Azért jó leírni néha, szépen és összeszedetten, de főleg mindenkinek értelmezhetően, hogy milyen országban nem akar az író élni, mert az persze kirajzolja azt is, hogy milyenben szeretne. És az már egy nagyon-nagyon nagy lépés előre, ha valaki tudja mit akar, nem csak érzi. Rendkívül fontosak az ilyen számadások (magunkkal, másokkal, egyremegy).

Azért jó megosztani ezt másokkal is, mert nem baj ha látod, hogy mások mit gondolnak az éppen aktuális dolgainkról. Mondjuk ki a politikáról. Szerintem mi egy olyan világban élünk ugyanis, ahol nem nagyon tudjuk, hogy mások miket gondolnak. Én elég sokat szoktam politizálni és meglepetések érnek hozzám elég közelállók részéről is néha, pedig az a benyomásom, hogy őket aztán nagyon ismerem. Az eszük járását.

Ezeken a blogokon időről időre leírogatom, hogy én milyen világot, országot szeretnék és elég markánsan el szoktam mondani, hogy ki hülye, gazember, akárhazaáruló az én olvasatomban. Úgy is tűnhet, hogy általában mindenkivel elégedetlen vagyok, ami túlnyomorészt persze igaz is, de van néhány aktor, akit azért nagyrészt el tudok fogadni. Csak arról ritkán írok.

A fent linkelt FB bejegyzés összefoglalja számomra is, hogy miként szeretnék élni, nem meglepő, hiszen aki írta azzal töltöttem el az elmúlt 20 évemet. Nagyon jó, tűpontos meglátások egy becsületes embertől, de egy kiegészítést tennék hozzá, mert nekem úgy kerek:

Leírni, hogy miként szeretnék élni és milyen világot látnék szívesen magam körül azért is jó, mert tarthatunk egy önvizsgálatot, hogy mennyit teszünk meg mi magunk ezért a célért. Attól tartok, hogy mainapság az emberek nagy része nagyon elnéző magával ilyen szempontból. Meghoznak olyan kompromisszumokat, beállnak olyan dolgokba amiket elég kicsiknek éreznek ahhoz, hogy az még elcsússzon. Elcsússzon nem csak a társadalom, hanem a saját belső zsinórmértékük szerint is. Sőt, hülyeségnek érzik ha más nem hozza meg ezeket a kompromisszumokat. (Személyes tapasztalat a közelmúltból.)

Pedig ez az a pont amit sosem szabad átlépni, mert onnantól már minden elúszik. A mi társadalmunkra nagyon jellemző, hogy ezeket a kis gerinctelenségeket még hősiesnek is tartjuk. Jól kijátszottunk valamit, ügyesen úgy csináltunk az előnyért mintha, és lehetne sorolni a végtelenségig. Felmentést kapunk társadalmilag, összekacsintunk, ettől még aludjál nyugodtan, elnézzük, kölcsönösen.

És aztán oda jutunk ahol most tartunk. Pedig ez még egy istenes pont. Egy olyan pont ahol még van visszatérés. Csak újra gerincet kell növeszteni, mindenkinek, nem csak a másiknak, neked is. Ez az alap és nem a közös lista: magaddal szembe tudsz nézni a tükörben, őszintén, akkor léphetsz tovább  a többiekre.


2020-11-13 11:23:45 | text286

8:15: a gyerekek felébresztenek. Nagyon vidámak. Majdnem mindenki boldog. 8:17: közlöm velük, hogy kirándulás lesz ma. Nagyon szomorúak, csak én vagyok boldog. #hétvégék #revans #szülősors #gyereksors

2020-11-07 08:19:15 | text285

Piszok érdekes figyelni, ahogy az algoritmus feldolgozza a kapott inputokat. Kénytelen voltam átállni a YouTube Musicra, mivel a Google Play Music megszűnt és ez örökölte meg az olyan elszántakat, mint én is. Persze át lehetett migrálni a lejátszási listáimat, a feltöltött zenéimet és ő szolgaian le is követte a korábbi program logikáját, mégis hetekig tartott amíg megadtam magam neki és valóban ezt kezdtem el használni a bezárásra ítélt helyett.

És akkor galád módon elkapott és elkezdett kiismerni. Ha betettem egy albumot és véget ért (én meg programoztam így nem tudtam helyből másikra csévélni) elkezdett számokat bepakolni egy végeérhetetlen playlistbe és zúdította bele a fülembe. Az első napokon még hibázgatott és olyankor felháborodva kaptam fel a fejem munka közben, hogy ugyan mi történt. De egyre ritkább az ilyen és ma észre sem vettem például, hogy ebédidő van, csak mikor a többiek kezdtek integetni az asztalom előtt. Elkapta az ízlésemet a dög, de a java még csak most jön

Valahonnan megtudta, hogy én igazából elvagyok a 80-as évek elejének a slágereivel, ami mindedig féltve őrzött titokként szégyelltem. De ez elkezdte a Rammstein, Led Zepp, Európa Kiadó háromszög közé bedobogatni a dalaikat. Egy idő után észrevettem a kis dögöt, hogy mit csinál és elkezdtem további bíztatást adni neki és jeleztem ha tetszik valami. Mostanra közel tévedhetetlen, néha olyan dolgokat is bekever a listába amiről sosenem hallottam és jók!

A technológia, kérem, bámulatos. (A Föld pedig banán alakú.)

2020-10-01 15:12:05 | text280

Felveszem a maszkot, kimegyek a teakonyháig.

Leveszem a maszkot, megeszem az ebédet.

Felveszem a maszkot visszamegyek az irodába.

Leveszem a maszkot és dolgozom tovább.

Írhatnám, hogy 2020 én így szeretlek, de nem lenne igaz.

#officedays #covid

2020-09-22 12:54:37 | text277

Mindig hülyeségnek tartottam azt az érvet, hogy az Orbánék tudnak kormányozni ezért aztán bármit elnézünk nekik. Nekem végig az az alap bajom velük, hogy nem, egyáltalán nem tudnak kormányozni. Csak eddig ezt viszonylag könnyen elrejtették olyan adatok mögé, aminek azok is hittek, akik elcsalták őket. Rejtély.

A koronavírus olyan esemény ahol lehet kozmetikázni a számokat (meg is teszik, ezért nem tesztelünk rendesen), de egy csomó más, a széles tömegeknek napi szinten átélhető faktor ellent mond és fog egyre inkább a kommunikációnak. (Értsd: ordas hazugság.)

Március közepétől kezdve Orbánék ráálltak arra, hogy ők most válságkezelnek, ám valójában ötletük sem volt, hogy mit kéne csinálni, így igyekeztek elég jó ütemben lekövetni, hogy mi a közhangulat kívánsága. Ez hol sikerült, hol meg látványosan megbuktak vele (vö: péntek reggel még nem zárjuk be az iskolákat, este meg mindet). Két dologgal nem foglalkoztak csak az egészségügyi és gazdasági rendszer fentarthatóvá tételével a megváltozott körülmények között.

Mert leszámítva pár teljesen hülyét márciusra látszott, hogy ez nem két hét lesz, hanem inkább egy (két) év.

Megvették a nagy halom lélegeztetőgépet csak ember nincs aki kezelné őket. Kimondták, hogy legyen digitális oktatás csak a feltételeit nem teremtették meg. Elmondták, hogy mindenkinek újra munkát adnak, aztán kiderült, hogy ez csak arról szólt, hogy a saját családi cégeiket nem hagyják bedőlni.

És most itt állunk a második hullám első harmadában valahol és Orbán azt ígéri itt senki nem fog meghalni. Aggódok, mert közben naponta halnak meg a bizonyítottan koronás emberek. És ismerve a statisztikákhoz való hozzáállásukat nem csak pár emberről lehet szó. Mármint naponta.

Tavasszal Orbánék szerencsés helyzetben voltak, elég volt követni a közhangulatot, amit példásan fegyelmezett magatartású emberek alakítottak. Most ősszel ez már egyáltalán nem igaz, az emberek arra várnak, hogy végre oldja meg helyettük a gondoskodó állam a problémáikat és hagyja őket élni. Az a tragikus, hogy az Orbán-féle állam sosem tudta és sosem akarta megoldani az emberek problémáit. Nem is tudja hogy lehetne, mert, hogy egyik kedvenc kifejezésükkel éljek: alkalmatlan rá.

Itt állunk a havria kellős közepén és a jóléti állam nem tudja működtetni a gazdaságot (elszálltak az árak, zuhan a forint és rengeteg a munkanélküli).

Az állam nem tudja működtetni az egészségügyet. Nincs elég orvos, nincs elég mentős, nincs elég ember, hogy legalább tesztelést tudjanak csinálni. Körülöttem az elmúlt hetekben rengeteg korona tesztre váró ember lett, van aki 3-4 napig várt (elvileg étlen-szomjan kéne), aztán a mentő nagy nehezen befutott. Az eredmény is 2-4 nap. Add össze a számokat, a rossz esetben ez már 8 nap, a 10 napos karanténból. Ez nem rendszer, ez egy vicc.

Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy egy nátha miatt újra be kellett zárkóznunk a két gyerekkel, otthon tanulás, otthon munka, az orvosi igazolást meg gyakorlatilag látatlanba adták ki.

És akkor ma reggel olvastam, hogy a kontaktus kutatásra rendőr sincs elég.

Mondja már meg valaki nekem, hogy ugyan mi működik ebben az országban? Mi az amit olyan fene szakértő módon visz a kormányunk?

Mi?

2020-09-18 07:34:34 | text276

Az elmúlt napokban kétszer voltam egészségügyi intézményben, egyszer vért adni, egyszer meg üzemorvosi vizsgálaton. Mindenhol lázmérés, kézfertőtlenítés, kikérdezős lista. Ezek alapján hivatalosan nem vagyok beteg, legalábbis covid19-cel nem, de én azért ennyi ellenőrzés alapján még szimplán félek.

Kurva jó lenne valami gyorsteszt ilyen esetekre... hopsz, ja hogy létezik! Csak fizetős és 24000 forint. Na itt van az amikor felteszed a kérdést, hogy ugyan mire költi az állam a TB-t..

2020-09-02 15:54:55 | text273

Ez - nagyon hosszú idő után - az első olyan nap, amikor teljesen nyugodtan fekhetek le este. Szeptember elsejétől újra van normális, irodai állásom. 2020 eddig csak nyomort hozott, de talán-talán így az utolsó harmadban szépít kicsit.

2020-08-27 23:23:40 | text270

Jó híreket kapni állati megkönnyebbülés. Csütörtökön bértárgyalásra megyek.

2020-08-17 13:09:15 | text268

Amikor birtokomba került a nyaraló egy rakás leharcolt ruhámat leszállítottam, jó lesz az a kertben felkiáltással.

Ennek eredményeképpen ebéd után vetettem egy pillantást magamra és rájöttem, hogy milyen elnéző vagyok a megjelenésemmel kapcsolatban. Fentről lefelé haladva egy régi, a hasamnál 3 lyukkal ellátott pulóverben kezdődök. Mivel sokat ettem a hasamon szépen megfeszül és a lyukakon keresztül betekintést ad az elkopott feliratú Breaking Bad-es pólómra. Lentebb haladva egy 10-12 éves shortban folytatódok, ami mára közel fehérre fakult, emlékeim szerint valaha halvány barna volt. Végül egy kissé festék foltos papucsban fejeződök be, amit reggel egyrészt lustaságból másrészt időjárásilag optimista világnézetből vettem fel a cipő helyett.

Nem nagyon néznének ki egy híd alól, az biztos. 

2020-08-16 14:34:12 | text267

Az index.hu olyan (volt), mint a demokrácia. Még nem találtak fel jobbat nála. (Legalábbis Magyarországon.) 

Az index az az újság, amit az ember helyből megnyitott, ha történt valami a világban. A helyesírása ellenére. Gyakori felületessége ellenére. Azért, mert tényleg pártatlan újság volt. És ilyen nincs másik.

De azért nézzen mindenki magába, mert az indexet elsősorban nem Orbánék nyírták ki, hanem mi. Mi, akik nem kergettük el már kétszer azokat, akik bármit megtehetnek a számunkra fontos, értékes és megismételhetetlen dolgokkal. Az újságjainkkal, a színházainkkal, az iskoláinkkal, az országunkkal és az életünkkel. Az index kitartott amíg lehetett. Egy újabb értékes darabja veszett oda a Szabad Magyarországnak.

Odavetettük koncként a vadak elé.

Utolsó, gyáva alakok vagyuink

2020-07-24 20:38:43 | text264

Éppen borotválkoztam, amit nagyon utálok, úgyhogy csak tompán szűrődtek be hozzám a külvilág zajai, mígnem a lányom oda nem állt mellém és mérgesen, már már vádaskodva, magyarázni kezdte, hogy őt az öccse bántotta, hátrarántva a pizsama-felső nyakát fojtogatta. Én, a borotválkozásra figyelve, úgy éreztem, hogy kellő módon sopánkodtam a helyzeten, de őt ez nem elégítette ki. Összes centijét mérgében kihúzva felelősségre vont:

- Hát és te meg se bünteted!?

Így aztán mit volt mit tenni, félig borotvahabos képpel magam elé rendeltem a fiatalurat, aki nem volt hajlandó jönni, így kénytelen voltam átmasírozni az előszobába, ahol persze kiderült, hogy nem csak úgy spontán történt a pizsama cibálás. A vége az lett, hogy megbüntettem mindkettőt, most takarítják a szobájukat. Én meg befejezhettem a borotválkozást

2020-05-23 09:52:44 | text261

Negyven

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak.

Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket küld, a gyerekektől szép rajzokat kaptam és egy csomó 40 feliratú színes lufival dobáltak meg. Kaptam Myheritage dns vizsgálatot is, nemsokára kiderül, hogy hány százalékban vagyok nigériai mondjuk... :)

Jól elmúltak a harmincas éveim, az eddigi legjobb évtizede volt az életemnek azt hiszem, a feleségem meg azzal indította a reggelit, hogy a legszebb férfikorba léptem és az ő vidámságáét csak fokozta, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy na de mi lesz utána. Viszont ma csúsztatott palacsintát kértem ebédre, így nagy reményekkel várom a delet. #szülinap

2020-05-12 10:06:53 | text260

Vannak a hírek, hogy megjelent a medve a Mátrában és, hogy vigyázzunk magunkra. Örülnék, ha már ilyen szépen alakul a vadvilág visszatérése, ha lennének elkerített területek nekik és másik a kirándulóknak. Elég nagy a Mátra hozzá. Az viszont nem tetszik, hogy megoldásként egyszerűen figyelmeztetnek, hogy veszélyes odamenni.

2020-05-03 10:06:29 | text259

Elért minket is a #karantén idejében az a pont, amikor a hajunk kezdett vállalhatatlan lenni. Bár kormányunk szerint lehet fodrászhoz menni, de a családi areios pagos úgy döntött, hogy feleségem, a feladattól kissé idegenkedő, kezébe teszi le a szakállvágó gépemet. A megbecsültség fokozatai szerint én voltam a betanuló darab, a fiam a mestermű.

Bizakodva vidáman kezdtünk bele, egész addig nem aggódtam, amíg a fodrászom egy halk jaj! után el nem kezdett nevetni. Szép egyenletes süni frizurám lett. Dávidnak kicsit szofisztikáltabb. Viszont már nem nézünk ki vállalhatatlanul, statisztának simán elmehetünk a Peaky Blindersbe. #koronavírusnapló

2020-04-07 15:05:16 | text258

Tegnap megszavazták és aláírták, hogy akkor a demokráciának reszeltek nálunk. A #koronavírus persze felgyorsította a folyamatot, de azért elég régóta (2011) tudható volt, hogy nagy eséllyel ez lesz a folyamat vége.

Csak annyit tennék hozzá, hogy mindenki Orbánt fogja okolni miatta, de ő csak kihasználta, hogy hagytuk magunkat. Hogy azt hittük - tisztelet a kivételnek - a politizálás egyenlő a Facebook hőbörgéssel és néha egy gyengécske tüntetéssel. Talán a következő nekifutásra ( ki tudja mikor lesz rá alkalom) már tanulunk ebből a hibából. (Nem.)

2020-03-31 14:21:57 | text256

A héten nekiláttam a szobában végezhető testedzésnek is. Első körben megpróbáltam a gyerekekkel a Youube tesi órát, ahol nagyon csinos fiatal lányok vezényeltek a képernyőről, de ezt leszámítva teljesen kontra produktív volt, mert olyan testrészeiket érték el, amiket én gyerekkoromban is képtelen voltam. Így aztán újra felültem a szobabiciklire (milyen jó, hogy van) és 4 nap alatt eljutottam oda, hogy a 27 perce hegymenetet 9,5 kilométerről sikerült 14,9-re felhúzni, ma már kilences fokozaton. #koronavírusnapló 

2020-03-26 18:11:29 | text254

Arra kellett rájönnöm, hogy a covid-19 miatti bezártságban az egyik legidegesítőbb dolog, hogy alig lehet mobot találni a wow classicban a kurva aoe grindelő frost magek miatt. #koronavírusnapló #problemseverywhere

2020-03-26 13:25:34 | text253

Be kellett mennem a patikába reggel. A gyógyszerészek felmérést tartanak a vásárlók körében, hogy kinek van még meg a munkája. Az eredmény szerintük siralmas. #koronavírusnapló

2020-03-26 11:09:16 | text252

Az emberek ezekkel a maszkokkal inkább csak bohóckodnak (tisztelet a kivételnek). A legtöbben tessék-lássék ráhúzzák a szájukra, de az orrukra már nem. A múltkor láttam egy faszit, aki csak az orrára tűrte közben cigizett. :) De az eddigi csúcstartó az a néni, aki gyorsan levette a maszkot amikor tüsszentett. #koronavírusnapló

2020-03-25 11:41:35 | text251

Nézem a hó eleji kiadásaimat a családi költségvetés kezelő appban és ilyen tételek vannak: kávézás@mompark. Egy másik élet volt, amikor keddenként Zsófival megittunk egy kvt amíg a két gyerek úszásoktatáson volt. Baszki, az az élet többet már nem lesz. Oda van minden amit kitaláltam az elkövetkező 30-40 évemre. #gyász #faszom #koronavírusnapló

2020-03-23 20:33:37 | text250

Reggel voltam vásárolni. Négy ember 3-4 nap alatt feléli az egyszerre hazavihető tej, kenyér satöbbi adagot. Mégis olyan hülye érzés, hogy a boltban válogatok, folyton azt hiszem, hogy közben megmérettetek: spájzol. Pedig nem is. Másrészt meg a Lidl úgy tűnik túl van a nagy rohamon, volt minden bőségesen. Az emberek meg teljesen korrektül elhúzódnak egymástól, a pénztárgép szalagra csak egy ember pakol és az az éktelen pörgés sincs a pénztárosnál. Tisztára a gyerekkorom tempója, helló nyolcvanas évek. #koronavírusnapló

2020-03-23 12:46:48 | text249

Na most van az a pillanat, amikor jó, hogy vannak másképp gondolkodó pártok is az országgyűlésben. Orbánéknak nem szabad teljhatalmat adni. #politika #koronavirusnapló

2020-03-21 08:04:37 | text248

Azt hiszem mostanra a gyerekek kezdenek kicsit begolyózni itthon. Mindennap tanulunk, játszunk, van egy kis testmozgás is, de nem tudják levezetni az energiáikat. Odáig jutottunk, hogy  a fiam elkezdte unni a legózást. #vannakmégcsodák 

A világot persze hiába próbáljuk kizárni, egzisztenciálisan 4 nap alatt visszaléptünk 10 évet. Mindent kezdhetünk elölről. Hát majd ezt is túléljük valahogy. Mások persze láthatóan nem így gondolják, voltam ma bevásárolni a holnapi ebédhez az alapanyagokat, bár sokkal nyugisabb a helyzet, mint a hét elején, de zöldséget csak nagyon keveset lehet kapni és a búzadarát hírből se ismerik a budai oldalon. #koronavírusnapló

2020-03-19 15:44:08 | text246

Még egy gondolat erejéig visszakanyarodnék az előző bejegyzéshez.

Az iskola nagyon szépen küldi az órai munkát és a házi feladatokat is a lányomnak. Átlátható meg minden, de az van, hogy a mai napomat tanító bácsiként töltöm. Ami addig, amíg nincs melóm nem ügy, de utána ez nem fog menni egyszerre. Dolgozni ÉS tanítani a gyereket, ez még azoknak is sok lesz, akikben lappang valami csírája a pedagógusi vénának, akikben ez nincs meg, azoknak már most kampó, csak, hogy a főnököt idézzem.

2020-03-17 14:14:01 | text245

Az iskolai cuccokkal felpakolva beugrottam a Lidlbe, hogy vegyek ebédet. Az az elképzelés, hogy van egy kis tartalék a kamrában, de igyekszünk 2-3 naponta venni friss kaját és azt felélni,  tartalék legyen tényleg tartalék.

Szerintem ez egy nagyon reális terv lenne, ha mások is hasonlóan járnának el, de a húst például nem nagyon lehet kapni, mert úgy tűnik, hogy járvány és vesztegzár idején nem vegetáriánusok a népek.


Mindenesetre a karanténom első napján annyi dolgom volt, hogy már majdnem 16000 lépést kellett megtennem, igyekeztem a tömegközlekedés helyett talpalni. Vissza fogom még ezt sírni a nagy bezártságban.

2020-03-16 13:50:05 | text243

Hát ki (még) nem rúgtak, de megszorítások vannak (=kevesebb pénz). No meg májusig home office. Aztán meglátjuk. Most megyek a gyerek tanszereiért az iskolába. Voltam drogériában, hát tiszta Románia a nyolcvanas években... #koronavírusnapló

2020-03-16 10:28:33 | text242

A 2020-as év 76. napja. Szép, napsütéses idő van, ahogy felhúztam a redőnyt nem sok jele volt, hogy ma #karantén miatt nincs iskola, óvoda. Talán a kevesebb parkolóhely szokatlan. Olyan magyarnarancsos karantén ez. A gyerekek itthon, a feleségem home officeban (ami nála a megszokott munkarend) én meg készülődök az irodába, ami még nem zárt be. Ebből adódóan az egésznek nincs sok értelme.

2020-03-16 07:06:52 | text241

Addig gyűrűzött a #koronavírus, hogy lehet munkanélküli leszek nagyon hamarosan. #péntek13 #faszom

2020-03-13 22:01:50 | text240

A kisfiam Star Wars őrületének köszönhetően behoztam a 20 évnyi elmaradásomat az univerzummal kapcsolatban. Anno, amikor az előzmény trilógia új volt nem nagyon tetszett, de most újra nézve egyáltalán nem voltak olyan csapnivaló filmek, mint amire emlékeztem. Ellenben az új trilógia, na az egy igazi fos. Már elnézést.

Ma megtekintettük a Zsivány egyest és végre én is jól szórakoztam. Kifejezetten pörgős, hangulatos, izgalmas film volt. Ha mind ilyen lenne, egy szavam se lenne ellenük.

2020-03-07 20:06:22 | text237

Néztem tegnap a #koronavírus sajtótájékoztatót és azon töprengtem, hogy Isten irgalmazzon nekünk, ha ezeknek a láthatóan agyilag zokni pacákoknak a szervezőképességén múlik a sorsunk. Márpedig az övékén múlik.

2020-03-06 08:30:54 | text236

Legalább másfél éve finanszírozom a @444hu működését havi fix összeggel. Azért kezdtem bele, mert nagyon tetszettek a nagy, átfogó riportjaik. Most azért mondom le, mert egyre kevesebb ilyen van, de egyre több az olyan cikk, mint pl. ez: "Elfogadhatatlan módon nyilvánított véleményt az új NAT-ban is szerepelő poros kötelező olvasmányokról két budapesti liberális kutya", ami viccnek is gyenge, cikknek meg főleg. Emellett nem igaz, hogy nincs mód egy szerkesztőre, lektorra, aki kijavítgatja a cikkekben a helyesírási és elütési hibákat, ha már a tisztelt újságírók nem képesek rá. Összefoglalva azért nem fizetek nekik többet, mert nem ér meg egy fityinget se.

Ott van ellenpéldakén a hvg360, ami kifejezetten minőséget ad az előfizetésemért, inkább oda csoportosítom át ezt az összeget (is). 

2020-03-03 08:22:11 | text233

Tele van a net azzal, hogy megváltozik-egyszerűsödik a messenger app kinézete. Nabazmeg mondom, megint lehet újra tanulni valamit, hát rányomtam a cikkre, hogy lássam mivel fog hívogatni a fél család, hogy ott volt, de eltűnt, csináljam vissza. Szóval nézem az appot, mint kiderült nekem a napokban már frissülhetett, mert a hiányzó gombokat nem láttam sehol. Ha ennyire fel sem tűntek, akkor valószínűlegremek funkciókat takarhattak. 

2020-03-02 13:02:36 | text232

Az elmúlt időszakban nagy érdeklődéssel figyeltem a NAT kapcsán előkerült Herczeg Ferenc írói megítélését. És megdöbbentem. Én ugyanis úgy nőttem fel, hogy a dédszüleim könyvtára (vagy legalábbis a maradéka) volt a nyári olvasmányaim alapja. Például az évadonként szépen bekötözött Új Idők folyóirat. (Amit Herczeg szerkesztett.)

Az Új Idők tele van jobbnál jobb, színvonalas szépirodalmi regénnyel, folytatásokban közölve. Nem a nyugat, de lássuk be, hogy a Nyugaton túl is van/volt szellemi élet. Liberális gondolkodással minimum megengedőnek kéne lenni azzal kapcsolatban, hogy esetleg másoknak más tetszik. És itt most nem is kell hozzátenni azt a megengedő félmosolyú kitételt, hogy: még ha az nem is ugyanolyan színvonal.

De a saját olvasmányélményeim alapján Herczeg Ferenc önmaga jogán is egy remek író. Sőt, ha valaki esetleg veszi a fáradságot és elolvassa az önéletrajzi könyvét, akkor arra is rádöbbenhet, hogy egy mai szemmel is modern, értelmiségi figura volt, egy nagyon szimpatikus gondolkodású ember.

A probléma persze ott van, hogy a médiában megszólaltatott véleményformálók nagy része (tisztelet a kivételnek) a kezébe nem fogott egy Herczeg Ferenc művet soha. (És nagy valószínűséggel mást se.)

És most ha egy kicsit elvonatkoztatok az írótól, akkor megint ott találom magam egy témával kapcsolatban, hogy a jelenlegi politika/véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű, semmilyen látóköre nincsen. És ez igaz Fideszes és nem Fideszes táborra egyaránt. Na ez az, amiért borzasztóan nehezemre esik nekem bárkit támogatni ebben a szerencsétlen, elposványosodó országban.

De az a jó hírem, hogy megvan a lehetőségünk, hogy a saját gyerekeinket kineveljük ebből a posványos, szűk látókörű, megmondóember világból. És akkor, az ő korosztályuk már egy fokkal talán értelmesebb emberek gyülekezete lesz. És talán akkor ők is így járnak el és a vége valahol a Kánaán magasságában van. Persze ehhez ezt el kell kezdenünk. Mármint a gyerekeink jó irányba nevelését.

Nosza!

2020-02-28 08:44:54 | text228

A koronavírus járvány egy remek példája annak, ahogy a hirdetés alapú sajtó a profit miatt túlteker egy témát. Az emberek félnek-érdeklődnek így rámozdulnak mindenre, ami erről szól, ez növekvő hallgatottságot, látogatottságot, végső soron hirdetési bevételt termel. Nyilván a csapból is ez folyik. Ne ess pánikba! Én csak ezt tenném hozzá.

2020-02-28 06:15:18 | text227

Jön az év jobbik fele. Ez onnét is érezhető, hogy reggelent (már ha éppen nem esik, mint ma is) egész világosban indulunk Dáviddal az ovi irányába. Azt hiszem most jött el az a pont amikor elkezdtem hivatalosan is unni a telet.

2020-02-03 08:38:53 | text224

Egy ideje felfigyeltem rá, hogy mindig visszakérdezek. Elsőre persze felháborodtam, hogy mindenki motyog, beszéljenek már rendesen! Aztán úgy éreztem, hogy jobb vagyok, mint Novák Katalin, lehet, hogy mégis én megyek szembe a forgalommal. Így aztán bejelentkeztem hallásvizsgálatra.

Tegnapra kaptam időpontot és kiderült, hogy semmi baja a fülemnek, talán kicsit fáradt vagyok és ezért lassabban dolgozom fel a hallottakat. Szóval innentől kiderült, hogy mégis a többiek motyognak. Ezentúl papírom van róla. :D

Egyébként szinte ez volt az első jó hír a januárban. Igazán elcseszett hónapom volt. Kezdődött egy viharos munkahelyi héttel, aztán folytatódott további munka környéki problémákkal, amik néhol áthúzódtak a munkán kívülre is. De ha a munkát nem nézem, akkor is vacak egy hónap volt. Fárasztó, leszedáló idővel.

Az a baj, hogy most jön a - tapasztalataim szerint - napszámra legrövidebb, de anyagilag és érzésre leghosszabb hónap. Jöhetne már a tavasz.

2020-01-29 18:09:47 | text220

B.U.É.K. mindenkinek. A jó hír, hogy alig alkoholizáltam így nem is vagyok másnapos. :)

2020-01-01 09:07:55 | text219

Minden rosszban van valami jó, avagy hogyan legyünk töretlenül pozitívak jegyében én örülök a #wowclassic login szerver hibáinak. 10 perc sorban állás után egy gank mentes Azerothra jutottam. Ki kell élvezni, hogy Vér Istvánék nem bírnak ki egy kis sort :)

2019-11-26 17:35:30 | text213

Utolsó kiskapunak megtartottam a Twittert, mint a közösségi média még legnormálisabb darabját. De lassan azon töprengek, hogy azt is kitörlöm a fenébe.

Olyan nagyon sajnálom, hogy ennyire elbasztuk az Internetet. Annyira jól indult, annyira szerethető és sokat ígérő volt. És mit csináltunk belőle? Ezt a hazug, agyatlan, szarfolyamot. Igazi mocsarat.

2019-11-26 10:18:41 | text212

A múlt hét nagy részét Novigradban töltöttük, ahol nyaralni is voltunk júliusban. Én nagyon szeretem az őszi Adriát, fiatal koromban sokat jártunk Dalmáciába, Velence környékére vagy az Isztriára az őszi szünetben. Jó volt most a saját gyerekeimmel utazni ugyanúgy, ahogy Apu utazott velem anno.

(Az alábbi fejtegetés a horvát tengerpart és a magyar "tenger" árait nézi, mindkét ország turista paradicsomát.)

Most összeadtam a 4 nap költését és megerősítette azt amit már júliusban is néztem, hogy Horvátországban nyaralni nem drágább, mint a Balatonon. Az élelmiszerek jó másfélszeres áron mozognak (mondjuk a fonyódi Lidl sem a pesti árakon dolgozik), de a vendéglők, kocsmák, a szállás gyakorlatilag ugyanaz. Nincs különbség az árakban. Annál nagyobb különbség van viszont a színvonalban! A horvátoknál az az alap, amit a magyarok most kezdenek csak el a Balatonnál, hogy a vendég az első. Sok nyelven beszélnek, kedvesek és elképzelhetetlen az a színvonalnak nem is nevezhető kiszolgálás, amit a balaton mellett papírtányéron, zsírban csöpögve, műanyag evőeszközökkel (jobbára koszos asztalon) vezetnek elő. A tengernél a vendéglő az abroszt, pincért, rendes étlapot és normális eszcájgot jelent.

És mindezt ugyanazért az árért kapod meg, mint a fáradt olajban sült hekket Fonyódon. Na itt van a probléma nálunk. Bőszen európainak hívjuk magunkat, miközben a Balkán elhúz mellettünk. Az egészről az jut eszembe, amit az Azt meséld el Pista előadáson hallottam, amikor Örkény buzgón építi Dunaújvárost majd egyszercsak felhívják a figyelmét, hogy konkrétan a sárban esznek a munkások, mint a barmok. Úgy tűnik ugyanitt tartunk.

És ezért nem a kormányok a hibásak, meg a gonosz ellenségek a ruszkiktól a Soros gyurkáig, hanem mi, akiknek nincs igényük ennél többre. Sőt romantikusnak és jópofa nosztalgiának tekintjük.

Szomorú, na. 

2019-11-04 09:16:02 | text210

Nyolc éve ilyenkor egy születési anyakönyvi papírt olvasgattam a János kórház büféjében és nagyon meg voltam lepődve, hogy #apa lettem. Most meg ott tartunk, hogy szemtelenkedik velem. #szülinapos #apablo

2019-11-04 09:00:17 | text209

Itt Zágráb környékén még ugyanolyan #fos idő van, mint Magyarországon. #nemadjukfel #iránydél

2019-10-30 10:38:40 | text206

Tegnap az utcán sétálva azon töprengtem, hogy mennyire máshogy élik meg az emberek a vénasszonyok nyarát. Jómagam farmer, zárt cipő és könnyű rövid ujjú ing szettben nyomtam, egy anyuka és a gyereke pufi dzseki és sapka, míg egy egyetemista srác strand papucs, rövidgatya és póló.

2019-10-28 06:57:03 | text204

A sebészekkel vajon mi lesz? Izgatottan várom a híreket, hogy átbaszták-e őket? (Át.)

2019-10-25 16:23:38 | text202

Reggel a farzsebemből kicsúszott az irattartóm. Nem vettem észre csak már az irodában délután. Persze azt hittem, hogy elhagytam. Mivel kedden utazunk elkezdtem intézni az okmányirodát. Szerencsére itthon megtaláltam a földön a bűnöst. Mázsás kövek dübörögtek le rólam. #mázli #voltpárizgalmasórám

2019-10-25 16:18:16 | text201

Az atv választási műsora szánalmas volt. A tévések nem tudtak összeszedetten beszélni, Ceglédiéket meg alig hagyták. Kínos volt. A netes hírportálok között viszont a 24.hu nyerte nálam az estét. Átlátható felület és folyamatos működés jellemezte. Az index.hu többet volt lefagyva, mint online.

2019-10-13 23:53:49 | text196

Azt írja az újság, hogy mégse mondanak fel a sebészek egy emberként, mert és itt jön a lényeg: a kormány a választás utánra ígért nekik egyeztetést. (https://444.hu/2019/10/01/elalltak-a-peterfy-sebeszei-a-tomeges-felmondastol?) A szerencsétlen barm... izé, flótások. Az rgyetlen kibaszott ütőkártyájukat dobták el. #szégyen #idiótavilág

2019-10-01 17:09:51 | text188

Szép szép dolog ez az #angularJs egészen addig, amíg nem akarsz magyar (lengyel, arab, stb.) ékezetes karaktereket rendezni. Az ékezetes kaarktereket ugyanis kibassza a lista végére. Szóval írhtasz hozzá javascriptben egy compare functiont és kötheted be mindenhová. Vagy rendezed az adatot már adatbázis lekéréskor. Csak akkor meg nem vagy dinamikus.

2019-09-30 15:48:32 | text187

A múlt héten átvettük és kitakarítottuk az új irodát, ma lesz ott az első nap. Június 11. óta az első rendes munkanapom. Furcsa, de hiányzott. #officedays

2019-09-30 06:16:58 | text185

Nem szeretem Karácsonyt, nem örültem, hogy ő nyerte az előválasztást, de elfogadom és rá szavazok. Viszont, ha ez a cikk igazat ír (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20190917/szoros-versenyben-vezet-tarlos-karacsony-elott-401111) Puzsér elvégzi a melót, amire szánták. Ha emiatt a balfasz miatt nem sikerül elküldeni Tarlóst akkor majd elégedetten dőlhet hátra: fasza médiahack volt.

2019-09-19 10:17:36 | text184

Mindenki szerint elrepült a nyár. Hát nekem nem.

Olyan, mintha a június eleje (lásd a hivatkozott szöveget) valami másik életben lett volna. Felmondás, tipródás, munkahely keresés, munkahely találás és rengeteg idegeskedés ezzel kapcsolatban: ez volt a június sláger témája. Mellette meg elkezdtem a balatoni nyaralót kipakolni, rendberakni.

Júliusban új munkahely, nyaralás (az annyira kurva jó volt, de erről lesz külön szöveg meg videó), szóval elég sűrű időszak volt. Szerettem.

Augusztusban meg a balatoni #homeoffice. A nyaraló rendberakás. Bridge verseny. És a finise Cili kéztörése.

Szóval annyi minden jutott egy nyárra, mint utoljára 15-20 éve. Ha nem is minden volt jó, sőt!, de azért a nyár egyenlege pozitív lett és megint elmondhatom, hogy fordult egy érdekeset az életem. Munkában és magánéletben egyaránt. Sosem gondoltam volna, hogy én ilyen fúr-farag dolgokat fogok önszántamból csinálni.

2019-09-04 16:23:10 | text178

A #WoW nagyon kellemes újra felfedezés. 15 éve rengeteget játszottam vele, aztán a feleségemmel ketten is, amíg a gyerekek meg nem születtek. 7 éve hagytuk abba, kicsit több, de azóta minden játék csak szánalmas pótlék volt. A #wowclassic 15 éve is egy ratyi grafikájú játék volt, a mostani gépeinken maxra húzva meg se érezni, hogy fut, de milyen hangulata van! Verhetetlen, közben meg ott van a nagy meglepetés, hogy eltelt 15 év és ez mennyire kurva sok idő. A régi guild cimboráknak is gyereke van, lett nyugdíjas is. #wtf

2019-08-31 00:23:39 | text176

A feleségem ma félt tőlem, az elöbb vallotta be. Az van ugyanis, hogy hétfőig még nincs iroda és itthonról dolgozom. Jelenleg egy saját kis webappot készítek angular-ban és w3.css-ben. Mindkettő azért, hogy kilépjek a komfort zónából és újat tanuljak.

Ez állítólag egy inspiráló és jó dolog, mármint ez a kilépni a komfort zónából bullshit. Valójában csak annyiról szól, hogy visszaesel egy kezdő szintjére és minden szarért küzdesz, mint malac a jégen, miközben 5 másodpercenként ugrik be, hogy mindezt a megszokott eszközeiddel már rég megoldottad volna. Elegánsabban és gyorsabban.

Én ilyenkor káromkodni is szoktam, nagyon csúnyán és nagyon velősen. Hosszan, cifrázva. Sajnos most itt zsibongtak körülöttem a gyerekek is, így káromkodni se nagyon tudtam úgy igazán. Ebből lett az, hogy a feleségem kicsit félt tőlem és azon izgult, hogy mikor kapok infarktust.

2019-08-28 20:22:25 | text175

Napok óta jönnek szembe az álszent tweetek, hogy amikor leégett a #NotreDame mindenki sírt és fizetett, most hogy ég az őserdő és Szibéria le van szarva az egész.

Részemről nincs leszarva, de mit tegyek? A ND esetében helyből megmozdult az adott város/kormány, hogy helyreállítják. Az erdők esetében ezek tulajdonosai, szuverén államok gyújtják fel és/vagy hagyják leégni. Eddig pénzt kaptak, hogy ne tegyék, most megvonták tőlük. Őszintén, mit lehetne ezzel tenni, leszámítva a háborút?

2019-08-23 07:23:45 | text169

Ja meg még valami az előzőhöz.

Elbírnám viselni egy ideig ezt a munkanélküli létet, ha nem fenyegetne a csúnya anyagi csőd folyton. Szóval kell még egy csomót dolgozni azért, hogy a végén egy kicsit élvezhessem a semmittevést. Talán ezt hívják nyugdíjnak

2019-06-27 22:15:20 | text150

Valószínűleg nem lennék túl népszerű a klímaváltozással kapcsolatos véleményemmel. Nem lennék népszerű, mert nem értek egyet se a Gulyás-féle szkeptikusokkal, se az elszánt környezetvédőkkel.

Az a legújabb eresztés, hogy nem klímaváltozás van, hanem klíma katasztrófa

Értem, hogy miért jó ezt így hívni, mert láthatóan kezdi a probléma átütni szélesebb rétegek ingerküszöbét. Már ha a merítésünk a nyugati világra szorítkozik. Egyébként ideje is volt, a 70-es évek óta egyre hangosabban mondják a környezetvédők és/vagy tudósok, hogy gond lesz. És bár most úgy tűnik, hogy eredménytelenül, de az utóbbi messze nem igaz.

Rengeteget változott a világ a fentartható(bb) fejlődés irányába, bár biztos igaz, hogy nem elég nagyot: a jelei nap, mint nap szembejönnek velünk, például a kezelhetetlen mennyiségű műanyag hulladék formájában. Mellette viszont elkezdődött a folyamatos megoldáskeresés. A műanyagevő baktériumoktól az Ocean Cleanup-ig széles skálán mozog a kutatás. Ezzel végre komolyan foglalkozik az emberiség, nagy előrelépés. (Meg kell becsülni a részsikereket is!) A szkeptikusok aránya pedig egyre csökkenő tendenciát mutat, aminek szerintem nem kevés köze van a természetes demográfiai folyamatokhoz is. 

És rengeteg előrejelzés, klímamodel, riogatás és figyelmeztetés jelenik meg (rangosabb és kevésbé meggyőző forrásokból egyaránt). Na, nekem ezekkel van bajom.

Ugyanis a legtöbb model az elmúlt pár évtized, maximum 150 év (15 évtized) adatfelvételeire és a különböző terepmunkákra (évgyűrűk, jégminták vizsgálata) alapoz. Érdekel a téma, így rendszeresen olvasom, amit elém rak az internet és minden alkalommal egy bajom van: emberi léptékkel próbálunk modelezni egy planétányi folyamatot. 

A Föld cca. 4,5 milliárd éves, jelenlegi tudásunk szerint. Az ember meg maximum 125 000 évvel ezelőtt alakult ki. Amióta figyeljük és rendesen feljegyezzük a globális időjárást az csak pár évtized. Ennek a pár évtizednek az eredményeit próbáljuk ráhúzni a 4,5 milliárd évre. Amit mi csináltunk itt az elmúlt pár évezredben az lófasz a Föld életében. Semmi. A Föld klímája, a felszíne nem állandó, a jelenlegi tudásunk szerint is folyamatosan változik és rengeteg a planétán kívüli hatás is befolyásolja, valószínűleg egy csomó olyan is, amire ma még nem is gondolunk.

Én elhiszem a klímamodeleknek, hogy a jelenlegi tendenciáik azt mutatják, amit közölnek, de azt nem hiszem el, hogy ez kellően megalapozott. (A mérések előtti időjárás ingadozásokról, a trendekről csak nagyon minimális, sokszor következtetett információink vannak.) Befolyásoljuk a klímánkat ez egyértelmű, de van rá esély, hogy csak katalizálunk folyamatokat, gyorsítunk vagy növelünk, de nagy dőreség lenne azt hinni, hogy ezért az egészért csak mi, a gáz kibocsájtásunk meg a többi modern szennyezés lenne felelős.

Mégegyszer: nem akarom felmenteni a pazarló társadalmi attitűdöt.

Én éppen ezért nem tudom elhinni, hogy 2050-re itt kihal az emberiség. Azt igen, hogy iszonyatos migráció, nagy nyomorúság lesz sok helyen és ott meg hatalmas feszültségek, ahol élhető lesz a bolygó a mai mércénk szerint. De azt se felejtsük el, hogy a mi fajunk már túlélt minden szélsőséges időjárást rövid és hosszútávon is ezen a bolygón. Igazi csótányok vagyunk ilyen szempontból, jégkorszakok és mini jégkorszakok, sivatagok és sarkvidékek, mindenhol élünk, éltünk. És sose fog kiderülni, hogy ez nem történt volna meg egyébként is

A saját fajunk - esetleges - kihalását pedig nem szabad összemosni a bolygó halálával. A jó öreg Föld utánunk is még vígan el fog keringeni a Nap körül. Ahogy az EK is énekli:

Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem. 

2019-06-26 14:06:09 | text146

Július 1.-től újra van #iroda! #meló #újmunkahely #végeamunkanélküliségnek

2019-06-23 11:41:41 | text145

Reggel leesett a telefonom, pont a konyhakőre és jól bepókhálósodott. Nem olyan nagyon régen vettem, talán fél éve és imádom a készüléket. Szóval kikerestem a Googleben, hogy hol cserélnek gyorsan kijelzőt és a Smartrepair 3 óra alatt rendberakta.

Elégedett vagyok a munkával, de a kiszolgálás borzasztó rideg volt. Az ár okés, úgyhogy alapvetően ajánlani tudom őket, csak kár hogy azt az utolsó pici pluszt nem tolják bele az ügyfélkapcsolatba, hogy tiszta szívből reklámozzam őket.

2019-06-21 19:21:50 | text144

Olyan kíváncsi lennék, hogy a nők hogyan alakítják ki az aktuális nyári divattrendet.

Évek óta élvezettel figyelem, ahogy május-június táján, az első meleg napokon előkerülnek a régi nyári ruhadarabok. Mindenfelé napfényre áhítozó lányok és #nők rohangálnak a városban, különböző ruhákban. Élmény az egész. Aztán egy hét után elkezd kirajzolódni egy trend, idén ezek a vékony szövetből készült egybe felső-nadrágok. Vírus-szerűen kezd terjedni az új #divat a nők körében. Két - három hét után már csak a punkok nem hordják ugyanazt a konfekció ruhát.

Nyári divatruha a C&A-ból
Nyári divatruha a C&A-ból

Értem, vagy érteni vélem, hogy a ruhaboltok találják ki valahogy, de miért veszik meg őket mindenképpen? Mi történne ha egyszer egy másfajta nyári divatra vágynának a nők, mint amit tervezők megálmodtak?

Egyébként semmi bajom az idei trenddel, bár szerintem nagyjából mindegy miben vannak a lányok mindenhogy szépek, de a tavalyi ruháknál az idei sokkal jobb.

2019-06-15 08:17:51 | text140

Nem mondom, hogy kibírhatatlan a hőség, de nehezemre esik leszállni a klimatizált villamosról. #nyár #cefetmeleg #budapest

2019-06-11 14:43:36 | text136

A saját balatoni ház próbajárata zajlik éppen. Nincsenek zavaró tényezők, nincs vállalhatatlan kupleráj folyton (mondjuk ez annak is köszönhető, hogy rászólunk a kölykökre), nincs alkalmazkodás. Csak szimplán elvagyunk. 

Elkezdtük szép lassan a ház és a kert átalakítását, ma például kibaltáztam a dísznádat, amitől a szobánk zsaluit nem lehetett használni, cserébe állandóan sötétített. A nagybátyám szeme-fénye volt és mostanra szétterjedt az egész udvarban. Én utáltam mindig és rengeteg idő lesz kiírtani.

Épp jókor jön ez a pár nap #Balaton, délutánra már kezdtem elfelejteni az elmúlt hetek munkahelyi zűrjeit és éppen azon vettem észre magam, hogy úgy fekszek a parton, hogy nem gondolok semmire. Regenerálódtam, kezdett megnyugodni a lelkem, amikor csörgött a telefon és volt főnököm hívott. Ugyan nem vettem fel, de pár sms lement, elzavartam gyorsan és remélem mostantól tényleg nyugi lesz.

2019-06-08 21:53:27 | text135

A világ legnagyobb hülyesége, hogy a pénz nem boldogít.

Ma végül kiborult a bili, mivel nincs fizetés ezért csoportosan felmondtunk és/vagy kirúgtak minket. Én az előbbi csoportba tartoztam, de arra az ígéretre, hogy majd 2 hónap múlva fizetnek, ha addig dolgozom tovább csak nevettem. Miután udvariasan - a helyzethez képest - elváltunk a főnökkel leültem a cég előtt a járdára és hallgattam ahogy a többiek ijedeznek. Végtelen nyugalom áradt el bennem, de egy másodperc múlva, ahogy felnéztem a felhőkre belém hasított egy olyan érzés, amit évek óta elfelejtettem: véges a pénzem.

Rá egy pár órával hazafelé menet beugrottam a Lidlbe és mint egy rossz időutazásban megálltam a párizsi, olcsó zsemle részlegnél és bepakoltam őket a kosárba. Amíg nincs új meló visszaesünk erre a szintre. Nagyon könnyű megszokni, hogy sonkát veszel, goudát és pick szalámit, nem pedig trappistát és párizsit.

A kettő között annyi a különbség, hogy van rá pénzed, a jobbra. Hogy nem gond elmenni 2-3 sörre meg egy hermelinre. Bármikor.

Szóval a pénz kibaszottul boldogít és aki mást mond az bolond.

2019-06-06 22:04:54 | text134

Olyannyira nincs min gondolkodni, hogy ma reggel már voltam állásinterjún. Első kör. Szimpatikus emberek. A jelenleginél meg felmondok. #újmeló #officedays #itsmylife

2019-06-05 21:04:38 | text132

Rég láttam annyira tökéletes sorozatot, mint a #Csernobil. Minden jó benne, nem sok, nem kevés és kibaszottul nyomasztó.

2019-06-04 22:14:54 | text130

Hosszú szenvedés után (közel 4 év), ma reggel pontot tettünk a balatoni ház hercehurcájának a végére: aláírtuk a nagynénémmel az adásvételi szerződést. Ezentúl Anyu és én vagyunk a tulajok.

Piaci áron vettük meg, bár erről a család másik fele vitatkozna, de se az épület állapota, se a helye, se a tulajdonviszonyai nem optimálisak.

Lesz mit dolgozni rajta, jó sok pénzbe fog kerülni és állati jó, hogy van egy balatoni nyaralónk, ahol nem kell senkivel osztozkodni. A nyáron szándékomban áll alaposan kihasználni.

2019-05-31 21:23:12 | text128

Kaptam szülinapomra digitális #MaNcs előfizetést. Borzasztóan örülök neki, de a keretprogram (Dimag), amiben megjelennek a lapszámok valami fertelmesen lassú. Csütörtökönként a friss lapszám órákig töltődik be. Van Windows app, van szimpla x32 program, és van androidos is. A Windows App a legkényelmesebb a Windowsos tablet pc-n, de amíg a másik kettőben nem frissül be a lapszám, addig ebben nem jelenik meg.

Ma aztán végképp bekrepált, miután mobilon megnyitottam a MaNcsot a tableten már csak megvásárolni tudnám. Írtam az ügyfélszolgálatnak, meglátjuk mit intéznek, de eddig inkább elégedetlen vagyok.

2019-05-30 19:11:37 | text126

Esik. Nem kicsit, nagyon.

Az irodában meg elfogyott a tej a kávézáshoz, így elindultam a közeli Sparba, hogy beszerezzem a szükségest. Ázottan értem vissza, közben a kolléga már megcselekedte mindazt, amit egy #Nescafé megkövetel, löttyintjük a fehéret a bögrékbe és darabos. Keserű.

Szerencsére nálam volt a blokk még, visszacaplattam az esőben a boltba. (Lásd az első mondatot.) Az eladó nagyon kedvesen szabadkozott, helyből cserélték egy más típusra, mert mint mondta: a napokban már sok panasz volt erre a szállítmányra, akkor inkább leveszik a polcról.

Hát basszák meg.

2019-05-30 08:50:53 | text125

Bejössz az irodába. Beülsz az értekezletre és helyből újra töprengőre fordulsz. #officeday

2019-05-29 13:39:23 | text123

Ha bejön, hogy az #mszp, a #jobbik és az #lmp elsír ma, akkor kibaszottul elégedett leszek. Meg kell találni a rosszban is a jót jeligére.

2019-05-26 21:07:58 | text116

Én voltam szavazni. #EP2019 Ez a lényeg, hogy elmenj #szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.

Hogy kire szavazol? Mindenkinek a magánügye, én most mégis elmondom, hogy hova húztam az ikszet. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nincs nagyon kire szavaznom. Minden párttal elégedetlen vagyok, már teljesítményileg. Van amelyiket kifejezetten károsnak tartok, a legnagyobb mértékben a Fideszt, ők konkrétan hazaárulók. A szó minden jelentésében. Szóval náluk már szinte bárki csak jobb lehet.

Igen, szomorú egy országban élünk. De ezt mi tettük ezzel az országgal.

Úgy gondolom, hogy elsősorban európai vagyok, másodsorban meg magyar. Szóval szerintem az EU választásnál nincs fontosabb. Ha az EU jól megy, akkor nekünk magyaroknak is jól megy. Jelenleg az EU-nak nem nagyon megy jól. #Brexit, szélsőségesek és az egészet a népvándorlás szaggatja darabokra. Egy megoldás van, szerintem, ami már az elejétől látszik: egy teljesen egységes, összefonódott Európa.

Az Európai Egyesült Államok.

Másrészt meg én liberális vagyok. Így aztán volt két alternatívám ma reggel. A DK és a Momentum. 

A Momentum az első lendületében nagyon szimpatikus fiatal párt volt. Gyűjtöttem nekik aláírást a Nolimpiára, örültem, hogy előre terveznek, gondolkodnak. Hogy fiatalok, hogy mások. Csináltak hülyeségeket, de ki nem? Néha nem értek velük egyet, de igazából senkivel nem értek 100%-ban egyet, a kompromisszumoktól működik a világ. Tetszett az is, hogy belátták, hogy tavaly elbaszták. Tiszteletreméltó. De a legnagyobb húzóerő, hogy ők az ALDE tagjai. Ha ők bejutnak egy képviselővel, akkor azzal az európai liberálisok gazdagodnak. Drukkolok nekik, hogy bejussanak, de mégsem rájuk szavaztam.

Hanem a DK-ra. Mert, bár szocdemek, de liberálisok. Mert a megalakulásuk óta ugyanazt mondják. Mert nem megvehetőek. Mert ők mutattak itt gerincet még akkor is, amikor az nem divat.

Kompromisszum. Ilyen ez a demokrácia. Még a maradéka is. Remélem, hogy bejut a DK legalább 2 képviselővel és remélem, hogy bejut a Momentum. Van kiért drukkolni.

És remélem, hogy nem jut be az LMP, nagyon rájuk férne. #gonoszvagyok

2019-05-26 13:11:39 | text115

Nem egy választás, nem valamilyen külső szervezet (EU, USA) beavatkozása fogja bedönteni a #NER hatalmát, hanem az olyan esetek állandósulása, mint a tegnapi. Egy faszi jegyzőkönyvet vetetett fel arról, hogy a kormányablakban nincs wc papír, szappan és kéztörlő. Az ilyen esetek, a leromló szemétszállítás, a vergődő egészségügy lesz az ami nap, mint nap rámutat a kormány kommunikáció és a valóság közötti szakadékra. #politika

2019-05-24 06:15:27 | text114

Ha őszinte akarok lenni lehetett volna sokkal szarabb is a #GameOfThrones utolsó része.

Az egyértelmű volt, hogy nem lehet happy end, nincs is ezzel semmi gond, nekem az fáj, hogy az évadokon át szépen felépített karakterek és jelentőségteljesnek vélt momentumok, képességek, történetek a végén nagyrészt sehol nem játszottak szerepet. Sokat szidtam GRR Martint és most is tartom, hogy írónak maximum közepes, de azt el kell ismerni, hogy fantasyből viszont kitűnő. Ez főleg akkor derült ki, amikor elfogytak a könyvek és a sorozat íróinak (hagyjuk elfeledni a nevüket) kellett kitalálni a hogyan-továbbot.

A Trónok Harca - a vége után visszatekintve - ott halt meg, amikor a fantasy elemek, a fenyegető élőholtak, a sárkányok, a mágia felesleges nyűggé vált. Érdekes, hogy ez menet közben nem tűnt fel nekem sem, inkább a politikai szálak egyszerűsödését sajnáltam. Valószínűleg az elején kellett volna eldönteni, hogy kell-e bele a fantasy sallang vagy nem. De így, hogy a végére ez egy letudandó dolog, egy púp volt a hátukon sajnos tönkretette az amúgy élvezetes sorozatot.

A sorozat végig jobb volt, mint a könyvek, egész addig a pontig, amíg volt összehasonlítási alapunk. Végül mégsem az utolsó rész az igazi csalódás, hanem úgy általában az utolsó évadok. Ahogy elbaltázták a rengeteg lehetőséget, a jó színészi gárdát. Kár érte, de többet legalább nem piszkál a dolog. 

+1 #GoT totó: Lassan két éve én ezeket tippeltem az utolsó évaddal kapcsolatban. Van ami bejött.

2019-05-21 09:26:35 | text111

Rámtört az édesség utáni vágy. Első támadását, a hűtő nyitogatást, ügyesen visszavertem. Aztán a kamra ajtóban felejtettem magam, ahol erősen fixiroztam a húsvéti csokik, parányok és táblás milkák légióit. Erős maradtam. Egy jellem vagyok. Még.

2019-05-20 19:50:28 | text110

Tegnapi hír, hogy a #Google elveszi az android hozzáférést a #Huawei-től. Nagyon durva, hogy a politika mennyire felülír dolgokat, amiket az ember alapvetőnek gondol. Terveztem új #Xiaomi telefont beszerezni a nejemnek, de most elkezdtem átgondolni az életemet.

2019-05-20 09:33:29 | text108

Rendeltünk szülinapra #Cewe fotókönyvet. Igazi mélyrepülés ez a szolgáltatás miközben egyeduralkodó a piacon. Lehet, hogy van némi összefüggés a dologban.

Kezdjük azzal, hogy a fotókönyv készítő szoftver normális munkára alkalmatlan. Én már pár évvel ezelőtt is azt csináltam, hogy kinéztem az oldalszámot, a pontos méretet és aztán inDesignban készítettem oldalanként egy korrekt munkát, amit bedobáltam a szoftverbe és kinyomtatták. Most is erre fanyalodtunk a végén Zsófival, mert kitéped a hajad a hülyeségeitől.

De ez még egy dolog, hiszen általában a népek oda meg vissza vannak tőle, hogy milyen kezesbárány eszköz, csak én vagyok ilyen fasz, hogy szeretem korrektül megcsinálni, ha már fizetek érte. Viszont a rendelési folyamat tervezőjét még a mentőben is ütném. Beírogatsz minden adatot, leokézod az ászf jellegű kötelezvényeket aztán rányomsz a fizetésre. És a szoftver elkezdi feltölteni a fotóidat, de esetünkben az egyik kép, amit vízjelként használtunk, png volt, transzparens meg minden. Ezt egy fekete téglalapként töltötte fel.

Kicsit idegeskedtem, hogy most szarul tömörített-e mert, előfordul png-nél ilyesmi vagy csak a megjelenítésben fos az egész. De mivel ajándék ezért azt mondtam, hogy én ezt visszavonnám, mert nem szeretném ha azon a pár oldalon a sarokban egy nagy fekete téglalap lenne a vízjel helyett. Nem ugyanaz az érzés, na. És itt jött a szomorkodás: nincs lehetőség visszavonni a terméket. Gyorsan írtam emailt a rohadtul eldugott ügyfélszolgálati címre (éjszaka nincs call center, ugye), hogy ezt meg ezt a rendelési számot töröljék. Aztán átalakítva a képeket újra megrendeltük a könyvet.

Reggel semmi válasz, hát 10 után felhívtam a call centert, hogy mi fasz van. Kiderült, hogy törölni ők se tudnak, mivel elfogadtam az ÁSZF-et az bíz le lesz gyártva. De! Mivel hamar jeleztem, ezért bezúzzák majd és nem is kell kifizetni. Mondtam, hogy jó.

Azóta nagy csend, pedig ma kell a könyv, ránéztem a rendelési felületre és azt írta mindkét könyvhöz, hogy kiszállítva. Mivel átvételi pontra kértük Zsófi elszaladt érte. Mindkettő könyv várta, választhatott is (a png verziós is jó lett). Az egyiket kifizette, elhozta. Majd rá két órával jött egy e-mailem, hogy menjek átvenni a könyvet, elkészült.

  • Mennyivel faszább lenne, ha lenne törlés. Most tök feleslegesen nyomtatták ki azt a könyvet, amit senki nem fog átvenni. Egyrészt igazi balfasz veszteség nekik, másrészt meg nézhetjük környezetvédelmileg, pazarlásilag is, onnét se jobb.
  • Egyáltalán milyen dolog az, hogy nem tudod visszavonni a rendelésedet? Bár tisztában vagyok azzal, hogy az ÁSZF az igazi undorító kiskapu a cégeknek a szemétkedésre, de a fenti esetben is ők jártak volna jobban, ha innovatívabbak.
  • És nem vagyok elégedett a panaszkezeléssel, a kapcsolatfelvétellel sem, csapnivaló volt az egész.
  • Ja, extra bosszúság, hogy kemény kötés helyett puhával érkezett.

2019-05-17 15:32:54 | text106

Kipróbáltam a YouTube prémiumot és jó. Az elmúlt években azért kerültem el a videómegosztót, mert kibaszottul idegesítettek a reklámok. Most meg nyugi van. Sőt, be tudtam pakolni a családi csoportba és így már a gyerekeknek se ugranak fel a legújabb csöcsvillantós Marvel filmek bemutatói a királylány legó megmentésének kalandjai közben. #tisztahaszon

2019-05-16 13:25:40 | text101

444 nagyon szép és érthető cikket rakott össze az EP választás során várható mandátumokról, a pártpolitikai bénázásról. Ez alapján egyértelmű, hogyha a Fideszt akarjuk felpofozni 26.-án, akkor közös lista kellett volna (ahogy a cikkben említett lengyel modell mutatja az sikeres lehet). Nekem ezzel az a bajom, hogy az EP választás esetén én nehezen tudnék értelmezni egy listát, mert ez nem a belföldi dolgokról kéne, hogy szóljon. Hol ülne egy közös listáról bekerült Jobbikos meg MSZP-P meg Momentum képviselő?

Egyébként meg képviseljen engem valaki olyan, ha lehet, akire még szívesen is adom a szavazatom, ne egy kimosakodott neonáci, vagy zöld pártiból neo-kommanccsá vált balfasz. Én ilyen faszkalapokra nem adom a voksom.

Ősszel sem

2019-05-15 09:21:39 | text100

A #gameofthrones lesz az a sorozat, amit tanítani fognak a forgatókönyv íróknak. Elrettentő példaként. #shame

2019-05-14 17:23:34 | text99

harminckilenc

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.

Izgalmas időszak idén ez a május. Nem csak azért mert Dávid fiam 5 éves lett, azaz billeg a kisfiú kor határán, meg én 39, hanem mert annyi év után végre finisbe ér a balatoni nyaralóvásárlási kálvária. Már a számlámon a pénz, két hét múlva aláírjuk a szerződést a nagynénémmel és a fele ház az én tulajdonom lesz. Harminckilenc évesen ingatlan tulajdonos leszek.

A balatoni ház állapotára az a legjobb kifejezés, hogy jól palástolja azt, hogy igazából egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben nem, hogy felújítás, még állagmegóvás sem történt. Aminek az az eredménye, hogy most majd jó nagy adag pénzt kell belerakni, hogy egyrészt ne dőljön a fejünkre, másrészt komfortos legyen. Jelenleg olyan a helyzet, hogy csak a nagyon közeli ismerősöket lenne pofám meghívni oda, mert inkább égő az egész.

Mindenesetre a családi szülinapozás idén is a nyaralóban volt. Felavattuk az új ágyakat, csinosítgattuk a szobát (függöny, ilyesmik). Sütöttünk a tárcsán húsit, ebédeltünk és beszélgettünk. Kellemes délután volt.

Az elmúlt évben örvendeztem azon, hogy sikerült irányba terelni végre a karrieremet. Ebben az évben az aztán még nagyobbat lódult előre. Alapvetően élvezem, de van neki néhány árnyoldala is persze. Vezetőként például ebben az évben ez volt az első hétvége, hogy nem hívtak telefonon valami halaszthatatlan faszság miatt. Így azért könnyebben ledarálódik az ember. Hogy hol leszek munkailag egy év múlva nagyon érdekes kérdés, de jelenleg vannak kilátásaim. Egész megnyugtatóak.

Annak örülök, hogy sikerült végre elérnem egy olyan szintet, ami már nem csak állandó kapaszkodás és küzdés. Van egy kis biztonság körülöttünk, így több idő marad egymásra, a gyerekekre és programokra. Szóval harminckilencnek lenni úgy tűnik, hogy ilyen kispolgári dolog. Család, gyerekek, nyaraló, karrier. Végülis ezt akartam

2019-05-14 15:50:39 | text98

Szomszéd már nem regény, legalábbis nem úgy, mint az Orgia. Szétesik, sokszor darabos. Beindul, majd átvált más történetekre. Néha elhagy szálakat, szereplőket, de a végére mégis összeáll. Benyomást ad, hiányérzetet.

Tetszett ez a könyv is, rádöbbentett, hogy sokszor magam is túl megengedő vagyok olyan dolgokban, amikben nem szabad, mert soha nem tudhatjuk, hogy hova vezetnek végül. Ami hiba. Miközben olvasod automatikusan átgondolod, hogy Te mit tennél hasonló körülmények között. Félrenéznél, jelentenél vagy akár ölnél is? És, hogy most mit teszel meg azért, hogy soha ne kerülj ebbe a választási helyzetbe.

A legfontosabb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy mennyire megúszták a nyilasok a tetteiket. És, hogy ez nem csak állami szinten működött, hanem maga a társadalom bújtatta, mentette fel őket. A cinkosukká vált. Én középiskolában ezt a két könyvet kötelező olvasmánynak jelölném. Sokkal többet ad át a két világháború közti magyar gondolkodásról, mint bármi, amivel eddig találkoztam. (Mondjuk ha mellé tesszük a Vadászszőnyeg sorozatot már egész szép tablót kaptunk.)

Sokan írták, hogy fontos könyv, ez is meg az Orgia is. Nem jó szó ez, bár igaz, a hiánypótló a pontosabb.

2019-04-25 12:25:35 | text93

Nagy meglepetés volt Pozsonyban, hogy lehet cigizni a kocsmában. A gyerekeink ilyennel még nem találkoztak, egyáltalán nem bírták. Megértem őket, az a durva, savanyú dohányszag engem is megütött, pedig ebben nőttem fel. Nem hiányzik.

2019-04-19 07:05:16 | text91

Indulunk Pozsonyba. Szüleim és mi négyen, húsvéti családi kirándulás. A sonka knédlire lesz cserélve. #itsmylife

2019-04-18 07:58:03 | text90

Zoltán Gábor Orgiája után Budapest már sosem lesz az nekem, ami eddig volt. Nem azért, mert az ember nem tudta mindazt, amit leír a könyv vagy talán mégis? Szemérmesen elmaszatolja mindenki az országban, hogy mit tettek, na jó tettünk, mi magyarok a nyilas időkben. Tanulunk ezt-azt róla, hallunk, olvashatunk a Dunába lövésről, de csak úgy mellékesen. Ilyen is volt.

Az Orgia az egyik legjobb formája a szembenézésnek ezzel a maszatolással szemben. Annak a szembenézésnek, amit kollektíven elmulasztott és mulaszt minden percben ez a nemzet. (És itt zárójelben tenném hozzá, hogy mennyire látszik a mai politikán és közbeszéden, hogy folyamatos tartozásban vagyunk ezzel beismeréssel.)

Amikor erről a könyvről beszélgettem másokkal többen mondták, hogy ők ezt nem olvassák el. Pedig mindenkinek el kéne, egyszer, nem többször. Nem olvassák el, mert túl erőszakos, meg kegyetlen. Igaz. De rádöbbent egy csomó mindenre, ami a kegyetlenséggel, az erőszakossággal és saját magunkkal kapcsolatos.

Számomra nagy tanulság volt, hogy mennyire könnyen simultam bele a regénybe. Mert, hogy egy könyv és megszoktam, hogy a könyvekben, filmekben az erőszak okés. Hogy mindennapos lehet, de főleg relativizált. Így aztán el kellett teljen egy kis idő, hogy ráébresszem magam, ez most nem fikció. És úgy már egész más volt kézbe venni és olvasni. Szóval egyrészt ráébredtem, hogy milyen könnyű az erőszakot elfogadni csak mert körülöttünk hajlamos a média és a művészet ezt mindennapossá tenni.

A másik tanulság, amivel kezdtem is, a város. Könnyen lépünk át a sorsokon, történeteken, amit ez a város végignézett. Legfeljebb a botló kövek juttatják néha eszünkbe, hogy van egy undorító, aljas és erőszakos múltja is. Nem csak a pántlikás, hősies. Egy szabadságharcosra jut egy nyilas, mondjuk. Bár félek több az utóbbi, mint az előbbi.

Szóval mindenki jól jár, ha félreteszi a félelmét az erőszaktól, a kegyetlenségtől és elolvassa az Orgiát, mert úgy tűnik ez itt van körülöttünk, a fodrászban, a pékben a lelkészben meg valószínűleg bennünk is. Kicsit aggódok, mert most bele is kezdek a folytatásába, a Szomszédba, ami ha jól értem az Orgia megírásának története lesz.

2019-04-17 17:33:55 | text88

A múlt héten végére értem az új Harari kötetnek (21 lecke a 21. századra), az eddigiek közül egyértelműen a leggyengébb volt. A Sapienstől kezdve erős lejtmenet jellemzi szerintem Harari írásait. A Sapiens jó volt, kifejezetten erős könyv, amiben a tartalom meg a stílus egyben mozgott. A Homo Deus még hozta a stílust, de tartalmában már sokkal gyengébb volt. A Sapiens a múlttól a jelenig szólt, a Homo Deus a jelentől a jövőbe. Jó lett volna, ha a 21. lecke... a jelennel foglalkozik.

Nem teszi, viszont jórészt igyekszik a Homo Deus jelen-jövő viszonylatait folytatni. Illetve ez egy olyan könyv, ami leginkább önmagáért született. Eltelt elég idő ahhoz, hogy jöjjön egy új Harari kötet, de ha a múlt és a jövő már megvolt, a jelen meg illékony valami, akkor ez sikerül belőle. Egynek jó, de ezt már nem tukmálnám senkinek.

2019-04-17 17:04:02 | text87

Néha meglep, hogy emberek mennyire nem élnek a mindennapokban. Bejött a kolléganő, hogy miként tudja kiszámolni egy ár bruttóját, beszorozza 0,25-tel? Mondtam neki, hogy nem, szorozd inkább 1,27-tel. Meglepődött, hogy miért 27-tel. vajon hol élt az elmúlt 7 évben? Azt hitte, hogy 25% az áfa

Na ezért nyerhet mindig a Fidesz, de bármely sumákolós párt úgyszintén, mert az emberek basznak rá, hogy mi van körülöttük.

2019-04-10 08:21:59 | text81

Nem tudom van-e egyáltalán még értelme a magyar belpolitikáról beszélni, mert kevés idiótább és feleslegesebb foglalatosság van, de mégis megteszem.

Én úgy látom, hogy a Fidesz nem változik, az igazán érdekes folyamatok a másik, elég szűk, térfélen történnek. Történhetnének. Egy kialakult nyugalmi helyzetet az ellenzékinek gondolt erők nem tudnak megbontani, most már lassan egy évtizede, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy belássuk: ezek valóban ennyire töketlenek. Mind.

Mindenki tudja az új választási törvény megszavazása óta, hogy a Fideszt választásokon csak összefogással lehetne megverni. Ez matek, ami egy ideig labilis dolog volt, mert a választóik még benne voltak abban, hogy utálni kell egymást. Is. Mostanra, pontosabban tavaly ilyenkorra ez azonban megváltozott. A választók megmutatták, ha egyértelmű helyzetet adnak nekik, akkor hajlandók orrukat befogva szavazni. Csak ezt tavaly se voltak hajlandóak megtenni a politikusok és nagyon úgy tűnik, hogy idén sem fogják.

A helyzet az, hogy a jelenlegi politikai szarkavarás oda fog vezetni, hogy az őszi önkormányzati választások után az esti tévéműsorban szomorú-gondterhelt arccal állnak majd a nem Fideszes politikusok, hogy most már értik, az emberek összefogást akartak, levonják a tanulságot és majd legközelebb.

Mi meg szívjuk tovább a Fidesz demokratúráját. Basszák meg mind egy szálig.

És ebben azért az LMP és Puzsér szinte nagyob geci, mint a Jobbik. Az LMP-ről és Puzsérről nekem már senki nem tudja bebizonyítani, hogy nem a Fidesz emberei. Mind. Az utolsó tagjukig.

Még ha esetleg nem is tudnak róla mind.

2019-04-08 19:09:24 | text79

Jó cserkészként összehoztam a céget ahol dolgozom a barátunk cégével. Reményt keltő második kör után persze felhívott, hogy elmesélje mi volt. Így tudtam meg, hogy a főnök szerint Isten áldása vagyok. Azt hiszem ez lesz a következő feliratos pólómon. :)

#officeday

2019-03-21 20:19:01 | text73

Tegnap este olyan villámlás és mennydörgés volt, mintha nyári zivatar lett volna.

Ma viszont jól megszopattam magam. Elfelejtettem eltenni a céges laptop töltőjét a hátizsákba, persze erre már csak az irodában jöttem rá. Sztoikusan vontam egyet a vállamon és haza villamosoztam a töltőért. Máshogy nem megy

2019-03-06 09:17:50 | text66

Fáradt vagyok.

A hétfők amúgy is nehéz esetek, de a mai egy olyan hétfő, ami egyben egy utolsó csepp a elmúlt két hónap poharában. Állati stresszes a munka, mert esik szét darabjaira minden. Sok feslő szál most ért össze és begyorsult a folyamat. Izgalmas időszak következik, hogy túléli-e hosszú távon ezt a mélypontot a szervezet vagy megszűnik a jelenlegi formájában.

Erre rakódik rá az hogy a kollégák 95%-ban kiégtek. Minden cégnél jellemző a 2-3 éves cserélődés, de a mienk épp 2-3 éve kezdett nagyra nőni, akkor sokan jöttek és ezek az emberek most keresnek új utakat. Majdnem egyszerre. Ők persze már mindent csak negatívan látnak, minden a vezetőség hibája. Nehéz kibírni az állandó nyavajgást.

És hát a fenti két probléma öngerjesztő is.

Na szóval ilyenekkel kűzdöttem és agyilag elég fáradtan értem haza a fiammal az oviból. Megígértem reggel neki, hogy két legóját összerakom, de a másodiknál az egyik - speciális - elemet nem találtuk. Egy idő után besokaltam és feladatam. Mondtam Dávidnak, hogy honap befejezzük, ne haragudjon.

Most itt gépelek, amíg ők fekszenek az ágyban és próbálnak elaludni. Valszeg én is elaludnék, ha nem írnék. Az előző években azért aggodalmaskodtam mindig mert nem volt pénz, meg féltem, hogy mi a fasz lesz a munkával. Most van pénz, a munka miatt meg úgy aggódom hogy holnap reggel le kéne cseszni a backendest az alábbiak miatt:

  1. mi a faszért nem dolgozik,
  2. mi a faszért nem rak rá a levelekre, 
  3. miért mondja azt a külsősnek a tudtom nélkül, hogy ne dolgozzon.
Egy a lényeg aggodalmaskodni mindig van miért, viszont idén legalább a balatoni nyaraló ügye rendeződik. Tulajdonosa leszek egy fél nyaralónak. Nyáron legalább lesz hol aggodalmaskodni hétvégente.

Hehe.

2019-03-04 20:53:54 | text63

Megvan a bája annak is, amikor saját magadnak írod alá a szabadságos papírt. Az eddigi legjobb része a munkakör váltásnak

2019-03-01 10:00:11 | text60

A híreket olvasva azon szoktam gondolkozni, hogy vajon az elkötelezett és konzerv-válaszok biztonságában élő Fidesz szavazónak vajon van-e olyan világos pillanata, mikor úgy érzi, hogy a mantra recseg-ropog, hogy valami nem klappol a sztoriban?

Nem lehet igaz, hogy mindent bevesznek az emberek cumira

2019-02-27 06:45:21 | text59

Olvasom Harari új könyvét (21 kérdés a 21. századra) és megnyugtató érzés, ahogy egy - általam - okosnak vélt ember teljesen máshogy, kevesebb Frankenstein komplexussal gondolkodik a mesterséges intelligenciáról. Az főleg megnyugtató, hogy nem ő az egyetlen aki így véli (ellentétben például Elon Muskkal, akit zseniális, de nem annyira okos embernek tartok).

Az viszont állati rémisztő, hogy megerősítenek abban a gondolatomban, hogy az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély az eltunyulással vegyes elbutulás. Ez veszélyesebb mételynek tűnik, mint egy faszán sakkozó robot

2019-02-24 08:14:33 | text56

Az előző két fotón a mai apai működésem produktumai láthatóak. Ugyanis a fiam megfűzött, hogy építsek neki egy bankot, amit a #lego bűnözői kirabolhatnak és a lego rendőrök meg begyűjthetik a gazfickókat. Az ő terminológiájában a "bűnöst". Így aztán ebéd előtt elkészült a "Bank", amit Dávid egy újságbódé tetejéről származó kiegészítővel tett tökéletessé. Összepakoltam a kiöntött legókat a földről és megbeszéltük, hogy én ma nem akarok többet legózni.

Délután aztán úgy alakult, hogy a földön fekve találtam magam egy lego kalózt és egy bűnöst tologatva. Amikor végképp eluntam elvonultam olvasgatni a kanapéra, Dávid meg nekilátott, hogy házat vagy hotelt épít. Egy ideig még elvolt vele, aztán egyre többet dünnyögött és elégedetlenkedett. Végül nem volt menekvés rávett, hogy nézzem meg mit alkotott. Elkövettem azt a hibát, hogy a dícséret után elkezdtem tanácsokat adni neki. Végül épült egy társasház is. Dávid kereste a kockákat (ha épp kedve volt) én meg építettem.

Ma már tényleg nem akarok többet legózni

2019-02-23 18:03:40 | text55

Pénteken, mint derült égből a villámcsapás jött a hír, hogy vége a home office időszaknak, minden akadály elhárult az irodában: hétfőn reggeltől újra ott dolgozunk.

Pár héttel ezelőtt ez a hír teljesen felvillanyozott volna. Akkortájt gyakorlatilag majd minden nap be kellett rohannom, javítani valamit, hálózatot építeni, számítógépet élővé varázsolni. Ritka mód utáltam. De az elmúlt két hétben már úgy működött minden, ahogy az el volt tervezve, hétfői egyeztetést leszámítva otthonról dolgoztunk. Trello és FB Messenger az összekötő kapocs, néha skype vagy telefon.

Láss csodát, de rohadt eredményes és kényelmes volt. Én például már reggel hét tájban beültem dolgozni, az adminisztratív dolgokkal végeztem fél nyolcig, amikor elcipeltem Dávidot oviba. Nyolc után pár perccel már újra a gép előtt ültem. Zsófi általában itthonról dolgozik, ő is nyolc körül kezdett, tíz után ittunk egy kávét, dél körül ebédeltünk. Élveztük a dolgot. Mire fél négyre a gyerekért indultam gyakorlatilag már mindennel végeztem, de sokszor beültem még kicsit lezárni ezt-azt négytől fél ötig.

Szóval éppen élvezni kezdtem és örömmel láttam, hogy még két-három hétig ez mehet, mikor délután 3 után jött a hír, hogy vége. Azért is szomorú, mert március 18.-tól így is úgy is költözik a cég, ezt a pár hetet jó lett volna már így kihúzni.

2019-02-23 13:35:37 | text54

Azon töprengtem mostanában, hogy igazából mi az amitől elkezdtem máshogy gondolkozni magamról meg a világról, mint egy éve. Szép lassan jött, egyre többen mondták, aztán rádöbbentem, hogy tényleg.

Voltak mindenféle jelei, egyrészt ingerültebb lettem, meg ezzel karöltve türelmetlenebb is. Például sokkal jobban zavar, hogy a barátom baszik felvenni a telefont, hogy úgy tűnik kettőnk közül én vagyok az akinek eszébe jut, hogy akár közösen is tölthetnénk időt. Első reakcióként elárasztottam üzenetekkel egy rakás különféle csatornán. Aztán felszívtam magam és úgy döntöttem, hogy akár be is kaphatja. Azóta nem keresem, mert elkezdett zavarni az egyoldalúság, ami évekig nem zavart. Ennyire.

Aztán a napokban arra is rájöttem, hogy kiveszett belőlem a tervezgetés. Egy évvel ezelőtt még volt egy vázlatom egy rakás ötletről, amiket meg akartam csinálni. Webappok, honlapok, videók, írások, fényképek, filmek. Jó nagy kupac ötlet. És egy év alatt redukáltam őket erre a megújult, vagy inkább vissza az alapokhoz, blogra. Ja meg pár framelapse lego videóra a gyerkőcöknek.

Amikor erre is rádöbbentem, akkor azon kezdtem agyalni, hogy ugyan miért van ez? Egy dolog változott meg az életemben, nem tudom igazán másra fogni: az anyagi biztonság. Korábban mindig minden pengeélen táncolt. Tizedikén már azt számolgattam, hogy osszuk be úgy a pénzt, hogy kijöjjünk fizetésig. (És legtöbbször esélytelen volt.) Nem mondom, hogy most csilliárdosok vagyunk, de nincs gond a hó végével. Rendben vannak a számlák, eljárunk moziba, utazásokat csinálunk és tervezünk. Más minőség.

De ezzel együtt oda lett belőlem a hajtóerő, hogy valami olyat létrehozzak, amitől majd sikeres leszek, ami meghozza talán a várt áttörést.

Aztán amikor eljutottam idáig és kezdtem volna elszomorodni, akkor döbbentem rá, hogy basszus, az áttörés megvolt. A túloldalon vagyok.

Azért az vicces, hogy az eszem mekkora késéssel jutott el erre a felismerésre. Egy ideig azt hittem, hogy valami életközépi válság uralkodott el rajtam, aztán kiderült, hogy szimplán lett egy csomó szabadidőm, amit eltölthetek értelmesen is. Mondjuk az utóbbin még dolgoznom kell, már hogy értelmesen töltsem el, de legalább letisztult belül a dolog:

alapvetően nem baj van, hanem minden fasza


2019-02-15 23:11:02 | text53

A magyar nyelv elangolosodása miatt sírók nekiláthatnának egy olyan nyelvreformnak, ami jelenlegi kilométer hosszú szavainkra kínálna használható és rövid szinonimákat. Ugyanis, amíg angolul egyértelmű kifejezés van a gépek, kijelzők feliratainak tömör megfogalmazásához a mi szép nyelvünkben minden gomb feliratát kerékbe kell törni.

És akkor a mobilkijelzők vezérléséről nem is beszéltem, ahol az angol "tap" utasítás jóval precízebb, rövidebb, mint a magyar "koppints". Koppintani nem az ujjbeg

2019-02-13 06:42:34 | text50

Nem lehet azzal vádolni a feleségemet, hogy a hit nagyon megérintené. A vacsoránál a gyerekek az imádkozásról kérdeztek minket a gyerekek. Mire vége volt a kajának és én nekiláttam leszedni a tányérokat ők hárman már a nappaliban ordíttatták a Mennyország Touristot és a fiam "pogózott".

#itsmylif

2019-02-10 18:50:34 | text49

A Steamen alig több, mint ezer forintért lehet megkapni az Age of Empires II. HD verzióját. Az eredetivel megboldogult ifjúságomban nagyon szerettem játszani. Megreszkíroztam ezt az összeget, hogy újra éljem fiatalságom szép pillanatait.

(Immáron HD minőségben, persze.)

2019-02-09 17:10:46 | text48

Mindenkinek megvan a maga Madleine sütije, gyanítom, hogy több is. Én tegnap éjszaka találtam meg a sajátjaim közül az egyiket.

Hazafelé sétáltam a belvárosból, már bőven éjfél után és a Kálvinon betértem a törökhöz egy gyrosra. Leültem a hátsó teremben, két rendőr és egy lassacskán közszeméremsértő módon tapizó-csókolóz pár mellé. Ahogy az első falat után körbenéztem a teremben velem szemben a falon egy bekeretezett fotót vettem észre. A fotón az amalfi tengerpart egy részlete látható és egész gyerekkoromban ezt a plakátot néztem a konyhánkban. Apuék hozhatták még a születésem előtt egy utazásukról, aztán valami táblára fel volt kasírozva és egyre fakóbbra szívta a nap.

Gyerekkoromban sokat nézegettem a tornyot, a parkoló autókat, a hajókat. Csak ültem ott éjjel, abban a megkérdőjelezhető tisztaságú kebabosnál és a testem meg a lelkem egész máshol járt.

#itsmylife #nosztalgia

2019-02-08 10:22:22 | text47

Már napok óta bele-beleütközöm a Móriczon az előválasztási sátorba. Az előválasztást tök jó dolognak tartom, teljes mellszélességgel támogatom, csak a jelöltek közül nem tudom vállalni egyiket sem. De ma úgy alakult, hogy jó kedvemben talált meg ez a sátor és gondoltam megnézem mi is ez az egész. Szép sátor, két teljesen vállalhatatlan politikusi portré és nagy betűkkel, hogy csupán 3 perc. Jó sokan voltak a sátor körül. A metró lépcső korlátján töltögették ki az adatbekérős-felhatalmazós íveket. Beálltam a sátornál levő sorba, pár perc után bejutottam, de ott csak tolongás volt, az asztal túloldalán ülők pedig civilben tuti, hogy pincérek, mert azzal a profizmussal kerülték a szemkontaktust, ahogy a második kör ital rendelését szabotálják az étteremben a profik. Vártam még kicsit, hátha érdekel valakit, hogy aláírnék/kérdéseim lennének. De csalódnom kellett. Így kimentem a sátorból és jelentőségteljesen megálltam két beszélgető aktivista mellett. Minden porcikámból sugárzott az információéhség, de nem hatottam meg őket.

Végül, miután bő 10 perc után eluntam ezt a szórakozást vállat vontam és elsétáltam. Volt bennem egy halvány reménysugár, hogy valaki utánam fut és vállon ragad, hogy elnézést, Uram, segíthetünk? De nem.

Igazából még csak nem is csalódtam, pont ennyit vártam a remek baloldali jelöltektől. Tőlem is pont ennyit fognak kapni a választáskor.

2019-01-31 17:54:44 | text40

Hiába élünk együtt tizenéve a feleségemmel még mindig vannak dolgok, amikkel egymás agyára tudunk menni egy pillanat alatt. (Meglepő, mi?) Ilyen például, hogy kiakad attól, hogyha valaki csöpögtet, morzsáz meg ilyesmik. Ez persze valahol érthető. Másrészről meg állati idegesítő, hogy az ember igyekszik vigyázzállásba zuhanyozni (a gyerekeket persze ilyen dolgok nem izgatják), meg sasszemmel figyelni, hogy a mosogatógépből kivett edény ne csöpögjön a szekrényig.

Aztán persze minden megtörténik mégis: a borotválkozás után apró darabok esnek le a pengéről, valami lecsöpög, a croissant (természetéből adódóan) szétmorzsázza a konyhát. Ilyenkor megkapjuk egyenként vagy kollektíve, hogy nem becsüljük meg a másik munkáját, Ő meg meghallgatja, hogy ez egy rohadt lakás amiben élünk és nem egy kiállítóterem.

De ez az egész csak azért van, mert kire legyünk mérgesek, ha nem arra akit a legjobban szeretünk.

2019-01-26 08:57:26 | text38

Buffer a mai nappal megszüntette a Google+ kapcsolódását, így aztán ennek a blognak is megszűnik az automatikus Google+ publikációja. Én nagyon sajnálom, mert szerettem a Google+ koncepcióját, szerintem méltatlanul elhanyagolt platform. Volt. Mert hát pár hónapon belül végleg megszűnik, kár érte.

Vicces, hogy ezért sírok, miközben az elmúlt időszakban folyamatosan törlöm magam a közösségi média felületekről vagy tervezgetem-mérlegelem, hogy mit hagyok ott. A Facebooknál lassan lejár a 30 napos időszak, ami alatt meggondolhatom még magam. A Facebook törlésével megszűnt a Later jogosultsága, hogy kezelje az Instagram profilomat. Ez egy kicsit fájt, aztán pár hét után rájöttem, hogy igazából ez sem hiányzik. Mostanság már az Instára se nagyon nézek rá. Az egyetlen ami megmaradt a #Twitter, meg havi egyszer a LinkedIn, de az inkább munka.

Gyanús, hogy régebben annyira laza volt a meló, hogy rengeteg időm jutott ilyen felületekre, most meg van épp elég dolgom. Néha még a napi híreket is csak este olvasom el. Viszont ne értsétek félre, ez egyáltalán nem zavar. Egyrészt örömet találok a munkámban, másrészt a felszabadult idő egy részében sokkal izgalmasabb dolgokat művelek. Például ebéd közben, meg a napi rutin üresjárataiban e-bookot olvasok. Tavaly május óta, mióta otthagytam a Facebookot, sokkal több könyvet olvastam ki, mint korábban.

Egyébként tök nehéz volt lejönni róla, hogy nem nézegetem meg 20-30 percenként mi történik a hírfolyamokban, viszont mostanra már nem is hiányzik. biztatnék mindenkit, hogy próbálja ki.

2019-01-25 18:54:32 | text36

Bár látom, hogy a hirdetésekben nagyot megy a #Parodontax #fogkrém

az elmúlt lassan két hétben kényszerű home officeban vagyok, a munka mellé háttérzajnak be van kapcsolva a #tévé, így az elmúlt 5 évben a legtöbbet most láttam, illetve inkább hallottam tévés reklámot

de a valóságban ritka undorító íze van. Tegnap este fogmosáskor szabályosan öklendeztem tőle. Az igazi pech az, hogy Zsófi valami remek akcióban helyből kettőt vett belőle. Van rá esély, hogy kivágom a vérbe és veszek valami normálisat.

2019-01-24 19:41:48 | text33

Kevés rosszabb dolog van, mint amikor nem tudod, hogy mi a baja a gyerekednek. Ma Dávid nagyon megijesztett minket, elvittük orvoshoz miután látszott rajta, hogy tényleg fájdalmai vannak, az orvos is helyből tovább küldött a Bethesdába, hogy ultra-hangozzák meg. Reggel még én vittem a körzetihez, délelőtt már az anyjával mentek a kórházba. Én itthonról dolgoztam, közben állandóan a gyerek járt a fejemben. Ha ideges vagyok enni kezdek, be is faltam egy félig megrágott pizzás csigát.

Szerencsére mire kivárták a sorukat (3-4 óra), addigra a gyerek kezdett rendbe jönni. A szülő ilyenkor hülyének érzi magát, hogy bolhából elefántot csinált (bár mondtam a feleségemnek, hogy egy doki is gyanúsnak ítélte a helyzetet), miközben másoknak meg tényleg baja van

2019-01-23 18:54:33 | text32

Az elmúlt napokban majdnem minden este felültem a szobabiciklire és tekertem rajta 30 percet. Éreztem, hogy szükségem van rá, mert a kényszerű home office miatt sokkal kevesebbet mozgok, mint szoktam. Első este a kilences fokozatban majd meghaltam, tegnap már egész jól bírtam, kíváncsi vagyok, hogy ma mi lesz

2019-01-23 18:42:37 | text31

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).

2019-01-21 18:23:56 | text30

Egy lakás is olyan, mint egy ház: sosincs kész. Már több, mint 3 éve költöztünk be (és nagyon remélem, hogy nekem innen már nem kell költöznöm többet), de még mindig van egy csomó dolog amit tervezünk, átalakítanánk vagy csak szimplán befejeznénk.

Amikor beköltöztünk az előszobában nem volt fogas, csak a korábbi lakó előszobafalának a két csavarja a falban. A falvédő lécből maradt egy darab, abba fúrtam két kampós csavart és szintén a falvédőből maradt kulcskarikákkal rögzítettem a falécet a csavarokhoz. Az előző lakásban az előszoba szekrényt szét kellett verni, de az ajtó gombokat és az akasztókat eltettük, ezeket pakoltam rá a falécre.

Nem mondom, hogy nagyon mutatós darab volt, de nem csak a mi mindennapos ruhatárunkat bírta el, hanem a gyakorri vendég és családjárások rohamát is. Tegnap viszont elhoztuk Zsófi nagyszüleinek a lakásából az előszoba fogast és mostantól az szolgál nálunk. Kis ellágyulással vettem le a falról életem első barkács-termékét

2019-01-20 11:03:48 | text28

Pénteken hoztam egy döntést a munkában, amin előtte elég hosszan rágódtam, de aztán úgy voltam vele, hogy bátornak kell lenni és a nehezebb úton járni. Azóta nem bírok megnyugodni, feszít, egy csomó jó pillanatomat elbassza a félelem, hogy jól döntöttem-e tényleg. Valószínűleg pár napon belül így is úgy is túl leszek rajta, de nagyon jó lenne már ott tartani.

Aztán meg az is fojtogat, hogy tegnap meghalt az egyik rokonom, aki nagyon sokat foglalkozott velem gyerekkoromban. Egy rakás tök jó gyerekkori élményemnek szervezője/résztvevője/támogatója volt. A halál minden esetben értelmetlen és értelmezhetetlen, de néha ráébreszt arra is, hogy valaki mennyivel fontosabb volt, mint gondoltad. 

Persze ilyenkor már éppen késő

2019-01-20 10:44:23 | text27

A #Brexit egyértelműen egy ostobaság, de hinni abban, hogy a bármilyen változatú Brexit után a külföldi munkavállalók nem fogják megszívni több, mint naivitás.

A leválás után az Egyesült Királyság minden értelemben össze fog omlani. Gazdaságilag, társadalmilag és végleg elvesztik majd azt kevés nemzetközi befolyásukat, ami még megmaradt. A saját véleményem az, hogy pár éven belül nem fogunk már Egyesült Királyságról beszélni, csak Angliáról, Skóciáról, Walesről és (jobb esetben) az egyesült Írországról.


(© MTI / AP / PA / Stefan Rousseau)

De vissza az eredeti témához, ami valószínűleg a legérzékenyebben érinti a legtöbb magyar vagy engyel családot. Azok az Uniós állampolgárok, akik most kint vannak, megbecsült pozíciókban pont ugyanolyan vékony jégen járnak, mint azok akik mosogatnak. A brit gazdaság össze fog omlani és nagyon nehéz elhinni, hogy nem a saját állampolgáraik irányában lesznek részrehajlók a cégek. Biztos kényelmes volt a csetres munkát a kelet európaiakkal végeztetni, de hamarosan a csetres munka is munka lesz és szükség lesz rá.

Megértek minden angolt, aki ma azért kampányol, hogy legyen új szavazás, maradjon el a Brexit, de - még - Uniós állampolgárként én annak drukkolok, hogy hard brexit jöjjön. Lássa meg mindenki, hogy az EU-t egy ilyen eset csak rövid távon rázza meg, de a kieső államot generációkra elmeszeli. Sajnos erre a példára most szükség van, mert, ha engedik visszakuncsorogni a briteket, akkor keresztet vethetünk az EU-ra és az egyesült európai projektre is.

Szar, szar, de most erre van szükség.

P.S.: A NER hamarosan kampányolhat egy szépen növekedő tendeciájú "Térj haza fiatal" sikerrel.

2019-01-15 18:56:33 | text23

Szombat este Pécsen a szüleimre hagytuk a két gyereket és elmentünk moziba. Ritkán adódik ilyen lehetőség, ki kell használni a kínálkozó alkalmakat. Pluszban az is érdekes volt, hogy már 15. éve, hogy elköltöztem a városból és legalább ennyi ideje, de inkább 16-17 éve nem voltam Pécsen moziban. Sokat változott a helyszín is, úgy mozogtam, mintha egy teljesen ismeretlen helyen lennék nem pedig egy olyan város mozijában, ahol 24 évig éltem, ahol felnőttem.

A film viszont nagyon jó volt. Az Egy nap című magyar filmet néztük meg, ami nagyon ismerős helyzeteket hozott (már ami a gyerekeket illeti). Az előttünk ülő két idősebb nőnek nem tetszett, amit meg is tudok érteni. Szerintem nagyon réteg film, aki nem Pesten él és nem hozzánk hasonló korú szülő az nem annyira értheti.

Sétáltunk is egyet a veszettül hideg városban, nagyon kellemes este volt, néha kell ilyen kikapcsolódás is

2019-01-14 13:28:01 | text18

A múlt év végén, amikor éppen bajban voltam, hogy mit olvassak a Google Books ajánlott egy könyvet az addig olvasottak alapján. Kicsit aggódtam, mert a legutóbbi ajánlata valami közepesen ismert celeb csaj önéletrajzi könyve volt, ami már a borító alapján se volt kedvemre való. Azóta viszont eltelt pár év és az ebook könyvtáram háromról kétszáz fölé nőtt, azért az mégis nagyobb merítés az algoritmusnak.

Az ajánlott könyv címe Monokróm, bizonyos Jasper Fforde írta, akiről még soha nem hallottam korábban. A könyv kifejezetten tetszett.

Utópiából lassan Dunát lehetne rekeszteni, de a Monokróm elszálltságát csak Lem ötleteihez tudnám hasonlítani. Az első pár oldal kifejezetten kihívást jelentett, mert ennek a távoli Földnek a szín alapú társadalmába teljesen in medias res csöppenünk bele. Épp ezért talán érdemes lenne záros határidőn belül újra elolvasni a könyvet, hogy az elején érthetetlen részek tökéletesen a helyükre kerüljenek.
Nem akarok spoilerezni, de ha egy igazán különleges jövőbeli krimire vágysz, egy irtózatosan töketlen, de szerethető főhőssel, akkor a Monokrómot pont úgy fel fogod falni, mint én.

Annál nagyobb dícséretet könyvre nehéz írni, mint hogy utáltam letenni a végén. A Monokróm pont ilyen volt

2019-01-10 10:45:12 | text16

Tavaly májusban, a születésnapomon, elhatároztam, hogy elengedem a Facebookot. Egy csomó időt elbasztam rajta miközben valódi, érdekes tartalmat csak szórványosan adott.

A baj az, hogy eredetileg emberek közötti kapcsolattartásra találták ki, de üzletileg az a sikeres, ha behozod a cégek és emberek közötti kommunikációt is. Én ezt elkülönítettem volna, ha én fejlesztem (persze értem, hogy profit szempontjából baromság lett volna), de hát nem én csinálom. Így aztán azon kaptam magam, hogy hiába kapcsoltam ki minden más csatornát, csak a családtagokat és barátokat tartva meg, állandóan kerülgettem a kiemelt tartalmakat, reklámokat és az ismerősök megosztásait.

Unalmas volt, na.

Így aztán kitöröltem mindenkit, akivel nem találkoztam az elmúlt egy évben személyesen és elhatároztam, hogy nem használom. Kivételt két olyan zenekar jelentett, akik csak a Facebookon keresztül kommunikálnak. Miattuk havi egyszer felléptem, néha akkor is, ha valami céges dolgot kellett intézni. Ezzel úgy elvoltam, de aztán mondta egy kolléga, hogy köszi, hogy meghívtam egy eseményre, de nem tud jönni.

A helyzet az, hogy én senkit nem hívtam meg az elmúlt több, mint fél évben semmire. Itt szakadt el a cérna, szóval 3 napja lekértem az adatcsomagomat a Facebooktól, hogy ne veszítsek el régi fotókat és videókat, gondoltam ez rövid idő lesz és akkor törlöm is a fiókot. Három napja semmi, csak, hogy rakják össze az anyagot. Én meg várok.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt és mennyi adatot kapok majd. Eddig nem tűnik egyszerűnek törölni magam a nagy kék rendszerből.

2019-01-07 15:31:13 | text13

A tüntetésekhez kapcsolódóan mindig elfelejtem megírni, hogy kevés érthetetlenebb dolgot láttam még, mint az élő közösségi média közvetítést. 

Mondjuk ez eleve egy olyan műfaj, amit nagyon kevés esetben tartok értelmesnek, mondjuk egy színházi előadás vagy egy koncert lehet így érdekes, de csak akkor ha tökéletes kép és hangtechnika van mellé.

Arra gondolok konkrétan, hogy mennyire unalmas lehet, ahogy a 444 élőt leülsz nézni a laptopon, vagy a mobilodon és akkor órákig csak ülsz előtte és nézed, ahogy vonulnak az emberek, ordibálnak, hogy Orbán egy geci, meg Bajszos Szar. A tüntetések egyébként is elég unalmasak bírnak lenni általában, ha vacak beszédek vannak, egyedül a sétálós rész jó. Meg gondolom, ha valaki kicsit izmozik a rohamrendőrökkel annak lehet egy adag adrenalin lökete. 

Élő közvetítésből eddig a NASA és a SpaceX esetében láttam jót, ja meg a Red Bullos űrből földre ejtőernyőzést, na az fasza volt.

2019-01-06 19:26:07 | text12

A pár nappal ezelőtti írásom szellemében a mai tüntetésre kisétáltunk Zsófival. Jó sok ember jött össze és kellemes (bár, mint utólag kiderült meglepően fárasztó) sétát tettünk a Hősök terétől a Kossuth térig. Találkoztunk barátokkal, kellemes csevegés közepette vonultunk át a városon, igaz néha kicsit zavart a sok dudáló és néhol skandáló hangzavar a beszélgetésben.

Persze beláttuk, hogy nem a legjobb helyet választottuk a traccspartira.

Az igazság az, hogy nekem herótom van a tüntetéseken elhangzó beszédektől. A legtöbb teljesen felesleges szájtépés és a legtöbbször a szónokok a retorikai képességek teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot (kiállni a nép elé papírral, bleh!). Szóval nagy örömmel nyugtáztam, hogy a feleségem, sőt még a nagyon aktív barátunk is a beszédek kezdete után inkább a távozás hímes mezejére óhajtanak lépni.

Hogy lesz-e bármi hatása, értelme az egésznek szerintem kétséges. A névleges célok elérése, a sztrájk, a törvény visszavonása, a közmédia újraindítása reménytelen ambíció. Az viszont előfordulhat, hogy a pártok tényleg egymásra borulnak és villantanak valami értelmeset és győzelemnek is magyarázhatót a választásokon.

Lehet, de ehhez nagyon nagyon elszántnak kell lenniük. Én drukkolok nekik, de 3 hét áll szemben lassan 9 évvel, szóval óvatosságra intenék minden nagyon lelkes embert. És persze azt se felejtsük el, hogy semmit nem tudunk arról, hogy mi történne akkor, ha egy ilyen nagykoalíció valami isteni csoda folytán kormányzó erővé válna. Egyenként is elég szörnyűek voltak, vajon most mit művelnének közösen. Persze ilyenkor felrémlik az is, hogy Orbánéknál csak jobb lehet bármi.

Hát reméljük, hogy 3 év múlva tényleg ez lesz a fő izgulni valónk.

2019-01-05 22:32:48 | text10

Igazából már jó 2 éve szerettem volna leszakadni a Wordpress motorról és váltani valami saját fejlesztésűre, de valahogy sosem jutott rá elég időm. Legalább hússzor nekiláttam, nagyon tudományosan, megterveztem mindent előre, lejegyzeteltem magamnak, hogy miként akarom megoldani, aztán ahogy elkezdtem programozni mindig rájöttem, hogy igazából egy új Wordpress klónt írok, azt meg minek.

Valami sokkal tisztább, egyszerűbb dolgot szerettem volna, ahol az egész felület a blog írásról szól és nem a SEO-ról, a formákról, a legújabb hypeok követéséről. Szimplán szövegek és képek időrendi sorát akartam megjeleníteni, ahogy azt a blog őskorában csináltuk, lassacskán 20 éve.

Mamám, de régen csinálom már ezt!

Amikor elkezdtem blogolni azt mondtam, hogy a blog írni van és nem olvasni. Aztán, ahogy elkezdett a webfejlesztés lenni a hobbim mellett a munkám is akaratlanul elkezdtem úgy csinálni, ahogy azt profin kell. Tököltem a címsorokon, a leaden, a helyesen megválasztott kategórián és címkéken. Mindettől az egész sokat vesztett az élmény faktorán. Elkezdtem nem a blogírásért írni, hanem az olvasásért.

Na, ennek vetettem most újra véget. Ez a jelenlegi blog motor nem tud seozni. Nem cél, nem lényeg. Saját alantas céljaim miatt van sitemap és rss, de ez csak az automatizálás miatt. (Az automatizálás és a statisztika készítés a másik évtizedes hobbijaim.)

Nem tudom, hogy meddig fogom megállni, hogy ezt a szimpla kis blogmotort elkezdjem pimpelni, de nem tervezem, hogy pár kényelmi funkción kívül még nagyon fejleszteném. Inkább írok, ahhoz most sokkal nagyobb kedvem van.

2019-01-04 20:56:55 | text9

Oké, hogy vannak veszélyesebb betegségek, mint a nátha, de én ebben élek (lassan egy hónapja) és lassacskán az ebola is egy vonzó alternatívának tűnik. Mindenhová zsebkendővel kitömött kabáttal megyek, amint egy szemetest találok az utcán elkezdem a gombóccá gyúrt használt papírzsepiket kidobálni. Undorító és unalmas az egész.

Főleg, hogy mostanra teljesen kikészült az orrom is, egy igazi orosz rulett, hogy egy orrfújás után ömlik-e a vér percekig vagy megúszom. Arról nem is beszélve, amikor minden óvintézkedés ellenére elfogy a papír zsebkendő és rohangálok szipogva, hogy valahogy megoldjam a helyzetet.

Na jó, elég a nyavalygásból, de ez most jól esett.

2019-01-04 11:14:45 | text8

Nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi ellenzéki pártokról, egyenként, szívós aknamunkával játszották el a bizalmamat. Fél éve, de akár még egy hónappal ezelőtt sem fordult meg a fejemben, hogy én ezek közül bárkire voksolni fogok.

A helyzet az, hogy most megengedőbb hangulatban vagyok irántuk, de még közel sem győztek meg, hogy 3 hét alatt a 180°-os fordulatuk összefogás témában őszinte.

De szeretném, ha meg tudnának győzni az elkövetkező hónapokban. Más dolguk nincs is, dolgozzanak meg értünk.

Annyiban segítem őket (bár nem érdemlik meg), hogy meghallgatom a mondandójukat.

2019-01-03 21:19:39 | text7

Cigizés az iroda előtti utcán.

- Tied az a böhöm nagy Merci?
- Nem, de van egy hasonlóm, spéci gyűjtői darab.
- Na, mutasd!

Nekilátnak mobilon nézegetni a kocsit, közben megy az adatok sorolása, majd a sztori:

- Tíz éve áll a haver garázsában, már öt éve mondom neki, hogy adja el. Szerencsére idén megszorult, úgyhogy meg tudtam venni.

Szerencsére, basszus. csak pislogtunk egymásra.

2019-01-03 10:17:47 | text6

A reggeli készítése négy különböző ízlésű és diétájú embernek a nap első kihívása.

A fiam mindent eszik, de mostanában mindenből keveset és leginkább azt kívánja, ami a szomszéd tányérjára kerül.

A lányom nem eszik. Semmit. De az asztal mellett szörnyű undorkodó pofákat bír vágni.

A feleségem nem bírja elviselni a megbőrösödött tejet, szóval melegítés után 5 percig fölözöm a bögréjét.

Nekem nincs semmi bajom, de az én tányérom a zöld legyen.

2019-01-03 06:34:59 | text5

#apablog

Az esti rendrakás neuralgikus pontja a napi rutinnak. A mai este kifejezetten szenvedős volt, a szünet utolsó napján a gyerekek kifordították a lakást a sarkából és csak súlyos fenyegetőzéssel lehetett elérni, hogy összepakoljanak. Miután laza 50 perc után késznek értékelték a dolgot szemrevételeztem a csatateret. A teljes győzelemtől messze voltunk, Dávid asztalát felhalmozott Lego összeszerelési útmutatók és félkész Lego épületek borították. 

Hogy haladjunk végre, közben befolyt a fürdővíz, megmondtam a renitens gyermeknek, hogy egy nap haladékot kap, holnap este legyen rend vagy a hétvégi alvós-bunker építésre keresztet vethet. Magából kikelve védte az igazát, hogy ő pediglen rendet rakott és az asztalán nem lehet semmilyen Lego összerakó. Kis híján fülön fogtam, hogy na akkor gyere, nézzük meg, de végül hagytam, hogy a saját lábán jöjjön. Áll a nagy kupac előtt és értetlenkedve nézi, hogy itt meg mi a baj. Mutatom neki a bűnjeleket mire közli velem, hogy "ja, ő szemből nem látta őket".

Javasoltam neki, hogy legközelebb akkor oldalról is vegye szemügyre a dolgokat.


2019-01-02 18:51:05 | text4

A január elsejénél - elnézve a kollégáimat - a másodika tűnik a csak feleslegesebb napnak.

Csupa világfájdalom és szemrehányás volt mindenki az irodában, a kedvencem a másik IT kolléga volt, aki megbántva panaszolta fel nekem, hogy december 28.-án én "jól ráhagytam" a bankkártya terminál megjavítását. Neki - hánytorgatta fel - a pult alatt kellett a kábeleket keresgélnie és kiderült(!), hogy az egyik el volt törve. Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de a kártya terminálok az ő reszortja, merthogy én nem értek hozzá. Mindenesetre úgy el volt keseredve, hogy dolgoznia kellett (lázasan), hogy a többi e-mailemet már figyelmen kívül is hagyta és ma hajnalban egy csomó olyan dolgot kellett megcsinálni, amiről azt hittem, hogy már az óévben tárgytalanná vált.

Egyébként a kollégák sportot űznek abból, hogy betegen jönnek dolgozni, aztán fel vannak háborodva a világra, hogy milyen kegyetlen. Szerintem otthon kéne maradni, míg meggyógyulnak, mindenkinek jobb lenne. (Nekem is, talán nem fertőznének meg.)

2019-01-02 18:02:33 | text3

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.

Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.

Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.

A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?

De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.

Úgy legyen!

2019-01-01 19:47:00 | text1

A digitális oktatás jegyében a lányomnak ajándékoztam a tabletté alakítható laptopot. (Vagy fordítva.) Tanulja a szövegszerkesztő használatát. Naplót ír. #koronavírusnapló #apablog

2020-03-16 18:56:21 | media176

DHL - Gearbest nyomkövető levél képernyőképe
Ez a kis csomag 1 nap alatt körbejött a fél világon keresztül. Ugyanazon a napon megérkezett Ferihegyre vámolásra. Itt két dolgot jegyeznék meg. Az első, hogy az ország határait átlépve a nyomkövető rendszer megszűnik. SMS és e-mail formájában értesülgetek róla, hogy mi van a csomagommal. A második, hogy a királyi #posta Budapest - Pécs viszonylatban is minimum két nap alatt juttat el bármit, de inkább három az a kettő. És akkor most feltenném a nagy kérdést, hogy a picsába lehet akkor az, hogy másoknak Hong Kong-Lipcse-Budapest útvonalat sikerül 2 tetves nap alatt megcsinálni.

2019-12-09 08:50:52 | media153

Törés. Műteni kell, irány vissza Budapestre. #basszameg

2019-08-24 14:34:07 | media118

Balatoni lángos
Mutatom egy képen, hogy mennyire igénytelen a balatoni vendéglátás. Mocskos asztal, zsíros lángos papírtányéron, evőeszköz nincs. Fenyves közepén. #balaton #szánalom

2019-08-15 19:28:33 | media111

Zöld fűnyíró
Tulajdonosa lettem ennek a gépszörnyetegnek. A lejtőn tavasszal indultam el egy motoros csavarbehajtóval. Nincs megállás.

2019-08-08 12:29:17 | media109

Cili croissant eszik reggelire
Meleg croissant a vár tövében.

2019-04-19 08:46:01 | media63

Brexit? Fuck knows!
Ezt a #brexit folyamatábrát a Twitteren találtam és elég pontosan leírja a helyzetet.

2019-03-31 21:21:05 | media53

Virágzó fa.
Az idei tavaszköszöntő fotó. A Feneketlen tavi játszótéren készült.

2019-03-31 07:55:04 | media50

Dávid az ugrálóban
Gellért hegyi játszótér túra második állomása: Cerka-firka játszótér

2019-03-03 10:53:43 | media34

Filctollal készült gyerekrajz a leckeírásról.
Leckeírás. Cili lányom rajza.

2019-01-30 07:18:46 | media13

Kifelejtett alkatrészek egy kotyogós kávéfőzőből.
És folytatódik. Miután feltettem az új kávét és a várakozási fázisba léptem megírtam az előző bejegyzést. És vártam, hogy kotyogjon. De az Istennek nem történt semmi. Aztán megláttam, hogy miért.

2019-01-10 06:42:50 | media6

Egy kislány és egy fiatal nő a ráckevei Duna parton egy stégen sétál.
A karácsonyi szünetben készült egyik kedvenc fotóm. A lányom a tiszteletbeli keresztanyjával a ráckevei kiránduláson.

2019-01-04 19:41:37 | media1

147 találat a(z) ir kifejezésre