén és a jóléti állam nem tudja működtetni a gazdaságot (elszálltak az árak, zuhan a forint és rengeteg a munkanélküli).

Az állam nem tudja működtetni az egészségügyet. Nincs elég orvos, nincs elég mentős, nincs elég ember, hogy legalább tesztelést tudjanak csinálni. Körülöttem az elmúlt hetekben rengeteg korona tesztre váró ember lett, van aki 3-4 napig várt (elvileg étlen-szomjan kéne), aztán a mentő nagy nehezen befutott. Az eredmény is 2-4 nap. Add össze a számokat, a rossz esetben ez már 8 nap, a 10 napos karanténból. Ez nem rendszer, ez egy vicc.

Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy egy nátha miatt újra be kellett zárkóznunk a két gyerekkel, otthon tanulás, otthon munka, az orvosi igazolást meg gyakorlatilag látatlanba adták ki.

És akkor ma reggel olvastam, hogy a kontaktus kutatásra rendőr sincs elég.

Mondja már meg valaki nekem, hogy ugyan mi működik ebben az országban? Mi az amit olyan fene szakértő módon visz a kormányunk?

Mi?

2020-09-18 07:34:34 | text276

Amikor birtokomba került a nyaraló egy rakás leharcolt ruhámat leszállítottam, jó lesz az a kertben felkiáltással.

Ennek eredményeképpen ebéd után vetettem egy pillantást magamra és rájöttem, hogy milyen elnéző vagyok a megjelenésemmel kapcsolatban. Fentről lefelé haladva egy régi, a hasamnál 3 lyukkal ellátott pulóverben kezdődök. Mivel sokat ettem a hasamon szépen megfeszül és a lyukakon keresztül betekintést ad az elkopott feliratú Breaking Bad-es pólómra. Lentebb haladva egy 10-12 éves shortban folytatódok, ami mára közel fehérre fakult, emlékeim szerint valaha halvány barna volt. Végül egy kissé festék foltos papucsban fejeződök be, amit reggel egyrészt lustaságból másrészt időjárásilag optimista világnézetből vettem fel a cipő helyett.

Nem nagyon néznének ki egy híd alól, az biztos. 

2020-08-16 14:34:12 | text267

Az index.hu olyan (volt), mint a demokrácia. Még nem találtak fel jobbat nála. (Legalábbis Magyarországon.) 

Az index az az újság, amit az ember helyből megnyitott, ha történt valami a világban. A helyesírása ellenére. Gyakori felületessége ellenére. Azért, mert tényleg pártatlan újság volt. És ilyen nincs másik.

De azért nézzen mindenki magába, mert az indexet elsősorban nem Orbánék nyírták ki, hanem mi. Mi, akik nem kergettük el már kétszer azokat, akik bármit megtehetnek a számunkra fontos, értékes és megismételhetetlen dolgokkal. Az újságjainkkal, a színházainkkal, az iskoláinkkal, az országunkkal és az életünkkel. Az index kitartott amíg lehetett. Egy újabb értékes darabja veszett oda a Szabad Magyarországnak.

Odavetettük koncként a vadak elé.

Utolsó, gyáva alakok vagyuink

2020-07-24 20:38:43 | text264

Van az idegesség, a káromkodás meg az üvöltözés, de az egyik kollégám ilyenkor még kódolás közben is úgy fujtat és veri a billentyűket, hogy elmegy a kedvem a világtól...

2020-07-22 13:48:57 | text263

Jó három hónapja elromlott a telefonom szelfi kamerája, de csak ma zavart amikor tükörnek akartam használni...

2020-07-18 17:46:49 | text262

Éppen borotválkoztam, amit nagyon utálok, úgyhogy csak tompán szűrődtek be hozzám a külvilág zajai, mígnem a lányom oda nem állt mellém és mérgesen, már már vádaskodva, magyarázni kezdte, hogy őt az öccse bántotta, hátrarántva a pizsama-felső nyakát fojtogatta. Én, a borotválkozásra figyelve, úgy éreztem, hogy kellő módon sopánkodtam a helyzeten, de őt ez nem elégítette ki. Összes centijét mérgében kihúzva felelősségre vont:

- Hát és te meg se bünteted!?

Így aztán mit volt mit tenni, félig borotvahabos képpel magam elé rendeltem a fiatalurat, aki nem volt hajlandó jönni, így kénytelen voltam átmasírozni az előszobába, ahol persze kiderült, hogy nem csak úgy spontán történt a pizsama cibálás. A vége az lett, hogy megbüntettem mindkettőt, most takarítják a szobájukat. Én meg befejezhettem a borotválkozást

2020-05-23 09:52:44 | text261

Negyven

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak.

Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket küld, a gyerekektől szép rajzokat kaptam és egy csomó 40 feliratú színes lufival dobáltak meg. Kaptam Myheritage dns vizsgálatot is, nemsokára kiderül, hogy hány százalékban vagyok nigériai mondjuk... :)

Jól elmúltak a harmincas éveim, az eddigi legjobb évtizede volt az életemnek azt hiszem, a feleségem meg azzal indította a reggelit, hogy a legszebb férfikorba léptem és az ő vidámságáét csak fokozta, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy na de mi lesz utána. Viszont ma csúsztatott palacsintát kértem ebédre, így nagy reményekkel várom a delet. #szülinap

2020-05-12 10:06:53 | text260

Tegnap megszavazták és aláírták, hogy akkor a demokráciának reszeltek nálunk. A #koronavírus persze felgyorsította a folyamatot, de azért elég régóta (2011) tudható volt, hogy nagy eséllyel ez lesz a folyamat vége.

Csak annyit tennék hozzá, hogy mindenki Orbánt fogja okolni miatta, de ő csak kihasználta, hogy hagytuk magunkat. Hogy azt hittük - tisztelet a kivételnek - a politizálás egyenlő a Facebook hőbörgéssel és néha egy gyengécske tüntetéssel. Talán a következő nekifutásra ( ki tudja mikor lesz rá alkalom) már tanulunk ebből a hibából. (Nem.)

2020-03-31 14:21:57 | text256

A héten nekiláttam a szobában végezhető testedzésnek is. Első körben megpróbáltam a gyerekekkel a Youube tesi órát, ahol nagyon csinos fiatal lányok vezényeltek a képernyőről, de ezt leszámítva teljesen kontra produktív volt, mert olyan testrészeiket érték el, amiket én gyerekkoromban is képtelen voltam. Így aztán újra felültem a szobabiciklire (milyen jó, hogy van) és 4 nap alatt eljutottam oda, hogy a 27 perce hegymenetet 9,5 kilométerről sikerült 14,9-re felhúzni, ma már kilences fokozaton. #koronavírusnapló 

2020-03-26 18:11:29 | text254

Be kellett mennem a patikába reggel. A gyógyszerészek felmérést tartanak a vásárlók körében, hogy kinek van még meg a munkája. Az eredmény szerintük siralmas. #koronavírusnapló

2020-03-26 11:09:16 | text252

Az emberek ezekkel a maszkokkal inkább csak bohóckodnak (tisztelet a kivételnek). A legtöbben tessék-lássék ráhúzzák a szájukra, de az orrukra már nem. A múltkor láttam egy faszit, aki csak az orrára tűrte közben cigizett. :) De az eddigi csúcstartó az a néni, aki gyorsan levette a maszkot amikor tüsszentett. #koronavírusnapló

2020-03-25 11:41:35 | text251

Azt hiszem mostanra a gyerekek kezdenek kicsit begolyózni itthon. Mindennap tanulunk, játszunk, van egy kis testmozgás is, de nem tudják levezetni az energiáikat. Odáig jutottunk, hogy  a fiam elkezdte unni a legózást. #vannakmégcsodák 

A világot persze hiába próbáljuk kizárni, egzisztenciálisan 4 nap alatt visszaléptünk 10 évet. Mindent kezdhetünk elölről. Hát majd ezt is túléljük valahogy. Mások persze láthatóan nem így gondolják, voltam ma bevásárolni a holnapi ebédhez az alapanyagokat, bár sokkal nyugisabb a helyzet, mint a hét elején, de zöldséget csak nagyon keveset lehet kapni és a búzadarát hírből se ismerik a budai oldalon. #koronavírusnapló

2020-03-19 15:44:08 | text246

Nagy mázli, hogy ezen a héten full szabadságot kaptunk a melóban, mert a digitális oktatás jegyében reggel óta tanulok a lányommal. (A feleségem lázas, szóval egyedül vagyok hármukra.) Amíg főztem a vakondról tanultam meg egy csomó újdonságot. Reggel a hármas szorzótábla volt soron. És így tovább. Szóval, aki kitalálta, hogy dolgozz és taníts otthonról egyszerre az egy barom volt. Nem megy a kettő együtt. (Kisiskolás gyerekek esetében biztos nem.) Állati mázli, hogy a fiam még ovis.

2020-03-17 10:52:37 | text244

Hát ki (még) nem rúgtak, de megszorítások vannak (=kevesebb pénz). No meg májusig home office. Aztán meglátjuk. Most megyek a gyerek tanszereiért az iskolába. Voltam drogériában, hát tiszta Románia a nyolcvanas években... #koronavírusnapló

2020-03-16 10:28:33 | text242

Dávid az oviból hazafelé kért magának vacsorára egy gyrost pitában. Miután megvettük és boldogan sietett hazafelé arról tartott előadást, hogy milyen mázli, hogy feltalálták a gyrost és hogy vacak lenne a világ nélküle. Aztán elgondolkodott kicsit és még hozzácsapta a listához a tejbegrízt és a piskóta kockát csokiöntettel.

2020-03-11 17:45:20 | text239

Elkezdtem felolvasni a Hobbitot a gyerekeknek. Még a régi fordítás van meg nekem (A Babó) és már évek óta nem volt a kezemben. Nagyon szép és jó humorú mese, mind a hárman nagyon élvezzük.

2020-03-08 20:50:17 | text238

A kisfiam Star Wars őrületének köszönhetően behoztam a 20 évnyi elmaradásomat az univerzummal kapcsolatban. Anno, amikor az előzmény trilógia új volt nem nagyon tetszett, de most újra nézve egyáltalán nem voltak olyan csapnivaló filmek, mint amire emlékeztem. Ellenben az új trilógia, na az egy igazi fos. Már elnézést.

Ma megtekintettük a Zsivány egyest és végre én is jól szórakoztam. Kifejezetten pörgős, hangulatos, izgalmas film volt. Ha mind ilyen lenne, egy szavam se lenne ellenük.

2020-03-07 20:06:22 | text237

Meghallgattam a Greta Thunberg beszédét, amit ma az EU parlamentben elmondott és egyszerűen nem tudok egyetérteni vele. Biztos nem tökéletes az EU tervezet, nem olvastam, nem tudom, nem ez a bajom a beszéddel, hanem a... nincs jobb szó rá: az arroganciája. Hogy most és azonnal és a társadalmunkat kell megváltoztatni.

Álljon meg a menet!

Nekem ne az EU parlament vagy Greta Thunberg döntse el, hogy az európaiak hogyan akarnak élni. Elvileg az EU és a demokrácia pont nem erről szól. Bízzuk tán rá az emberekre, hogy ők kívánnak-e változtatni és mennyit kívánnak. Mert, ha nem így teszünk, akkor az egész pont ugyanolyan náci ideológia, mint amit elvileg mindenki igyekszik elkerülni.

Adassék már meg a lehetőség a másképp gondolkodásra vagy a kevésbé apokaliptikus jövőkép átvizsgálására is.

Köszi.

2020-03-04 18:37:24 | text235

A háziorvosom a LinkedIn alapján állandóan konferenciákra jár. Legalább már tudom, hogy az elmúlt 3 évben miért mindig a helyettesével találkoztam, ha szükség lett volna rá.

2020-03-04 06:18:38 | text234

Legalább másfél éve finanszírozom a @444hu működését havi fix összeggel. Azért kezdtem bele, mert nagyon tetszettek a nagy, átfogó riportjaik. Most azért mondom le, mert egyre kevesebb ilyen van, de egyre több az olyan cikk, mint pl. ez: "Elfogadhatatlan módon nyilvánított véleményt az új NAT-ban is szerepelő poros kötelező olvasmányokról két budapesti liberális kutya", ami viccnek is gyenge, cikknek meg főleg. Emellett nem igaz, hogy nincs mód egy szerkesztőre, lektorra, aki kijavítgatja a cikkekben a helyesírási és elütési hibákat, ha már a tisztelt újságírók nem képesek rá. Összefoglalva azért nem fizetek nekik többet, mert nem ér meg egy fityinget se.

Ott van ellenpéldakén a hvg360, ami kifejezetten minőséget ad az előfizetésemért, inkább oda csoportosítom át ezt az összeget (is). 

2020-03-03 08:22:11 | text233

Az elmúlt időszakban nagy érdeklődéssel figyeltem a NAT kapcsán előkerült Herczeg Ferenc írói megítélését. És megdöbbentem. Én ugyanis úgy nőttem fel, hogy a dédszüleim könyvtára (vagy legalábbis a maradéka) volt a nyári olvasmányaim alapja. Például az évadonként szépen bekötözött Új Idők folyóirat. (Amit Herczeg szerkesztett.)

Az Új Idők tele van jobbnál jobb, színvonalas szépirodalmi regénnyel, folytatásokban közölve. Nem a nyugat, de lássuk be, hogy a Nyugaton túl is van/volt szellemi élet. Liberális gondolkodással minimum megengedőnek kéne lenni azzal kapcsolatban, hogy esetleg másoknak más tetszik. És itt most nem is kell hozzátenni azt a megengedő félmosolyú kitételt, hogy: még ha az nem is ugyanolyan színvonal.

De a saját olvasmányélményeim alapján Herczeg Ferenc önmaga jogán is egy remek író. Sőt, ha valaki esetleg veszi a fáradságot és elolvassa az önéletrajzi könyvét, akkor arra is rádöbbenhet, hogy egy mai szemmel is modern, értelmiségi figura volt, egy nagyon szimpatikus gondolkodású ember.

A probléma persze ott van, hogy a médiában megszólaltatott véleményformálók nagy része (tisztelet a kivételnek) a kezébe nem fogott egy Herczeg Ferenc művet soha. (És nagy valószínűséggel mást se.)

És most ha egy kicsit elvonatkoztatok az írótól, akkor megint ott találom magam egy témával kapcsolatban, hogy a jelenlegi politika/véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű, semmilyen látóköre nincsen. És ez igaz Fideszes és nem Fideszes táborra egyaránt. Na ez az, amiért borzasztóan nehezemre esik nekem bárkit támogatni ebben a szerencsétlen, elposványosodó országban.

De az a jó hírem, hogy megvan a lehetőségünk, hogy a saját gyerekeinket kineveljük ebből a posványos, szűk látókörű, megmondóember világból. És akkor, az ő korosztályuk már egy fokkal talán értelmesebb emberek gyülekezete lesz. És talán akkor ők is így járnak el és a vége valahol a Kánaán magasságában van. Persze ehhez ezt el kell kezdenünk. Mármint a gyerekeink jó irányba nevelését.

Nosza!

2020-02-28 08:44:54 | text228

A magyar oktatás helyzetére remek példa, hogy két kolléga az egyikük lányának hetedikes matek dolgozat feladatsorait próbálja fél napja értelmezni, megoldani. Néha négyen állunk a feladatok felett és kurvaanyázunk. #oktatás #magyarország #officedays

2020-02-04 14:05:07 | text225

Az idézett bejegyzés vége egy törött kar lett. Így fél évvel később újrapróbáljuk. A lányom ki is jelentette, hogy játszótérre nem megyünk. :)

2020-02-02 09:09:14 | text222

Megnéztük délelőtt a gyeekekkel a Jégvarázs 2.-őt és szerintem nincs igazuk a fanyalgóknak, mert egy jó film lett. Mondom úgy, hogy gyerekfilm és meg van terhelve azzal is, hogy folytatás.

Engem teljesen lekötött, pluszban értékelem, hogy igyekeztek mást csinálni, mertek kicsit nyomasztót (nem nagyon), néhol szomorút és megbízhatóan vicceset. Szóval jó ez, a grafikája meg szerintem gyönyörű szép lett. 

2019-12-01 16:20:48 | text215

Néztem magam a tükörben reggel és Sickratmen sora jutott eszembe: "újabb öregségi pixel nőtt az arcomra". #ballagunka40felé

2019-11-28 09:16:54 | text214

Utolsó kiskapunak megtartottam a Twittert, mint a közösségi média még legnormálisabb darabját. De lassan azon töprengek, hogy azt is kitörlöm a fenébe.

Olyan nagyon sajnálom, hogy ennyire elbasztuk az Internetet. Annyira jól indult, annyira szerethető és sokat ígérő volt. És mit csináltunk belőle? Ezt a hazug, agyatlan, szarfolyamot. Igazi mocsarat.

2019-11-26 10:18:41 | text212

A múlt hét nagy részét Novigradban töltöttük, ahol nyaralni is voltunk júliusban. Én nagyon szeretem az őszi Adriát, fiatal koromban sokat jártunk Dalmáciába, Velence környékére vagy az Isztriára az őszi szünetben. Jó volt most a saját gyerekeimmel utazni ugyanúgy, ahogy Apu utazott velem anno.

(Az alábbi fejtegetés a horvát tengerpart és a magyar "tenger" árait nézi, mindkét ország turista paradicsomát.)

Most összeadtam a 4 nap költését és megerősítette azt amit már júliusban is néztem, hogy Horvátországban nyaralni nem drágább, mint a Balatonon. Az élelmiszerek jó másfélszeres áron mozognak (mondjuk a fonyódi Lidl sem a pesti árakon dolgozik), de a vendéglők, kocsmák, a szállás gyakorlatilag ugyanaz. Nincs különbség az árakban. Annál nagyobb különbség van viszont a színvonalban! A horvátoknál az az alap, amit a magyarok most kezdenek csak el a Balatonnál, hogy a vendég az első. Sok nyelven beszélnek, kedvesek és elképzelhetetlen az a színvonalnak nem is nevezhető kiszolgálás, amit a balaton mellett papírtányéron, zsírban csöpögve, műanyag evőeszközökkel (jobbára koszos asztalon) vezetnek elő. A tengernél a vendéglő az abroszt, pincért, rendes étlapot és normális eszcájgot jelent.

És mindezt ugyanazért az árért kapod meg, mint a fáradt olajban sült hekket Fonyódon. Na itt van a probléma nálunk. Bőszen európainak hívjuk magunkat, miközben a Balkán elhúz mellettünk. Az egészről az jut eszembe, amit az Azt meséld el Pista előadáson hallottam, amikor Örkény buzgón építi Dunaújvárost majd egyszercsak felhívják a figyelmét, hogy konkrétan a sárban esznek a munkások, mint a barmok. Úgy tűnik ugyanitt tartunk.

És ezért nem a kormányok a hibásak, meg a gonosz ellenségek a ruszkiktól a Soros gyurkáig, hanem mi, akiknek nincs igényük ennél többre. Sőt romantikusnak és jópofa nosztalgiának tekintjük.

Szomorú, na. 

2019-11-04 09:16:02 | text210

A november havi BKV bérletet az új mobilappból vettem meg. Nem bonyolult, teljesen jól működik, kíváncsi vagyok majd ha használni kell milyen kalandok várnak rám. #rettegek

2019-11-04 08:57:18 | text207

Itt Zágráb környékén még ugyanolyan #fos idő van, mint Magyarországon. #nemadjukfel #iránydél

2019-10-30 10:38:40 | text206

Tegnap az utcán sétálva azon töprengtem, hogy mennyire máshogy élik meg az emberek a vénasszonyok nyarát. Jómagam farmer, zárt cipő és könnyű rövid ujjú ing szettben nyomtam, egy anyuka és a gyereke pufi dzseki és sapka, míg egy egyetemista srác strand papucs, rövidgatya és póló.

2019-10-28 06:57:03 | text204

Az atv választási műsora szánalmas volt. A tévések nem tudtak összeszedetten beszélni, Ceglédiéket meg alig hagyták. Kínos volt. A netes hírportálok között viszont a 24.hu nyerte nálam az estét. Átlátható felület és folyamatos működés jellemezte. Az index.hu többet volt lefagyva, mint online.

2019-10-13 23:53:49 | text196

Állati kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a holnapi választások eredménye.

Tartok tőle, hogy nagy áttörésre nem lehet számítani, de örülnék, ha 5-6 város polgármesteri és a főpolgármesteri posztot behúzná az ellenzék. Nem tartom nagy formának Karácsony Gergelyt, de Tarlósnál azért jobb, szóval már minőségi váltást kapnánk. (Ha meg ezzel a lehetőséggel sem tud majd élni, akkor pont oda fog kerülni, ahova való szerintem.)
A Puzsérra azért nem szavazok, mert egy félművelt idióta és azt már tudjuk jól, hogy az ilyeneknél nincs rosszabb. Nézzétek meg mit művelnek az országban a hozzá hasonlók.
De az igazi nagy elégtétel nekem, személy szerint az lenne, ha Hoffman Tamás végre nem lenne a polgármesterem. Ha van ember akit igazán szívből utálok és a cipőm talpára kenődött kutyaszarnál is undorítóbbnak tartok akkor ez a véglény az. Szóval szorítsatok neem légyszi, hogy végre eltűnjön az életemből. Nagy megnyugvás lenne.
#választások2019 #prognózis
P.S.: Jó esély van rá, hogy úgyis #elcsalják az egészet holnap. Én ezt nem szoktam mondani, mert gondolni se gondolom, de most igen.

2019-10-12 20:21:55 | text192

Azt írja az újság, hogy mégse mondanak fel a sebészek egy emberként, mert és itt jön a lényeg: a kormány a választás utánra ígért nekik egyeztetést. (https://444.hu/2019/10/01/elalltak-a-peterfy-sebeszei-a-tomeges-felmondastol?) A szerencsétlen barm... izé, flótások. Az rgyetlen kibaszott ütőkártyájukat dobták el. #szégyen #idiótavilág

2019-10-01 17:09:51 | text188

A múlt héten átvettük és kitakarítottuk az új irodát, ma lesz ott az első nap. Június 11. óta az első rendes munkanapom. Furcsa, de hiányzott. #officedays

2019-09-30 06:16:58 | text185

Félek most kezd elbaszódni a #twitter is. Az elmúlt napokban kilátástalan harcot folytatok a nyígó gimisek és gólyák némítására, de hiába. Náluk csak azok basznak fel jobban, akik a kutyájukat a gyereküknek gondolják. Olvasol egy posztot (fogalmad nincs ki az és miért látod) aztán kiderül, hogy egy kibaszott kutyáról van szó. #mindenbekrepálvégül

2019-09-05 22:33:04 | text180

A #WoW nagyon kellemes újra felfedezés. 15 éve rengeteget játszottam vele, aztán a feleségemmel ketten is, amíg a gyerekek meg nem születtek. 7 éve hagytuk abba, kicsit több, de azóta minden játék csak szánalmas pótlék volt. A #wowclassic 15 éve is egy ratyi grafikájú játék volt, a mostani gépeinken maxra húzva meg se érezni, hogy fut, de milyen hangulata van! Verhetetlen, közben meg ott van a nagy meglepetés, hogy eltelt 15 év és ez mennyire kurva sok idő. A régi guild cimboráknak is gyereke van, lett nyugdíjas is. #wtf

2019-08-31 00:23:39 | text176

Azt értem, hogy a Fidesznek mindennel baja van, amit el tud lopni, de azzal főleg amit nem. De most komolyan, valami okos ember magyarázza már el nekem, hogy mi a bajuk a fákkal? #fidesz #életnagykérdései #nemértemvesszekme

2019-08-28 11:16:05 | text174

Egerben a játszótér mellett parkoltunk. A megérkezés utáni 10. percben a lányom leesett a mászókáról. A 35. percben már a sürgősségi osztályon várunk, hogy csuklótörés-e vagy nem. Mentünk volna inkább strandolni. #pech

2019-08-24 13:08:07 | text171

Két napja szenvedünk azon, hogy mit csináljunk a hétvégén. Jó idő lesz ma, szóval valami strandban gondolkoztunk, reggelre megszültük a Bánki-tavat. Hogy őszinte legyek nekem semmi kedvem nem volt a strandoláshoz meleg ide vagy oda, a Balatonon kifürödtem magam. De láttam a feleségemen, hogy aggódik a #meleg miatt, így jó képet vágtam a dologhoz.

Reggelinél vázoltuk a gyerekeknek, hogy hurrá nyaralunk, de nem az lett a visszajelzés, amit vártunk. Nagy nyavajgás közben elmagyarázták, hogy ők már unják a strandot, voltunk Dorogon (sokszor, vonták fel a szemöldöküket jelentőségteljesen), Balatonon, sőt egy hétig a tengeren is, minek már megint strandolni. Maradjunk inkább a lakásban, ahol játszhatnak.

Reggeli után a feleségemmel kerülgettük egymást, viccelődtünk, hogy nehéz gyerekkoruk van, végül kiböktem, hogy igazából perszte megértem őket. Mértéktelenül megkönnyebbült asszony állt előttem, kiderült, hogy neki se volt kedve ésa csa miattunk akarta az egészet.

Így aztán elmegyünk Egerbe, megnézzük a várat és vidáman szarrá sülünk a köveken. Estére valószínűleg azt kívánjuk majd, hogy bár mentünk volna strandra.

Ja, és tényleg nehéz gyerekkoruk van, nem tudnak itthon büdösödni a belvárosban. Szigorú szülők vagyunk, na. #apablog #itsmylife #házasság #nyár 

2019-08-24 09:31:15 | text170

Napok óta jönnek szembe az álszent tweetek, hogy amikor leégett a #NotreDame mindenki sírt és fizetett, most hogy ég az őserdő és Szibéria le van szarva az egész.

Részemről nincs leszarva, de mit tegyek? A ND esetében helyből megmozdult az adott város/kormány, hogy helyreállítják. Az erdők esetében ezek tulajdonosai, szuverén államok gyújtják fel és/vagy hagyják leégni. Eddig pénzt kaptak, hogy ne tegyék, most megvonták tőlük. Őszintén, mit lehetne ezzel tenni, leszámítva a háborút?

2019-08-23 07:23:45 | text169

Levonatoztam a két gyerekkel. Nem hosszú út, nincs két óra. Kártyáztunk, hangoskönyvet hallgattak a fülesükön, ettek és ittak, néha nézelődtek. Boglárnál leszállt egy néni, aki mellettünk ült és a köszönés mellé hozzátette, hogy nagyon büszke lehetek a gyerekeimre, az ő unokái nem viselkedtek volna ilyen szépen. Büszke is vagyok. ;)

2019-08-06 21:46:01 | text166

Megnéztük a The Big Bang Theory befejező részét is és nagyon sajnálom az utolsó 10 percét. Méltatlan befejezése egy hosszú ideig (ha nem is végig) fasza sorozatnak. #tbbt

2019-07-02 23:14:00 | text153

Miután biztos lett, hogy megint van munkahelyem felhívtam a fejvadászokat, akik az elmúlt hetekben foglalkoztak velem (bár tőlük független a siker). Így korrekt. Nagyon rosszul esett, amikor pont a kedvencem hangján éreztem egy igazi, őszinte sértettséget. Biztos bukik némi pénzt, de egyben a bizalmamat is, amit eddig tök jól felépített. #sajnálom 

2019-06-27 22:12:59 | text149

A munkanélküli 2,5 hétre volt egy rakás tervem. Aztán gyakorlatilag nullát tudtam megvalósítani, mert vagy interjúkra jártam, vagy napi dolgokat intéztem vagy egy pénzért bevállalt magán melót kódoltam. #eztbuktam #itsmylife

2019-06-26 15:44:07 | text147

Valószínűleg nem lennék túl népszerű a klímaváltozással kapcsolatos véleményemmel. Nem lennék népszerű, mert nem értek egyet se a Gulyás-féle szkeptikusokkal, se az elszánt környezetvédőkkel.

Az a legújabb eresztés, hogy nem klímaváltozás van, hanem klíma katasztrófa

Értem, hogy miért jó ezt így hívni, mert láthatóan kezdi a probléma átütni szélesebb rétegek ingerküszöbét. Már ha a merítésünk a nyugati világra szorítkozik. Egyébként ideje is volt, a 70-es évek óta egyre hangosabban mondják a környezetvédők és/vagy tudósok, hogy gond lesz. És bár most úgy tűnik, hogy eredménytelenül, de az utóbbi messze nem igaz.

Rengeteget változott a világ a fentartható(bb) fejlődés irányába, bár biztos igaz, hogy nem elég nagyot: a jelei nap, mint nap szembejönnek velünk, például a kezelhetetlen mennyiségű műanyag hulladék formájában. Mellette viszont elkezdődött a folyamatos megoldáskeresés. A műanyagevő baktériumoktól az Ocean Cleanup-ig széles skálán mozog a kutatás. Ezzel végre komolyan foglalkozik az emberiség, nagy előrelépés. (Meg kell becsülni a részsikereket is!) A szkeptikusok aránya pedig egyre csökkenő tendenciát mutat, aminek szerintem nem kevés köze van a természetes demográfiai folyamatokhoz is. 

És rengeteg előrejelzés, klímamodel, riogatás és figyelmeztetés jelenik meg (rangosabb és kevésbé meggyőző forrásokból egyaránt). Na, nekem ezekkel van bajom.

Ugyanis a legtöbb model az elmúlt pár évtized, maximum 150 év (15 évtized) adatfelvételeire és a különböző terepmunkákra (évgyűrűk, jégminták vizsgálata) alapoz. Érdekel a téma, így rendszeresen olvasom, amit elém rak az internet és minden alkalommal egy bajom van: emberi léptékkel próbálunk modelezni egy planétányi folyamatot. 

A Föld cca. 4,5 milliárd éves, jelenlegi tudásunk szerint. Az ember meg maximum 125 000 évvel ezelőtt alakult ki. Amióta figyeljük és rendesen feljegyezzük a globális időjárást az csak pár évtized. Ennek a pár évtizednek az eredményeit próbáljuk ráhúzni a 4,5 milliárd évre. Amit mi csináltunk itt az elmúlt pár évezredben az lófasz a Föld életében. Semmi. A Föld klímája, a felszíne nem állandó, a jelenlegi tudásunk szerint is folyamatosan változik és rengeteg a planétán kívüli hatás is befolyásolja, valószínűleg egy csomó olyan is, amire ma még nem is gondolunk.

Én elhiszem a klímamodeleknek, hogy a jelenlegi tendenciáik azt mutatják, amit közölnek, de azt nem hiszem el, hogy ez kellően megalapozott. (A mérések előtti időjárás ingadozásokról, a trendekről csak nagyon minimális, sokszor következtetett információink vannak.) Befolyásoljuk a klímánkat ez egyértelmű, de van rá esély, hogy csak katalizálunk folyamatokat, gyorsítunk vagy növelünk, de nagy dőreség lenne azt hinni, hogy ezért az egészért csak mi, a gáz kibocsájtásunk meg a többi modern szennyezés lenne felelős.

Mégegyszer: nem akarom felmenteni a pazarló társadalmi attitűdöt.

Én éppen ezért nem tudom elhinni, hogy 2050-re itt kihal az emberiség. Azt igen, hogy iszonyatos migráció, nagy nyomorúság lesz sok helyen és ott meg hatalmas feszültségek, ahol élhető lesz a bolygó a mai mércénk szerint. De azt se felejtsük el, hogy a mi fajunk már túlélt minden szélsőséges időjárást rövid és hosszútávon is ezen a bolygón. Igazi csótányok vagyunk ilyen szempontból, jégkorszakok és mini jégkorszakok, sivatagok és sarkvidékek, mindenhol élünk, éltünk. És sose fog kiderülni, hogy ez nem történt volna meg egyébként is

A saját fajunk - esetleges - kihalását pedig nem szabad összemosni a bolygó halálával. A jó öreg Föld utánunk is még vígan el fog keringeni a Nap körül. Ahogy az EK is énekli:

Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem. 

2019-06-26 14:06:09 | text146

Hát leadtam a szavazatomat a budapesti előválasztáson (Kerpel-Froniusra böktem rá), de lássuk be nem volt egyszerű menet. Máűr délelőtt beléptem a korábban előkészített felületre, de ott csak egy üzenet fogadott, hogy amíg nem ellenőriznek mindent manuálisan addig nem lehet online  szavazni. Aztán jött e-mail délután, hogy a korábbi procedúrában feltöltött pdf filet töltsem fel újra, na akkor szavazhatok. Mázlimra még megvolt, így rányomhattam végre a gombra. De lássuk be ez a rendszer elég vacak így. #előválasztás #budapes

2019-06-21 19:06:17 | text143

Nem mondom, hogy egyszerű feladat regisztrálni a budapesti főpolgármester előválasztásra, de ha meghallgatod a pár perces útmutató videót nem nagy ügy. A buktató ott lesz, hogy kell hozzá ügyfélkapu. Ami sajnos nem általános, rengeteg embert kizárnak ezzel már előre. #politika #budapest #kileszafőpolgi #valasztasok2019

2019-06-14 15:51:11 | text139

A saját balatoni ház próbajárata zajlik éppen. Nincsenek zavaró tényezők, nincs vállalhatatlan kupleráj folyton (mondjuk ez annak is köszönhető, hogy rászólunk a kölykökre), nincs alkalmazkodás. Csak szimplán elvagyunk. 

Elkezdtük szép lassan a ház és a kert átalakítását, ma például kibaltáztam a dísznádat, amitől a szobánk zsaluit nem lehetett használni, cserébe állandóan sötétített. A nagybátyám szeme-fénye volt és mostanra szétterjedt az egész udvarban. Én utáltam mindig és rengeteg idő lesz kiírtani.

Épp jókor jön ez a pár nap #Balaton, délutánra már kezdtem elfelejteni az elmúlt hetek munkahelyi zűrjeit és éppen azon vettem észre magam, hogy úgy fekszek a parton, hogy nem gondolok semmire. Regenerálódtam, kezdett megnyugodni a lelkem, amikor csörgött a telefon és volt főnököm hívott. Ugyan nem vettem fel, de pár sms lement, elzavartam gyorsan és remélem mostantól tényleg nyugi lesz.

2019-06-08 21:53:27 | text135

Délután - ügyes-bajos dolgaim intézése közben - a rakparton sétáltam. Cikáztak fel alá a sétahajók és alig ült rajtuk pár ember. Mondjuk meg is értem, a Hableány tragédiája után nekem se lenne sok kedvem hozzá.

2019-06-05 21:07:21 | text133

Hosszú szenvedés után (közel 4 év), ma reggel pontot tettünk a balatoni ház hercehurcájának a végére: aláírtuk a nagynénémmel az adásvételi szerződést. Ezentúl Anyu és én vagyunk a tulajok.

Piaci áron vettük meg, bár erről a család másik fele vitatkozna, de se az épület állapota, se a helye, se a tulajdonviszonyai nem optimálisak.

Lesz mit dolgozni rajta, jó sok pénzbe fog kerülni és állati jó, hogy van egy balatoni nyaralónk, ahol nem kell senkivel osztozkodni. A nyáron szándékomban áll alaposan kihasználni.

2019-05-31 21:23:12 | text128

Kaptam szülinapomra digitális #MaNcs előfizetést. Borzasztóan örülök neki, de a keretprogram (Dimag), amiben megjelennek a lapszámok valami fertelmesen lassú. Csütörtökönként a friss lapszám órákig töltődik be. Van Windows app, van szimpla x32 program, és van androidos is. A Windows App a legkényelmesebb a Windowsos tablet pc-n, de amíg a másik kettőben nem frissül be a lapszám, addig ebben nem jelenik meg.

Ma aztán végképp bekrepált, miután mobilon megnyitottam a MaNcsot a tableten már csak megvásárolni tudnám. Írtam az ügyfélszolgálatnak, meglátjuk mit intéznek, de eddig inkább elégedetlen vagyok.

2019-05-30 19:11:37 | text126

Esik. Nem kicsit, nagyon.

Az irodában meg elfogyott a tej a kávézáshoz, így elindultam a közeli Sparba, hogy beszerezzem a szükségest. Ázottan értem vissza, közben a kolléga már megcselekedte mindazt, amit egy #Nescafé megkövetel, löttyintjük a fehéret a bögrékbe és darabos. Keserű.

Szerencsére nálam volt a blokk még, visszacaplattam az esőben a boltba. (Lásd az első mondatot.) Az eladó nagyon kedvesen szabadkozott, helyből cserélték egy más típusra, mert mint mondta: a napokban már sok panasz volt erre a szállítmányra, akkor inkább leveszik a polcról.

Hát basszák meg.

2019-05-30 08:50:53 | text125

A #windows10 meg tud lepni még mindig. Van egy külső hdd a családnak, fotókat mentünk rá, rajzfilmeket a gyerekeknek. Törlés közben valami hiba lett és két mappa elérhetetlenné vált. Próbáltam pár programot, de semmi siker. Hagytam a fenébe, hónapokig elvoltunk vele.

Ma este tettem egy próbát a win10 beépített lemezkarbantartóval, ami kerregett 2 percig aztán megkérdezte, hogy javítsa-e? Bátor voltam és igent nyomtam. Most működik, mint a kisangyal.

2019-05-29 20:36:28 | text124

Tegnap este a kibontott pillanatragasztó szétrepedt és belefolyt a tenyerembe. Egész este kapargattam le az ujjaimról a cuccot. Ma reggel be akartam lépni a mobilbankba, kéri az ujjlenyomatot. A második próbálkozás után feladtam, vajon hány nap alatt kopik le ez a szar? Pénteken nagy szükségem lesz rá. #para

2019-05-28 09:19:13 | text120

Én voltam szavazni. #EP2019 Ez a lényeg, hogy elmenj #szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.

Hogy kire szavazol? Mindenkinek a magánügye, én most mégis elmondom, hogy hova húztam az ikszet. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nincs nagyon kire szavaznom. Minden párttal elégedetlen vagyok, már teljesítményileg. Van amelyiket kifejezetten károsnak tartok, a legnagyobb mértékben a Fideszt, ők konkrétan hazaárulók. A szó minden jelentésében. Szóval náluk már szinte bárki csak jobb lehet.

Igen, szomorú egy országban élünk. De ezt mi tettük ezzel az országgal.

Úgy gondolom, hogy elsősorban európai vagyok, másodsorban meg magyar. Szóval szerintem az EU választásnál nincs fontosabb. Ha az EU jól megy, akkor nekünk magyaroknak is jól megy. Jelenleg az EU-nak nem nagyon megy jól. #Brexit, szélsőségesek és az egészet a népvándorlás szaggatja darabokra. Egy megoldás van, szerintem, ami már az elejétől látszik: egy teljesen egységes, összefonódott Európa.

Az Európai Egyesült Államok.

Másrészt meg én liberális vagyok. Így aztán volt két alternatívám ma reggel. A DK és a Momentum. 

A Momentum az első lendületében nagyon szimpatikus fiatal párt volt. Gyűjtöttem nekik aláírást a Nolimpiára, örültem, hogy előre terveznek, gondolkodnak. Hogy fiatalok, hogy mások. Csináltak hülyeségeket, de ki nem? Néha nem értek velük egyet, de igazából senkivel nem értek 100%-ban egyet, a kompromisszumoktól működik a világ. Tetszett az is, hogy belátták, hogy tavaly elbaszták. Tiszteletreméltó. De a legnagyobb húzóerő, hogy ők az ALDE tagjai. Ha ők bejutnak egy képviselővel, akkor azzal az európai liberálisok gazdagodnak. Drukkolok nekik, hogy bejussanak, de mégsem rájuk szavaztam.

Hanem a DK-ra. Mert, bár szocdemek, de liberálisok. Mert a megalakulásuk óta ugyanazt mondják. Mert nem megvehetőek. Mert ők mutattak itt gerincet még akkor is, amikor az nem divat.

Kompromisszum. Ilyen ez a demokrácia. Még a maradéka is. Remélem, hogy bejut a DK legalább 2 képviselővel és remélem, hogy bejut a Momentum. Van kiért drukkolni.

És remélem, hogy nem jut be az LMP, nagyon rájuk férne. #gonoszvagyok

2019-05-26 13:11:39 | text115

Ha őszinte akarok lenni lehetett volna sokkal szarabb is a #GameOfThrones utolsó része.

Az egyértelmű volt, hogy nem lehet happy end, nincs is ezzel semmi gond, nekem az fáj, hogy az évadokon át szépen felépített karakterek és jelentőségteljesnek vélt momentumok, képességek, történetek a végén nagyrészt sehol nem játszottak szerepet. Sokat szidtam GRR Martint és most is tartom, hogy írónak maximum közepes, de azt el kell ismerni, hogy fantasyből viszont kitűnő. Ez főleg akkor derült ki, amikor elfogytak a könyvek és a sorozat íróinak (hagyjuk elfeledni a nevüket) kellett kitalálni a hogyan-továbbot.

A Trónok Harca - a vége után visszatekintve - ott halt meg, amikor a fantasy elemek, a fenyegető élőholtak, a sárkányok, a mágia felesleges nyűggé vált. Érdekes, hogy ez menet közben nem tűnt fel nekem sem, inkább a politikai szálak egyszerűsödését sajnáltam. Valószínűleg az elején kellett volna eldönteni, hogy kell-e bele a fantasy sallang vagy nem. De így, hogy a végére ez egy letudandó dolog, egy púp volt a hátukon sajnos tönkretette az amúgy élvezetes sorozatot.

A sorozat végig jobb volt, mint a könyvek, egész addig a pontig, amíg volt összehasonlítási alapunk. Végül mégsem az utolsó rész az igazi csalódás, hanem úgy általában az utolsó évadok. Ahogy elbaltázták a rengeteg lehetőséget, a jó színészi gárdát. Kár érte, de többet legalább nem piszkál a dolog. 

+1 #GoT totó: Lassan két éve én ezeket tippeltem az utolsó évaddal kapcsolatban. Van ami bejött.

2019-05-21 09:26:35 | text111

Rendeltünk szülinapra #Cewe fotókönyvet. Igazi mélyrepülés ez a szolgáltatás miközben egyeduralkodó a piacon. Lehet, hogy van némi összefüggés a dologban.

Kezdjük azzal, hogy a fotókönyv készítő szoftver normális munkára alkalmatlan. Én már pár évvel ezelőtt is azt csináltam, hogy kinéztem az oldalszámot, a pontos méretet és aztán inDesignban készítettem oldalanként egy korrekt munkát, amit bedobáltam a szoftverbe és kinyomtatták. Most is erre fanyalodtunk a végén Zsófival, mert kitéped a hajad a hülyeségeitől.

De ez még egy dolog, hiszen általában a népek oda meg vissza vannak tőle, hogy milyen kezesbárány eszköz, csak én vagyok ilyen fasz, hogy szeretem korrektül megcsinálni, ha már fizetek érte. Viszont a rendelési folyamat tervezőjét még a mentőben is ütném. Beírogatsz minden adatot, leokézod az ászf jellegű kötelezvényeket aztán rányomsz a fizetésre. És a szoftver elkezdi feltölteni a fotóidat, de esetünkben az egyik kép, amit vízjelként használtunk, png volt, transzparens meg minden. Ezt egy fekete téglalapként töltötte fel.

Kicsit idegeskedtem, hogy most szarul tömörített-e mert, előfordul png-nél ilyesmi vagy csak a megjelenítésben fos az egész. De mivel ajándék ezért azt mondtam, hogy én ezt visszavonnám, mert nem szeretném ha azon a pár oldalon a sarokban egy nagy fekete téglalap lenne a vízjel helyett. Nem ugyanaz az érzés, na. És itt jött a szomorkodás: nincs lehetőség visszavonni a terméket. Gyorsan írtam emailt a rohadtul eldugott ügyfélszolgálati címre (éjszaka nincs call center, ugye), hogy ezt meg ezt a rendelési számot töröljék. Aztán átalakítva a képeket újra megrendeltük a könyvet.

Reggel semmi válasz, hát 10 után felhívtam a call centert, hogy mi fasz van. Kiderült, hogy törölni ők se tudnak, mivel elfogadtam az ÁSZF-et az bíz le lesz gyártva. De! Mivel hamar jeleztem, ezért bezúzzák majd és nem is kell kifizetni. Mondtam, hogy jó.

Azóta nagy csend, pedig ma kell a könyv, ránéztem a rendelési felületre és azt írta mindkét könyvhöz, hogy kiszállítva. Mivel átvételi pontra kértük Zsófi elszaladt érte. Mindkettő könyv várta, választhatott is (a png verziós is jó lett). Az egyiket kifizette, elhozta. Majd rá két órával jött egy e-mailem, hogy menjek átvenni a könyvet, elkészült.

  • Mennyivel faszább lenne, ha lenne törlés. Most tök feleslegesen nyomtatták ki azt a könyvet, amit senki nem fog átvenni. Egyrészt igazi balfasz veszteség nekik, másrészt meg nézhetjük környezetvédelmileg, pazarlásilag is, onnét se jobb.
  • Egyáltalán milyen dolog az, hogy nem tudod visszavonni a rendelésedet? Bár tisztában vagyok azzal, hogy az ÁSZF az igazi undorító kiskapu a cégeknek a szemétkedésre, de a fenti esetben is ők jártak volna jobban, ha innovatívabbak.
  • És nem vagyok elégedett a panaszkezeléssel, a kapcsolatfelvétellel sem, csapnivaló volt az egész.
  • Ja, extra bosszúság, hogy kemény kötés helyett puhával érkezett.

2019-05-17 15:32:54 | text106

444 nagyon szép és érthető cikket rakott össze az EP választás során várható mandátumokról, a pártpolitikai bénázásról. Ez alapján egyértelmű, hogyha a Fideszt akarjuk felpofozni 26.-án, akkor közös lista kellett volna (ahogy a cikkben említett lengyel modell mutatja az sikeres lehet). Nekem ezzel az a bajom, hogy az EP választás esetén én nehezen tudnék értelmezni egy listát, mert ez nem a belföldi dolgokról kéne, hogy szóljon. Hol ülne egy közös listáról bekerült Jobbikos meg MSZP-P meg Momentum képviselő?

Egyébként meg képviseljen engem valaki olyan, ha lehet, akire még szívesen is adom a szavazatom, ne egy kimosakodott neonáci, vagy zöld pártiból neo-kommanccsá vált balfasz. Én ilyen faszkalapokra nem adom a voksom.

Ősszel sem

2019-05-15 09:21:39 | text100

harminckilenc

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.

Izgalmas időszak idén ez a május. Nem csak azért mert Dávid fiam 5 éves lett, azaz billeg a kisfiú kor határán, meg én 39, hanem mert annyi év után végre finisbe ér a balatoni nyaralóvásárlási kálvária. Már a számlámon a pénz, két hét múlva aláírjuk a szerződést a nagynénémmel és a fele ház az én tulajdonom lesz. Harminckilenc évesen ingatlan tulajdonos leszek.

A balatoni ház állapotára az a legjobb kifejezés, hogy jól palástolja azt, hogy igazából egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben nem, hogy felújítás, még állagmegóvás sem történt. Aminek az az eredménye, hogy most majd jó nagy adag pénzt kell belerakni, hogy egyrészt ne dőljön a fejünkre, másrészt komfortos legyen. Jelenleg olyan a helyzet, hogy csak a nagyon közeli ismerősöket lenne pofám meghívni oda, mert inkább égő az egész.

Mindenesetre a családi szülinapozás idén is a nyaralóban volt. Felavattuk az új ágyakat, csinosítgattuk a szobát (függöny, ilyesmik). Sütöttünk a tárcsán húsit, ebédeltünk és beszélgettünk. Kellemes délután volt.

Az elmúlt évben örvendeztem azon, hogy sikerült irányba terelni végre a karrieremet. Ebben az évben az aztán még nagyobbat lódult előre. Alapvetően élvezem, de van neki néhány árnyoldala is persze. Vezetőként például ebben az évben ez volt az első hétvége, hogy nem hívtak telefonon valami halaszthatatlan faszság miatt. Így azért könnyebben ledarálódik az ember. Hogy hol leszek munkailag egy év múlva nagyon érdekes kérdés, de jelenleg vannak kilátásaim. Egész megnyugtatóak.

Annak örülök, hogy sikerült végre elérnem egy olyan szintet, ami már nem csak állandó kapaszkodás és küzdés. Van egy kis biztonság körülöttünk, így több idő marad egymásra, a gyerekekre és programokra. Szóval harminckilencnek lenni úgy tűnik, hogy ilyen kispolgári dolog. Család, gyerekek, nyaraló, karrier. Végülis ezt akartam

2019-05-14 15:50:39 | text98

Mélyen el vagyok szomorodva a #GoT legújabb epizódja miatt. Ez a leszámolás a Másokkal egy kibaszottul méltatlanul megoldott dupla epizód volt. Végig nagyon nagy, epikus meg lófasz tudja mi akart lenni, de egyszerűen gyenge volt. A végén szép mentés a tőr, ami az elejétől fogva ott lapult különböző zsebekben, de hogy Branre igazából mi szükség van ebben az egészben még homályos.

Szomorú az egész, na

2019-04-29 22:31:56 | text96

Szomszéd már nem regény, legalábbis nem úgy, mint az Orgia. Szétesik, sokszor darabos. Beindul, majd átvált más történetekre. Néha elhagy szálakat, szereplőket, de a végére mégis összeáll. Benyomást ad, hiányérzetet.

Tetszett ez a könyv is, rádöbbentett, hogy sokszor magam is túl megengedő vagyok olyan dolgokban, amikben nem szabad, mert soha nem tudhatjuk, hogy hova vezetnek végül. Ami hiba. Miközben olvasod automatikusan átgondolod, hogy Te mit tennél hasonló körülmények között. Félrenéznél, jelentenél vagy akár ölnél is? És, hogy most mit teszel meg azért, hogy soha ne kerülj ebbe a választási helyzetbe.

A legfontosabb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy mennyire megúszták a nyilasok a tetteiket. És, hogy ez nem csak állami szinten működött, hanem maga a társadalom bújtatta, mentette fel őket. A cinkosukká vált. Én középiskolában ezt a két könyvet kötelező olvasmánynak jelölném. Sokkal többet ad át a két világháború közti magyar gondolkodásról, mint bármi, amivel eddig találkoztam. (Mondjuk ha mellé tesszük a Vadászszőnyeg sorozatot már egész szép tablót kaptunk.)

Sokan írták, hogy fontos könyv, ez is meg az Orgia is. Nem jó szó ez, bár igaz, a hiánypótló a pontosabb.

2019-04-25 12:25:35 | text93

Nálunk vannak a nagyszülők, a kölykök kitalálják, hogy ember a földönt játszanak velük (becsukott szemmel fogócska), de közbelépek, hogy annak nem örülnék, levernek mindent, meg nekimennek, az inkább teremsport. Erre Anyám felcsillanó szemmel: akkor játsszunk szembekötősdit. Minden korosztály levette a lényeget, na

2019-04-17 19:42:00 | text89

Zoltán Gábor Orgiája után Budapest már sosem lesz az nekem, ami eddig volt. Nem azért, mert az ember nem tudta mindazt, amit leír a könyv vagy talán mégis? Szemérmesen elmaszatolja mindenki az országban, hogy mit tettek, na jó tettünk, mi magyarok a nyilas időkben. Tanulunk ezt-azt róla, hallunk, olvashatunk a Dunába lövésről, de csak úgy mellékesen. Ilyen is volt.

Az Orgia az egyik legjobb formája a szembenézésnek ezzel a maszatolással szemben. Annak a szembenézésnek, amit kollektíven elmulasztott és mulaszt minden percben ez a nemzet. (És itt zárójelben tenném hozzá, hogy mennyire látszik a mai politikán és közbeszéden, hogy folyamatos tartozásban vagyunk ezzel beismeréssel.)

Amikor erről a könyvről beszélgettem másokkal többen mondták, hogy ők ezt nem olvassák el. Pedig mindenkinek el kéne, egyszer, nem többször. Nem olvassák el, mert túl erőszakos, meg kegyetlen. Igaz. De rádöbbent egy csomó mindenre, ami a kegyetlenséggel, az erőszakossággal és saját magunkkal kapcsolatos.

Számomra nagy tanulság volt, hogy mennyire könnyen simultam bele a regénybe. Mert, hogy egy könyv és megszoktam, hogy a könyvekben, filmekben az erőszak okés. Hogy mindennapos lehet, de főleg relativizált. Így aztán el kellett teljen egy kis idő, hogy ráébresszem magam, ez most nem fikció. És úgy már egész más volt kézbe venni és olvasni. Szóval egyrészt ráébredtem, hogy milyen könnyű az erőszakot elfogadni csak mert körülöttünk hajlamos a média és a művészet ezt mindennapossá tenni.

A másik tanulság, amivel kezdtem is, a város. Könnyen lépünk át a sorsokon, történeteken, amit ez a város végignézett. Legfeljebb a botló kövek juttatják néha eszünkbe, hogy van egy undorító, aljas és erőszakos múltja is. Nem csak a pántlikás, hősies. Egy szabadságharcosra jut egy nyilas, mondjuk. Bár félek több az utóbbi, mint az előbbi.

Szóval mindenki jól jár, ha félreteszi a félelmét az erőszaktól, a kegyetlenségtől és elolvassa az Orgiát, mert úgy tűnik ez itt van körülöttünk, a fodrászban, a pékben a lelkészben meg valószínűleg bennünk is. Kicsit aggódok, mert most bele is kezdek a folytatásába, a Szomszédba, ami ha jól értem az Orgia megírásának története lesz.

2019-04-17 17:33:55 | text88

A múlt héten végére értem az új Harari kötetnek (21 lecke a 21. századra), az eddigiek közül egyértelműen a leggyengébb volt. A Sapienstől kezdve erős lejtmenet jellemzi szerintem Harari írásait. A Sapiens jó volt, kifejezetten erős könyv, amiben a tartalom meg a stílus egyben mozgott. A Homo Deus még hozta a stílust, de tartalmában már sokkal gyengébb volt. A Sapiens a múlttól a jelenig szólt, a Homo Deus a jelentől a jövőbe. Jó lett volna, ha a 21. lecke... a jelennel foglalkozik.

Nem teszi, viszont jórészt igyekszik a Homo Deus jelen-jövő viszonylatait folytatni. Illetve ez egy olyan könyv, ami leginkább önmagáért született. Eltelt elég idő ahhoz, hogy jöjjön egy új Harari kötet, de ha a múlt és a jövő már megvolt, a jelen meg illékony valami, akkor ez sikerül belőle. Egynek jó, de ezt már nem tukmálnám senkinek.

2019-04-17 17:04:02 | text87

És akkor még a #GoT.

Az első évad első részéhez képest egyértelműen elmozdultunk (végre), de ha azt nézzük, hogy még öt epizód van hátra: már megint nem történt semmi. #nemleszjóezíg

2019-04-15 23:01:33 | text85

Néha meglep, hogy emberek mennyire nem élnek a mindennapokban. Bejött a kolléganő, hogy miként tudja kiszámolni egy ár bruttóját, beszorozza 0,25-tel? Mondtam neki, hogy nem, szorozd inkább 1,27-tel. Meglepődött, hogy miért 27-tel. vajon hol élt az elmúlt 7 évben? Azt hitte, hogy 25% az áfa

Na ezért nyerhet mindig a Fidesz, de bármely sumákolós párt úgyszintén, mert az emberek basznak rá, hogy mi van körülöttük.

2019-04-10 08:21:59 | text81

Nem tudom van-e egyáltalán még értelme a magyar belpolitikáról beszélni, mert kevés idiótább és feleslegesebb foglalatosság van, de mégis megteszem.

Én úgy látom, hogy a Fidesz nem változik, az igazán érdekes folyamatok a másik, elég szűk, térfélen történnek. Történhetnének. Egy kialakult nyugalmi helyzetet az ellenzékinek gondolt erők nem tudnak megbontani, most már lassan egy évtizede, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy belássuk: ezek valóban ennyire töketlenek. Mind.

Mindenki tudja az új választási törvény megszavazása óta, hogy a Fideszt választásokon csak összefogással lehetne megverni. Ez matek, ami egy ideig labilis dolog volt, mert a választóik még benne voltak abban, hogy utálni kell egymást. Is. Mostanra, pontosabban tavaly ilyenkorra ez azonban megváltozott. A választók megmutatták, ha egyértelmű helyzetet adnak nekik, akkor hajlandók orrukat befogva szavazni. Csak ezt tavaly se voltak hajlandóak megtenni a politikusok és nagyon úgy tűnik, hogy idén sem fogják.

A helyzet az, hogy a jelenlegi politikai szarkavarás oda fog vezetni, hogy az őszi önkormányzati választások után az esti tévéműsorban szomorú-gondterhelt arccal állnak majd a nem Fideszes politikusok, hogy most már értik, az emberek összefogást akartak, levonják a tanulságot és majd legközelebb.

Mi meg szívjuk tovább a Fidesz demokratúráját. Basszák meg mind egy szálig.

És ebben azért az LMP és Puzsér szinte nagyob geci, mint a Jobbik. Az LMP-ről és Puzsérről nekem már senki nem tudja bebizonyítani, hogy nem a Fidesz emberei. Mind. Az utolsó tagjukig.

Még ha esetleg nem is tudnak róla mind.

2019-04-08 19:09:24 | text79

A szekuláris tudománynak van legalább egy nagy előnye a legtöbb tradicionális vallással szemben, mégpedig az, hogy nem ijed meg az árnyékától, és alapjában véve hajlandó beismerni hibáit és vakfoltjait. Aki egy transzcendens hatalom által feltárt abszolút igazságban hisz, az nem engedheti meg magának, hogy hibákat ismerjen be, hiszen az az egész történetét lenullázná. Ha viszont abban hiszünk, hogy esendő emberekként keressük az igazságot, a baklövések beismerése szerves része a játéknak.
Yuval Noah Harari - 21 lecke a 21. századra

2019-03-13 06:12:15 | text70

A kollégával pár hete - még a finom home officeos időszakban - egy fél délelőtt bújtuk az ár kalkuláló javascriptet a webshopon. Sok újdonság került akkor bele, persze rengeteg hibaüzenettel, amit hosszú idő alatt, cifra káromkodások kíséretében javítottunk ki.

Aztán tesztelés után pár napja élesbe került a fejlesztés és ma egy akció során jött egy hiba, egy olyan terméktől, amit szökő évente egyszer kapcsolunk be. Helyből jött egy szép NaN hiba az adatlapján. Kutattam egy gyenge félórát a kódban és kiderült, hogy bizonyos esetekben szimplán leosztottuk az értéket nullával.

Előfordul, na.

#officeday

2019-03-12 13:24:46 | text68

Pécsről hazafelé az autópályán Paks környékén kiálltunk a benzinkútnál, mert a két gyerek majd éhen halt. Igaz, hogy akkor már éppen két napja családi ünneplésnek álcázott zabáláson vettünk részt, de ők úgy érezték ez még szükséges.

Ez a kis pihenő (?) valószínűleg nagyon szerencsés volt, mert mikor kanyarodtunk vissza a sztrádára két tűzoltóautó sietett el mellettünk. Aztán rendőrök, mentők. 200 méter múlva megálltunk, nem messze a balesettől, amibe, ha nem állunk ki simán belefuthattunk volna. Egy és negyed órát várakoztunk, amíg a remélhetőleg túlélőket kivágták a felismerhetetlenre tört autóból.

Amíg ott álltunk persze leginkább morcogtunk, hogy micsoda pech, de azért visszanézve inkább hatalmas szerencse

2019-03-10 18:34:17 | text67

Fáradt vagyok.

A hétfők amúgy is nehéz esetek, de a mai egy olyan hétfő, ami egyben egy utolsó csepp a elmúlt két hónap poharában. Állati stresszes a munka, mert esik szét darabjaira minden. Sok feslő szál most ért össze és begyorsult a folyamat. Izgalmas időszak következik, hogy túléli-e hosszú távon ezt a mélypontot a szervezet vagy megszűnik a jelenlegi formájában.

Erre rakódik rá az hogy a kollégák 95%-ban kiégtek. Minden cégnél jellemző a 2-3 éves cserélődés, de a mienk épp 2-3 éve kezdett nagyra nőni, akkor sokan jöttek és ezek az emberek most keresnek új utakat. Majdnem egyszerre. Ők persze már mindent csak negatívan látnak, minden a vezetőség hibája. Nehéz kibírni az állandó nyavajgást.

És hát a fenti két probléma öngerjesztő is.

Na szóval ilyenekkel kűzdöttem és agyilag elég fáradtan értem haza a fiammal az oviból. Megígértem reggel neki, hogy két legóját összerakom, de a másodiknál az egyik - speciális - elemet nem találtuk. Egy idő után besokaltam és feladatam. Mondtam Dávidnak, hogy honap befejezzük, ne haragudjon.

Most itt gépelek, amíg ők fekszenek az ágyban és próbálnak elaludni. Valszeg én is elaludnék, ha nem írnék. Az előző években azért aggodalmaskodtam mindig mert nem volt pénz, meg féltem, hogy mi a fasz lesz a munkával. Most van pénz, a munka miatt meg úgy aggódom hogy holnap reggel le kéne cseszni a backendest az alábbiak miatt:

  1. mi a faszért nem dolgozik,
  2. mi a faszért nem rak rá a levelekre, 
  3. miért mondja azt a külsősnek a tudtom nélkül, hogy ne dolgozzon.
Egy a lényeg aggodalmaskodni mindig van miért, viszont idén legalább a balatoni nyaraló ügye rendeződik. Tulajdonosa leszek egy fél nyaralónak. Nyáron legalább lesz hol aggodalmaskodni hétvégente.

Hehe.

2019-03-04 20:53:54 | text63

Az előző két fotón a mai apai működésem produktumai láthatóak. Ugyanis a fiam megfűzött, hogy építsek neki egy bankot, amit a #lego bűnözői kirabolhatnak és a lego rendőrök meg begyűjthetik a gazfickókat. Az ő terminológiájában a "bűnöst". Így aztán ebéd előtt elkészült a "Bank", amit Dávid egy újságbódé tetejéről származó kiegészítővel tett tökéletessé. Összepakoltam a kiöntött legókat a földről és megbeszéltük, hogy én ma nem akarok többet legózni.

Délután aztán úgy alakult, hogy a földön fekve találtam magam egy lego kalózt és egy bűnöst tologatva. Amikor végképp eluntam elvonultam olvasgatni a kanapéra, Dávid meg nekilátott, hogy házat vagy hotelt épít. Egy ideig még elvolt vele, aztán egyre többet dünnyögött és elégedetlenkedett. Végül nem volt menekvés rávett, hogy nézzem meg mit alkotott. Elkövettem azt a hibát, hogy a dícséret után elkezdtem tanácsokat adni neki. Végül épült egy társasház is. Dávid kereste a kockákat (ha épp kedve volt) én meg építettem.

Ma már tényleg nem akarok többet legózni

2019-02-23 18:03:40 | text55

Pénteken, mint derült égből a villámcsapás jött a hír, hogy vége a home office időszaknak, minden akadály elhárult az irodában: hétfőn reggeltől újra ott dolgozunk.

Pár héttel ezelőtt ez a hír teljesen felvillanyozott volna. Akkortájt gyakorlatilag majd minden nap be kellett rohannom, javítani valamit, hálózatot építeni, számítógépet élővé varázsolni. Ritka mód utáltam. De az elmúlt két hétben már úgy működött minden, ahogy az el volt tervezve, hétfői egyeztetést leszámítva otthonról dolgoztunk. Trello és FB Messenger az összekötő kapocs, néha skype vagy telefon.

Láss csodát, de rohadt eredményes és kényelmes volt. Én például már reggel hét tájban beültem dolgozni, az adminisztratív dolgokkal végeztem fél nyolcig, amikor elcipeltem Dávidot oviba. Nyolc után pár perccel már újra a gép előtt ültem. Zsófi általában itthonról dolgozik, ő is nyolc körül kezdett, tíz után ittunk egy kávét, dél körül ebédeltünk. Élveztük a dolgot. Mire fél négyre a gyerekért indultam gyakorlatilag már mindennel végeztem, de sokszor beültem még kicsit lezárni ezt-azt négytől fél ötig.

Szóval éppen élvezni kezdtem és örömmel láttam, hogy még két-három hétig ez mehet, mikor délután 3 után jött a hír, hogy vége. Azért is szomorú, mert március 18.-tól így is úgy is költözik a cég, ezt a pár hetet jó lett volna már így kihúzni.

2019-02-23 13:35:37 | text54

Azon töprengtem mostanában, hogy igazából mi az amitől elkezdtem máshogy gondolkozni magamról meg a világról, mint egy éve. Szép lassan jött, egyre többen mondták, aztán rádöbbentem, hogy tényleg.

Voltak mindenféle jelei, egyrészt ingerültebb lettem, meg ezzel karöltve türelmetlenebb is. Például sokkal jobban zavar, hogy a barátom baszik felvenni a telefont, hogy úgy tűnik kettőnk közül én vagyok az akinek eszébe jut, hogy akár közösen is tölthetnénk időt. Első reakcióként elárasztottam üzenetekkel egy rakás különféle csatornán. Aztán felszívtam magam és úgy döntöttem, hogy akár be is kaphatja. Azóta nem keresem, mert elkezdett zavarni az egyoldalúság, ami évekig nem zavart. Ennyire.

Aztán a napokban arra is rájöttem, hogy kiveszett belőlem a tervezgetés. Egy évvel ezelőtt még volt egy vázlatom egy rakás ötletről, amiket meg akartam csinálni. Webappok, honlapok, videók, írások, fényképek, filmek. Jó nagy kupac ötlet. És egy év alatt redukáltam őket erre a megújult, vagy inkább vissza az alapokhoz, blogra. Ja meg pár framelapse lego videóra a gyerkőcöknek.

Amikor erre is rádöbbentem, akkor azon kezdtem agyalni, hogy ugyan miért van ez? Egy dolog változott meg az életemben, nem tudom igazán másra fogni: az anyagi biztonság. Korábban mindig minden pengeélen táncolt. Tizedikén már azt számolgattam, hogy osszuk be úgy a pénzt, hogy kijöjjünk fizetésig. (És legtöbbször esélytelen volt.) Nem mondom, hogy most csilliárdosok vagyunk, de nincs gond a hó végével. Rendben vannak a számlák, eljárunk moziba, utazásokat csinálunk és tervezünk. Más minőség.

De ezzel együtt oda lett belőlem a hajtóerő, hogy valami olyat létrehozzak, amitől majd sikeres leszek, ami meghozza talán a várt áttörést.

Aztán amikor eljutottam idáig és kezdtem volna elszomorodni, akkor döbbentem rá, hogy basszus, az áttörés megvolt. A túloldalon vagyok.

Azért az vicces, hogy az eszem mekkora késéssel jutott el erre a felismerésre. Egy ideig azt hittem, hogy valami életközépi válság uralkodott el rajtam, aztán kiderült, hogy szimplán lett egy csomó szabadidőm, amit eltölthetek értelmesen is. Mondjuk az utóbbin még dolgoznom kell, már hogy értelmesen töltsem el, de legalább letisztult belül a dolog:

alapvetően nem baj van, hanem minden fasza


2019-02-15 23:11:02 | text53

Befejeztem a House of Cards első 5 évadát a napokban és most töprengek, hogy akarom-e folytatni az utolsó, Kevin Spacey nélküli évaddal. Robin Wright is jól játszik, sőt az 5. évad vége után nem is lenne meglepő a fordulat, de mégis.

Meglátjuk. Mindenesetre kell valami sorozatot találnom, amit este, szobabiciklizés közben tudok nézni, mert egyébként cseszhetem a beachbodyt idén is

2019-02-14 10:56:58 | text52

Mindenkinek megvan a maga Madleine sütije, gyanítom, hogy több is. Én tegnap éjszaka találtam meg a sajátjaim közül az egyiket.

Hazafelé sétáltam a belvárosból, már bőven éjfél után és a Kálvinon betértem a törökhöz egy gyrosra. Leültem a hátsó teremben, két rendőr és egy lassacskán közszeméremsértő módon tapizó-csókolóz pár mellé. Ahogy az első falat után körbenéztem a teremben velem szemben a falon egy bekeretezett fotót vettem észre. A fotón az amalfi tengerpart egy részlete látható és egész gyerekkoromban ezt a plakátot néztem a konyhánkban. Apuék hozhatták még a születésem előtt egy utazásukról, aztán valami táblára fel volt kasírozva és egyre fakóbbra szívta a nap.

Gyerekkoromban sokat nézegettem a tornyot, a parkoló autókat, a hajókat. Csak ültem ott éjjel, abban a megkérdőjelezhető tisztaságú kebabosnál és a testem meg a lelkem egész máshol járt.

#itsmylife #nosztalgia

2019-02-08 10:22:22 | text47

Miközben a reggelit pakoltam ki belém villant a felismerés, hogy pár évvel ezelőtt azt gondoltam mostanra már nem lesz gond a lányommal kaja fronton. Úgy tűnik tévedtem, ebben is.

A kisasszony ugyanis rohadtul válogatós, ezt némi finnyássággal tetézve. Van egy szűk ételválaszték, amit hajlandó megenni, azt reméltem, hogy évek folyamán ez majd varázsütésre átalakul. Hát ez nem jött be.

Kicsit meg is ijedtem, mert van egy csomó elképzelésem, főleg gyerekekkel kapcsolatban, amikről azt remélem, hogy majd az idővel megváltoznak / jobbak lesznek. Ajvé. #apablog #itsmylife #hétköznapo

2019-02-05 07:03:24 | text45

Kolléga: A Főnök kéri, hogy nézzük meg egy domaint, amit meg akar venni.

Én: (nyitom a domain.hu-t, keresek, aztán röhögésben török ki)

Kolléga: Mi van?

Én: A mi cégünké. Hat éve. Küldök screenshotot.

2019-02-01 13:02:54 | text41

Már napok óta bele-beleütközöm a Móriczon az előválasztási sátorba. Az előválasztást tök jó dolognak tartom, teljes mellszélességgel támogatom, csak a jelöltek közül nem tudom vállalni egyiket sem. De ma úgy alakult, hogy jó kedvemben talált meg ez a sátor és gondoltam megnézem mi is ez az egész. Szép sátor, két teljesen vállalhatatlan politikusi portré és nagy betűkkel, hogy csupán 3 perc. Jó sokan voltak a sátor körül. A metró lépcső korlátján töltögették ki az adatbekérős-felhatalmazós íveket. Beálltam a sátornál levő sorba, pár perc után bejutottam, de ott csak tolongás volt, az asztal túloldalán ülők pedig civilben tuti, hogy pincérek, mert azzal a profizmussal kerülték a szemkontaktust, ahogy a második kör ital rendelését szabotálják az étteremben a profik. Vártam még kicsit, hátha érdekel valakit, hogy aláírnék/kérdéseim lennének. De csalódnom kellett. Így kimentem a sátorból és jelentőségteljesen megálltam két beszélgető aktivista mellett. Minden porcikámból sugárzott az információéhség, de nem hatottam meg őket.

Végül, miután bő 10 perc után eluntam ezt a szórakozást vállat vontam és elsétáltam. Volt bennem egy halvány reménysugár, hogy valaki utánam fut és vállon ragad, hogy elnézést, Uram, segíthetünk? De nem.

Igazából még csak nem is csalódtam, pont ennyit vártam a remek baloldali jelöltektől. Tőlem is pont ennyit fognak kapni a választáskor.

2019-01-31 17:54:44 | text40

Hiába élünk együtt tizenéve a feleségemmel még mindig vannak dolgok, amikkel egymás agyára tudunk menni egy pillanat alatt. (Meglepő, mi?) Ilyen például, hogy kiakad attól, hogyha valaki csöpögtet, morzsáz meg ilyesmik. Ez persze valahol érthető. Másrészről meg állati idegesítő, hogy az ember igyekszik vigyázzállásba zuhanyozni (a gyerekeket persze ilyen dolgok nem izgatják), meg sasszemmel figyelni, hogy a mosogatógépből kivett edény ne csöpögjön a szekrényig.

Aztán persze minden megtörténik mégis: a borotválkozás után apró darabok esnek le a pengéről, valami lecsöpög, a croissant (természetéből adódóan) szétmorzsázza a konyhát. Ilyenkor megkapjuk egyenként vagy kollektíve, hogy nem becsüljük meg a másik munkáját, Ő meg meghallgatja, hogy ez egy rohadt lakás amiben élünk és nem egy kiállítóterem.

De ez az egész csak azért van, mert kire legyünk mérgesek, ha nem arra akit a legjobban szeretünk.

2019-01-26 08:57:26 | text38

Nehéz megfejteni, hogy minek annyi tárcsa a mosogatógépekre, mikor úgyis csak ugyanazt a programot használjuk mindig. #azéletnagykérdései

2019-01-25 06:22:10 | text34

Kevés rosszabb dolog van, mint amikor nem tudod, hogy mi a baja a gyerekednek. Ma Dávid nagyon megijesztett minket, elvittük orvoshoz miután látszott rajta, hogy tényleg fájdalmai vannak, az orvos is helyből tovább küldött a Bethesdába, hogy ultra-hangozzák meg. Reggel még én vittem a körzetihez, délelőtt már az anyjával mentek a kórházba. Én itthonról dolgoztam, közben állandóan a gyerek járt a fejemben. Ha ideges vagyok enni kezdek, be is faltam egy félig megrágott pizzás csigát.

Szerencsére mire kivárták a sorukat (3-4 óra), addigra a gyerek kezdett rendbe jönni. A szülő ilyenkor hülyének érzi magát, hogy bolhából elefántot csinált (bár mondtam a feleségemnek, hogy egy doki is gyanúsnak ítélte a helyzetet), miközben másoknak meg tényleg baja van

2019-01-23 18:54:33 | text32

Az elmúlt napokban majdnem minden este felültem a szobabiciklire és tekertem rajta 30 percet. Éreztem, hogy szükségem van rá, mert a kényszerű home office miatt sokkal kevesebbet mozgok, mint szoktam. Első este a kilences fokozatban majd meghaltam, tegnap már egész jól bírtam, kíváncsi vagyok, hogy ma mi lesz

2019-01-23 18:42:37 | text31

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).

2019-01-21 18:23:56 | text30

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ha valami tétre menő dologban beszélnem kell. Így voltam már az iskolai feleléseknél is, az állásinterjúkon, de mostanság egy csomó megbeszélésen, meetingen is előjön. A hangomat még általában meg tudom zabolázni, bár h a nem figyelnék rá, akkor mutáláshoz hasonlóan ugrálna össze-vissza, de a kezem és lábam remegése mindig előjön.

A láb nem gond, azzal lehet valamit csinálni, de mostanság a kezemet azzal tartom kordában, hogy kinyitok egy laptopot és azon jegyzetelek közben. (Állásinterjúnál volt nálam egy mappa, Görög Ibolya tanácsainak megfelelően, amit lehetett rendezgetni, babrálni, szóval használni, hogy leplezzem amit nem akarok mutatni.)

Ha lehetne kívánni egy valamit, amiben szeretnék más lenni azt hiszem ennek az ideges remegésnek a megszűnés lenne az első.

2019-01-21 14:36:31 | text29

Egy lakás is olyan, mint egy ház: sosincs kész. Már több, mint 3 éve költöztünk be (és nagyon remélem, hogy nekem innen már nem kell költöznöm többet), de még mindig van egy csomó dolog amit tervezünk, átalakítanánk vagy csak szimplán befejeznénk.

Amikor beköltöztünk az előszobában nem volt fogas, csak a korábbi lakó előszobafalának a két csavarja a falban. A falvédő lécből maradt egy darab, abba fúrtam két kampós csavart és szintén a falvédőből maradt kulcskarikákkal rögzítettem a falécet a csavarokhoz. Az előző lakásban az előszoba szekrényt szét kellett verni, de az ajtó gombokat és az akasztókat eltettük, ezeket pakoltam rá a falécre.

Nem mondom, hogy nagyon mutatós darab volt, de nem csak a mi mindennapos ruhatárunkat bírta el, hanem a gyakorri vendég és családjárások rohamát is. Tegnap viszont elhoztuk Zsófi nagyszüleinek a lakásából az előszoba fogast és mostantól az szolgál nálunk. Kis ellágyulással vettem le a falról életem első barkács-termékét

2019-01-20 11:03:48 | text28

Akinek nincsen gyereke az nem értheti azt a meglepő örömet, amikor egy házaspár rájön, hogy akadt 3 szabad órája, amikor már nincs meló, de a gyerekek éppen a nagyszülőknél vannak és ebben az időintervallumban akár el is lehet menni a szomszéd moziba.

Na, most csütörtökön mi pont így jártunk, meg is néztük a BUÉK című filmet (ami a listánkon volt és éppen a jó időpontban játszották is) és ezzel az ezévi mozilátogatásunk már a felére nőtt a tavalyinak. Tekintettel arra, hogy minez január 17.-én történt nagy reményekkel nézek a jövőbe.

2019-01-19 20:19:28 | text26

A #Brexit egyértelműen egy ostobaság, de hinni abban, hogy a bármilyen változatú Brexit után a külföldi munkavállalók nem fogják megszívni több, mint naivitás.

A leválás után az Egyesült Királyság minden értelemben össze fog omlani. Gazdaságilag, társadalmilag és végleg elvesztik majd azt kevés nemzetközi befolyásukat, ami még megmaradt. A saját véleményem az, hogy pár éven belül nem fogunk már Egyesült Királyságról beszélni, csak Angliáról, Skóciáról, Walesről és (jobb esetben) az egyesült Írországról.


(© MTI / AP / PA / Stefan Rousseau)

De vissza az eredeti témához, ami valószínűleg a legérzékenyebben érinti a legtöbb magyar vagy engyel családot. Azok az Uniós állampolgárok, akik most kint vannak, megbecsült pozíciókban pont ugyanolyan vékony jégen járnak, mint azok akik mosogatnak. A brit gazdaság össze fog omlani és nagyon nehéz elhinni, hogy nem a saját állampolgáraik irányában lesznek részrehajlók a cégek. Biztos kényelmes volt a csetres munkát a kelet európaiakkal végeztetni, de hamarosan a csetres munka is munka lesz és szükség lesz rá.

Megértek minden angolt, aki ma azért kampányol, hogy legyen új szavazás, maradjon el a Brexit, de - még - Uniós állampolgárként én annak drukkolok, hogy hard brexit jöjjön. Lássa meg mindenki, hogy az EU-t egy ilyen eset csak rövid távon rázza meg, de a kieső államot generációkra elmeszeli. Sajnos erre a példára most szükség van, mert, ha engedik visszakuncsorogni a briteket, akkor keresztet vethetünk az EU-ra és az egyesült európai projektre is.

Szar, szar, de most erre van szükség.

P.S.: A NER hamarosan kampányolhat egy szépen növekedő tendeciájú "Térj haza fiatal" sikerrel.

2019-01-15 18:56:33 | text23

A 22 °C egy trükkös hőmérséklet. Ha mászkálsz a lakásban, akkor pont jó. Ha Legot raksz össze vagy a kölyköket üldözöd, akkor leizzadsz. De ha home officeban csak ülsz otthon öledben a laptoppal, akkor pont hideg.

Találd ki melyiket csináltam ma.

2019-01-15 15:47:49 | text22

Tavaly az egyik kedvenc sorozatom a Terror volt, ami egy kis szürreális horrorral megspékelt történelmi dráma volt. Miután megnéztük nem sokkal letöltöttem az alapjául szolgáló könyvet is, betáraztam későbbi olvasásra. Most a Monokróm után ennek láttam neki és elég hamar felfaltam.

Nem állítom, hogy a könyv jobb, mint a sorozat, de a fordítottját sem. Mindkettő kitűnő munka a műfaján belül, bár a sorozatnál nem értettem pontosan, hogy minek kellett az amúgy is nagyon rejtelmes történelmi sztorit a szellem-medve szállal felturbózni. A könyv aztán helyre tette bennem ezt a kétséget, Dan Simons egy alternatív - és a jelenlegi divatoknak megfelelő - verzióját vázolta fel az Észak-Nyugati átjárót kereső felfedezők katasztrófájának.

A könyv kétségtelenül aprólékosabb, részletesebb. A filmsorozat több szereplőt is összevont, ami kétségtelenül szükséges volt, de én mindig szerettem a könyvekben a sok, jól kifejtett szálat, szereplőt és ebben a Terror a legjobbak közé tartozik. Nem egy vidám könyv, borzasztóan nyomasztó. Erre rátett egy lapáttal, hogy a tél leghidegebb időszakában olvastam, néha még alaposan átfagyva a kinti mínuszoktól. Fáztak a könyvben is, meg én itt a könyv előtt is, még ha a két hideg nem is hasonlítható össze. 

Kifejezetten ajánlom a könyvet és a sorozatot is, de azt javaslom, hogy előbb a könyv, aztán a sorozat. Úgyis nagyon különbözik a végjáték, nem veszt senki semmit vele.

2019-01-14 20:32:20 | text21

Próbálok telefonon asztalt foglalni a céges ivászathoz.

- Szerdán hét főre szeretnék asztalt foglalni öt órára.
- Most szerdára vagy hétfőre?
- Szerdán hét ember számára. - kicsit vihogunk
- Oké, szerdán két főre felvettem a foglalást.
- Nem kettő hetes.
- Ja, oké, szerdán hét ember ötkor.

Végül összehoztuk

2019-01-14 18:17:20 | text19

Szombat este Pécsen a szüleimre hagytuk a két gyereket és elmentünk moziba. Ritkán adódik ilyen lehetőség, ki kell használni a kínálkozó alkalmakat. Pluszban az is érdekes volt, hogy már 15. éve, hogy elköltöztem a városból és legalább ennyi ideje, de inkább 16-17 éve nem voltam Pécsen moziban. Sokat változott a helyszín is, úgy mozogtam, mintha egy teljesen ismeretlen helyen lennék nem pedig egy olyan város mozijában, ahol 24 évig éltem, ahol felnőttem.

A film viszont nagyon jó volt. Az Egy nap című magyar filmet néztük meg, ami nagyon ismerős helyzeteket hozott (már ami a gyerekeket illeti). Az előttünk ülő két idősebb nőnek nem tetszett, amit meg is tudok érteni. Szerintem nagyon réteg film, aki nem Pesten él és nem hozzánk hasonló korú szülő az nem annyira értheti.

Sétáltunk is egyet a veszettül hideg városban, nagyon kellemes este volt, néha kell ilyen kikapcsolódás is

2019-01-14 13:28:01 | text18

Novemberben vettünk egy új tévét, a korábbit meg odaajándékoztuk a szüleimnek, mert két tévét teljesen felesleges tartani, nekik meg egy nagyon régi típus volt még. Apu levitte magával Pécsre, mondtam neki, hogy beüzemelni egy pillanat műve: csak be kell dugni az antenna kábelt és kész is.

A helyzet az, ezt szerintem minden számítástechnikával bármilyen szinten foglalkozó ember tudja, hogy a családja egyértelműnek véli, hogy bármihez ért aminek kijelzője van. "Ugyan, javítsd már meg a számítógépemet, neked az a kisujjadban van!" - mondják vidáman és visszautasíthatatlanul. Az elmúlt évtizedben ehhez csatlakozott az okostelefon beállítása és az elmúlt években az okostévéké is.

Namármost, a tévé amit adtunk a szüleimnek egy 6 éves Samsung smart TV. Apu elvitte magával és letette egy félreeső zugban, hogy majd én karácsonykor beüzemelem. De úgy alakult, hogy karácsonykor én megbetegedtem és nem mentem hozzájuk csak a feleségem. A nagybátyám állítólag élcelődött kicsit azon, hogy egy ilyet csak össze kell dugdosni, de attól mereven elzárkózott, hogy meg is tegye. (Volt esze!) Így aztán most, hogy lejöttünk Pécsre azt láttam, hogy megvárt, közel két hónapon át ez a feladat.

Könnyedén kezdtem neki és hamar kiderült, hogy valami nem okés. Apu 2 perc múlva ideges volt, hogy nem is kell nekik ilyen TV mert minek. (Ez persze megkönnyítette a helyzetet) Rövid tökölődés után rájöttem, hogy bár a szülők állították, hogy nekik digitális tévéjük van, de nem. Amint átállítottam a vételt digitálisról analógra helyből ment is minden rendben.

Az egésszel csak azt akartam mondani, hogy nincs az az isten, hogy az ember nyugodtan megússzon valami szerelést-beüzemelést, amit szívességből csinál. Mindig ezekkel lehet a legnagyobbat szívni. Majd egyszer elmesélem azt is, amikor kapcsolatunk hajnalán format c:-t nyomtam az apósom számítógépére. Nem volt vicces.

2019-01-12 15:17:02 | text17

A múlt év végén, amikor éppen bajban voltam, hogy mit olvassak a Google Books ajánlott egy könyvet az addig olvasottak alapján. Kicsit aggódtam, mert a legutóbbi ajánlata valami közepesen ismert celeb csaj önéletrajzi könyve volt, ami már a borító alapján se volt kedvemre való. Azóta viszont eltelt pár év és az ebook könyvtáram háromról kétszáz fölé nőtt, azért az mégis nagyobb merítés az algoritmusnak.

Az ajánlott könyv címe Monokróm, bizonyos Jasper Fforde írta, akiről még soha nem hallottam korábban. A könyv kifejezetten tetszett.

Utópiából lassan Dunát lehetne rekeszteni, de a Monokróm elszálltságát csak Lem ötleteihez tudnám hasonlítani. Az első pár oldal kifejezetten kihívást jelentett, mert ennek a távoli Földnek a szín alapú társadalmába teljesen in medias res csöppenünk bele. Épp ezért talán érdemes lenne záros határidőn belül újra elolvasni a könyvet, hogy az elején érthetetlen részek tökéletesen a helyükre kerüljenek.
Nem akarok spoilerezni, de ha egy igazán különleges jövőbeli krimire vágysz, egy irtózatosan töketlen, de szerethető főhőssel, akkor a Monokrómot pont úgy fel fogod falni, mint én.

Annál nagyobb dícséretet könyvre nehéz írni, mint hogy utáltam letenni a végén. A Monokróm pont ilyen volt

2019-01-10 10:45:12 | text16

Tavaly májusban, a születésnapomon, elhatároztam, hogy elengedem a Facebookot. Egy csomó időt elbasztam rajta miközben valódi, érdekes tartalmat csak szórványosan adott.

A baj az, hogy eredetileg emberek közötti kapcsolattartásra találták ki, de üzletileg az a sikeres, ha behozod a cégek és emberek közötti kommunikációt is. Én ezt elkülönítettem volna, ha én fejlesztem (persze értem, hogy profit szempontjából baromság lett volna), de hát nem én csinálom. Így aztán azon kaptam magam, hogy hiába kapcsoltam ki minden más csatornát, csak a családtagokat és barátokat tartva meg, állandóan kerülgettem a kiemelt tartalmakat, reklámokat és az ismerősök megosztásait.

Unalmas volt, na.

Így aztán kitöröltem mindenkit, akivel nem találkoztam az elmúlt egy évben személyesen és elhatároztam, hogy nem használom. Kivételt két olyan zenekar jelentett, akik csak a Facebookon keresztül kommunikálnak. Miattuk havi egyszer felléptem, néha akkor is, ha valami céges dolgot kellett intézni. Ezzel úgy elvoltam, de aztán mondta egy kolléga, hogy köszi, hogy meghívtam egy eseményre, de nem tud jönni.

A helyzet az, hogy én senkit nem hívtam meg az elmúlt több, mint fél évben semmire. Itt szakadt el a cérna, szóval 3 napja lekértem az adatcsomagomat a Facebooktól, hogy ne veszítsek el régi fotókat és videókat, gondoltam ez rövid idő lesz és akkor törlöm is a fiókot. Három napja semmi, csak, hogy rakják össze az anyagot. Én meg várok.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt és mennyi adatot kapok majd. Eddig nem tűnik egyszerűnek törölni magam a nagy kék rendszerből.

2019-01-07 15:31:13 | text13

A tüntetésekhez kapcsolódóan mindig elfelejtem megírni, hogy kevés érthetetlenebb dolgot láttam még, mint az élő közösségi média közvetítést. 

Mondjuk ez eleve egy olyan műfaj, amit nagyon kevés esetben tartok értelmesnek, mondjuk egy színházi előadás vagy egy koncert lehet így érdekes, de csak akkor ha tökéletes kép és hangtechnika van mellé.

Arra gondolok konkrétan, hogy mennyire unalmas lehet, ahogy a 444 élőt leülsz nézni a laptopon, vagy a mobilodon és akkor órákig csak ülsz előtte és nézed, ahogy vonulnak az emberek, ordibálnak, hogy Orbán egy geci, meg Bajszos Szar. A tüntetések egyébként is elég unalmasak bírnak lenni általában, ha vacak beszédek vannak, egyedül a sétálós rész jó. Meg gondolom, ha valaki kicsit izmozik a rohamrendőrökkel annak lehet egy adag adrenalin lökete. 

Élő közvetítésből eddig a NASA és a SpaceX esetében láttam jót, ja meg a Red Bullos űrből földre ejtőernyőzést, na az fasza volt.

2019-01-06 19:26:07 | text12

Az Allee mellett már évek óta nyitnak egy kis jégpályát a tél folyamán. Cili ezen a kis pályán tanult meg korizni. Se nem túl nagy, se nem túl jó minőségű jégpálya, de jó hangulatú hely. Lehet korcsolyát és a tanulóknak keretet bérelni, van forró csoki, tea, sőt idén újra engedélyezték, hogy legyen forralt bor is.

Ide a lehetőségekhez képest elég sokszor kijövünk, egy órát körözni a harminc évvel ezelőtti slágerekre. Gyerekkoromban néha kimentünk a pécsi jégpályára, egyszer-egyszer a dunaújvárosin is voltam, de én alapvetően befagyott tavakra jártam Apuval. A Balatonon és a Malom-tónál tanultam meg korizni és a rengeteg köröző ember a jégpályákon mindig zavart egy kicsit.

Nagyon más, sokkal szabadabb hangulata van, ha egy tavon korizol. A természet, a jégbe fagyott érdekes buborékok, néhol halak vagy faágak már önmagukban érdekesek. Hát még ha nem tükörre fagy a tó, hanem kicsit recés-hullámosra, ami érdekes hangot ad miközben átsiklasz rajta. A BAlaton néha komoly nagy hullámokban fagy be, amikre fel kell kapaszkodni és lesiklani a túloldalán. Ez az igazi jó korizás számomra, de pótléknak ezek a kis körök is megteszik vasárnap délelőttönként.

2019-01-06 13:52:19 | text11

A pár nappal ezelőtti írásom szellemében a mai tüntetésre kisétáltunk Zsófival. Jó sok ember jött össze és kellemes (bár, mint utólag kiderült meglepően fárasztó) sétát tettünk a Hősök terétől a Kossuth térig. Találkoztunk barátokkal, kellemes csevegés közepette vonultunk át a városon, igaz néha kicsit zavart a sok dudáló és néhol skandáló hangzavar a beszélgetésben.

Persze beláttuk, hogy nem a legjobb helyet választottuk a traccspartira.

Az igazság az, hogy nekem herótom van a tüntetéseken elhangzó beszédektől. A legtöbb teljesen felesleges szájtépés és a legtöbbször a szónokok a retorikai képességek teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot (kiállni a nép elé papírral, bleh!). Szóval nagy örömmel nyugtáztam, hogy a feleségem, sőt még a nagyon aktív barátunk is a beszédek kezdete után inkább a távozás hímes mezejére óhajtanak lépni.

Hogy lesz-e bármi hatása, értelme az egésznek szerintem kétséges. A névleges célok elérése, a sztrájk, a törvény visszavonása, a közmédia újraindítása reménytelen ambíció. Az viszont előfordulhat, hogy a pártok tényleg egymásra borulnak és villantanak valami értelmeset és győzelemnek is magyarázhatót a választásokon.

Lehet, de ehhez nagyon nagyon elszántnak kell lenniük. Én drukkolok nekik, de 3 hét áll szemben lassan 9 évvel, szóval óvatosságra intenék minden nagyon lelkes embert. És persze azt se felejtsük el, hogy semmit nem tudunk arról, hogy mi történne akkor, ha egy ilyen nagykoalíció valami isteni csoda folytán kormányzó erővé válna. Egyenként is elég szörnyűek voltak, vajon most mit művelnének közösen. Persze ilyenkor felrémlik az is, hogy Orbánéknál csak jobb lehet bármi.

Hát reméljük, hogy 3 év múlva tényleg ez lesz a fő izgulni valónk.

2019-01-05 22:32:48 | text10

Igazából már jó 2 éve szerettem volna leszakadni a Wordpress motorról és váltani valami saját fejlesztésűre, de valahogy sosem jutott rá elég időm. Legalább hússzor nekiláttam, nagyon tudományosan, megterveztem mindent előre, lejegyzeteltem magamnak, hogy miként akarom megoldani, aztán ahogy elkezdtem programozni mindig rájöttem, hogy igazából egy új Wordpress klónt írok, azt meg minek.

Valami sokkal tisztább, egyszerűbb dolgot szerettem volna, ahol az egész felület a blog írásról szól és nem a SEO-ról, a formákról, a legújabb hypeok követéséről. Szimplán szövegek és képek időrendi sorát akartam megjeleníteni, ahogy azt a blog őskorában csináltuk, lassacskán 20 éve.

Mamám, de régen csinálom már ezt!

Amikor elkezdtem blogolni azt mondtam, hogy a blog írni van és nem olvasni. Aztán, ahogy elkezdett a webfejlesztés lenni a hobbim mellett a munkám is akaratlanul elkezdtem úgy csinálni, ahogy azt profin kell. Tököltem a címsorokon, a leaden, a helyesen megválasztott kategórián és címkéken. Mindettől az egész sokat vesztett az élmény faktorán. Elkezdtem nem a blogírásért írni, hanem az olvasásért.

Na, ennek vetettem most újra véget. Ez a jelenlegi blog motor nem tud seozni. Nem cél, nem lényeg. Saját alantas céljaim miatt van sitemap és rss, de ez csak az automatizálás miatt. (Az automatizálás és a statisztika készítés a másik évtizedes hobbijaim.)

Nem tudom, hogy meddig fogom megállni, hogy ezt a szimpla kis blogmotort elkezdjem pimpelni, de nem tervezem, hogy pár kényelmi funkción kívül még nagyon fejleszteném. Inkább írok, ahhoz most sokkal nagyobb kedvem van.

2019-01-04 20:56:55 | text9

Nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi ellenzéki pártokról, egyenként, szívós aknamunkával játszották el a bizalmamat. Fél éve, de akár még egy hónappal ezelőtt sem fordult meg a fejemben, hogy én ezek közül bárkire voksolni fogok.

A helyzet az, hogy most megengedőbb hangulatban vagyok irántuk, de még közel sem győztek meg, hogy 3 hét alatt a 180°-os fordulatuk összefogás témában őszinte.

De szeretném, ha meg tudnának győzni az elkövetkező hónapokban. Más dolguk nincs is, dolgozzanak meg értünk.

Annyiban segítem őket (bár nem érdemlik meg), hogy meghallgatom a mondandójukat.

2019-01-03 21:19:39 | text7

#apablog

Az esti rendrakás neuralgikus pontja a napi rutinnak. A mai este kifejezetten szenvedős volt, a szünet utolsó napján a gyerekek kifordították a lakást a sarkából és csak súlyos fenyegetőzéssel lehetett elérni, hogy összepakoljanak. Miután laza 50 perc után késznek értékelték a dolgot szemrevételeztem a csatateret. A teljes győzelemtől messze voltunk, Dávid asztalát felhalmozott Lego összeszerelési útmutatók és félkész Lego épületek borították. 

Hogy haladjunk végre, közben befolyt a fürdővíz, megmondtam a renitens gyermeknek, hogy egy nap haladékot kap, holnap este legyen rend vagy a hétvégi alvós-bunker építésre keresztet vethet. Magából kikelve védte az igazát, hogy ő pediglen rendet rakott és az asztalán nem lehet semmilyen Lego összerakó. Kis híján fülön fogtam, hogy na akkor gyere, nézzük meg, de végül hagytam, hogy a saját lábán jöjjön. Áll a nagy kupac előtt és értetlenkedve nézi, hogy itt meg mi a baj. Mutatom neki a bűnjeleket mire közli velem, hogy "ja, ő szemből nem látta őket".

Javasoltam neki, hogy legközelebb akkor oldalról is vegye szemügyre a dolgokat.


2019-01-02 18:51:05 | text4

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.

Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.

Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.

A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?

De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.

Úgy legyen!

2019-01-01 19:47:00 | text1

A hétvégén megcsináltuk az Országos Kéktúra kezdő szakaszát. Készítettem egy csomó fotót, amikből majd osztok ide is. Az egyik legérdekesebb élmény ez az erdő közepén álló, teljesen elhagyott ház volt, nem messze Velemtől. Remek horrort lehetne itt forgatni.
A hétvégén megcsináltuk az Országos Kéktúra kezdő szakaszát. Készítettem egy csomó fotót, amikből majd osztok ide is. Az egyik legérdekesebb élmény ez az erdő közepén álló, teljesen elhagyott ház volt, nem messze Velemtől. Remek horrort lehetne itt forgatni.

2020-10-08 16:29:27 | media204

Ma elmentük egy kis mini-vakációra Szécsénybe. Ha van egy üres vasárnapotok, akkor egy állati jó program. Nagyon szép a város, a várkert, a kastély. A kastély állandó kiállítása is érdekes. #programajánló #szécsény #hétvége

2020-09-27 18:06:26 | media200

Életük első nem gyerek-zenekar koncertjén (Satöbbi volt ma este a Robotban). 11-ig hagytuk mulatni őket, de maradtak volna. ;)

2020-01-18 23:26:32 | media167

Ma Pécsett folytatjuk. #karácsony

2019-12-25 12:06:55 | media158

Self-made polcok.
Kedvenc két kolléga magyarázta tavaly, hogyha magad csinálod a ház/lakás körüli fejlesztéseket, akkor a hozzáadott értéke nő. (Még ha esetleg itt-ott kicsit amatőr is a kivitelezés.) Nyáron Balatonon már rájöttem, hogy igazuk volt, ezt éltem át ma is. A képen látható polcokat 4 éve tervezem, most 6 nap alatt kiviteleztem. #faszalett #diy #csak2centivelhibádzik

2019-09-09 18:19:39 | media121

Fűben fetrengés
Megmásztuk. Megpihenünk.

2019-04-19 12:35:05 | media66

Dévényi vár
Ezt most megmásszuk! @dévény

2019-04-19 10:41:32 | media65

Dávid a szoborparkban
Szerencsére a külső szobrokat legalább megnéztük, a kerítésen is átkukucskáltunk.

2019-03-09 10:51:38 | media39

Cili és Dávid a tesóhintában
Gellért hegyi játszótér túra első állomás: Vukos játszótér.

2019-03-03 10:27:57 | media33

Ourfie. Négyen szilveszterkor.
"A szelfi egy nehéz műfaj." - mondtam ezt pár éve és nem lett azóta se könnyebb. Mondjuk az nagy segítség, ha nem egyedül vagy. :) Ez még az óévben készült, a szilveszteri bulit felvezető sétán.

2019-01-06 20:27:47 | media4

119 találat a(z) uk kifejezésre