Éppen borotválkoztam, amit nagyon utálok, úgyhogy csak tompán szűrődtek be hozzám a külvilág zajai, mígnem a lányom oda nem állt mellém és mérgesen, már már vádaskodva, magyarázni kezdte, hogy őt az öccse bántotta, hátrarántva a pizsama-felső nyakát fojtogatta. Én, a borotválkozásra figyelve, úgy éreztem, hogy kellő módon sopánkodtam a helyzeten, de őt ez nem elégítette ki. Összes centijét mérgében kihúzva felelősségre vont:

- Hát és te meg se bünteted!?

Így aztán mit volt mit tenni, félig borotvahabos képpel magam elé rendeltem a fiatalurat, aki nem volt hajlandó jönni, így kénytelen voltam átmasírozni az előszobába, ahol persze kiderült, hogy nem csak úgy spontán történt a pizsama cibálás. A vége az lett, hogy megbüntettem mindkettőt, most takarítják a szobájukat. Én meg befejezhettem a borotválkozást

2020-05-23 09:52:44 | text261

Negyven

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak.

Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket küld, a gyerekektől szép rajzokat kaptam és egy csomó 40 feliratú színes lufival dobáltak meg. Kaptam Myheritage dns vizsgálatot is, nemsokára kiderül, hogy hány százalékban vagyok nigériai mondjuk... :)

Jól elmúltak a harmincas éveim, az eddigi legjobb évtizede volt az életemnek azt hiszem, a feleségem meg azzal indította a reggelit, hogy a legszebb férfikorba léptem és az ő vidámságáét csak fokozta, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy na de mi lesz utána. Viszont ma csúsztatott palacsintát kértem ebédre, így nagy reményekkel várom a delet. #szülinap

2020-05-12 10:06:53 | text260

Elért minket is a #karantén idejében az a pont, amikor a hajunk kezdett vállalhatatlan lenni. Bár kormányunk szerint lehet fodrászhoz menni, de a családi areios pagos úgy döntött, hogy feleségem, a feladattól kissé idegenkedő, kezébe teszi le a szakállvágó gépemet. A megbecsültség fokozatai szerint én voltam a betanuló darab, a fiam a mestermű.

Bizakodva vidáman kezdtünk bele, egész addig nem aggódtam, amíg a fodrászom egy halk jaj! után el nem kezdett nevetni. Szép egyenletes süni frizurám lett. Dávidnak kicsit szofisztikáltabb. Viszont már nem nézünk ki vállalhatatlanul, statisztának simán elmehetünk a Peaky Blindersbe. #koronavírusnapló

2020-04-07 15:05:16 | text258

Az iskolai cuccokkal felpakolva beugrottam a Lidlbe, hogy vegyek ebédet. Az az elképzelés, hogy van egy kis tartalék a kamrában, de igyekszünk 2-3 naponta venni friss kaját és azt felélni,  tartalék legyen tényleg tartalék.

Szerintem ez egy nagyon reális terv lenne, ha mások is hasonlóan járnának el, de a húst például nem nagyon lehet kapni, mert úgy tűnik, hogy járvány és vesztegzár idején nem vegetáriánusok a népek.


Mindenesetre a karanténom első napján annyi dolgom volt, hogy már majdnem 16000 lépést kellett megtennem, igyekeztem a tömegközlekedés helyett talpalni. Vissza fogom még ezt sírni a nagy bezártságban.

2020-03-16 13:50:05 | text243

A 2020-as év 76. napja. Szép, napsütéses idő van, ahogy felhúztam a redőnyt nem sok jele volt, hogy ma #karantén miatt nincs iskola, óvoda. Talán a kevesebb parkolóhely szokatlan. Olyan magyarnarancsos karantén ez. A gyerekek itthon, a feleségem home officeban (ami nála a megszokott munkarend) én meg készülődök az irodába, ami még nem zárt be. Ebből adódóan az egésznek nincs sok értelme.

2020-03-16 07:06:52 | text241

Meghallgattam a Greta Thunberg beszédét, amit ma az EU parlamentben elmondott és egyszerűen nem tudok egyetérteni vele. Biztos nem tökéletes az EU tervezet, nem olvastam, nem tudom, nem ez a bajom a beszéddel, hanem a... nincs jobb szó rá: az arroganciája. Hogy most és azonnal és a társadalmunkat kell megváltoztatni.

Álljon meg a menet!

Nekem ne az EU parlament vagy Greta Thunberg döntse el, hogy az európaiak hogyan akarnak élni. Elvileg az EU és a demokrácia pont nem erről szól. Bízzuk tán rá az emberekre, hogy ők kívánnak-e változtatni és mennyit kívánnak. Mert, ha nem így teszünk, akkor az egész pont ugyanolyan náci ideológia, mint amit elvileg mindenki igyekszik elkerülni.

Adassék már meg a lehetőség a másképp gondolkodásra vagy a kevésbé apokaliptikus jövőkép átvizsgálására is.

Köszi.

2020-03-04 18:37:24 | text235

Tele van a net azzal, hogy megváltozik-egyszerűsödik a messenger app kinézete. Nabazmeg mondom, megint lehet újra tanulni valamit, hát rányomtam a cikkre, hogy lássam mivel fog hívogatni a fél család, hogy ott volt, de eltűnt, csináljam vissza. Szóval nézem az appot, mint kiderült nekem a napokban már frissülhetett, mert a hiányzó gombokat nem láttam sehol. Ha ennyire fel sem tűntek, akkor valószínűlegremek funkciókat takarhattak. 

2020-03-02 13:02:36 | text232

Az idézett bejegyzés vége egy törött kar lett. Így fél évvel később újrapróbáljuk. A lányom ki is jelentette, hogy játszótérre nem megyünk. :)

2020-02-02 09:09:14 | text222

Elmentünk négyen karácsonyfát vásárolni. Azt hittem hosszú menet lesz, de az első kanyar után ott állt egy helyes fenyő, amit 5 perc alatt megfaragtattunk és kifizettünk. #jobsdone #mindenígymenne

2019-12-15 20:11:15 | text217

Állati kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a holnapi választások eredménye.

Tartok tőle, hogy nagy áttörésre nem lehet számítani, de örülnék, ha 5-6 város polgármesteri és a főpolgármesteri posztot behúzná az ellenzék. Nem tartom nagy formának Karácsony Gergelyt, de Tarlósnál azért jobb, szóval már minőségi váltást kapnánk. (Ha meg ezzel a lehetőséggel sem tud majd élni, akkor pont oda fog kerülni, ahova való szerintem.)
A Puzsérra azért nem szavazok, mert egy félművelt idióta és azt már tudjuk jól, hogy az ilyeneknél nincs rosszabb. Nézzétek meg mit művelnek az országban a hozzá hasonlók.
De az igazi nagy elégtétel nekem, személy szerint az lenne, ha Hoffman Tamás végre nem lenne a polgármesterem. Ha van ember akit igazán szívből utálok és a cipőm talpára kenődött kutyaszarnál is undorítóbbnak tartok akkor ez a véglény az. Szóval szorítsatok neem légyszi, hogy végre eltűnjön az életemből. Nagy megnyugvás lenne.
#választások2019 #prognózis
P.S.: Jó esély van rá, hogy úgyis #elcsalják az egészet holnap. Én ezt nem szoktam mondani, mert gondolni se gondolom, de most igen.

2019-10-12 20:21:55 | text192

Azt írja az újság, hogy mégse mondanak fel a sebészek egy emberként, mert és itt jön a lényeg: a kormány a választás utánra ígért nekik egyeztetést. (https://444.hu/2019/10/01/elalltak-a-peterfy-sebeszei-a-tomeges-felmondastol?) A szerencsétlen barm... izé, flótások. Az rgyetlen kibaszott ütőkártyájukat dobták el. #szégyen #idiótavilág

2019-10-01 17:09:51 | text188

Szép szép dolog ez az #angularJs egészen addig, amíg nem akarsz magyar (lengyel, arab, stb.) ékezetes karaktereket rendezni. Az ékezetes kaarktereket ugyanis kibassza a lista végére. Szóval írhtasz hozzá javascriptben egy compare functiont és kötheted be mindenhová. Vagy rendezed az adatot már adatbázis lekéréskor. Csak akkor meg nem vagy dinamikus.

2019-09-30 15:48:32 | text187

A múlt héten átvettük és kitakarítottuk az új irodát, ma lesz ott az első nap. Június 11. óta az első rendes munkanapom. Furcsa, de hiányzott. #officedays

2019-09-30 06:16:58 | text185

Nem szeretem Karácsonyt, nem örültem, hogy ő nyerte az előválasztást, de elfogadom és rá szavazok. Viszont, ha ez a cikk igazat ír (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20190917/szoros-versenyben-vezet-tarlos-karacsony-elott-401111) Puzsér elvégzi a melót, amire szánták. Ha emiatt a balfasz miatt nem sikerül elküldeni Tarlóst akkor majd elégedetten dőlhet hátra: fasza médiahack volt.

2019-09-19 10:17:36 | text184

A feleségem ma félt tőlem, az elöbb vallotta be. Az van ugyanis, hogy hétfőig még nincs iroda és itthonról dolgozom. Jelenleg egy saját kis webappot készítek angular-ban és w3.css-ben. Mindkettő azért, hogy kilépjek a komfort zónából és újat tanuljak.

Ez állítólag egy inspiráló és jó dolog, mármint ez a kilépni a komfort zónából bullshit. Valójában csak annyiról szól, hogy visszaesel egy kezdő szintjére és minden szarért küzdesz, mint malac a jégen, miközben 5 másodpercenként ugrik be, hogy mindezt a megszokott eszközeiddel már rég megoldottad volna. Elegánsabban és gyorsabban.

Én ilyenkor káromkodni is szoktam, nagyon csúnyán és nagyon velősen. Hosszan, cifrázva. Sajnos most itt zsibongtak körülöttem a gyerekek is, így káromkodni se nagyon tudtam úgy igazán. Ebből lett az, hogy a feleségem kicsit félt tőlem és azon izgult, hogy mikor kapok infarktust.

2019-08-28 20:22:25 | text175

Egerben a játszótér mellett parkoltunk. A megérkezés utáni 10. percben a lányom leesett a mászókáról. A 35. percben már a sürgősségi osztályon várunk, hogy csuklótörés-e vagy nem. Mentünk volna inkább strandolni. #pech

2019-08-24 13:08:07 | text171

Két napja szenvedünk azon, hogy mit csináljunk a hétvégén. Jó idő lesz ma, szóval valami strandban gondolkoztunk, reggelre megszültük a Bánki-tavat. Hogy őszinte legyek nekem semmi kedvem nem volt a strandoláshoz meleg ide vagy oda, a Balatonon kifürödtem magam. De láttam a feleségemen, hogy aggódik a #meleg miatt, így jó képet vágtam a dologhoz.

Reggelinél vázoltuk a gyerekeknek, hogy hurrá nyaralunk, de nem az lett a visszajelzés, amit vártunk. Nagy nyavajgás közben elmagyarázták, hogy ők már unják a strandot, voltunk Dorogon (sokszor, vonták fel a szemöldöküket jelentőségteljesen), Balatonon, sőt egy hétig a tengeren is, minek már megint strandolni. Maradjunk inkább a lakásban, ahol játszhatnak.

Reggeli után a feleségemmel kerülgettük egymást, viccelődtünk, hogy nehéz gyerekkoruk van, végül kiböktem, hogy igazából perszte megértem őket. Mértéktelenül megkönnyebbült asszony állt előttem, kiderült, hogy neki se volt kedve ésa csa miattunk akarta az egészet.

Így aztán elmegyünk Egerbe, megnézzük a várat és vidáman szarrá sülünk a köveken. Estére valószínűleg azt kívánjuk majd, hogy bár mentünk volna strandra.

Ja, és tényleg nehéz gyerekkoruk van, nem tudnak itthon büdösödni a belvárosban. Szigorú szülők vagyunk, na. #apablog #itsmylife #házasság #nyár 

2019-08-24 09:31:15 | text170

Lassan beóvászkodott az #ősz. Reggel már kardigán kell, az ember kevésbé kívánkozik a strandra. Szerencsére éppen #bridzs verseny van nálunk, arra tökéletes az időjárás.

2019-08-18 09:32:35 | text168

Levonatoztam a két gyerekkel. Nem hosszú út, nincs két óra. Kártyáztunk, hangoskönyvet hallgattak a fülesükön, ettek és ittak, néha nézelődtek. Boglárnál leszállt egy néni, aki mellettünk ült és a köszönés mellé hozzátette, hogy nagyon büszke lehetek a gyerekeimre, az ő unokái nem viselkedtek volna ilyen szépen. Büszke is vagyok. ;)

2019-08-06 21:46:01 | text166

Ha már sikeresen letiltattam a bankkártyámat (ja, rossz helyen vásároltam vele) gondoltam megnézem a #revolute-ot. Nagyon szimpatikus, csak nem tudok (még) számlát rakni mögé csak bankkártyát. Szóval az égető kártyaproblémámat nem oldotta meg.

Sajnos. 

2019-08-06 10:13:12 | text165

Valószínűleg nem lennék túl népszerű a klímaváltozással kapcsolatos véleményemmel. Nem lennék népszerű, mert nem értek egyet se a Gulyás-féle szkeptikusokkal, se az elszánt környezetvédőkkel.

Az a legújabb eresztés, hogy nem klímaváltozás van, hanem klíma katasztrófa

Értem, hogy miért jó ezt így hívni, mert láthatóan kezdi a probléma átütni szélesebb rétegek ingerküszöbét. Már ha a merítésünk a nyugati világra szorítkozik. Egyébként ideje is volt, a 70-es évek óta egyre hangosabban mondják a környezetvédők és/vagy tudósok, hogy gond lesz. És bár most úgy tűnik, hogy eredménytelenül, de az utóbbi messze nem igaz.

Rengeteget változott a világ a fentartható(bb) fejlődés irányába, bár biztos igaz, hogy nem elég nagyot: a jelei nap, mint nap szembejönnek velünk, például a kezelhetetlen mennyiségű műanyag hulladék formájában. Mellette viszont elkezdődött a folyamatos megoldáskeresés. A műanyagevő baktériumoktól az Ocean Cleanup-ig széles skálán mozog a kutatás. Ezzel végre komolyan foglalkozik az emberiség, nagy előrelépés. (Meg kell becsülni a részsikereket is!) A szkeptikusok aránya pedig egyre csökkenő tendenciát mutat, aminek szerintem nem kevés köze van a természetes demográfiai folyamatokhoz is. 

És rengeteg előrejelzés, klímamodel, riogatás és figyelmeztetés jelenik meg (rangosabb és kevésbé meggyőző forrásokból egyaránt). Na, nekem ezekkel van bajom.

Ugyanis a legtöbb model az elmúlt pár évtized, maximum 150 év (15 évtized) adatfelvételeire és a különböző terepmunkákra (évgyűrűk, jégminták vizsgálata) alapoz. Érdekel a téma, így rendszeresen olvasom, amit elém rak az internet és minden alkalommal egy bajom van: emberi léptékkel próbálunk modelezni egy planétányi folyamatot. 

A Föld cca. 4,5 milliárd éves, jelenlegi tudásunk szerint. Az ember meg maximum 125 000 évvel ezelőtt alakult ki. Amióta figyeljük és rendesen feljegyezzük a globális időjárást az csak pár évtized. Ennek a pár évtizednek az eredményeit próbáljuk ráhúzni a 4,5 milliárd évre. Amit mi csináltunk itt az elmúlt pár évezredben az lófasz a Föld életében. Semmi. A Föld klímája, a felszíne nem állandó, a jelenlegi tudásunk szerint is folyamatosan változik és rengeteg a planétán kívüli hatás is befolyásolja, valószínűleg egy csomó olyan is, amire ma még nem is gondolunk.

Én elhiszem a klímamodeleknek, hogy a jelenlegi tendenciáik azt mutatják, amit közölnek, de azt nem hiszem el, hogy ez kellően megalapozott. (A mérések előtti időjárás ingadozásokról, a trendekről csak nagyon minimális, sokszor következtetett információink vannak.) Befolyásoljuk a klímánkat ez egyértelmű, de van rá esély, hogy csak katalizálunk folyamatokat, gyorsítunk vagy növelünk, de nagy dőreség lenne azt hinni, hogy ezért az egészért csak mi, a gáz kibocsájtásunk meg a többi modern szennyezés lenne felelős.

Mégegyszer: nem akarom felmenteni a pazarló társadalmi attitűdöt.

Én éppen ezért nem tudom elhinni, hogy 2050-re itt kihal az emberiség. Azt igen, hogy iszonyatos migráció, nagy nyomorúság lesz sok helyen és ott meg hatalmas feszültségek, ahol élhető lesz a bolygó a mai mércénk szerint. De azt se felejtsük el, hogy a mi fajunk már túlélt minden szélsőséges időjárást rövid és hosszútávon is ezen a bolygón. Igazi csótányok vagyunk ilyen szempontból, jégkorszakok és mini jégkorszakok, sivatagok és sarkvidékek, mindenhol élünk, éltünk. És sose fog kiderülni, hogy ez nem történt volna meg egyébként is

A saját fajunk - esetleges - kihalását pedig nem szabad összemosni a bolygó halálával. A jó öreg Föld utánunk is még vígan el fog keringeni a Nap körül. Ahogy az EK is énekli:

Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem. 

2019-06-26 14:06:09 | text146

Reggel leesett a telefonom, pont a konyhakőre és jól bepókhálósodott. Nem olyan nagyon régen vettem, talán fél éve és imádom a készüléket. Szóval kikerestem a Googleben, hogy hol cserélnek gyorsan kijelzőt és a Smartrepair 3 óra alatt rendberakta.

Elégedett vagyok a munkával, de a kiszolgálás borzasztó rideg volt. Az ár okés, úgyhogy alapvetően ajánlani tudom őket, csak kár hogy azt az utolsó pici pluszt nem tolják bele az ügyfélkapcsolatba, hogy tiszta szívből reklámozzam őket.

2019-06-21 19:21:50 | text144

A #windows10 meg tud lepni még mindig. Van egy külső hdd a családnak, fotókat mentünk rá, rajzfilmeket a gyerekeknek. Törlés közben valami hiba lett és két mappa elérhetetlenné vált. Próbáltam pár programot, de semmi siker. Hagytam a fenébe, hónapokig elvoltunk vele.

Ma este tettem egy próbát a win10 beépített lemezkarbantartóval, ami kerregett 2 percig aztán megkérdezte, hogy javítsa-e? Bátor voltam és igent nyomtam. Most működik, mint a kisangyal.

2019-05-29 20:36:28 | text124

Tegnap este a kibontott pillanatragasztó szétrepedt és belefolyt a tenyerembe. Egész este kapargattam le az ujjaimról a cuccot. Ma reggel be akartam lépni a mobilbankba, kéri az ujjlenyomatot. A második próbálkozás után feladtam, vajon hány nap alatt kopik le ez a szar? Pénteken nagy szükségem lesz rá. #para

2019-05-28 09:19:13 | text120

Hm. Akkor ez az a pillanat, amikor Puzsér eldobhatja a főpolgármesteri ambícióit, ahogy Karácsony Gergely az egész politikusi karriert?

2019-05-26 23:45:25 | text117

Én voltam szavazni. #EP2019 Ez a lényeg, hogy elmenj #szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.

Hogy kire szavazol? Mindenkinek a magánügye, én most mégis elmondom, hogy hova húztam az ikszet. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nincs nagyon kire szavaznom. Minden párttal elégedetlen vagyok, már teljesítményileg. Van amelyiket kifejezetten károsnak tartok, a legnagyobb mértékben a Fideszt, ők konkrétan hazaárulók. A szó minden jelentésében. Szóval náluk már szinte bárki csak jobb lehet.

Igen, szomorú egy országban élünk. De ezt mi tettük ezzel az országgal.

Úgy gondolom, hogy elsősorban európai vagyok, másodsorban meg magyar. Szóval szerintem az EU választásnál nincs fontosabb. Ha az EU jól megy, akkor nekünk magyaroknak is jól megy. Jelenleg az EU-nak nem nagyon megy jól. #Brexit, szélsőségesek és az egészet a népvándorlás szaggatja darabokra. Egy megoldás van, szerintem, ami már az elejétől látszik: egy teljesen egységes, összefonódott Európa.

Az Európai Egyesült Államok.

Másrészt meg én liberális vagyok. Így aztán volt két alternatívám ma reggel. A DK és a Momentum. 

A Momentum az első lendületében nagyon szimpatikus fiatal párt volt. Gyűjtöttem nekik aláírást a Nolimpiára, örültem, hogy előre terveznek, gondolkodnak. Hogy fiatalok, hogy mások. Csináltak hülyeségeket, de ki nem? Néha nem értek velük egyet, de igazából senkivel nem értek 100%-ban egyet, a kompromisszumoktól működik a világ. Tetszett az is, hogy belátták, hogy tavaly elbaszták. Tiszteletreméltó. De a legnagyobb húzóerő, hogy ők az ALDE tagjai. Ha ők bejutnak egy képviselővel, akkor azzal az európai liberálisok gazdagodnak. Drukkolok nekik, hogy bejussanak, de mégsem rájuk szavaztam.

Hanem a DK-ra. Mert, bár szocdemek, de liberálisok. Mert a megalakulásuk óta ugyanazt mondják. Mert nem megvehetőek. Mert ők mutattak itt gerincet még akkor is, amikor az nem divat.

Kompromisszum. Ilyen ez a demokrácia. Még a maradéka is. Remélem, hogy bejut a DK legalább 2 képviselővel és remélem, hogy bejut a Momentum. Van kiért drukkolni.

És remélem, hogy nem jut be az LMP, nagyon rájuk férne. #gonoszvagyok

2019-05-26 13:11:39 | text115

Ha őszinte akarok lenni lehetett volna sokkal szarabb is a #GameOfThrones utolsó része.

Az egyértelmű volt, hogy nem lehet happy end, nincs is ezzel semmi gond, nekem az fáj, hogy az évadokon át szépen felépített karakterek és jelentőségteljesnek vélt momentumok, képességek, történetek a végén nagyrészt sehol nem játszottak szerepet. Sokat szidtam GRR Martint és most is tartom, hogy írónak maximum közepes, de azt el kell ismerni, hogy fantasyből viszont kitűnő. Ez főleg akkor derült ki, amikor elfogytak a könyvek és a sorozat íróinak (hagyjuk elfeledni a nevüket) kellett kitalálni a hogyan-továbbot.

A Trónok Harca - a vége után visszatekintve - ott halt meg, amikor a fantasy elemek, a fenyegető élőholtak, a sárkányok, a mágia felesleges nyűggé vált. Érdekes, hogy ez menet közben nem tűnt fel nekem sem, inkább a politikai szálak egyszerűsödését sajnáltam. Valószínűleg az elején kellett volna eldönteni, hogy kell-e bele a fantasy sallang vagy nem. De így, hogy a végére ez egy letudandó dolog, egy púp volt a hátukon sajnos tönkretette az amúgy élvezetes sorozatot.

A sorozat végig jobb volt, mint a könyvek, egész addig a pontig, amíg volt összehasonlítási alapunk. Végül mégsem az utolsó rész az igazi csalódás, hanem úgy általában az utolsó évadok. Ahogy elbaltázták a rengeteg lehetőséget, a jó színészi gárdát. Kár érte, de többet legalább nem piszkál a dolog. 

+1 #GoT totó: Lassan két éve én ezeket tippeltem az utolsó évaddal kapcsolatban. Van ami bejött.

2019-05-21 09:26:35 | text111

Rendeltünk szülinapra #Cewe fotókönyvet. Igazi mélyrepülés ez a szolgáltatás miközben egyeduralkodó a piacon. Lehet, hogy van némi összefüggés a dologban.

Kezdjük azzal, hogy a fotókönyv készítő szoftver normális munkára alkalmatlan. Én már pár évvel ezelőtt is azt csináltam, hogy kinéztem az oldalszámot, a pontos méretet és aztán inDesignban készítettem oldalanként egy korrekt munkát, amit bedobáltam a szoftverbe és kinyomtatták. Most is erre fanyalodtunk a végén Zsófival, mert kitéped a hajad a hülyeségeitől.

De ez még egy dolog, hiszen általában a népek oda meg vissza vannak tőle, hogy milyen kezesbárány eszköz, csak én vagyok ilyen fasz, hogy szeretem korrektül megcsinálni, ha már fizetek érte. Viszont a rendelési folyamat tervezőjét még a mentőben is ütném. Beírogatsz minden adatot, leokézod az ászf jellegű kötelezvényeket aztán rányomsz a fizetésre. És a szoftver elkezdi feltölteni a fotóidat, de esetünkben az egyik kép, amit vízjelként használtunk, png volt, transzparens meg minden. Ezt egy fekete téglalapként töltötte fel.

Kicsit idegeskedtem, hogy most szarul tömörített-e mert, előfordul png-nél ilyesmi vagy csak a megjelenítésben fos az egész. De mivel ajándék ezért azt mondtam, hogy én ezt visszavonnám, mert nem szeretném ha azon a pár oldalon a sarokban egy nagy fekete téglalap lenne a vízjel helyett. Nem ugyanaz az érzés, na. És itt jött a szomorkodás: nincs lehetőség visszavonni a terméket. Gyorsan írtam emailt a rohadtul eldugott ügyfélszolgálati címre (éjszaka nincs call center, ugye), hogy ezt meg ezt a rendelési számot töröljék. Aztán átalakítva a képeket újra megrendeltük a könyvet.

Reggel semmi válasz, hát 10 után felhívtam a call centert, hogy mi fasz van. Kiderült, hogy törölni ők se tudnak, mivel elfogadtam az ÁSZF-et az bíz le lesz gyártva. De! Mivel hamar jeleztem, ezért bezúzzák majd és nem is kell kifizetni. Mondtam, hogy jó.

Azóta nagy csend, pedig ma kell a könyv, ránéztem a rendelési felületre és azt írta mindkét könyvhöz, hogy kiszállítva. Mivel átvételi pontra kértük Zsófi elszaladt érte. Mindkettő könyv várta, választhatott is (a png verziós is jó lett). Az egyiket kifizette, elhozta. Majd rá két órával jött egy e-mailem, hogy menjek átvenni a könyvet, elkészült.

  • Mennyivel faszább lenne, ha lenne törlés. Most tök feleslegesen nyomtatták ki azt a könyvet, amit senki nem fog átvenni. Egyrészt igazi balfasz veszteség nekik, másrészt meg nézhetjük környezetvédelmileg, pazarlásilag is, onnét se jobb.
  • Egyáltalán milyen dolog az, hogy nem tudod visszavonni a rendelésedet? Bár tisztában vagyok azzal, hogy az ÁSZF az igazi undorító kiskapu a cégeknek a szemétkedésre, de a fenti esetben is ők jártak volna jobban, ha innovatívabbak.
  • És nem vagyok elégedett a panaszkezeléssel, a kapcsolatfelvétellel sem, csapnivaló volt az egész.
  • Ja, extra bosszúság, hogy kemény kötés helyett puhával érkezett.

2019-05-17 15:32:54 | text106

444 nagyon szép és érthető cikket rakott össze az EP választás során várható mandátumokról, a pártpolitikai bénázásról. Ez alapján egyértelmű, hogyha a Fideszt akarjuk felpofozni 26.-án, akkor közös lista kellett volna (ahogy a cikkben említett lengyel modell mutatja az sikeres lehet). Nekem ezzel az a bajom, hogy az EP választás esetén én nehezen tudnék értelmezni egy listát, mert ez nem a belföldi dolgokról kéne, hogy szóljon. Hol ülne egy közös listáról bekerült Jobbikos meg MSZP-P meg Momentum képviselő?

Egyébként meg képviseljen engem valaki olyan, ha lehet, akire még szívesen is adom a szavazatom, ne egy kimosakodott neonáci, vagy zöld pártiból neo-kommanccsá vált balfasz. Én ilyen faszkalapokra nem adom a voksom.

Ősszel sem

2019-05-15 09:21:39 | text100

harminckilenc

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.

Izgalmas időszak idén ez a május. Nem csak azért mert Dávid fiam 5 éves lett, azaz billeg a kisfiú kor határán, meg én 39, hanem mert annyi év után végre finisbe ér a balatoni nyaralóvásárlási kálvária. Már a számlámon a pénz, két hét múlva aláírjuk a szerződést a nagynénémmel és a fele ház az én tulajdonom lesz. Harminckilenc évesen ingatlan tulajdonos leszek.

A balatoni ház állapotára az a legjobb kifejezés, hogy jól palástolja azt, hogy igazából egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben nem, hogy felújítás, még állagmegóvás sem történt. Aminek az az eredménye, hogy most majd jó nagy adag pénzt kell belerakni, hogy egyrészt ne dőljön a fejünkre, másrészt komfortos legyen. Jelenleg olyan a helyzet, hogy csak a nagyon közeli ismerősöket lenne pofám meghívni oda, mert inkább égő az egész.

Mindenesetre a családi szülinapozás idén is a nyaralóban volt. Felavattuk az új ágyakat, csinosítgattuk a szobát (függöny, ilyesmik). Sütöttünk a tárcsán húsit, ebédeltünk és beszélgettünk. Kellemes délután volt.

Az elmúlt évben örvendeztem azon, hogy sikerült irányba terelni végre a karrieremet. Ebben az évben az aztán még nagyobbat lódult előre. Alapvetően élvezem, de van neki néhány árnyoldala is persze. Vezetőként például ebben az évben ez volt az első hétvége, hogy nem hívtak telefonon valami halaszthatatlan faszság miatt. Így azért könnyebben ledarálódik az ember. Hogy hol leszek munkailag egy év múlva nagyon érdekes kérdés, de jelenleg vannak kilátásaim. Egész megnyugtatóak.

Annak örülök, hogy sikerült végre elérnem egy olyan szintet, ami már nem csak állandó kapaszkodás és küzdés. Van egy kis biztonság körülöttünk, így több idő marad egymásra, a gyerekekre és programokra. Szóval harminckilencnek lenni úgy tűnik, hogy ilyen kispolgári dolog. Család, gyerekek, nyaraló, karrier. Végülis ezt akartam

2019-05-14 15:50:39 | text98

Mélyen el vagyok szomorodva a #GoT legújabb epizódja miatt. Ez a leszámolás a Másokkal egy kibaszottul méltatlanul megoldott dupla epizód volt. Végig nagyon nagy, epikus meg lófasz tudja mi akart lenni, de egyszerűen gyenge volt. A végén szép mentés a tőr, ami az elejétől fogva ott lapult különböző zsebekben, de hogy Branre igazából mi szükség van ebben az egészben még homályos.

Szomorú az egész, na

2019-04-29 22:31:56 | text96

A lányom szolfézs-énekkar bemutatója van a Városmajori gimiben. Végjöttünk idefelé a Maros utcán. A Szomszéd után ez a környék már sosem lesz ugyanaz nekem.

2019-04-26 17:34:46 | text95

Szomszéd már nem regény, legalábbis nem úgy, mint az Orgia. Szétesik, sokszor darabos. Beindul, majd átvált más történetekre. Néha elhagy szálakat, szereplőket, de a végére mégis összeáll. Benyomást ad, hiányérzetet.

Tetszett ez a könyv is, rádöbbentett, hogy sokszor magam is túl megengedő vagyok olyan dolgokban, amikben nem szabad, mert soha nem tudhatjuk, hogy hova vezetnek végül. Ami hiba. Miközben olvasod automatikusan átgondolod, hogy Te mit tennél hasonló körülmények között. Félrenéznél, jelentenél vagy akár ölnél is? És, hogy most mit teszel meg azért, hogy soha ne kerülj ebbe a választási helyzetbe.

A legfontosabb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy mennyire megúszták a nyilasok a tetteiket. És, hogy ez nem csak állami szinten működött, hanem maga a társadalom bújtatta, mentette fel őket. A cinkosukká vált. Én középiskolában ezt a két könyvet kötelező olvasmánynak jelölném. Sokkal többet ad át a két világháború közti magyar gondolkodásról, mint bármi, amivel eddig találkoztam. (Mondjuk ha mellé tesszük a Vadászszőnyeg sorozatot már egész szép tablót kaptunk.)

Sokan írták, hogy fontos könyv, ez is meg az Orgia is. Nem jó szó ez, bár igaz, a hiánypótló a pontosabb.

2019-04-25 12:25:35 | text93

Nem Pozsony az első város, ahol megtapasztaltam, hogy az idő alapú buszjegy mennyivel normálisabb, mint a járat alapú. Sőt! Itt minden buszmegállóban van automata, a legtöbb helyen kártyával is tudsz fizetni és negyed órától egy óráig több lépcsőben választhatsz jegyet.

2019-04-20 07:26:35 | text92

Nem lennék annak az embernek a helyében, akinek a hibájából felgyulladt a #NotreDame. Van, hogy az ember hibázik a munkájában, de van amikor ez érthetetlenül nagy kárt okoz. Vajon most mit gondolhat? Azt hiszem jobban jár, ha sose tudja meg seni, hogy ki volt Ő.

2019-04-15 23:00:12 | text84

Nem tudom van-e egyáltalán még értelme a magyar belpolitikáról beszélni, mert kevés idiótább és feleslegesebb foglalatosság van, de mégis megteszem.

Én úgy látom, hogy a Fidesz nem változik, az igazán érdekes folyamatok a másik, elég szűk, térfélen történnek. Történhetnének. Egy kialakult nyugalmi helyzetet az ellenzékinek gondolt erők nem tudnak megbontani, most már lassan egy évtizede, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy belássuk: ezek valóban ennyire töketlenek. Mind.

Mindenki tudja az új választási törvény megszavazása óta, hogy a Fideszt választásokon csak összefogással lehetne megverni. Ez matek, ami egy ideig labilis dolog volt, mert a választóik még benne voltak abban, hogy utálni kell egymást. Is. Mostanra, pontosabban tavaly ilyenkorra ez azonban megváltozott. A választók megmutatták, ha egyértelmű helyzetet adnak nekik, akkor hajlandók orrukat befogva szavazni. Csak ezt tavaly se voltak hajlandóak megtenni a politikusok és nagyon úgy tűnik, hogy idén sem fogják.

A helyzet az, hogy a jelenlegi politikai szarkavarás oda fog vezetni, hogy az őszi önkormányzati választások után az esti tévéműsorban szomorú-gondterhelt arccal állnak majd a nem Fideszes politikusok, hogy most már értik, az emberek összefogást akartak, levonják a tanulságot és majd legközelebb.

Mi meg szívjuk tovább a Fidesz demokratúráját. Basszák meg mind egy szálig.

És ebben azért az LMP és Puzsér szinte nagyob geci, mint a Jobbik. Az LMP-ről és Puzsérről nekem már senki nem tudja bebizonyítani, hogy nem a Fidesz emberei. Mind. Az utolsó tagjukig.

Még ha esetleg nem is tudnak róla mind.

2019-04-08 19:09:24 | text79

Már kétszer majdnem rávettem magam, hogy megnézem mi a fasz az az #Endgame, amit mostanság mindenki meg akar nézni a moziban a twitterezők közül, de aztán úgy éreztem, hogy jobb tudatlannak maradni. Úgyis csak csalódnék.

#pozitívéletszemléle

2019-04-05 16:58:40 | text78

A kollégával pár hete - még a finom home officeos időszakban - egy fél délelőtt bújtuk az ár kalkuláló javascriptet a webshopon. Sok újdonság került akkor bele, persze rengeteg hibaüzenettel, amit hosszú idő alatt, cifra káromkodások kíséretében javítottunk ki.

Aztán tesztelés után pár napja élesbe került a fejlesztés és ma egy akció során jött egy hiba, egy olyan terméktől, amit szökő évente egyszer kapcsolunk be. Helyből jött egy szép NaN hiba az adatlapján. Kutattam egy gyenge félórát a kódban és kiderült, hogy bizonyos esetekben szimplán leosztottuk az értéket nullával.

Előfordul, na.

#officeday

2019-03-12 13:24:46 | text68

Tompán fáj a fejem.

Nem meglepő. Az ebéd előtt Apám hívott meg egy Becherovkára, aztán ittam egy sört. Ebéd után az apósom (1) hívott meg egy Blue abel Johnnie Walkerre. Rá pár órával az apósom (2) hívott meg 2 pálinkára és egy sörre. Hogy nem rúgtam be annak köszönhető, hogy ezt kb. 6 óra leforgása alatt ittam meg, csak a másnapos fejfájás maradt meg belőle.

2019-02-24 20:22:02 | text57

Az előző két fotón a mai apai működésem produktumai láthatóak. Ugyanis a fiam megfűzött, hogy építsek neki egy bankot, amit a #lego bűnözői kirabolhatnak és a lego rendőrök meg begyűjthetik a gazfickókat. Az ő terminológiájában a "bűnöst". Így aztán ebéd előtt elkészült a "Bank", amit Dávid egy újságbódé tetejéről származó kiegészítővel tett tökéletessé. Összepakoltam a kiöntött legókat a földről és megbeszéltük, hogy én ma nem akarok többet legózni.

Délután aztán úgy alakult, hogy a földön fekve találtam magam egy lego kalózt és egy bűnöst tologatva. Amikor végképp eluntam elvonultam olvasgatni a kanapéra, Dávid meg nekilátott, hogy házat vagy hotelt épít. Egy ideig még elvolt vele, aztán egyre többet dünnyögött és elégedetlenkedett. Végül nem volt menekvés rávett, hogy nézzem meg mit alkotott. Elkövettem azt a hibát, hogy a dícséret után elkezdtem tanácsokat adni neki. Végül épült egy társasház is. Dávid kereste a kockákat (ha épp kedve volt) én meg építettem.

Ma már tényleg nem akarok többet legózni

2019-02-23 18:03:40 | text55

Azon töprengtem mostanában, hogy igazából mi az amitől elkezdtem máshogy gondolkozni magamról meg a világról, mint egy éve. Szép lassan jött, egyre többen mondták, aztán rádöbbentem, hogy tényleg.

Voltak mindenféle jelei, egyrészt ingerültebb lettem, meg ezzel karöltve türelmetlenebb is. Például sokkal jobban zavar, hogy a barátom baszik felvenni a telefont, hogy úgy tűnik kettőnk közül én vagyok az akinek eszébe jut, hogy akár közösen is tölthetnénk időt. Első reakcióként elárasztottam üzenetekkel egy rakás különféle csatornán. Aztán felszívtam magam és úgy döntöttem, hogy akár be is kaphatja. Azóta nem keresem, mert elkezdett zavarni az egyoldalúság, ami évekig nem zavart. Ennyire.

Aztán a napokban arra is rájöttem, hogy kiveszett belőlem a tervezgetés. Egy évvel ezelőtt még volt egy vázlatom egy rakás ötletről, amiket meg akartam csinálni. Webappok, honlapok, videók, írások, fényképek, filmek. Jó nagy kupac ötlet. És egy év alatt redukáltam őket erre a megújult, vagy inkább vissza az alapokhoz, blogra. Ja meg pár framelapse lego videóra a gyerkőcöknek.

Amikor erre is rádöbbentem, akkor azon kezdtem agyalni, hogy ugyan miért van ez? Egy dolog változott meg az életemben, nem tudom igazán másra fogni: az anyagi biztonság. Korábban mindig minden pengeélen táncolt. Tizedikén már azt számolgattam, hogy osszuk be úgy a pénzt, hogy kijöjjünk fizetésig. (És legtöbbször esélytelen volt.) Nem mondom, hogy most csilliárdosok vagyunk, de nincs gond a hó végével. Rendben vannak a számlák, eljárunk moziba, utazásokat csinálunk és tervezünk. Más minőség.

De ezzel együtt oda lett belőlem a hajtóerő, hogy valami olyat létrehozzak, amitől majd sikeres leszek, ami meghozza talán a várt áttörést.

Aztán amikor eljutottam idáig és kezdtem volna elszomorodni, akkor döbbentem rá, hogy basszus, az áttörés megvolt. A túloldalon vagyok.

Azért az vicces, hogy az eszem mekkora késéssel jutott el erre a felismerésre. Egy ideig azt hittem, hogy valami életközépi válság uralkodott el rajtam, aztán kiderült, hogy szimplán lett egy csomó szabadidőm, amit eltölthetek értelmesen is. Mondjuk az utóbbin még dolgoznom kell, már hogy értelmesen töltsem el, de legalább letisztult belül a dolog:

alapvetően nem baj van, hanem minden fasza


2019-02-15 23:11:02 | text53

Befejeztem a House of Cards első 5 évadát a napokban és most töprengek, hogy akarom-e folytatni az utolsó, Kevin Spacey nélküli évaddal. Robin Wright is jól játszik, sőt az 5. évad vége után nem is lenne meglepő a fordulat, de mégis.

Meglátjuk. Mindenesetre kell valami sorozatot találnom, amit este, szobabiciklizés közben tudok nézni, mert egyébként cseszhetem a beachbodyt idén is

2019-02-14 10:56:58 | text52

Kolléga: A Főnök kéri, hogy nézzük meg egy domaint, amit meg akar venni.

Én: (nyitom a domain.hu-t, keresek, aztán röhögésben török ki)

Kolléga: Mi van?

Én: A mi cégünké. Hat éve. Küldök screenshotot.

2019-02-01 13:02:54 | text41

Állati nyomasztó volt arra ébredni, hogy megtalálták a lassan két hete kútba esett spanyol kisfiú holttestét. Ez is egy olyan sztori volt, amit folyamatosan követtem, szinte minden nap. Persze pár nap után már nem volt sok értelme reménykedni, de az ember valahogy hinni akar.

Az ilyen eseteknél mindig A rádió aranykora jut eszembe.

2019-01-26 08:45:30 | text37

Buffer a mai nappal megszüntette a Google+ kapcsolódását, így aztán ennek a blognak is megszűnik az automatikus Google+ publikációja. Én nagyon sajnálom, mert szerettem a Google+ koncepcióját, szerintem méltatlanul elhanyagolt platform. Volt. Mert hát pár hónapon belül végleg megszűnik, kár érte.

Vicces, hogy ezért sírok, miközben az elmúlt időszakban folyamatosan törlöm magam a közösségi média felületekről vagy tervezgetem-mérlegelem, hogy mit hagyok ott. A Facebooknál lassan lejár a 30 napos időszak, ami alatt meggondolhatom még magam. A Facebook törlésével megszűnt a Later jogosultsága, hogy kezelje az Instagram profilomat. Ez egy kicsit fájt, aztán pár hét után rájöttem, hogy igazából ez sem hiányzik. Mostanság már az Instára se nagyon nézek rá. Az egyetlen ami megmaradt a #Twitter, meg havi egyszer a LinkedIn, de az inkább munka.

Gyanús, hogy régebben annyira laza volt a meló, hogy rengeteg időm jutott ilyen felületekre, most meg van épp elég dolgom. Néha még a napi híreket is csak este olvasom el. Viszont ne értsétek félre, ez egyáltalán nem zavar. Egyrészt örömet találok a munkámban, másrészt a felszabadult idő egy részében sokkal izgalmasabb dolgokat művelek. Például ebéd közben, meg a napi rutin üresjárataiban e-bookot olvasok. Tavaly május óta, mióta otthagytam a Facebookot, sokkal több könyvet olvastam ki, mint korábban.

Egyébként tök nehéz volt lejönni róla, hogy nem nézegetem meg 20-30 percenként mi történik a hírfolyamokban, viszont mostanra már nem is hiányzik. biztatnék mindenkit, hogy próbálja ki.

2019-01-25 18:54:32 | text36

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).

2019-01-21 18:23:56 | text30

Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen viselem ha valami tétre menő dologban beszélnem kell. Így voltam már az iskolai feleléseknél is, az állásinterjúkon, de mostanság egy csomó megbeszélésen, meetingen is előjön. A hangomat még általában meg tudom zabolázni, bár h a nem figyelnék rá, akkor mutáláshoz hasonlóan ugrálna össze-vissza, de a kezem és lábam remegése mindig előjön.

A láb nem gond, azzal lehet valamit csinálni, de mostanság a kezemet azzal tartom kordában, hogy kinyitok egy laptopot és azon jegyzetelek közben. (Állásinterjúnál volt nálam egy mappa, Görög Ibolya tanácsainak megfelelően, amit lehetett rendezgetni, babrálni, szóval használni, hogy leplezzem amit nem akarok mutatni.)

Ha lehetne kívánni egy valamit, amiben szeretnék más lenni azt hiszem ennek az ideges remegésnek a megszűnés lenne az első.

2019-01-21 14:36:31 | text29

Egy lakás is olyan, mint egy ház: sosincs kész. Már több, mint 3 éve költöztünk be (és nagyon remélem, hogy nekem innen már nem kell költöznöm többet), de még mindig van egy csomó dolog amit tervezünk, átalakítanánk vagy csak szimplán befejeznénk.

Amikor beköltöztünk az előszobában nem volt fogas, csak a korábbi lakó előszobafalának a két csavarja a falban. A falvédő lécből maradt egy darab, abba fúrtam két kampós csavart és szintén a falvédőből maradt kulcskarikákkal rögzítettem a falécet a csavarokhoz. Az előző lakásban az előszoba szekrényt szét kellett verni, de az ajtó gombokat és az akasztókat eltettük, ezeket pakoltam rá a falécre.

Nem mondom, hogy nagyon mutatós darab volt, de nem csak a mi mindennapos ruhatárunkat bírta el, hanem a gyakorri vendég és családjárások rohamát is. Tegnap viszont elhoztuk Zsófi nagyszüleinek a lakásából az előszoba fogast és mostantól az szolgál nálunk. Kis ellágyulással vettem le a falról életem első barkács-termékét

2019-01-20 11:03:48 | text28

Akinek nincsen gyereke az nem értheti azt a meglepő örömet, amikor egy házaspár rájön, hogy akadt 3 szabad órája, amikor már nincs meló, de a gyerekek éppen a nagyszülőknél vannak és ebben az időintervallumban akár el is lehet menni a szomszéd moziba.

Na, most csütörtökön mi pont így jártunk, meg is néztük a BUÉK című filmet (ami a listánkon volt és éppen a jó időpontban játszották is) és ezzel az ezévi mozilátogatásunk már a felére nőtt a tavalyinak. Tekintettel arra, hogy minez január 17.-én történt nagy reményekkel nézek a jövőbe.

2019-01-19 20:19:28 | text26

Az ország egyik legnagyobb nyomora, hogy az üzletek nem tartanak elég készpénzt a kasszában ahhoz, hogy vissza tudjanak adni a legnagyobb címletből.

A Körtér melletti Eker gyrosos bár nagyon jó kaját ad, de a kasszás nő soha nem volt az udvariasság csúcsa. Most épp 3 gyros tálat hoztam el, amikor meglátta a kezemben a 20 ezrest és kiakadt. Hogy nincs- e kisebb. Mondtam, hogy nincs, de adok aprót, ha úgy könnyebb. 
Ezt nem akarta, azzal, hogy "mit kezdjen az apróval". Fizessek inkább kártyával.ű

Ezt meg én nem akartam. Egy szónak is száz a vége, én lettem a paraszt és 10 percet kellett várni, hogy felváltson nekem egy húszezres címletet. Egy olyan üzlet, ahol előtte negyed órát álltam sorban, hogy felvegyék a rendelésemet.

Ne szórakozzunk már egymással

2019-01-17 12:07:49 | text25

Novemberben vettünk egy új tévét, a korábbit meg odaajándékoztuk a szüleimnek, mert két tévét teljesen felesleges tartani, nekik meg egy nagyon régi típus volt még. Apu levitte magával Pécsre, mondtam neki, hogy beüzemelni egy pillanat műve: csak be kell dugni az antenna kábelt és kész is.

A helyzet az, ezt szerintem minden számítástechnikával bármilyen szinten foglalkozó ember tudja, hogy a családja egyértelműnek véli, hogy bármihez ért aminek kijelzője van. "Ugyan, javítsd már meg a számítógépemet, neked az a kisujjadban van!" - mondják vidáman és visszautasíthatatlanul. Az elmúlt évtizedben ehhez csatlakozott az okostelefon beállítása és az elmúlt években az okostévéké is.

Namármost, a tévé amit adtunk a szüleimnek egy 6 éves Samsung smart TV. Apu elvitte magával és letette egy félreeső zugban, hogy majd én karácsonykor beüzemelem. De úgy alakult, hogy karácsonykor én megbetegedtem és nem mentem hozzájuk csak a feleségem. A nagybátyám állítólag élcelődött kicsit azon, hogy egy ilyet csak össze kell dugdosni, de attól mereven elzárkózott, hogy meg is tegye. (Volt esze!) Így aztán most, hogy lejöttünk Pécsre azt láttam, hogy megvárt, közel két hónapon át ez a feladat.

Könnyedén kezdtem neki és hamar kiderült, hogy valami nem okés. Apu 2 perc múlva ideges volt, hogy nem is kell nekik ilyen TV mert minek. (Ez persze megkönnyítette a helyzetet) Rövid tökölődés után rájöttem, hogy bár a szülők állították, hogy nekik digitális tévéjük van, de nem. Amint átállítottam a vételt digitálisról analógra helyből ment is minden rendben.

Az egésszel csak azt akartam mondani, hogy nincs az az isten, hogy az ember nyugodtan megússzon valami szerelést-beüzemelést, amit szívességből csinál. Mindig ezekkel lehet a legnagyobbat szívni. Majd egyszer elmesélem azt is, amikor kapcsolatunk hajnalán format c:-t nyomtam az apósom számítógépére. Nem volt vicces.

2019-01-12 15:17:02 | text17

A múlt év végén, amikor éppen bajban voltam, hogy mit olvassak a Google Books ajánlott egy könyvet az addig olvasottak alapján. Kicsit aggódtam, mert a legutóbbi ajánlata valami közepesen ismert celeb csaj önéletrajzi könyve volt, ami már a borító alapján se volt kedvemre való. Azóta viszont eltelt pár év és az ebook könyvtáram háromról kétszáz fölé nőtt, azért az mégis nagyobb merítés az algoritmusnak.

Az ajánlott könyv címe Monokróm, bizonyos Jasper Fforde írta, akiről még soha nem hallottam korábban. A könyv kifejezetten tetszett.

Utópiából lassan Dunát lehetne rekeszteni, de a Monokróm elszálltságát csak Lem ötleteihez tudnám hasonlítani. Az első pár oldal kifejezetten kihívást jelentett, mert ennek a távoli Földnek a szín alapú társadalmába teljesen in medias res csöppenünk bele. Épp ezért talán érdemes lenne záros határidőn belül újra elolvasni a könyvet, hogy az elején érthetetlen részek tökéletesen a helyükre kerüljenek.
Nem akarok spoilerezni, de ha egy igazán különleges jövőbeli krimire vágysz, egy irtózatosan töketlen, de szerethető főhőssel, akkor a Monokrómot pont úgy fel fogod falni, mint én.

Annál nagyobb dícséretet könyvre nehéz írni, mint hogy utáltam letenni a végén. A Monokróm pont ilyen volt

2019-01-10 10:45:12 | text16

Tavaly májusban, a születésnapomon, elhatároztam, hogy elengedem a Facebookot. Egy csomó időt elbasztam rajta miközben valódi, érdekes tartalmat csak szórványosan adott.

A baj az, hogy eredetileg emberek közötti kapcsolattartásra találták ki, de üzletileg az a sikeres, ha behozod a cégek és emberek közötti kommunikációt is. Én ezt elkülönítettem volna, ha én fejlesztem (persze értem, hogy profit szempontjából baromság lett volna), de hát nem én csinálom. Így aztán azon kaptam magam, hogy hiába kapcsoltam ki minden más csatornát, csak a családtagokat és barátokat tartva meg, állandóan kerülgettem a kiemelt tartalmakat, reklámokat és az ismerősök megosztásait.

Unalmas volt, na.

Így aztán kitöröltem mindenkit, akivel nem találkoztam az elmúlt egy évben személyesen és elhatároztam, hogy nem használom. Kivételt két olyan zenekar jelentett, akik csak a Facebookon keresztül kommunikálnak. Miattuk havi egyszer felléptem, néha akkor is, ha valami céges dolgot kellett intézni. Ezzel úgy elvoltam, de aztán mondta egy kolléga, hogy köszi, hogy meghívtam egy eseményre, de nem tud jönni.

A helyzet az, hogy én senkit nem hívtam meg az elmúlt több, mint fél évben semmire. Itt szakadt el a cérna, szóval 3 napja lekértem az adatcsomagomat a Facebooktól, hogy ne veszítsek el régi fotókat és videókat, gondoltam ez rövid idő lesz és akkor törlöm is a fiókot. Három napja semmi, csak, hogy rakják össze az anyagot. Én meg várok.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt és mennyi adatot kapok majd. Eddig nem tűnik egyszerűnek törölni magam a nagy kék rendszerből.

2019-01-07 15:31:13 | text13

Igazából már jó 2 éve szerettem volna leszakadni a Wordpress motorról és váltani valami saját fejlesztésűre, de valahogy sosem jutott rá elég időm. Legalább hússzor nekiláttam, nagyon tudományosan, megterveztem mindent előre, lejegyzeteltem magamnak, hogy miként akarom megoldani, aztán ahogy elkezdtem programozni mindig rájöttem, hogy igazából egy új Wordpress klónt írok, azt meg minek.

Valami sokkal tisztább, egyszerűbb dolgot szerettem volna, ahol az egész felület a blog írásról szól és nem a SEO-ról, a formákról, a legújabb hypeok követéséről. Szimplán szövegek és képek időrendi sorát akartam megjeleníteni, ahogy azt a blog őskorában csináltuk, lassacskán 20 éve.

Mamám, de régen csinálom már ezt!

Amikor elkezdtem blogolni azt mondtam, hogy a blog írni van és nem olvasni. Aztán, ahogy elkezdett a webfejlesztés lenni a hobbim mellett a munkám is akaratlanul elkezdtem úgy csinálni, ahogy azt profin kell. Tököltem a címsorokon, a leaden, a helyesen megválasztott kategórián és címkéken. Mindettől az egész sokat vesztett az élmény faktorán. Elkezdtem nem a blogírásért írni, hanem az olvasásért.

Na, ennek vetettem most újra véget. Ez a jelenlegi blog motor nem tud seozni. Nem cél, nem lényeg. Saját alantas céljaim miatt van sitemap és rss, de ez csak az automatizálás miatt. (Az automatizálás és a statisztika készítés a másik évtizedes hobbijaim.)

Nem tudom, hogy meddig fogom megállni, hogy ezt a szimpla kis blogmotort elkezdjem pimpelni, de nem tervezem, hogy pár kényelmi funkción kívül még nagyon fejleszteném. Inkább írok, ahhoz most sokkal nagyobb kedvem van.

2019-01-04 20:56:55 | text9

Nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi ellenzéki pártokról, egyenként, szívós aknamunkával játszották el a bizalmamat. Fél éve, de akár még egy hónappal ezelőtt sem fordult meg a fejemben, hogy én ezek közül bárkire voksolni fogok.

A helyzet az, hogy most megengedőbb hangulatban vagyok irántuk, de még közel sem győztek meg, hogy 3 hét alatt a 180°-os fordulatuk összefogás témában őszinte.

De szeretném, ha meg tudnának győzni az elkövetkező hónapokban. Más dolguk nincs is, dolgozzanak meg értünk.

Annyiban segítem őket (bár nem érdemlik meg), hogy meghallgatom a mondandójukat.

2019-01-03 21:19:39 | text7

A január elsejénél - elnézve a kollégáimat - a másodika tűnik a csak feleslegesebb napnak.

Csupa világfájdalom és szemrehányás volt mindenki az irodában, a kedvencem a másik IT kolléga volt, aki megbántva panaszolta fel nekem, hogy december 28.-án én "jól ráhagytam" a bankkártya terminál megjavítását. Neki - hánytorgatta fel - a pult alatt kellett a kábeleket keresgélnie és kiderült(!), hogy az egyik el volt törve. Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de a kártya terminálok az ő reszortja, merthogy én nem értek hozzá. Mindenesetre úgy el volt keseredve, hogy dolgoznia kellett (lázasan), hogy a többi e-mailemet már figyelmen kívül is hagyta és ma hajnalban egy csomó olyan dolgot kellett megcsinálni, amiről azt hittem, hogy már az óévben tárgytalanná vált.

Egyébként a kollégák sportot űznek abból, hogy betegen jönnek dolgozni, aztán fel vannak háborodva a világra, hogy milyen kegyetlen. Szerintem otthon kéne maradni, míg meggyógyulnak, mindenkinek jobb lenne. (Nekem is, talán nem fertőznének meg.)

2019-01-02 18:02:33 | text3

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.

Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.

Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.

A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?

De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.

Úgy legyen!

2019-01-01 19:47:00 | text1

Naptár, rajta bekarikázva D szülinapja
Hat lett

2020-05-07 08:15:00 | media181

Életük első nem gyerek-zenekar koncertjén (Satöbbi volt ma este a Robotban). 11-ig hagytuk mulatni őket, de maradtak volna. ;)

2020-01-18 23:26:32 | media167

Elindultunk az évtizedzáró túrára. Mindenki az aktuális kedvencét hozta magával. #fénykard #fügepálinka

2019-12-31 09:24:39 | media163

Ma Pécsett folytatjuk. #karácsony

2019-12-25 12:06:55 | media158

Karácsony #társasjáték

2019-12-24 10:57:46 | media156

A Notre-Dame lángokban. Mindig meg akartam nézni, erre rábasztam.
A #NotreDame, Párizs egyéb látnivalóival egyetemben rajta van a listámon, amit szeretnék megnézni. Valahogy mindig kimaradt. Mit mondjak, úgy tűnik rábasztam. Persze újjáépítik majd, de az utazást egy ideig érdemes elnapolni azt hiszem.

2019-04-15 20:55:07 | media60

Kár, hogy zárva tart a villányi szoborpark. :(
Kár, hogy zárva tart a villányi szoborpark. :(

2019-03-09 10:44:12 | media38

Havas utcakép, egy zöldséges bolt fényeivel.
A Karinthy úton jelenleg két zöldséges vetélkedik. Nekem a kettő közül a régebbi a kedvencem. Barátságos eladók várnak, akik reggel - este köszönnek akkor is, ha épp nem lépek be az ajtón csak tovább sietek.

2019-01-10 20:50:11 | media7

Egy kislány és egy fiatal nő a ráckevei Duna parton egy stégen sétál.
A karácsonyi szünetben készült egyik kedvenc fotóm. A lányom a tiszteletbeli keresztanyjával a ráckevei kiránduláson.

2019-01-04 19:41:37 | media1

72 találat a(z) kar kifejezésre