Azért jó leírni néha, szépen és összeszedetten, de főleg mindenkinek értelmezhetően, hogy milyen országban nem akar az író élni, mert az persze kirajzolja azt is, hogy milyenben szeretne. És az már egy nagyon-nagyon nagy lépés előre, ha valaki tudja mit akar, nem csak érzi. Rendkívül fontosak az ilyen számadások (magunkkal, másokkal, egyremegy).

Azért jó megosztani ezt másokkal is, mert nem baj ha látod, hogy mások mit gondolnak az éppen aktuális dolgainkról. Mondjuk ki a politikáról. Szerintem mi egy olyan világban élünk ugyanis, ahol nem nagyon tudjuk, hogy mások miket gondolnak. Én elég sokat szoktam politizálni és meglepetések érnek hozzám elég közelállók részéről is néha, pedig az a benyomásom, hogy őket aztán nagyon ismerem. Az eszük járását.

Ezeken a blogokon időről időre leírogatom, hogy én milyen világot, országot szeretnék és elég markánsan el szoktam mondani, hogy ki hülye, gazember, akárhazaáruló az én olvasatomban. Úgy is tűnhet, hogy általában mindenkivel elégedetlen vagyok, ami túlnyomorészt persze igaz is, de van néhány aktor, akit azért nagyrészt el tudok fogadni. Csak arról ritkán írok.

A fent linkelt FB bejegyzés összefoglalja számomra is, hogy miként szeretnék élni, nem meglepő, hiszen aki írta azzal töltöttem el az elmúlt 20 évemet. Nagyon jó, tűpontos meglátások egy becsületes embertől, de egy kiegészítést tennék hozzá, mert nekem úgy kerek:

Leírni, hogy miként szeretnék élni és milyen világot látnék szívesen magam körül azért is jó, mert tarthatunk egy önvizsgálatot, hogy mennyit teszünk meg mi magunk ezért a célért. Attól tartok, hogy mainapság az emberek nagy része nagyon elnéző magával ilyen szempontból. Meghoznak olyan kompromisszumokat, beállnak olyan dolgokba amiket elég kicsiknek éreznek ahhoz, hogy az még elcsússzon. Elcsússzon nem csak a társadalom, hanem a saját belső zsinórmértékük szerint is. Sőt, hülyeségnek érzik ha más nem hozza meg ezeket a kompromisszumokat. (Személyes tapasztalat a közelmúltból.)

Pedig ez az a pont amit sosem szabad átlépni, mert onnantól már minden elúszik. A mi társadalmunkra nagyon jellemző, hogy ezeket a kis gerinctelenségeket még hősiesnek is tartjuk. Jól kijátszottunk valamit, ügyesen úgy csináltunk az előnyért mintha, és lehetne sorolni a végtelenségig. Felmentést kapunk társadalmilag, összekacsintunk, ettől még aludjál nyugodtan, elnézzük, kölcsönösen.

És aztán oda jutunk ahol most tartunk. Pedig ez még egy istenes pont. Egy olyan pont ahol még van visszatérés. Csak újra gerincet kell növeszteni, mindenkinek, nem csak a másiknak, neked is. Ez az alap és nem a közös lista: magaddal szembe tudsz nézni a tükörben, őszintén, akkor léphetsz tovább  a többiekre.


2020-11-13 11:23:45 | text286

Piszok érdekes figyelni, ahogy az algoritmus feldolgozza a kapott inputokat. Kénytelen voltam átállni a YouTube Musicra, mivel a Google Play Music megszűnt és ez örökölte meg az olyan elszántakat, mint én is. Persze át lehetett migrálni a lejátszási listáimat, a feltöltött zenéimet és ő szolgaian le is követte a korábbi program logikáját, mégis hetekig tartott amíg megadtam magam neki és valóban ezt kezdtem el használni a bezárásra ítélt helyett.

És akkor galád módon elkapott és elkezdett kiismerni. Ha betettem egy albumot és véget ért (én meg programoztam így nem tudtam helyből másikra csévélni) elkezdett számokat bepakolni egy végeérhetetlen playlistbe és zúdította bele a fülembe. Az első napokon még hibázgatott és olyankor felháborodva kaptam fel a fejem munka közben, hogy ugyan mi történt. De egyre ritkább az ilyen és ma észre sem vettem például, hogy ebédidő van, csak mikor a többiek kezdtek integetni az asztalom előtt. Elkapta az ízlésemet a dög, de a java még csak most jön

Valahonnan megtudta, hogy én igazából elvagyok a 80-as évek elejének a slágereivel, ami mindedig féltve őrzött titokként szégyelltem. De ez elkezdte a Rammstein, Led Zepp, Európa Kiadó háromszög közé bedobogatni a dalaikat. Egy idő után észrevettem a kis dögöt, hogy mit csinál és elkezdtem további bíztatást adni neki és jeleztem ha tetszik valami. Mostanra közel tévedhetetlen, néha olyan dolgokat is bekever a listába amiről sosenem hallottam és jók!

A technológia, kérem, bámulatos. (A Föld pedig banán alakú.)

2020-10-01 15:12:05 | text280

Maszkban ásítozni elég nehéz mulatság. #tények

2020-09-28 10:35:02 | text279

Mindig hülyeségnek tartottam azt az érvet, hogy az Orbánék tudnak kormányozni ezért aztán bármit elnézünk nekik. Nekem végig az az alap bajom velük, hogy nem, egyáltalán nem tudnak kormányozni. Csak eddig ezt viszonylag könnyen elrejtették olyan adatok mögé, aminek azok is hittek, akik elcsalták őket. Rejtély.

A koronavírus olyan esemény ahol lehet kozmetikázni a számokat (meg is teszik, ezért nem tesztelünk rendesen), de egy csomó más, a széles tömegeknek napi szinten átélhető faktor ellent mond és fog egyre inkább a kommunikációnak. (Értsd: ordas hazugság.)

Március közepétől kezdve Orbánék ráálltak arra, hogy ők most válságkezelnek, ám valójában ötletük sem volt, hogy mit kéne csinálni, így igyekeztek elég jó ütemben lekövetni, hogy mi a közhangulat kívánsága. Ez hol sikerült, hol meg látványosan megbuktak vele (vö: péntek reggel még nem zárjuk be az iskolákat, este meg mindet). Két dologgal nem foglalkoztak csak az egészségügyi és gazdasági rendszer fentarthatóvá tételével a megváltozott körülmények között.

Mert leszámítva pár teljesen hülyét márciusra látszott, hogy ez nem két hét lesz, hanem inkább egy (két) év.

Megvették a nagy halom lélegeztetőgépet csak ember nincs aki kezelné őket. Kimondták, hogy legyen digitális oktatás csak a feltételeit nem teremtették meg. Elmondták, hogy mindenkinek újra munkát adnak, aztán kiderült, hogy ez csak arról szólt, hogy a saját családi cégeiket nem hagyják bedőlni.

És most itt állunk a második hullám első harmadában valahol és Orbán azt ígéri itt senki nem fog meghalni. Aggódok, mert közben naponta halnak meg a bizonyítottan koronás emberek. És ismerve a statisztikákhoz való hozzáállásukat nem csak pár emberről lehet szó. Mármint naponta.

Tavasszal Orbánék szerencsés helyzetben voltak, elég volt követni a közhangulatot, amit példásan fegyelmezett magatartású emberek alakítottak. Most ősszel ez már egyáltalán nem igaz, az emberek arra várnak, hogy végre oldja meg helyettük a gondoskodó állam a problémáikat és hagyja őket élni. Az a tragikus, hogy az Orbán-féle állam sosem tudta és sosem akarta megoldani az emberek problémáit. Nem is tudja hogy lehetne, mert, hogy egyik kedvenc kifejezésükkel éljek: alkalmatlan rá.

Itt állunk a havria kellős közepén és a jóléti állam nem tudja működtetni a gazdaságot (elszálltak az árak, zuhan a forint és rengeteg a munkanélküli).

Az állam nem tudja működtetni az egészségügyet. Nincs elég orvos, nincs elég mentős, nincs elég ember, hogy legalább tesztelést tudjanak csinálni. Körülöttem az elmúlt hetekben rengeteg korona tesztre váró ember lett, van aki 3-4 napig várt (elvileg étlen-szomjan kéne), aztán a mentő nagy nehezen befutott. Az eredmény is 2-4 nap. Add össze a számokat, a rossz esetben ez már 8 nap, a 10 napos karanténból. Ez nem rendszer, ez egy vicc.

Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy egy nátha miatt újra be kellett zárkóznunk a két gyerekkel, otthon tanulás, otthon munka, az orvosi igazolást meg gyakorlatilag látatlanba adták ki.

És akkor ma reggel olvastam, hogy a kontaktus kutatásra rendőr sincs elég.

Mondja már meg valaki nekem, hogy ugyan mi működik ebben az országban? Mi az amit olyan fene szakértő módon visz a kormányunk?

Mi?

2020-09-18 07:34:34 | text276

Tegnap megszavazták és aláírták, hogy akkor a demokráciának reszeltek nálunk. A #koronavírus persze felgyorsította a folyamatot, de azért elég régóta (2011) tudható volt, hogy nagy eséllyel ez lesz a folyamat vége.

Csak annyit tennék hozzá, hogy mindenki Orbánt fogja okolni miatta, de ő csak kihasználta, hogy hagytuk magunkat. Hogy azt hittük - tisztelet a kivételnek - a politizálás egyenlő a Facebook hőbörgéssel és néha egy gyengécske tüntetéssel. Talán a következő nekifutásra ( ki tudja mikor lesz rá alkalom) már tanulunk ebből a hibából. (Nem.)

2020-03-31 14:21:57 | text256

Az elmúlt időszakban nagy érdeklődéssel figyeltem a NAT kapcsán előkerült Herczeg Ferenc írói megítélését. És megdöbbentem. Én ugyanis úgy nőttem fel, hogy a dédszüleim könyvtára (vagy legalábbis a maradéka) volt a nyári olvasmányaim alapja. Például az évadonként szépen bekötözött Új Idők folyóirat. (Amit Herczeg szerkesztett.)

Az Új Idők tele van jobbnál jobb, színvonalas szépirodalmi regénnyel, folytatásokban közölve. Nem a nyugat, de lássuk be, hogy a Nyugaton túl is van/volt szellemi élet. Liberális gondolkodással minimum megengedőnek kéne lenni azzal kapcsolatban, hogy esetleg másoknak más tetszik. És itt most nem is kell hozzátenni azt a megengedő félmosolyú kitételt, hogy: még ha az nem is ugyanolyan színvonal.

De a saját olvasmányélményeim alapján Herczeg Ferenc önmaga jogán is egy remek író. Sőt, ha valaki esetleg veszi a fáradságot és elolvassa az önéletrajzi könyvét, akkor arra is rádöbbenhet, hogy egy mai szemmel is modern, értelmiségi figura volt, egy nagyon szimpatikus gondolkodású ember.

A probléma persze ott van, hogy a médiában megszólaltatott véleményformálók nagy része (tisztelet a kivételnek) a kezébe nem fogott egy Herczeg Ferenc művet soha. (És nagy valószínűséggel mást se.)

És most ha egy kicsit elvonatkoztatok az írótól, akkor megint ott találom magam egy témával kapcsolatban, hogy a jelenlegi politika/véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű, semmilyen látóköre nincsen. És ez igaz Fideszes és nem Fideszes táborra egyaránt. Na ez az, amiért borzasztóan nehezemre esik nekem bárkit támogatni ebben a szerencsétlen, elposványosodó országban.

De az a jó hírem, hogy megvan a lehetőségünk, hogy a saját gyerekeinket kineveljük ebből a posványos, szűk látókörű, megmondóember világból. És akkor, az ő korosztályuk már egy fokkal talán értelmesebb emberek gyülekezete lesz. És talán akkor ők is így járnak el és a vége valahol a Kánaán magasságában van. Persze ehhez ezt el kell kezdenünk. Mármint a gyerekeink jó irányba nevelését.

Nosza!

2020-02-28 08:44:54 | text228

A magyar oktatás helyzetére remek példa, hogy két kolléga az egyikük lányának hetedikes matek dolgozat feladatsorait próbálja fél napja értelmezni, megoldani. Néha négyen állunk a feladatok felett és kurvaanyázunk. #oktatás #magyarország #officedays

2020-02-04 14:05:07 | text225

Hát eljött a #brexit napja is. Néha attól féltem, hogy már sosem történik meg. Egy olyan esemény ez, ami szerintem mindenkinek fájdalmas. Az a Nagy -Britannia, ami ma még létezik záros határidőn belül különálló államokká fog szétesni. Jó intő jel lesz ez mindenkinek, aki az egyesült európa ellen fogad.

Egyben hatalmas esély ez az EU-nak, hogy keményen kiálljon a következő év tárgyalásain magáért. Nem csak arról lesz itt szó, hogy milyen lesz a kapcsolat a sziget és a szárazföld között, hanem, hogy komolyan vehető erő-e ez az egész. Ezt kell bebizonyítani

Nagyon remélem nem basszák el.

2020-01-31 08:23:14 | text221

Egy ideje felfigyeltem rá, hogy mindig visszakérdezek. Elsőre persze felháborodtam, hogy mindenki motyog, beszéljenek már rendesen! Aztán úgy éreztem, hogy jobb vagyok, mint Novák Katalin, lehet, hogy mégis én megyek szembe a forgalommal. Így aztán bejelentkeztem hallásvizsgálatra.

Tegnapra kaptam időpontot és kiderült, hogy semmi baja a fülemnek, talán kicsit fáradt vagyok és ezért lassabban dolgozom fel a hallottakat. Szóval innentől kiderült, hogy mégis a többiek motyognak. Ezentúl papírom van róla. :D

Egyébként szinte ez volt az első jó hír a januárban. Igazán elcseszett hónapom volt. Kezdődött egy viharos munkahelyi héttel, aztán folytatódott további munka környéki problémákkal, amik néhol áthúzódtak a munkán kívülre is. De ha a munkát nem nézem, akkor is vacak egy hónap volt. Fárasztó, leszedáló idővel.

Az a baj, hogy most jön a - tapasztalataim szerint - napszámra legrövidebb, de anyagilag és érzésre leghosszabb hónap. Jöhetne már a tavasz.

2020-01-29 18:09:47 | text220

Mindig próbálom elmagyarázni a családnak, hogy a mosogatógép evőeszköz tartóba típus szerint csoportosítva lerakott mosatlan elhelyezése mekkora innováció. Meggyorsítja a kipakolást. #nehezenÉrtikMeg #maketheworldtobetterplace

2019-12-07 07:20:03 | text216

Megnéztük délelőtt a gyeekekkel a Jégvarázs 2.-őt és szerintem nincs igazuk a fanyalgóknak, mert egy jó film lett. Mondom úgy, hogy gyerekfilm és meg van terhelve azzal is, hogy folytatás.

Engem teljesen lekötött, pluszban értékelem, hogy igyekeztek mást csinálni, mertek kicsit nyomasztót (nem nagyon), néhol szomorút és megbízhatóan vicceset. Szóval jó ez, a grafikája meg szerintem gyönyörű szép lett. 

2019-12-01 16:20:48 | text215

Két napja szenvedünk azon, hogy mit csináljunk a hétvégén. Jó idő lesz ma, szóval valami strandban gondolkoztunk, reggelre megszültük a Bánki-tavat. Hogy őszinte legyek nekem semmi kedvem nem volt a strandoláshoz meleg ide vagy oda, a Balatonon kifürödtem magam. De láttam a feleségemen, hogy aggódik a #meleg miatt, így jó képet vágtam a dologhoz.

Reggelinél vázoltuk a gyerekeknek, hogy hurrá nyaralunk, de nem az lett a visszajelzés, amit vártunk. Nagy nyavajgás közben elmagyarázták, hogy ők már unják a strandot, voltunk Dorogon (sokszor, vonták fel a szemöldöküket jelentőségteljesen), Balatonon, sőt egy hétig a tengeren is, minek már megint strandolni. Maradjunk inkább a lakásban, ahol játszhatnak.

Reggeli után a feleségemmel kerülgettük egymást, viccelődtünk, hogy nehéz gyerekkoruk van, végül kiböktem, hogy igazából perszte megértem őket. Mértéktelenül megkönnyebbült asszony állt előttem, kiderült, hogy neki se volt kedve ésa csa miattunk akarta az egészet.

Így aztán elmegyünk Egerbe, megnézzük a várat és vidáman szarrá sülünk a köveken. Estére valószínűleg azt kívánjuk majd, hogy bár mentünk volna strandra.

Ja, és tényleg nehéz gyerekkoruk van, nem tudnak itthon büdösödni a belvárosban. Szigorú szülők vagyunk, na. #apablog #itsmylife #házasság #nyár 

2019-08-24 09:31:15 | text170

Levonatoztam a két gyerekkel. Nem hosszú út, nincs két óra. Kártyáztunk, hangoskönyvet hallgattak a fülesükön, ettek és ittak, néha nézelődtek. Boglárnál leszállt egy néni, aki mellettünk ült és a köszönés mellé hozzátette, hogy nagyon büszke lehetek a gyerekeimre, az ő unokái nem viselkedtek volna ilyen szépen. Büszke is vagyok. ;)

2019-08-06 21:46:01 | text166

Nem mondom, hogy kibírhatatlan a hőség, de nehezemre esik leszállni a klimatizált villamosról. #nyár #cefetmeleg #budapest

2019-06-11 14:43:36 | text136

Én voltam szavazni. #EP2019 Ez a lényeg, hogy elmenj #szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.

Hogy kire szavazol? Mindenkinek a magánügye, én most mégis elmondom, hogy hova húztam az ikszet. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nincs nagyon kire szavaznom. Minden párttal elégedetlen vagyok, már teljesítményileg. Van amelyiket kifejezetten károsnak tartok, a legnagyobb mértékben a Fideszt, ők konkrétan hazaárulók. A szó minden jelentésében. Szóval náluk már szinte bárki csak jobb lehet.

Igen, szomorú egy országban élünk. De ezt mi tettük ezzel az országgal.

Úgy gondolom, hogy elsősorban európai vagyok, másodsorban meg magyar. Szóval szerintem az EU választásnál nincs fontosabb. Ha az EU jól megy, akkor nekünk magyaroknak is jól megy. Jelenleg az EU-nak nem nagyon megy jól. #Brexit, szélsőségesek és az egészet a népvándorlás szaggatja darabokra. Egy megoldás van, szerintem, ami már az elejétől látszik: egy teljesen egységes, összefonódott Európa.

Az Európai Egyesült Államok.

Másrészt meg én liberális vagyok. Így aztán volt két alternatívám ma reggel. A DK és a Momentum. 

A Momentum az első lendületében nagyon szimpatikus fiatal párt volt. Gyűjtöttem nekik aláírást a Nolimpiára, örültem, hogy előre terveznek, gondolkodnak. Hogy fiatalok, hogy mások. Csináltak hülyeségeket, de ki nem? Néha nem értek velük egyet, de igazából senkivel nem értek 100%-ban egyet, a kompromisszumoktól működik a világ. Tetszett az is, hogy belátták, hogy tavaly elbaszták. Tiszteletreméltó. De a legnagyobb húzóerő, hogy ők az ALDE tagjai. Ha ők bejutnak egy képviselővel, akkor azzal az európai liberálisok gazdagodnak. Drukkolok nekik, hogy bejussanak, de mégsem rájuk szavaztam.

Hanem a DK-ra. Mert, bár szocdemek, de liberálisok. Mert a megalakulásuk óta ugyanazt mondják. Mert nem megvehetőek. Mert ők mutattak itt gerincet még akkor is, amikor az nem divat.

Kompromisszum. Ilyen ez a demokrácia. Még a maradéka is. Remélem, hogy bejut a DK legalább 2 képviselővel és remélem, hogy bejut a Momentum. Van kiért drukkolni.

És remélem, hogy nem jut be az LMP, nagyon rájuk férne. #gonoszvagyok

2019-05-26 13:11:39 | text115

444 nagyon szép és érthető cikket rakott össze az EP választás során várható mandátumokról, a pártpolitikai bénázásról. Ez alapján egyértelmű, hogyha a Fideszt akarjuk felpofozni 26.-án, akkor közös lista kellett volna (ahogy a cikkben említett lengyel modell mutatja az sikeres lehet). Nekem ezzel az a bajom, hogy az EP választás esetén én nehezen tudnék értelmezni egy listát, mert ez nem a belföldi dolgokról kéne, hogy szóljon. Hol ülne egy közös listáról bekerült Jobbikos meg MSZP-P meg Momentum képviselő?

Egyébként meg képviseljen engem valaki olyan, ha lehet, akire még szívesen is adom a szavazatom, ne egy kimosakodott neonáci, vagy zöld pártiból neo-kommanccsá vált balfasz. Én ilyen faszkalapokra nem adom a voksom.

Ősszel sem

2019-05-15 09:21:39 | text100

harminckilenc

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.

Izgalmas időszak idén ez a május. Nem csak azért mert Dávid fiam 5 éves lett, azaz billeg a kisfiú kor határán, meg én 39, hanem mert annyi év után végre finisbe ér a balatoni nyaralóvásárlási kálvária. Már a számlámon a pénz, két hét múlva aláírjuk a szerződést a nagynénémmel és a fele ház az én tulajdonom lesz. Harminckilenc évesen ingatlan tulajdonos leszek.

A balatoni ház állapotára az a legjobb kifejezés, hogy jól palástolja azt, hogy igazából egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben nem, hogy felújítás, még állagmegóvás sem történt. Aminek az az eredménye, hogy most majd jó nagy adag pénzt kell belerakni, hogy egyrészt ne dőljön a fejünkre, másrészt komfortos legyen. Jelenleg olyan a helyzet, hogy csak a nagyon közeli ismerősöket lenne pofám meghívni oda, mert inkább égő az egész.

Mindenesetre a családi szülinapozás idén is a nyaralóban volt. Felavattuk az új ágyakat, csinosítgattuk a szobát (függöny, ilyesmik). Sütöttünk a tárcsán húsit, ebédeltünk és beszélgettünk. Kellemes délután volt.

Az elmúlt évben örvendeztem azon, hogy sikerült irányba terelni végre a karrieremet. Ebben az évben az aztán még nagyobbat lódult előre. Alapvetően élvezem, de van neki néhány árnyoldala is persze. Vezetőként például ebben az évben ez volt az első hétvége, hogy nem hívtak telefonon valami halaszthatatlan faszság miatt. Így azért könnyebben ledarálódik az ember. Hogy hol leszek munkailag egy év múlva nagyon érdekes kérdés, de jelenleg vannak kilátásaim. Egész megnyugtatóak.

Annak örülök, hogy sikerült végre elérnem egy olyan szintet, ami már nem csak állandó kapaszkodás és küzdés. Van egy kis biztonság körülöttünk, így több idő marad egymásra, a gyerekekre és programokra. Szóval harminckilencnek lenni úgy tűnik, hogy ilyen kispolgári dolog. Család, gyerekek, nyaraló, karrier. Végülis ezt akartam

2019-05-14 15:50:39 | text98

Szomszéd már nem regény, legalábbis nem úgy, mint az Orgia. Szétesik, sokszor darabos. Beindul, majd átvált más történetekre. Néha elhagy szálakat, szereplőket, de a végére mégis összeáll. Benyomást ad, hiányérzetet.

Tetszett ez a könyv is, rádöbbentett, hogy sokszor magam is túl megengedő vagyok olyan dolgokban, amikben nem szabad, mert soha nem tudhatjuk, hogy hova vezetnek végül. Ami hiba. Miközben olvasod automatikusan átgondolod, hogy Te mit tennél hasonló körülmények között. Félrenéznél, jelentenél vagy akár ölnél is? És, hogy most mit teszel meg azért, hogy soha ne kerülj ebbe a választási helyzetbe.

A legfontosabb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy mennyire megúszták a nyilasok a tetteiket. És, hogy ez nem csak állami szinten működött, hanem maga a társadalom bújtatta, mentette fel őket. A cinkosukká vált. Én középiskolában ezt a két könyvet kötelező olvasmánynak jelölném. Sokkal többet ad át a két világháború közti magyar gondolkodásról, mint bármi, amivel eddig találkoztam. (Mondjuk ha mellé tesszük a Vadászszőnyeg sorozatot már egész szép tablót kaptunk.)

Sokan írták, hogy fontos könyv, ez is meg az Orgia is. Nem jó szó ez, bár igaz, a hiánypótló a pontosabb.

2019-04-25 12:25:35 | text93

Zoltán Gábor Orgiája után Budapest már sosem lesz az nekem, ami eddig volt. Nem azért, mert az ember nem tudta mindazt, amit leír a könyv vagy talán mégis? Szemérmesen elmaszatolja mindenki az országban, hogy mit tettek, na jó tettünk, mi magyarok a nyilas időkben. Tanulunk ezt-azt róla, hallunk, olvashatunk a Dunába lövésről, de csak úgy mellékesen. Ilyen is volt.

Az Orgia az egyik legjobb formája a szembenézésnek ezzel a maszatolással szemben. Annak a szembenézésnek, amit kollektíven elmulasztott és mulaszt minden percben ez a nemzet. (És itt zárójelben tenném hozzá, hogy mennyire látszik a mai politikán és közbeszéden, hogy folyamatos tartozásban vagyunk ezzel beismeréssel.)

Amikor erről a könyvről beszélgettem másokkal többen mondták, hogy ők ezt nem olvassák el. Pedig mindenkinek el kéne, egyszer, nem többször. Nem olvassák el, mert túl erőszakos, meg kegyetlen. Igaz. De rádöbbent egy csomó mindenre, ami a kegyetlenséggel, az erőszakossággal és saját magunkkal kapcsolatos.

Számomra nagy tanulság volt, hogy mennyire könnyen simultam bele a regénybe. Mert, hogy egy könyv és megszoktam, hogy a könyvekben, filmekben az erőszak okés. Hogy mindennapos lehet, de főleg relativizált. Így aztán el kellett teljen egy kis idő, hogy ráébresszem magam, ez most nem fikció. És úgy már egész más volt kézbe venni és olvasni. Szóval egyrészt ráébredtem, hogy milyen könnyű az erőszakot elfogadni csak mert körülöttünk hajlamos a média és a művészet ezt mindennapossá tenni.

A másik tanulság, amivel kezdtem is, a város. Könnyen lépünk át a sorsokon, történeteken, amit ez a város végignézett. Legfeljebb a botló kövek juttatják néha eszünkbe, hogy van egy undorító, aljas és erőszakos múltja is. Nem csak a pántlikás, hősies. Egy szabadságharcosra jut egy nyilas, mondjuk. Bár félek több az utóbbi, mint az előbbi.

Szóval mindenki jól jár, ha félreteszi a félelmét az erőszaktól, a kegyetlenségtől és elolvassa az Orgiát, mert úgy tűnik ez itt van körülöttünk, a fodrászban, a pékben a lelkészben meg valószínűleg bennünk is. Kicsit aggódok, mert most bele is kezdek a folytatásába, a Szomszédba, ami ha jól értem az Orgia megírásának története lesz.

2019-04-17 17:33:55 | text88

Néha meglep, hogy emberek mennyire nem élnek a mindennapokban. Bejött a kolléganő, hogy miként tudja kiszámolni egy ár bruttóját, beszorozza 0,25-tel? Mondtam neki, hogy nem, szorozd inkább 1,27-tel. Meglepődött, hogy miért 27-tel. vajon hol élt az elmúlt 7 évben? Azt hitte, hogy 25% az áfa

Na ezért nyerhet mindig a Fidesz, de bármely sumákolós párt úgyszintén, mert az emberek basznak rá, hogy mi van körülöttük.

2019-04-10 08:21:59 | text81

Fáradt vagyok.

A hétfők amúgy is nehéz esetek, de a mai egy olyan hétfő, ami egyben egy utolsó csepp a elmúlt két hónap poharában. Állati stresszes a munka, mert esik szét darabjaira minden. Sok feslő szál most ért össze és begyorsult a folyamat. Izgalmas időszak következik, hogy túléli-e hosszú távon ezt a mélypontot a szervezet vagy megszűnik a jelenlegi formájában.

Erre rakódik rá az hogy a kollégák 95%-ban kiégtek. Minden cégnél jellemző a 2-3 éves cserélődés, de a mienk épp 2-3 éve kezdett nagyra nőni, akkor sokan jöttek és ezek az emberek most keresnek új utakat. Majdnem egyszerre. Ők persze már mindent csak negatívan látnak, minden a vezetőség hibája. Nehéz kibírni az állandó nyavajgást.

És hát a fenti két probléma öngerjesztő is.

Na szóval ilyenekkel kűzdöttem és agyilag elég fáradtan értem haza a fiammal az oviból. Megígértem reggel neki, hogy két legóját összerakom, de a másodiknál az egyik - speciális - elemet nem találtuk. Egy idő után besokaltam és feladatam. Mondtam Dávidnak, hogy honap befejezzük, ne haragudjon.

Most itt gépelek, amíg ők fekszenek az ágyban és próbálnak elaludni. Valszeg én is elaludnék, ha nem írnék. Az előző években azért aggodalmaskodtam mindig mert nem volt pénz, meg féltem, hogy mi a fasz lesz a munkával. Most van pénz, a munka miatt meg úgy aggódom hogy holnap reggel le kéne cseszni a backendest az alábbiak miatt:

  1. mi a faszért nem dolgozik,
  2. mi a faszért nem rak rá a levelekre, 
  3. miért mondja azt a külsősnek a tudtom nélkül, hogy ne dolgozzon.
Egy a lényeg aggodalmaskodni mindig van miért, viszont idén legalább a balatoni nyaraló ügye rendeződik. Tulajdonosa leszek egy fél nyaralónak. Nyáron legalább lesz hol aggodalmaskodni hétvégente.

Hehe.

2019-03-04 20:53:54 | text63

Pénteken, mint derült égből a villámcsapás jött a hír, hogy vége a home office időszaknak, minden akadály elhárult az irodában: hétfőn reggeltől újra ott dolgozunk.

Pár héttel ezelőtt ez a hír teljesen felvillanyozott volna. Akkortájt gyakorlatilag majd minden nap be kellett rohannom, javítani valamit, hálózatot építeni, számítógépet élővé varázsolni. Ritka mód utáltam. De az elmúlt két hétben már úgy működött minden, ahogy az el volt tervezve, hétfői egyeztetést leszámítva otthonról dolgoztunk. Trello és FB Messenger az összekötő kapocs, néha skype vagy telefon.

Láss csodát, de rohadt eredményes és kényelmes volt. Én például már reggel hét tájban beültem dolgozni, az adminisztratív dolgokkal végeztem fél nyolcig, amikor elcipeltem Dávidot oviba. Nyolc után pár perccel már újra a gép előtt ültem. Zsófi általában itthonról dolgozik, ő is nyolc körül kezdett, tíz után ittunk egy kávét, dél körül ebédeltünk. Élveztük a dolgot. Mire fél négyre a gyerekért indultam gyakorlatilag már mindennel végeztem, de sokszor beültem még kicsit lezárni ezt-azt négytől fél ötig.

Szóval éppen élvezni kezdtem és örömmel láttam, hogy még két-három hétig ez mehet, mikor délután 3 után jött a hír, hogy vége. Azért is szomorú, mert március 18.-tól így is úgy is költözik a cég, ezt a pár hetet jó lett volna már így kihúzni.

2019-02-23 13:35:37 | text54

Buffer a mai nappal megszüntette a Google+ kapcsolódását, így aztán ennek a blognak is megszűnik az automatikus Google+ publikációja. Én nagyon sajnálom, mert szerettem a Google+ koncepcióját, szerintem méltatlanul elhanyagolt platform. Volt. Mert hát pár hónapon belül végleg megszűnik, kár érte.

Vicces, hogy ezért sírok, miközben az elmúlt időszakban folyamatosan törlöm magam a közösségi média felületekről vagy tervezgetem-mérlegelem, hogy mit hagyok ott. A Facebooknál lassan lejár a 30 napos időszak, ami alatt meggondolhatom még magam. A Facebook törlésével megszűnt a Later jogosultsága, hogy kezelje az Instagram profilomat. Ez egy kicsit fájt, aztán pár hét után rájöttem, hogy igazából ez sem hiányzik. Mostanság már az Instára se nagyon nézek rá. Az egyetlen ami megmaradt a #Twitter, meg havi egyszer a LinkedIn, de az inkább munka.

Gyanús, hogy régebben annyira laza volt a meló, hogy rengeteg időm jutott ilyen felületekre, most meg van épp elég dolgom. Néha még a napi híreket is csak este olvasom el. Viszont ne értsétek félre, ez egyáltalán nem zavar. Egyrészt örömet találok a munkámban, másrészt a felszabadult idő egy részében sokkal izgalmasabb dolgokat művelek. Például ebéd közben, meg a napi rutin üresjárataiban e-bookot olvasok. Tavaly május óta, mióta otthagytam a Facebookot, sokkal több könyvet olvastam ki, mint korábban.

Egyébként tök nehéz volt lejönni róla, hogy nem nézegetem meg 20-30 percenként mi történik a hírfolyamokban, viszont mostanra már nem is hiányzik. biztatnék mindenkit, hogy próbálja ki.

2019-01-25 18:54:32 | text36

Nehéz megfejteni, hogy minek annyi tárcsa a mosogatógépekre, mikor úgyis csak ugyanazt a programot használjuk mindig. #azéletnagykérdései

2019-01-25 06:22:10 | text34

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).

2019-01-21 18:23:56 | text30

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ha valami tétre menő dologban beszélnem kell. Így voltam már az iskolai feleléseknél is, az állásinterjúkon, de mostanság egy csomó megbeszélésen, meetingen is előjön. A hangomat még általában meg tudom zabolázni, bár h a nem figyelnék rá, akkor mutáláshoz hasonlóan ugrálna össze-vissza, de a kezem és lábam remegése mindig előjön.

A láb nem gond, azzal lehet valamit csinálni, de mostanság a kezemet azzal tartom kordában, hogy kinyitok egy laptopot és azon jegyzetelek közben. (Állásinterjúnál volt nálam egy mappa, Görög Ibolya tanácsainak megfelelően, amit lehetett rendezgetni, babrálni, szóval használni, hogy leplezzem amit nem akarok mutatni.)

Ha lehetne kívánni egy valamit, amiben szeretnék más lenni azt hiszem ennek az ideges remegésnek a megszűnés lenne az első.

2019-01-21 14:36:31 | text29

Pénteken hoztam egy döntést a munkában, amin előtte elég hosszan rágódtam, de aztán úgy voltam vele, hogy bátornak kell lenni és a nehezebb úton járni. Azóta nem bírok megnyugodni, feszít, egy csomó jó pillanatomat elbassza a félelem, hogy jól döntöttem-e tényleg. Valószínűleg pár napon belül így is úgy is túl leszek rajta, de nagyon jó lenne már ott tartani.

Aztán meg az is fojtogat, hogy tegnap meghalt az egyik rokonom, aki nagyon sokat foglalkozott velem gyerekkoromban. Egy rakás tök jó gyerekkori élményemnek szervezője/résztvevője/támogatója volt. A halál minden esetben értelmetlen és értelmezhetetlen, de néha ráébreszt arra is, hogy valaki mennyivel fontosabb volt, mint gondoltad. 

Persze ilyenkor már éppen késő

2019-01-20 10:44:23 | text27

A #Brexit egyértelműen egy ostobaság, de hinni abban, hogy a bármilyen változatú Brexit után a külföldi munkavállalók nem fogják megszívni több, mint naivitás.

A leválás után az Egyesült Királyság minden értelemben össze fog omlani. Gazdaságilag, társadalmilag és végleg elvesztik majd azt kevés nemzetközi befolyásukat, ami még megmaradt. A saját véleményem az, hogy pár éven belül nem fogunk már Egyesült Királyságról beszélni, csak Angliáról, Skóciáról, Walesről és (jobb esetben) az egyesült Írországról.


(© MTI / AP / PA / Stefan Rousseau)

De vissza az eredeti témához, ami valószínűleg a legérzékenyebben érinti a legtöbb magyar vagy engyel családot. Azok az Uniós állampolgárok, akik most kint vannak, megbecsült pozíciókban pont ugyanolyan vékony jégen járnak, mint azok akik mosogatnak. A brit gazdaság össze fog omlani és nagyon nehéz elhinni, hogy nem a saját állampolgáraik irányában lesznek részrehajlók a cégek. Biztos kényelmes volt a csetres munkát a kelet európaiakkal végeztetni, de hamarosan a csetres munka is munka lesz és szükség lesz rá.

Megértek minden angolt, aki ma azért kampányol, hogy legyen új szavazás, maradjon el a Brexit, de - még - Uniós állampolgárként én annak drukkolok, hogy hard brexit jöjjön. Lássa meg mindenki, hogy az EU-t egy ilyen eset csak rövid távon rázza meg, de a kieső államot generációkra elmeszeli. Sajnos erre a példára most szükség van, mert, ha engedik visszakuncsorogni a briteket, akkor keresztet vethetünk az EU-ra és az egyesült európai projektre is.

Szar, szar, de most erre van szükség.

P.S.: A NER hamarosan kampányolhat egy szépen növekedő tendeciájú "Térj haza fiatal" sikerrel.

2019-01-15 18:56:33 | text23

Tavaly az egyik kedvenc sorozatom a Terror volt, ami egy kis szürreális horrorral megspékelt történelmi dráma volt. Miután megnéztük nem sokkal letöltöttem az alapjául szolgáló könyvet is, betáraztam későbbi olvasásra. Most a Monokróm után ennek láttam neki és elég hamar felfaltam.

Nem állítom, hogy a könyv jobb, mint a sorozat, de a fordítottját sem. Mindkettő kitűnő munka a műfaján belül, bár a sorozatnál nem értettem pontosan, hogy minek kellett az amúgy is nagyon rejtelmes történelmi sztorit a szellem-medve szállal felturbózni. A könyv aztán helyre tette bennem ezt a kétséget, Dan Simons egy alternatív - és a jelenlegi divatoknak megfelelő - verzióját vázolta fel az Észak-Nyugati átjárót kereső felfedezők katasztrófájának.

A könyv kétségtelenül aprólékosabb, részletesebb. A filmsorozat több szereplőt is összevont, ami kétségtelenül szükséges volt, de én mindig szerettem a könyvekben a sok, jól kifejtett szálat, szereplőt és ebben a Terror a legjobbak közé tartozik. Nem egy vidám könyv, borzasztóan nyomasztó. Erre rátett egy lapáttal, hogy a tél leghidegebb időszakában olvastam, néha még alaposan átfagyva a kinti mínuszoktól. Fáztak a könyvben is, meg én itt a könyv előtt is, még ha a két hideg nem is hasonlítható össze. 

Kifejezetten ajánlom a könyvet és a sorozatot is, de azt javaslom, hogy előbb a könyv, aztán a sorozat. Úgyis nagyon különbözik a végjáték, nem veszt senki semmit vele.

2019-01-14 20:32:20 | text21

Szombat este Pécsen a szüleimre hagytuk a két gyereket és elmentünk moziba. Ritkán adódik ilyen lehetőség, ki kell használni a kínálkozó alkalmakat. Pluszban az is érdekes volt, hogy már 15. éve, hogy elköltöztem a városból és legalább ennyi ideje, de inkább 16-17 éve nem voltam Pécsen moziban. Sokat változott a helyszín is, úgy mozogtam, mintha egy teljesen ismeretlen helyen lennék nem pedig egy olyan város mozijában, ahol 24 évig éltem, ahol felnőttem.

A film viszont nagyon jó volt. Az Egy nap című magyar filmet néztük meg, ami nagyon ismerős helyzeteket hozott (már ami a gyerekeket illeti). Az előttünk ülő két idősebb nőnek nem tetszett, amit meg is tudok érteni. Szerintem nagyon réteg film, aki nem Pesten él és nem hozzánk hasonló korú szülő az nem annyira értheti.

Sétáltunk is egyet a veszettül hideg városban, nagyon kellemes este volt, néha kell ilyen kikapcsolódás is

2019-01-14 13:28:01 | text18

A múlt év végén, amikor éppen bajban voltam, hogy mit olvassak a Google Books ajánlott egy könyvet az addig olvasottak alapján. Kicsit aggódtam, mert a legutóbbi ajánlata valami közepesen ismert celeb csaj önéletrajzi könyve volt, ami már a borító alapján se volt kedvemre való. Azóta viszont eltelt pár év és az ebook könyvtáram háromról kétszáz fölé nőtt, azért az mégis nagyobb merítés az algoritmusnak.

Az ajánlott könyv címe Monokróm, bizonyos Jasper Fforde írta, akiről még soha nem hallottam korábban. A könyv kifejezetten tetszett.

Utópiából lassan Dunát lehetne rekeszteni, de a Monokróm elszálltságát csak Lem ötleteihez tudnám hasonlítani. Az első pár oldal kifejezetten kihívást jelentett, mert ennek a távoli Földnek a szín alapú társadalmába teljesen in medias res csöppenünk bele. Épp ezért talán érdemes lenne záros határidőn belül újra elolvasni a könyvet, hogy az elején érthetetlen részek tökéletesen a helyükre kerüljenek.
Nem akarok spoilerezni, de ha egy igazán különleges jövőbeli krimire vágysz, egy irtózatosan töketlen, de szerethető főhőssel, akkor a Monokrómot pont úgy fel fogod falni, mint én.

Annál nagyobb dícséretet könyvre nehéz írni, mint hogy utáltam letenni a végén. A Monokróm pont ilyen volt

2019-01-10 10:45:12 | text16

Tavaly májusban, a születésnapomon, elhatároztam, hogy elengedem a Facebookot. Egy csomó időt elbasztam rajta miközben valódi, érdekes tartalmat csak szórványosan adott.

A baj az, hogy eredetileg emberek közötti kapcsolattartásra találták ki, de üzletileg az a sikeres, ha behozod a cégek és emberek közötti kommunikációt is. Én ezt elkülönítettem volna, ha én fejlesztem (persze értem, hogy profit szempontjából baromság lett volna), de hát nem én csinálom. Így aztán azon kaptam magam, hogy hiába kapcsoltam ki minden más csatornát, csak a családtagokat és barátokat tartva meg, állandóan kerülgettem a kiemelt tartalmakat, reklámokat és az ismerősök megosztásait.

Unalmas volt, na.

Így aztán kitöröltem mindenkit, akivel nem találkoztam az elmúlt egy évben személyesen és elhatároztam, hogy nem használom. Kivételt két olyan zenekar jelentett, akik csak a Facebookon keresztül kommunikálnak. Miattuk havi egyszer felléptem, néha akkor is, ha valami céges dolgot kellett intézni. Ezzel úgy elvoltam, de aztán mondta egy kolléga, hogy köszi, hogy meghívtam egy eseményre, de nem tud jönni.

A helyzet az, hogy én senkit nem hívtam meg az elmúlt több, mint fél évben semmire. Itt szakadt el a cérna, szóval 3 napja lekértem az adatcsomagomat a Facebooktól, hogy ne veszítsek el régi fotókat és videókat, gondoltam ez rövid idő lesz és akkor törlöm is a fiókot. Három napja semmi, csak, hogy rakják össze az anyagot. Én meg várok.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt és mennyi adatot kapok majd. Eddig nem tűnik egyszerűnek törölni magam a nagy kék rendszerből.

2019-01-07 15:31:13 | text13

Az Allee mellett már évek óta nyitnak egy kis jégpályát a tél folyamán. Cili ezen a kis pályán tanult meg korizni. Se nem túl nagy, se nem túl jó minőségű jégpálya, de jó hangulatú hely. Lehet korcsolyát és a tanulóknak keretet bérelni, van forró csoki, tea, sőt idén újra engedélyezték, hogy legyen forralt bor is.

Ide a lehetőségekhez képest elég sokszor kijövünk, egy órát körözni a harminc évvel ezelőtti slágerekre. Gyerekkoromban néha kimentünk a pécsi jégpályára, egyszer-egyszer a dunaújvárosin is voltam, de én alapvetően befagyott tavakra jártam Apuval. A Balatonon és a Malom-tónál tanultam meg korizni és a rengeteg köröző ember a jégpályákon mindig zavart egy kicsit.

Nagyon más, sokkal szabadabb hangulata van, ha egy tavon korizol. A természet, a jégbe fagyott érdekes buborékok, néhol halak vagy faágak már önmagukban érdekesek. Hát még ha nem tükörre fagy a tó, hanem kicsit recés-hullámosra, ami érdekes hangot ad miközben átsiklasz rajta. A BAlaton néha komoly nagy hullámokban fagy be, amikre fel kell kapaszkodni és lesiklani a túloldalán. Ez az igazi jó korizás számomra, de pótléknak ezek a kis körök is megteszik vasárnap délelőttönként.

2019-01-06 13:52:19 | text11

A pár nappal ezelőtti írásom szellemében a mai tüntetésre kisétáltunk Zsófival. Jó sok ember jött össze és kellemes (bár, mint utólag kiderült meglepően fárasztó) sétát tettünk a Hősök terétől a Kossuth térig. Találkoztunk barátokkal, kellemes csevegés közepette vonultunk át a városon, igaz néha kicsit zavart a sok dudáló és néhol skandáló hangzavar a beszélgetésben.

Persze beláttuk, hogy nem a legjobb helyet választottuk a traccspartira.

Az igazság az, hogy nekem herótom van a tüntetéseken elhangzó beszédektől. A legtöbb teljesen felesleges szájtépés és a legtöbbször a szónokok a retorikai képességek teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot (kiállni a nép elé papírral, bleh!). Szóval nagy örömmel nyugtáztam, hogy a feleségem, sőt még a nagyon aktív barátunk is a beszédek kezdete után inkább a távozás hímes mezejére óhajtanak lépni.

Hogy lesz-e bármi hatása, értelme az egésznek szerintem kétséges. A névleges célok elérése, a sztrájk, a törvény visszavonása, a közmédia újraindítása reménytelen ambíció. Az viszont előfordulhat, hogy a pártok tényleg egymásra borulnak és villantanak valami értelmeset és győzelemnek is magyarázhatót a választásokon.

Lehet, de ehhez nagyon nagyon elszántnak kell lenniük. Én drukkolok nekik, de 3 hét áll szemben lassan 9 évvel, szóval óvatosságra intenék minden nagyon lelkes embert. És persze azt se felejtsük el, hogy semmit nem tudunk arról, hogy mi történne akkor, ha egy ilyen nagykoalíció valami isteni csoda folytán kormányzó erővé válna. Egyenként is elég szörnyűek voltak, vajon most mit művelnének közösen. Persze ilyenkor felrémlik az is, hogy Orbánéknál csak jobb lehet bármi.

Hát reméljük, hogy 3 év múlva tényleg ez lesz a fő izgulni valónk.

2019-01-05 22:32:48 | text10

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.

Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.

Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.

A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?

De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.

Úgy legyen!

2019-01-01 19:47:00 | text1

Néha szeretnék a gyerekem lenni. (A lágy tojás még készül.) #reggeli #apakoránkelt

2020-10-31 08:06:35 | media209

Ourfie. Négyen szilveszterkor.
"A szelfi egy nehéz műfaj." - mondtam ezt pár éve és nem lett azóta se könnyebb. Mondjuk az nagy segítség, ha nem egyedül vagy. :) Ez még az óévben készült, a szilveszteri bulit felvezető sétán.

2019-01-06 20:27:47 | media4

38 találat a(z) neh kifejezésre