Azért jó leírni néha, szépen és összeszedetten, de főleg mindenkinek értelmezhetően, hogy milyen országban nem akar az író élni, mert az persze kirajzolja azt is, hogy milyenben szeretne. És az már egy nagyon-nagyon nagy lépés előre, ha valaki tudja mit akar, nem csak érzi. Rendkívül fontosak az ilyen számadások (magunkkal, másokkal, egyremegy).

Azért jó megosztani ezt másokkal is, mert nem baj ha látod, hogy mások mit gondolnak az éppen aktuális dolgainkról. Mondjuk ki a politikáról. Szerintem mi egy olyan világban élünk ugyanis, ahol nem nagyon tudjuk, hogy mások miket gondolnak. Én elég sokat szoktam politizálni és meglepetések érnek hozzám elég közelállók részéről is néha, pedig az a benyomásom, hogy őket aztán nagyon ismerem. Az eszük járását.

Ezeken a blogokon időről időre leírogatom, hogy én milyen világot, országot szeretnék és elég markánsan el szoktam mondani, hogy ki hülye, gazember, akárhazaáruló az én olvasatomban. Úgy is tűnhet, hogy általában mindenkivel elégedetlen vagyok, ami túlnyomorészt persze igaz is, de van néhány aktor, akit azért nagyrészt el tudok fogadni. Csak arról ritkán írok.

A fent linkelt FB bejegyzés összefoglalja számomra is, hogy miként szeretnék élni, nem meglepő, hiszen aki írta azzal töltöttem el az elmúlt 20 évemet. Nagyon jó, tűpontos meglátások egy becsületes embertől, de egy kiegészítést tennék hozzá, mert nekem úgy kerek:

Leírni, hogy miként szeretnék élni és milyen világot látnék szívesen magam körül azért is jó, mert tarthatunk egy önvizsgálatot, hogy mennyit teszünk meg mi magunk ezért a célért. Attól tartok, hogy mainapság az emberek nagy része nagyon elnéző magával ilyen szempontból. Meghoznak olyan kompromisszumokat, beállnak olyan dolgokba amiket elég kicsiknek éreznek ahhoz, hogy az még elcsússzon. Elcsússzon nem csak a társadalom, hanem a saját belső zsinórmértékük szerint is. Sőt, hülyeségnek érzik ha más nem hozza meg ezeket a kompromisszumokat. (Személyes tapasztalat a közelmúltból.)

Pedig ez az a pont amit sosem szabad átlépni, mert onnantól már minden elúszik. A mi társadalmunkra nagyon jellemző, hogy ezeket a kis gerinctelenségeket még hősiesnek is tartjuk. Jól kijátszottunk valamit, ügyesen úgy csináltunk az előnyért mintha, és lehetne sorolni a végtelenségig. Felmentést kapunk társadalmilag, összekacsintunk, ettől még aludjál nyugodtan, elnézzük, kölcsönösen.

És aztán oda jutunk ahol most tartunk. Pedig ez még egy istenes pont. Egy olyan pont ahol még van visszatérés. Csak újra gerincet kell növeszteni, mindenkinek, nem csak a másiknak, neked is. Ez az alap és nem a közös lista: magaddal szembe tudsz nézni a tükörben, őszintén, akkor léphetsz tovább  a többiekre.


2020-11-13 11:23:45 | text286

Piszok érdekes figyelni, ahogy az algoritmus feldolgozza a kapott inputokat. Kénytelen voltam átállni a YouTube Musicra, mivel a Google Play Music megszűnt és ez örökölte meg az olyan elszántakat, mint én is. Persze át lehetett migrálni a lejátszási listáimat, a feltöltött zenéimet és ő szolgaian le is követte a korábbi program logikáját, mégis hetekig tartott amíg megadtam magam neki és valóban ezt kezdtem el használni a bezárásra ítélt helyett.

És akkor galád módon elkapott és elkezdett kiismerni. Ha betettem egy albumot és véget ért (én meg programoztam így nem tudtam helyből másikra csévélni) elkezdett számokat bepakolni egy végeérhetetlen playlistbe és zúdította bele a fülembe. Az első napokon még hibázgatott és olyankor felháborodva kaptam fel a fejem munka közben, hogy ugyan mi történt. De egyre ritkább az ilyen és ma észre sem vettem például, hogy ebédidő van, csak mikor a többiek kezdtek integetni az asztalom előtt. Elkapta az ízlésemet a dög, de a java még csak most jön

Valahonnan megtudta, hogy én igazából elvagyok a 80-as évek elejének a slágereivel, ami mindedig féltve őrzött titokként szégyelltem. De ez elkezdte a Rammstein, Led Zepp, Európa Kiadó háromszög közé bedobogatni a dalaikat. Egy idő után észrevettem a kis dögöt, hogy mit csinál és elkezdtem további bíztatást adni neki és jeleztem ha tetszik valami. Mostanra közel tévedhetetlen, néha olyan dolgokat is bekever a listába amiről sosenem hallottam és jók!

A technológia, kérem, bámulatos. (A Föld pedig banán alakú.)

2020-10-01 15:12:05 | text280

Mindig hülyeségnek tartottam azt az érvet, hogy az Orbánék tudnak kormányozni ezért aztán bármit elnézünk nekik. Nekem végig az az alap bajom velük, hogy nem, egyáltalán nem tudnak kormányozni. Csak eddig ezt viszonylag könnyen elrejtették olyan adatok mögé, aminek azok is hittek, akik elcsalták őket. Rejtély.

A koronavírus olyan esemény ahol lehet kozmetikázni a számokat (meg is teszik, ezért nem tesztelünk rendesen), de egy csomó más, a széles tömegeknek napi szinten átélhető faktor ellent mond és fog egyre inkább a kommunikációnak. (Értsd: ordas hazugság.)

Március közepétől kezdve Orbánék ráálltak arra, hogy ők most válságkezelnek, ám valójában ötletük sem volt, hogy mit kéne csinálni, így igyekeztek elég jó ütemben lekövetni, hogy mi a közhangulat kívánsága. Ez hol sikerült, hol meg látványosan megbuktak vele (vö: péntek reggel még nem zárjuk be az iskolákat, este meg mindet). Két dologgal nem foglalkoztak csak az egészségügyi és gazdasági rendszer fentarthatóvá tételével a megváltozott körülmények között.

Mert leszámítva pár teljesen hülyét márciusra látszott, hogy ez nem két hét lesz, hanem inkább egy (két) év.

Megvették a nagy halom lélegeztetőgépet csak ember nincs aki kezelné őket. Kimondták, hogy legyen digitális oktatás csak a feltételeit nem teremtették meg. Elmondták, hogy mindenkinek újra munkát adnak, aztán kiderült, hogy ez csak arról szólt, hogy a saját családi cégeiket nem hagyják bedőlni.

És most itt állunk a második hullám első harmadában valahol és Orbán azt ígéri itt senki nem fog meghalni. Aggódok, mert közben naponta halnak meg a bizonyítottan koronás emberek. És ismerve a statisztikákhoz való hozzáállásukat nem csak pár emberről lehet szó. Mármint naponta.

Tavasszal Orbánék szerencsés helyzetben voltak, elég volt követni a közhangulatot, amit példásan fegyelmezett magatartású emberek alakítottak. Most ősszel ez már egyáltalán nem igaz, az emberek arra várnak, hogy végre oldja meg helyettük a gondoskodó állam a problémáikat és hagyja őket élni. Az a tragikus, hogy az Orbán-féle állam sosem tudta és sosem akarta megoldani az emberek problémáit. Nem is tudja hogy lehetne, mert, hogy egyik kedvenc kifejezésükkel éljek: alkalmatlan rá.

Itt állunk a havria kellős közepén és a jóléti állam nem tudja működtetni a gazdaságot (elszálltak az árak, zuhan a forint és rengeteg a munkanélküli).

Az állam nem tudja működtetni az egészségügyet. Nincs elég orvos, nincs elég mentős, nincs elég ember, hogy legalább tesztelést tudjanak csinálni. Körülöttem az elmúlt hetekben rengeteg korona tesztre váró ember lett, van aki 3-4 napig várt (elvileg étlen-szomjan kéne), aztán a mentő nagy nehezen befutott. Az eredmény is 2-4 nap. Add össze a számokat, a rossz esetben ez már 8 nap, a 10 napos karanténból. Ez nem rendszer, ez egy vicc.

Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy egy nátha miatt újra be kellett zárkóznunk a két gyerekkel, otthon tanulás, otthon munka, az orvosi igazolást meg gyakorlatilag látatlanba adták ki.

És akkor ma reggel olvastam, hogy a kontaktus kutatásra rendőr sincs elég.

Mondja már meg valaki nekem, hogy ugyan mi működik ebben az országban? Mi az amit olyan fene szakértő módon visz a kormányunk?

Mi?

2020-09-18 07:34:34 | text276

Nem elkiabálni, de...

Az utolsó munkahelyemen kicsit kevesebb, mint egy év alatt sikerült szétrugdalni a szakmai magabiztosságomat. Elég sokat ettem magam sok minden miatt, de az alapja valahol ez volt jórészt. Így aztán extra nagy izgalommal fogadtam az első projektemet az új helyen és ma megkaptam az első visszajelzéseket.

Hát, hogy minden rendben van és remek munka. És ezzel azt hiszem kicsit helyrerázódtam lelkileg végleg

2020-09-07 14:10:00 | text275

Negyven

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak.

Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket küld, a gyerekektől szép rajzokat kaptam és egy csomó 40 feliratú színes lufival dobáltak meg. Kaptam Myheritage dns vizsgálatot is, nemsokára kiderül, hogy hány százalékban vagyok nigériai mondjuk... :)

Jól elmúltak a harmincas éveim, az eddigi legjobb évtizede volt az életemnek azt hiszem, a feleségem meg azzal indította a reggelit, hogy a legszebb férfikorba léptem és az ő vidámságáét csak fokozta, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy na de mi lesz utána. Viszont ma csúsztatott palacsintát kértem ebédre, így nagy reményekkel várom a delet. #szülinap

2020-05-12 10:06:53 | text260

Tele van a net azzal, hogy megváltozik-egyszerűsödik a messenger app kinézete. Nabazmeg mondom, megint lehet újra tanulni valamit, hát rányomtam a cikkre, hogy lássam mivel fog hívogatni a fél család, hogy ott volt, de eltűnt, csináljam vissza. Szóval nézem az appot, mint kiderült nekem a napokban már frissülhetett, mert a hiányzó gombokat nem láttam sehol. Ha ennyire fel sem tűntek, akkor valószínűlegremek funkciókat takarhattak. 

2020-03-02 13:02:36 | text232

Az elmúlt időszakban nagy érdeklődéssel figyeltem a NAT kapcsán előkerült Herczeg Ferenc írói megítélését. És megdöbbentem. Én ugyanis úgy nőttem fel, hogy a dédszüleim könyvtára (vagy legalábbis a maradéka) volt a nyári olvasmányaim alapja. Például az évadonként szépen bekötözött Új Idők folyóirat. (Amit Herczeg szerkesztett.)

Az Új Idők tele van jobbnál jobb, színvonalas szépirodalmi regénnyel, folytatásokban közölve. Nem a nyugat, de lássuk be, hogy a Nyugaton túl is van/volt szellemi élet. Liberális gondolkodással minimum megengedőnek kéne lenni azzal kapcsolatban, hogy esetleg másoknak más tetszik. És itt most nem is kell hozzátenni azt a megengedő félmosolyú kitételt, hogy: még ha az nem is ugyanolyan színvonal.

De a saját olvasmányélményeim alapján Herczeg Ferenc önmaga jogán is egy remek író. Sőt, ha valaki esetleg veszi a fáradságot és elolvassa az önéletrajzi könyvét, akkor arra is rádöbbenhet, hogy egy mai szemmel is modern, értelmiségi figura volt, egy nagyon szimpatikus gondolkodású ember.

A probléma persze ott van, hogy a médiában megszólaltatott véleményformálók nagy része (tisztelet a kivételnek) a kezébe nem fogott egy Herczeg Ferenc művet soha. (És nagy valószínűséggel mást se.)

És most ha egy kicsit elvonatkoztatok az írótól, akkor megint ott találom magam egy témával kapcsolatban, hogy a jelenlegi politika/véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű, semmilyen látóköre nincsen. És ez igaz Fideszes és nem Fideszes táborra egyaránt. Na ez az, amiért borzasztóan nehezemre esik nekem bárkit támogatni ebben a szerencsétlen, elposványosodó országban.

De az a jó hírem, hogy megvan a lehetőségünk, hogy a saját gyerekeinket kineveljük ebből a posványos, szűk látókörű, megmondóember világból. És akkor, az ő korosztályuk már egy fokkal talán értelmesebb emberek gyülekezete lesz. És talán akkor ők is így járnak el és a vége valahol a Kánaán magasságában van. Persze ehhez ezt el kell kezdenünk. Mármint a gyerekeink jó irányba nevelését.

Nosza!

2020-02-28 08:44:54 | text228

A koronavírus járvány egy remek példája annak, ahogy a hirdetés alapú sajtó a profit miatt túlteker egy témát. Az emberek félnek-érdeklődnek így rámozdulnak mindenre, ami erről szól, ez növekvő hallgatottságot, látogatottságot, végső soron hirdetési bevételt termel. Nyilván a csapból is ez folyik. Ne ess pánikba! Én csak ezt tenném hozzá.

2020-02-28 06:15:18 | text227

A magyar oktatás helyzetére remek példa, hogy két kolléga az egyikük lányának hetedikes matek dolgozat feladatsorait próbálja fél napja értelmezni, megoldani. Néha négyen állunk a feladatok felett és kurvaanyázunk. #oktatás #magyarország #officedays

2020-02-04 14:05:07 | text225

Hát eljött a #brexit napja is. Néha attól féltem, hogy már sosem történik meg. Egy olyan esemény ez, ami szerintem mindenkinek fájdalmas. Az a Nagy -Britannia, ami ma még létezik záros határidőn belül különálló államokká fog szétesni. Jó intő jel lesz ez mindenkinek, aki az egyesült európa ellen fogad.

Egyben hatalmas esély ez az EU-nak, hogy keményen kiálljon a következő év tárgyalásain magáért. Nem csak arról lesz itt szó, hogy milyen lesz a kapcsolat a sziget és a szárazföld között, hanem, hogy komolyan vehető erő-e ez az egész. Ezt kell bebizonyítani

Nagyon remélem nem basszák el.

2020-01-31 08:23:14 | text221

Állati kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a holnapi választások eredménye.

Tartok tőle, hogy nagy áttörésre nem lehet számítani, de örülnék, ha 5-6 város polgármesteri és a főpolgármesteri posztot behúzná az ellenzék. Nem tartom nagy formának Karácsony Gergelyt, de Tarlósnál azért jobb, szóval már minőségi váltást kapnánk. (Ha meg ezzel a lehetőséggel sem tud majd élni, akkor pont oda fog kerülni, ahova való szerintem.)
A Puzsérra azért nem szavazok, mert egy félművelt idióta és azt már tudjuk jól, hogy az ilyeneknél nincs rosszabb. Nézzétek meg mit művelnek az országban a hozzá hasonlók.
De az igazi nagy elégtétel nekem, személy szerint az lenne, ha Hoffman Tamás végre nem lenne a polgármesterem. Ha van ember akit igazán szívből utálok és a cipőm talpára kenődött kutyaszarnál is undorítóbbnak tartok akkor ez a véglény az. Szóval szorítsatok neem légyszi, hogy végre eltűnjön az életemből. Nagy megnyugvás lenne.
#választások2019 #prognózis
P.S.: Jó esély van rá, hogy úgyis #elcsalják az egészet holnap. Én ezt nem szoktam mondani, mert gondolni se gondolom, de most igen.

2019-10-12 20:21:55 | text192

Hallottam minden rosszat az új Tarantino filmről (Once upon a time...), de megbíztam benne és milyen jól tettem. Nagy élmény volt. Remek mozi.

2019-09-07 00:21:48 | text182

Hm. Este kigyomláltam a fele embert, akit bekövettem és most megint egész élhető lett a #twitter. #reménytelenPróbálkozásaim #önbecsapás #pozitivÉletszemlélet

2019-09-06 06:16:00 | text181

A fizun kívül még az is remek, hogy a korlátlan home office lehetősége nem korlátozódik a fővárosra. Így aztán jövő héten elhúzok két hétre Balatonra dolgozni. 

Mégiscsak más dolog, ha az ember a laptop mellől leugrik a strandra a munkaidő végén. Vagy kiül a diófa alá dolgozni. Vagy bármi, ami nem egy büdös és forró nagyváros a nyárban.

2019-07-30 20:43:56 | text160

Valószínűleg nem lennék túl népszerű a klímaváltozással kapcsolatos véleményemmel. Nem lennék népszerű, mert nem értek egyet se a Gulyás-féle szkeptikusokkal, se az elszánt környezetvédőkkel.

Az a legújabb eresztés, hogy nem klímaváltozás van, hanem klíma katasztrófa

Értem, hogy miért jó ezt így hívni, mert láthatóan kezdi a probléma átütni szélesebb rétegek ingerküszöbét. Már ha a merítésünk a nyugati világra szorítkozik. Egyébként ideje is volt, a 70-es évek óta egyre hangosabban mondják a környezetvédők és/vagy tudósok, hogy gond lesz. És bár most úgy tűnik, hogy eredménytelenül, de az utóbbi messze nem igaz.

Rengeteget változott a világ a fentartható(bb) fejlődés irányába, bár biztos igaz, hogy nem elég nagyot: a jelei nap, mint nap szembejönnek velünk, például a kezelhetetlen mennyiségű műanyag hulladék formájában. Mellette viszont elkezdődött a folyamatos megoldáskeresés. A műanyagevő baktériumoktól az Ocean Cleanup-ig széles skálán mozog a kutatás. Ezzel végre komolyan foglalkozik az emberiség, nagy előrelépés. (Meg kell becsülni a részsikereket is!) A szkeptikusok aránya pedig egyre csökkenő tendenciát mutat, aminek szerintem nem kevés köze van a természetes demográfiai folyamatokhoz is. 

És rengeteg előrejelzés, klímamodel, riogatás és figyelmeztetés jelenik meg (rangosabb és kevésbé meggyőző forrásokból egyaránt). Na, nekem ezekkel van bajom.

Ugyanis a legtöbb model az elmúlt pár évtized, maximum 150 év (15 évtized) adatfelvételeire és a különböző terepmunkákra (évgyűrűk, jégminták vizsgálata) alapoz. Érdekel a téma, így rendszeresen olvasom, amit elém rak az internet és minden alkalommal egy bajom van: emberi léptékkel próbálunk modelezni egy planétányi folyamatot. 

A Föld cca. 4,5 milliárd éves, jelenlegi tudásunk szerint. Az ember meg maximum 125 000 évvel ezelőtt alakult ki. Amióta figyeljük és rendesen feljegyezzük a globális időjárást az csak pár évtized. Ennek a pár évtizednek az eredményeit próbáljuk ráhúzni a 4,5 milliárd évre. Amit mi csináltunk itt az elmúlt pár évezredben az lófasz a Föld életében. Semmi. A Föld klímája, a felszíne nem állandó, a jelenlegi tudásunk szerint is folyamatosan változik és rengeteg a planétán kívüli hatás is befolyásolja, valószínűleg egy csomó olyan is, amire ma még nem is gondolunk.

Én elhiszem a klímamodeleknek, hogy a jelenlegi tendenciáik azt mutatják, amit közölnek, de azt nem hiszem el, hogy ez kellően megalapozott. (A mérések előtti időjárás ingadozásokról, a trendekről csak nagyon minimális, sokszor következtetett információink vannak.) Befolyásoljuk a klímánkat ez egyértelmű, de van rá esély, hogy csak katalizálunk folyamatokat, gyorsítunk vagy növelünk, de nagy dőreség lenne azt hinni, hogy ezért az egészért csak mi, a gáz kibocsájtásunk meg a többi modern szennyezés lenne felelős.

Mégegyszer: nem akarom felmenteni a pazarló társadalmi attitűdöt.

Én éppen ezért nem tudom elhinni, hogy 2050-re itt kihal az emberiség. Azt igen, hogy iszonyatos migráció, nagy nyomorúság lesz sok helyen és ott meg hatalmas feszültségek, ahol élhető lesz a bolygó a mai mércénk szerint. De azt se felejtsük el, hogy a mi fajunk már túlélt minden szélsőséges időjárást rövid és hosszútávon is ezen a bolygón. Igazi csótányok vagyunk ilyen szempontból, jégkorszakok és mini jégkorszakok, sivatagok és sarkvidékek, mindenhol élünk, éltünk. És sose fog kiderülni, hogy ez nem történt volna meg egyébként is

A saját fajunk - esetleges - kihalását pedig nem szabad összemosni a bolygó halálával. A jó öreg Föld utánunk is még vígan el fog keringeni a Nap körül. Ahogy az EK is énekli:

Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem. 

2019-06-26 14:06:09 | text146

A saját balatoni ház próbajárata zajlik éppen. Nincsenek zavaró tényezők, nincs vállalhatatlan kupleráj folyton (mondjuk ez annak is köszönhető, hogy rászólunk a kölykökre), nincs alkalmazkodás. Csak szimplán elvagyunk. 

Elkezdtük szép lassan a ház és a kert átalakítását, ma például kibaltáztam a dísznádat, amitől a szobánk zsaluit nem lehetett használni, cserébe állandóan sötétített. A nagybátyám szeme-fénye volt és mostanra szétterjedt az egész udvarban. Én utáltam mindig és rengeteg idő lesz kiírtani.

Épp jókor jön ez a pár nap #Balaton, délutánra már kezdtem elfelejteni az elmúlt hetek munkahelyi zűrjeit és éppen azon vettem észre magam, hogy úgy fekszek a parton, hogy nem gondolok semmire. Regenerálódtam, kezdett megnyugodni a lelkem, amikor csörgött a telefon és volt főnököm hívott. Ugyan nem vettem fel, de pár sms lement, elzavartam gyorsan és remélem mostantól tényleg nyugi lesz.

2019-06-08 21:53:27 | text135

Tegnap este a kibontott pillanatragasztó szétrepedt és belefolyt a tenyerembe. Egész este kapargattam le az ujjaimról a cuccot. Ma reggel be akartam lépni a mobilbankba, kéri az ujjlenyomatot. A második próbálkozás után feladtam, vajon hány nap alatt kopik le ez a szar? Pénteken nagy szükségem lesz rá. #para

2019-05-28 09:19:13 | text120

Én voltam szavazni. #EP2019 Ez a lényeg, hogy elmenj #szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.

Hogy kire szavazol? Mindenkinek a magánügye, én most mégis elmondom, hogy hova húztam az ikszet. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nincs nagyon kire szavaznom. Minden párttal elégedetlen vagyok, már teljesítményileg. Van amelyiket kifejezetten károsnak tartok, a legnagyobb mértékben a Fideszt, ők konkrétan hazaárulók. A szó minden jelentésében. Szóval náluk már szinte bárki csak jobb lehet.

Igen, szomorú egy országban élünk. De ezt mi tettük ezzel az országgal.

Úgy gondolom, hogy elsősorban európai vagyok, másodsorban meg magyar. Szóval szerintem az EU választásnál nincs fontosabb. Ha az EU jól megy, akkor nekünk magyaroknak is jól megy. Jelenleg az EU-nak nem nagyon megy jól. #Brexit, szélsőségesek és az egészet a népvándorlás szaggatja darabokra. Egy megoldás van, szerintem, ami már az elejétől látszik: egy teljesen egységes, összefonódott Európa.

Az Európai Egyesült Államok.

Másrészt meg én liberális vagyok. Így aztán volt két alternatívám ma reggel. A DK és a Momentum. 

A Momentum az első lendületében nagyon szimpatikus fiatal párt volt. Gyűjtöttem nekik aláírást a Nolimpiára, örültem, hogy előre terveznek, gondolkodnak. Hogy fiatalok, hogy mások. Csináltak hülyeségeket, de ki nem? Néha nem értek velük egyet, de igazából senkivel nem értek 100%-ban egyet, a kompromisszumoktól működik a világ. Tetszett az is, hogy belátták, hogy tavaly elbaszták. Tiszteletreméltó. De a legnagyobb húzóerő, hogy ők az ALDE tagjai. Ha ők bejutnak egy képviselővel, akkor azzal az európai liberálisok gazdagodnak. Drukkolok nekik, hogy bejussanak, de mégsem rájuk szavaztam.

Hanem a DK-ra. Mert, bár szocdemek, de liberálisok. Mert a megalakulásuk óta ugyanazt mondják. Mert nem megvehetőek. Mert ők mutattak itt gerincet még akkor is, amikor az nem divat.

Kompromisszum. Ilyen ez a demokrácia. Még a maradéka is. Remélem, hogy bejut a DK legalább 2 képviselővel és remélem, hogy bejut a Momentum. Van kiért drukkolni.

És remélem, hogy nem jut be az LMP, nagyon rájuk férne. #gonoszvagyok

2019-05-26 13:11:39 | text115

Ha őszinte akarok lenni lehetett volna sokkal szarabb is a #GameOfThrones utolsó része.

Az egyértelmű volt, hogy nem lehet happy end, nincs is ezzel semmi gond, nekem az fáj, hogy az évadokon át szépen felépített karakterek és jelentőségteljesnek vélt momentumok, képességek, történetek a végén nagyrészt sehol nem játszottak szerepet. Sokat szidtam GRR Martint és most is tartom, hogy írónak maximum közepes, de azt el kell ismerni, hogy fantasyből viszont kitűnő. Ez főleg akkor derült ki, amikor elfogytak a könyvek és a sorozat íróinak (hagyjuk elfeledni a nevüket) kellett kitalálni a hogyan-továbbot.

A Trónok Harca - a vége után visszatekintve - ott halt meg, amikor a fantasy elemek, a fenyegető élőholtak, a sárkányok, a mágia felesleges nyűggé vált. Érdekes, hogy ez menet közben nem tűnt fel nekem sem, inkább a politikai szálak egyszerűsödését sajnáltam. Valószínűleg az elején kellett volna eldönteni, hogy kell-e bele a fantasy sallang vagy nem. De így, hogy a végére ez egy letudandó dolog, egy púp volt a hátukon sajnos tönkretette az amúgy élvezetes sorozatot.

A sorozat végig jobb volt, mint a könyvek, egész addig a pontig, amíg volt összehasonlítási alapunk. Végül mégsem az utolsó rész az igazi csalódás, hanem úgy általában az utolsó évadok. Ahogy elbaltázták a rengeteg lehetőséget, a jó színészi gárdát. Kár érte, de többet legalább nem piszkál a dolog. 

+1 #GoT totó: Lassan két éve én ezeket tippeltem az utolsó évaddal kapcsolatban. Van ami bejött.

2019-05-21 09:26:35 | text111

Kipróbáltam a YouTube prémiumot és jó. Az elmúlt években azért kerültem el a videómegosztót, mert kibaszottul idegesítettek a reklámok. Most meg nyugi van. Sőt, be tudtam pakolni a családi csoportba és így már a gyerekeknek se ugranak fel a legújabb csöcsvillantós Marvel filmek bemutatói a királylány legó megmentésének kalandjai közben. #tisztahaszon

2019-05-16 13:25:40 | text101

harminckilenc

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.

Izgalmas időszak idén ez a május. Nem csak azért mert Dávid fiam 5 éves lett, azaz billeg a kisfiú kor határán, meg én 39, hanem mert annyi év után végre finisbe ér a balatoni nyaralóvásárlási kálvária. Már a számlámon a pénz, két hét múlva aláírjuk a szerződést a nagynénémmel és a fele ház az én tulajdonom lesz. Harminckilenc évesen ingatlan tulajdonos leszek.

A balatoni ház állapotára az a legjobb kifejezés, hogy jól palástolja azt, hogy igazából egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben nem, hogy felújítás, még állagmegóvás sem történt. Aminek az az eredménye, hogy most majd jó nagy adag pénzt kell belerakni, hogy egyrészt ne dőljön a fejünkre, másrészt komfortos legyen. Jelenleg olyan a helyzet, hogy csak a nagyon közeli ismerősöket lenne pofám meghívni oda, mert inkább égő az egész.

Mindenesetre a családi szülinapozás idén is a nyaralóban volt. Felavattuk az új ágyakat, csinosítgattuk a szobát (függöny, ilyesmik). Sütöttünk a tárcsán húsit, ebédeltünk és beszélgettünk. Kellemes délután volt.

Az elmúlt évben örvendeztem azon, hogy sikerült irányba terelni végre a karrieremet. Ebben az évben az aztán még nagyobbat lódult előre. Alapvetően élvezem, de van neki néhány árnyoldala is persze. Vezetőként például ebben az évben ez volt az első hétvége, hogy nem hívtak telefonon valami halaszthatatlan faszság miatt. Így azért könnyebben ledarálódik az ember. Hogy hol leszek munkailag egy év múlva nagyon érdekes kérdés, de jelenleg vannak kilátásaim. Egész megnyugtatóak.

Annak örülök, hogy sikerült végre elérnem egy olyan szintet, ami már nem csak állandó kapaszkodás és küzdés. Van egy kis biztonság körülöttünk, így több idő marad egymásra, a gyerekekre és programokra. Szóval harminckilencnek lenni úgy tűnik, hogy ilyen kispolgári dolog. Család, gyerekek, nyaraló, karrier. Végülis ezt akartam

2019-05-14 15:50:39 | text98

Nálunk vannak a nagyszülők, a kölykök kitalálják, hogy ember a földönt játszanak velük (becsukott szemmel fogócska), de közbelépek, hogy annak nem örülnék, levernek mindent, meg nekimennek, az inkább teremsport. Erre Anyám felcsillanó szemmel: akkor játsszunk szembekötősdit. Minden korosztály levette a lényeget, na

2019-04-17 19:42:00 | text89

Kíváncsi vagyok milyen lesz a #GameOfThrones utolsó évad. Én kedvelem ezt a sorozatot, de az eddigi évadokban szinte semmit nem haladt előre a sztori, csak elkezdett szétágazni, aztán nyesegettek belőle. Mindegy, remélem azt azért nem játsszák el, hogy a végén pont ugyanott fogunk tartani, mint a kezdésnél.

2019-04-15 21:09:37 | text83

Nincs szebb öröm, mint amikor azt hiszed, hogy 320 forint van a zsebedben és ebből kell megoldani az ebédet, aztán a "remény hal meg utoljára" mottóval belenézel a pénztárca másik rekeszébe és láss csodát: egy ezer forintos sunyul ott

2019-04-03 10:33:38 | text77

Jó cserkészként összehoztam a céget ahol dolgozom a barátunk cégével. Reményt keltő második kör után persze felhívott, hogy elmesélje mi volt. Így tudtam meg, hogy a főnök szerint Isten áldása vagyok. Azt hiszem ez lesz a következő feliratos pólómon. :)

#officeday

2019-03-21 20:19:01 | text73

Pécsről hazafelé az autópályán Paks környékén kiálltunk a benzinkútnál, mert a két gyerek majd éhen halt. Igaz, hogy akkor már éppen két napja családi ünneplésnek álcázott zabáláson vettünk részt, de ők úgy érezték ez még szükséges.

Ez a kis pihenő (?) valószínűleg nagyon szerencsés volt, mert mikor kanyarodtunk vissza a sztrádára két tűzoltóautó sietett el mellettünk. Aztán rendőrök, mentők. 200 méter múlva megálltunk, nem messze a balesettől, amibe, ha nem állunk ki simán belefuthattunk volna. Egy és negyed órát várakoztunk, amíg a remélhetőleg túlélőket kivágták a felismerhetetlenre tört autóból.

Amíg ott álltunk persze leginkább morcogtunk, hogy micsoda pech, de azért visszanézve inkább hatalmas szerencse

2019-03-10 18:34:17 | text67

Olvasom Harari új könyvét (21 kérdés a 21. századra) és megnyugtató érzés, ahogy egy - általam - okosnak vélt ember teljesen máshogy, kevesebb Frankenstein komplexussal gondolkodik a mesterséges intelligenciáról. Az főleg megnyugtató, hogy nem ő az egyetlen aki így véli (ellentétben például Elon Muskkal, akit zseniális, de nem annyira okos embernek tartok).

Az viszont állati rémisztő, hogy megerősítenek abban a gondolatomban, hogy az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély az eltunyulással vegyes elbutulás. Ez veszélyesebb mételynek tűnik, mint egy faszán sakkozó robot

2019-02-24 08:14:33 | text56

Mindenkinek megvan a maga Madleine sütije, gyanítom, hogy több is. Én tegnap éjszaka találtam meg a sajátjaim közül az egyiket.

Hazafelé sétáltam a belvárosból, már bőven éjfél után és a Kálvinon betértem a törökhöz egy gyrosra. Leültem a hátsó teremben, két rendőr és egy lassacskán közszeméremsértő módon tapizó-csókolóz pár mellé. Ahogy az első falat után körbenéztem a teremben velem szemben a falon egy bekeretezett fotót vettem észre. A fotón az amalfi tengerpart egy részlete látható és egész gyerekkoromban ezt a plakátot néztem a konyhánkban. Apuék hozhatták még a születésem előtt egy utazásukról, aztán valami táblára fel volt kasírozva és egyre fakóbbra szívta a nap.

Gyerekkoromban sokat nézegettem a tornyot, a parkoló autókat, a hajókat. Csak ültem ott éjjel, abban a megkérdőjelezhető tisztaságú kebabosnál és a testem meg a lelkem egész máshol járt.

#itsmylife #nosztalgia

2019-02-08 10:22:22 | text47

Miközben a reggelit pakoltam ki belém villant a felismerés, hogy pár évvel ezelőtt azt gondoltam mostanra már nem lesz gond a lányommal kaja fronton. Úgy tűnik tévedtem, ebben is.

A kisasszony ugyanis rohadtul válogatós, ezt némi finnyássággal tetézve. Van egy szűk ételválaszték, amit hajlandó megenni, azt reméltem, hogy évek folyamán ez majd varázsütésre átalakul. Hát ez nem jött be.

Kicsit meg is ijedtem, mert van egy csomó elképzelésem, főleg gyerekekkel kapcsolatban, amikről azt remélem, hogy majd az idővel megváltoznak / jobbak lesznek. Ajvé. #apablog #itsmylife #hétköznapo

2019-02-05 07:03:24 | text45

Kolléga: A Főnök kéri, hogy nézzük meg egy domaint, amit meg akar venni.

Én: (nyitom a domain.hu-t, keresek, aztán röhögésben török ki)

Kolléga: Mi van?

Én: A mi cégünké. Hat éve. Küldök screenshotot.

2019-02-01 13:02:54 | text41

Már napok óta bele-beleütközöm a Móriczon az előválasztási sátorba. Az előválasztást tök jó dolognak tartom, teljes mellszélességgel támogatom, csak a jelöltek közül nem tudom vállalni egyiket sem. De ma úgy alakult, hogy jó kedvemben talált meg ez a sátor és gondoltam megnézem mi is ez az egész. Szép sátor, két teljesen vállalhatatlan politikusi portré és nagy betűkkel, hogy csupán 3 perc. Jó sokan voltak a sátor körül. A metró lépcső korlátján töltögették ki az adatbekérős-felhatalmazós íveket. Beálltam a sátornál levő sorba, pár perc után bejutottam, de ott csak tolongás volt, az asztal túloldalán ülők pedig civilben tuti, hogy pincérek, mert azzal a profizmussal kerülték a szemkontaktust, ahogy a második kör ital rendelését szabotálják az étteremben a profik. Vártam még kicsit, hátha érdekel valakit, hogy aláírnék/kérdéseim lennének. De csalódnom kellett. Így kimentem a sátorból és jelentőségteljesen megálltam két beszélgető aktivista mellett. Minden porcikámból sugárzott az információéhség, de nem hatottam meg őket.

Végül, miután bő 10 perc után eluntam ezt a szórakozást vállat vontam és elsétáltam. Volt bennem egy halvány reménysugár, hogy valaki utánam fut és vállon ragad, hogy elnézést, Uram, segíthetünk? De nem.

Igazából még csak nem is csalódtam, pont ennyit vártam a remek baloldali jelöltektől. Tőlem is pont ennyit fognak kapni a választáskor.

2019-01-31 17:54:44 | text40

Hiába élünk együtt tizenéve a feleségemmel még mindig vannak dolgok, amikkel egymás agyára tudunk menni egy pillanat alatt. (Meglepő, mi?) Ilyen például, hogy kiakad attól, hogyha valaki csöpögtet, morzsáz meg ilyesmik. Ez persze valahol érthető. Másrészről meg állati idegesítő, hogy az ember igyekszik vigyázzállásba zuhanyozni (a gyerekeket persze ilyen dolgok nem izgatják), meg sasszemmel figyelni, hogy a mosogatógépből kivett edény ne csöpögjön a szekrényig.

Aztán persze minden megtörténik mégis: a borotválkozás után apró darabok esnek le a pengéről, valami lecsöpög, a croissant (természetéből adódóan) szétmorzsázza a konyhát. Ilyenkor megkapjuk egyenként vagy kollektíve, hogy nem becsüljük meg a másik munkáját, Ő meg meghallgatja, hogy ez egy rohadt lakás amiben élünk és nem egy kiállítóterem.

De ez az egész csak azért van, mert kire legyünk mérgesek, ha nem arra akit a legjobban szeretünk.

2019-01-26 08:57:26 | text38

Állati nyomasztó volt arra ébredni, hogy megtalálták a lassan két hete kútba esett spanyol kisfiú holttestét. Ez is egy olyan sztori volt, amit folyamatosan követtem, szinte minden nap. Persze pár nap után már nem volt sok értelme reménykedni, de az ember valahogy hinni akar.

Az ilyen eseteknél mindig A rádió aranykora jut eszembe.

2019-01-26 08:45:30 | text37

Bár látom, hogy a hirdetésekben nagyot megy a #Parodontax #fogkrém

az elmúlt lassan két hétben kényszerű home officeban vagyok, a munka mellé háttérzajnak be van kapcsolva a #tévé, így az elmúlt 5 évben a legtöbbet most láttam, illetve inkább hallottam tévés reklámot

de a valóságban ritka undorító íze van. Tegnap este fogmosáskor szabályosan öklendeztem tőle. Az igazi pech az, hogy Zsófi valami remek akcióban helyből kettőt vett belőle. Van rá esély, hogy kivágom a vérbe és veszek valami normálisat.

2019-01-24 19:41:48 | text33

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ha valami tétre menő dologban beszélnem kell. Így voltam már az iskolai feleléseknél is, az állásinterjúkon, de mostanság egy csomó megbeszélésen, meetingen is előjön. A hangomat még általában meg tudom zabolázni, bár h a nem figyelnék rá, akkor mutáláshoz hasonlóan ugrálna össze-vissza, de a kezem és lábam remegése mindig előjön.

A láb nem gond, azzal lehet valamit csinálni, de mostanság a kezemet azzal tartom kordában, hogy kinyitok egy laptopot és azon jegyzetelek közben. (Állásinterjúnál volt nálam egy mappa, Görög Ibolya tanácsainak megfelelően, amit lehetett rendezgetni, babrálni, szóval használni, hogy leplezzem amit nem akarok mutatni.)

Ha lehetne kívánni egy valamit, amiben szeretnék más lenni azt hiszem ennek az ideges remegésnek a megszűnés lenne az első.

2019-01-21 14:36:31 | text29

Egy lakás is olyan, mint egy ház: sosincs kész. Már több, mint 3 éve költöztünk be (és nagyon remélem, hogy nekem innen már nem kell költöznöm többet), de még mindig van egy csomó dolog amit tervezünk, átalakítanánk vagy csak szimplán befejeznénk.

Amikor beköltöztünk az előszobában nem volt fogas, csak a korábbi lakó előszobafalának a két csavarja a falban. A falvédő lécből maradt egy darab, abba fúrtam két kampós csavart és szintén a falvédőből maradt kulcskarikákkal rögzítettem a falécet a csavarokhoz. Az előző lakásban az előszoba szekrényt szét kellett verni, de az ajtó gombokat és az akasztókat eltettük, ezeket pakoltam rá a falécre.

Nem mondom, hogy nagyon mutatós darab volt, de nem csak a mi mindennapos ruhatárunkat bírta el, hanem a gyakorri vendég és családjárások rohamát is. Tegnap viszont elhoztuk Zsófi nagyszüleinek a lakásából az előszoba fogast és mostantól az szolgál nálunk. Kis ellágyulással vettem le a falról életem első barkács-termékét

2019-01-20 11:03:48 | text28

Akinek nincsen gyereke az nem értheti azt a meglepő örömet, amikor egy házaspár rájön, hogy akadt 3 szabad órája, amikor már nincs meló, de a gyerekek éppen a nagyszülőknél vannak és ebben az időintervallumban akár el is lehet menni a szomszéd moziba.

Na, most csütörtökön mi pont így jártunk, meg is néztük a BUÉK című filmet (ami a listánkon volt és éppen a jó időpontban játszották is) és ezzel az ezévi mozilátogatásunk már a felére nőtt a tavalyinak. Tekintettel arra, hogy minez január 17.-én történt nagy reményekkel nézek a jövőbe.

2019-01-19 20:19:28 | text26

Tavaly az egyik kedvenc sorozatom a Terror volt, ami egy kis szürreális horrorral megspékelt történelmi dráma volt. Miután megnéztük nem sokkal letöltöttem az alapjául szolgáló könyvet is, betáraztam későbbi olvasásra. Most a Monokróm után ennek láttam neki és elég hamar felfaltam.

Nem állítom, hogy a könyv jobb, mint a sorozat, de a fordítottját sem. Mindkettő kitűnő munka a műfaján belül, bár a sorozatnál nem értettem pontosan, hogy minek kellett az amúgy is nagyon rejtelmes történelmi sztorit a szellem-medve szállal felturbózni. A könyv aztán helyre tette bennem ezt a kétséget, Dan Simons egy alternatív - és a jelenlegi divatoknak megfelelő - verzióját vázolta fel az Észak-Nyugati átjárót kereső felfedezők katasztrófájának.

A könyv kétségtelenül aprólékosabb, részletesebb. A filmsorozat több szereplőt is összevont, ami kétségtelenül szükséges volt, de én mindig szerettem a könyvekben a sok, jól kifejtett szálat, szereplőt és ebben a Terror a legjobbak közé tartozik. Nem egy vidám könyv, borzasztóan nyomasztó. Erre rátett egy lapáttal, hogy a tél leghidegebb időszakában olvastam, néha még alaposan átfagyva a kinti mínuszoktól. Fáztak a könyvben is, meg én itt a könyv előtt is, még ha a két hideg nem is hasonlítható össze. 

Kifejezetten ajánlom a könyvet és a sorozatot is, de azt javaslom, hogy előbb a könyv, aztán a sorozat. Úgyis nagyon különbözik a végjáték, nem veszt senki semmit vele.

2019-01-14 20:32:20 | text21

A pár nappal ezelőtti írásom szellemében a mai tüntetésre kisétáltunk Zsófival. Jó sok ember jött össze és kellemes (bár, mint utólag kiderült meglepően fárasztó) sétát tettünk a Hősök terétől a Kossuth térig. Találkoztunk barátokkal, kellemes csevegés közepette vonultunk át a városon, igaz néha kicsit zavart a sok dudáló és néhol skandáló hangzavar a beszélgetésben.

Persze beláttuk, hogy nem a legjobb helyet választottuk a traccspartira.

Az igazság az, hogy nekem herótom van a tüntetéseken elhangzó beszédektől. A legtöbb teljesen felesleges szájtépés és a legtöbbször a szónokok a retorikai képességek teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot (kiállni a nép elé papírral, bleh!). Szóval nagy örömmel nyugtáztam, hogy a feleségem, sőt még a nagyon aktív barátunk is a beszédek kezdete után inkább a távozás hímes mezejére óhajtanak lépni.

Hogy lesz-e bármi hatása, értelme az egésznek szerintem kétséges. A névleges célok elérése, a sztrájk, a törvény visszavonása, a közmédia újraindítása reménytelen ambíció. Az viszont előfordulhat, hogy a pártok tényleg egymásra borulnak és villantanak valami értelmeset és győzelemnek is magyarázhatót a választásokon.

Lehet, de ehhez nagyon nagyon elszántnak kell lenniük. Én drukkolok nekik, de 3 hét áll szemben lassan 9 évvel, szóval óvatosságra intenék minden nagyon lelkes embert. És persze azt se felejtsük el, hogy semmit nem tudunk arról, hogy mi történne akkor, ha egy ilyen nagykoalíció valami isteni csoda folytán kormányzó erővé válna. Egyenként is elég szörnyűek voltak, vajon most mit művelnének közösen. Persze ilyenkor felrémlik az is, hogy Orbánéknál csak jobb lehet bármi.

Hát reméljük, hogy 3 év múlva tényleg ez lesz a fő izgulni valónk.

2019-01-05 22:32:48 | text10

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.

Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.

Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.

A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?

De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.

Úgy legyen!

2019-01-01 19:47:00 | text1

A hétvégén megcsináltuk az Országos Kéktúra kezdő szakaszát. Készítettem egy csomó fotót, amikből majd osztok ide is. Az egyik legérdekesebb élmény ez az erdő közepén álló, teljesen elhagyott ház volt, nem messze Velemtől. Remek horrort lehetne itt forgatni.
A hétvégén megcsináltuk az Országos Kéktúra kezdő szakaszát. Készítettem egy csomó fotót, amikből majd osztok ide is. Az egyik legérdekesebb élmény ez az erdő közepén álló, teljesen elhagyott ház volt, nem messze Velemtől. Remek horrort lehetne itt forgatni.

2020-10-08 16:29:27 | media204

41 találat a(z) rem kifejezésre