Piszok érdekes figyelni, ahogy az algoritmus feldolgozza a kapott inputokat. Kénytelen voltam átállni a YouTube Musicra, mivel a Google Play Music megszűnt és ez örökölte meg az olyan elszántakat, mint én is. Persze át lehetett migrálni a lejátszási listáimat, a feltöltött zenéimet és ő szolgaian le is követte a korábbi program logikáját, mégis hetekig tartott amíg megadtam magam neki és valóban ezt kezdtem el használni a bezárásra ítélt helyett.

És akkor galád módon elkapott és elkezdett kiismerni. Ha betettem egy albumot és véget ért (én meg programoztam így nem tudtam helyből másikra csévélni) elkezdett számokat bepakolni egy végeérhetetlen playlistbe és zúdította bele a fülembe. Az első napokon még hibázgatott és olyankor felháborodva kaptam fel a fejem munka közben, hogy ugyan mi történt. De egyre ritkább az ilyen és ma észre sem vettem például, hogy ebédidő van, csak mikor a többiek kezdtek integetni az asztalom előtt. Elkapta az ízlésemet a dög, de a java még csak most jön

Valahonnan megtudta, hogy én igazából elvagyok a 80-as évek elejének a slágereivel, ami mindedig féltve őrzött titokként szégyelltem. De ez elkezdte a Rammstein, Led Zepp, Európa Kiadó háromszög közé bedobogatni a dalaikat. Egy idő után észrevettem a kis dögöt, hogy mit csinál és elkezdtem további bíztatást adni neki és jeleztem ha tetszik valami. Mostanra közel tévedhetetlen, néha olyan dolgokat is bekever a listába amiről sosenem hallottam és jók!

A technológia, kérem, bámulatos. (A Föld pedig banán alakú.)

2020-10-01 15:12:05 | text280

Negyven

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak.

Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket küld, a gyerekektől szép rajzokat kaptam és egy csomó 40 feliratú színes lufival dobáltak meg. Kaptam Myheritage dns vizsgálatot is, nemsokára kiderül, hogy hány százalékban vagyok nigériai mondjuk... :)

Jól elmúltak a harmincas éveim, az eddigi legjobb évtizede volt az életemnek azt hiszem, a feleségem meg azzal indította a reggelit, hogy a legszebb férfikorba léptem és az ő vidámságáét csak fokozta, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy na de mi lesz utána. Viszont ma csúsztatott palacsintát kértem ebédre, így nagy reményekkel várom a delet. #szülinap

2020-05-12 10:06:53 | text260

Tegnap megszavazták és aláírták, hogy akkor a demokráciának reszeltek nálunk. A #koronavírus persze felgyorsította a folyamatot, de azért elég régóta (2011) tudható volt, hogy nagy eséllyel ez lesz a folyamat vége.

Csak annyit tennék hozzá, hogy mindenki Orbánt fogja okolni miatta, de ő csak kihasználta, hogy hagytuk magunkat. Hogy azt hittük - tisztelet a kivételnek - a politizálás egyenlő a Facebook hőbörgéssel és néha egy gyengécske tüntetéssel. Talán a következő nekifutásra ( ki tudja mikor lesz rá alkalom) már tanulunk ebből a hibából. (Nem.)

2020-03-31 14:21:57 | text256

A héten nekiláttam a szobában végezhető testedzésnek is. Első körben megpróbáltam a gyerekekkel a Youube tesi órát, ahol nagyon csinos fiatal lányok vezényeltek a képernyőről, de ezt leszámítva teljesen kontra produktív volt, mert olyan testrészeiket érték el, amiket én gyerekkoromban is képtelen voltam. Így aztán újra felültem a szobabiciklire (milyen jó, hogy van) és 4 nap alatt eljutottam oda, hogy a 27 perce hegymenetet 9,5 kilométerről sikerült 14,9-re felhúzni, ma már kilences fokozaton. #koronavírusnapló 

2020-03-26 18:11:29 | text254

A 2020-as év 76. napja. Szép, napsütéses idő van, ahogy felhúztam a redőnyt nem sok jele volt, hogy ma #karantén miatt nincs iskola, óvoda. Talán a kevesebb parkolóhely szokatlan. Olyan magyarnarancsos karantén ez. A gyerekek itthon, a feleségem home officeban (ami nála a megszokott munkarend) én meg készülődök az irodába, ami még nem zárt be. Ebből adódóan az egésznek nincs sok értelme.

2020-03-16 07:06:52 | text241

Egy ideje felfigyeltem rá, hogy mindig visszakérdezek. Elsőre persze felháborodtam, hogy mindenki motyog, beszéljenek már rendesen! Aztán úgy éreztem, hogy jobb vagyok, mint Novák Katalin, lehet, hogy mégis én megyek szembe a forgalommal. Így aztán bejelentkeztem hallásvizsgálatra.

Tegnapra kaptam időpontot és kiderült, hogy semmi baja a fülemnek, talán kicsit fáradt vagyok és ezért lassabban dolgozom fel a hallottakat. Szóval innentől kiderült, hogy mégis a többiek motyognak. Ezentúl papírom van róla. :D

Egyébként szinte ez volt az első jó hír a januárban. Igazán elcseszett hónapom volt. Kezdődött egy viharos munkahelyi héttel, aztán folytatódott további munka környéki problémákkal, amik néhol áthúzódtak a munkán kívülre is. De ha a munkát nem nézem, akkor is vacak egy hónap volt. Fárasztó, leszedáló idővel.

Az a baj, hogy most jön a - tapasztalataim szerint - napszámra legrövidebb, de anyagilag és érzésre leghosszabb hónap. Jöhetne már a tavasz.

2020-01-29 18:09:47 | text220

A múlt hét nagy részét Novigradban töltöttük, ahol nyaralni is voltunk júliusban. Én nagyon szeretem az őszi Adriát, fiatal koromban sokat jártunk Dalmáciába, Velence környékére vagy az Isztriára az őszi szünetben. Jó volt most a saját gyerekeimmel utazni ugyanúgy, ahogy Apu utazott velem anno.

(Az alábbi fejtegetés a horvát tengerpart és a magyar "tenger" árait nézi, mindkét ország turista paradicsomát.)

Most összeadtam a 4 nap költését és megerősítette azt amit már júliusban is néztem, hogy Horvátországban nyaralni nem drágább, mint a Balatonon. Az élelmiszerek jó másfélszeres áron mozognak (mondjuk a fonyódi Lidl sem a pesti árakon dolgozik), de a vendéglők, kocsmák, a szállás gyakorlatilag ugyanaz. Nincs különbség az árakban. Annál nagyobb különbség van viszont a színvonalban! A horvátoknál az az alap, amit a magyarok most kezdenek csak el a Balatonnál, hogy a vendég az első. Sok nyelven beszélnek, kedvesek és elképzelhetetlen az a színvonalnak nem is nevezhető kiszolgálás, amit a balaton mellett papírtányéron, zsírban csöpögve, műanyag evőeszközökkel (jobbára koszos asztalon) vezetnek elő. A tengernél a vendéglő az abroszt, pincért, rendes étlapot és normális eszcájgot jelent.

És mindezt ugyanazért az árért kapod meg, mint a fáradt olajban sült hekket Fonyódon. Na itt van a probléma nálunk. Bőszen európainak hívjuk magunkat, miközben a Balkán elhúz mellettünk. Az egészről az jut eszembe, amit az Azt meséld el Pista előadáson hallottam, amikor Örkény buzgón építi Dunaújvárost majd egyszercsak felhívják a figyelmét, hogy konkrétan a sárban esznek a munkások, mint a barmok. Úgy tűnik ugyanitt tartunk.

És ezért nem a kormányok a hibásak, meg a gonosz ellenségek a ruszkiktól a Soros gyurkáig, hanem mi, akiknek nincs igényük ennél többre. Sőt romantikusnak és jópofa nosztalgiának tekintjük.

Szomorú, na. 

2019-11-04 09:16:02 | text210

Miután biztos lett, hogy megint van munkahelyem felhívtam a fejvadászokat, akik az elmúlt hetekben foglalkoztak velem (bár tőlük független a siker). Így korrekt. Nagyon rosszul esett, amikor pont a kedvencem hangján éreztem egy igazi, őszinte sértettséget. Biztos bukik némi pénzt, de egyben a bizalmamat is, amit eddig tök jól felépített. #sajnálom 

2019-06-27 22:12:59 | text149

A világ legnagyobb hülyesége, hogy a pénz nem boldogít.

Ma végül kiborult a bili, mivel nincs fizetés ezért csoportosan felmondtunk és/vagy kirúgtak minket. Én az előbbi csoportba tartoztam, de arra az ígéretre, hogy majd 2 hónap múlva fizetnek, ha addig dolgozom tovább csak nevettem. Miután udvariasan - a helyzethez képest - elváltunk a főnökkel leültem a cég előtt a járdára és hallgattam ahogy a többiek ijedeznek. Végtelen nyugalom áradt el bennem, de egy másodperc múlva, ahogy felnéztem a felhőkre belém hasított egy olyan érzés, amit évek óta elfelejtettem: véges a pénzem.

Rá egy pár órával hazafelé menet beugrottam a Lidlbe és mint egy rossz időutazásban megálltam a párizsi, olcsó zsemle részlegnél és bepakoltam őket a kosárba. Amíg nincs új meló visszaesünk erre a szintre. Nagyon könnyű megszokni, hogy sonkát veszel, goudát és pick szalámit, nem pedig trappistát és párizsit.

A kettő között annyi a különbség, hogy van rá pénzed, a jobbra. Hogy nem gond elmenni 2-3 sörre meg egy hermelinre. Bármikor.

Szóval a pénz kibaszottul boldogít és aki mást mond az bolond.

2019-06-06 22:04:54 | text134

Rendeltünk szülinapra #Cewe fotókönyvet. Igazi mélyrepülés ez a szolgáltatás miközben egyeduralkodó a piacon. Lehet, hogy van némi összefüggés a dologban.

Kezdjük azzal, hogy a fotókönyv készítő szoftver normális munkára alkalmatlan. Én már pár évvel ezelőtt is azt csináltam, hogy kinéztem az oldalszámot, a pontos méretet és aztán inDesignban készítettem oldalanként egy korrekt munkát, amit bedobáltam a szoftverbe és kinyomtatták. Most is erre fanyalodtunk a végén Zsófival, mert kitéped a hajad a hülyeségeitől.

De ez még egy dolog, hiszen általában a népek oda meg vissza vannak tőle, hogy milyen kezesbárány eszköz, csak én vagyok ilyen fasz, hogy szeretem korrektül megcsinálni, ha már fizetek érte. Viszont a rendelési folyamat tervezőjét még a mentőben is ütném. Beírogatsz minden adatot, leokézod az ászf jellegű kötelezvényeket aztán rányomsz a fizetésre. És a szoftver elkezdi feltölteni a fotóidat, de esetünkben az egyik kép, amit vízjelként használtunk, png volt, transzparens meg minden. Ezt egy fekete téglalapként töltötte fel.

Kicsit idegeskedtem, hogy most szarul tömörített-e mert, előfordul png-nél ilyesmi vagy csak a megjelenítésben fos az egész. De mivel ajándék ezért azt mondtam, hogy én ezt visszavonnám, mert nem szeretném ha azon a pár oldalon a sarokban egy nagy fekete téglalap lenne a vízjel helyett. Nem ugyanaz az érzés, na. És itt jött a szomorkodás: nincs lehetőség visszavonni a terméket. Gyorsan írtam emailt a rohadtul eldugott ügyfélszolgálati címre (éjszaka nincs call center, ugye), hogy ezt meg ezt a rendelési számot töröljék. Aztán átalakítva a képeket újra megrendeltük a könyvet.

Reggel semmi válasz, hát 10 után felhívtam a call centert, hogy mi fasz van. Kiderült, hogy törölni ők se tudnak, mivel elfogadtam az ÁSZF-et az bíz le lesz gyártva. De! Mivel hamar jeleztem, ezért bezúzzák majd és nem is kell kifizetni. Mondtam, hogy jó.

Azóta nagy csend, pedig ma kell a könyv, ránéztem a rendelési felületre és azt írta mindkét könyvhöz, hogy kiszállítva. Mivel átvételi pontra kértük Zsófi elszaladt érte. Mindkettő könyv várta, választhatott is (a png verziós is jó lett). Az egyiket kifizette, elhozta. Majd rá két órával jött egy e-mailem, hogy menjek átvenni a könyvet, elkészült.

  • Mennyivel faszább lenne, ha lenne törlés. Most tök feleslegesen nyomtatták ki azt a könyvet, amit senki nem fog átvenni. Egyrészt igazi balfasz veszteség nekik, másrészt meg nézhetjük környezetvédelmileg, pazarlásilag is, onnét se jobb.
  • Egyáltalán milyen dolog az, hogy nem tudod visszavonni a rendelésedet? Bár tisztában vagyok azzal, hogy az ÁSZF az igazi undorító kiskapu a cégeknek a szemétkedésre, de a fenti esetben is ők jártak volna jobban, ha innovatívabbak.
  • És nem vagyok elégedett a panaszkezeléssel, a kapcsolatfelvétellel sem, csapnivaló volt az egész.
  • Ja, extra bosszúság, hogy kemény kötés helyett puhával érkezett.

2019-05-17 15:32:54 | text106

Jó cserkészként összehoztam a céget ahol dolgozom a barátunk cégével. Reményt keltő második kör után persze felhívott, hogy elmesélje mi volt. Így tudtam meg, hogy a főnök szerint Isten áldása vagyok. Azt hiszem ez lesz a következő feliratos pólómon. :)

#officeday

2019-03-21 20:19:01 | text73

Már napok óta bele-beleütközöm a Móriczon az előválasztási sátorba. Az előválasztást tök jó dolognak tartom, teljes mellszélességgel támogatom, csak a jelöltek közül nem tudom vállalni egyiket sem. De ma úgy alakult, hogy jó kedvemben talált meg ez a sátor és gondoltam megnézem mi is ez az egész. Szép sátor, két teljesen vállalhatatlan politikusi portré és nagy betűkkel, hogy csupán 3 perc. Jó sokan voltak a sátor körül. A metró lépcső korlátján töltögették ki az adatbekérős-felhatalmazós íveket. Beálltam a sátornál levő sorba, pár perc után bejutottam, de ott csak tolongás volt, az asztal túloldalán ülők pedig civilben tuti, hogy pincérek, mert azzal a profizmussal kerülték a szemkontaktust, ahogy a második kör ital rendelését szabotálják az étteremben a profik. Vártam még kicsit, hátha érdekel valakit, hogy aláírnék/kérdéseim lennének. De csalódnom kellett. Így kimentem a sátorból és jelentőségteljesen megálltam két beszélgető aktivista mellett. Minden porcikámból sugárzott az információéhség, de nem hatottam meg őket.

Végül, miután bő 10 perc után eluntam ezt a szórakozást vállat vontam és elsétáltam. Volt bennem egy halvány reménysugár, hogy valaki utánam fut és vállon ragad, hogy elnézést, Uram, segíthetünk? De nem.

Igazából még csak nem is csalódtam, pont ennyit vártam a remek baloldali jelöltektől. Tőlem is pont ennyit fognak kapni a választáskor.

2019-01-31 17:54:44 | text40

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).

2019-01-21 18:23:56 | text30

#apablog

Az esti rendrakás neuralgikus pontja a napi rutinnak. A mai este kifejezetten szenvedős volt, a szünet utolsó napján a gyerekek kifordították a lakást a sarkából és csak súlyos fenyegetőzéssel lehetett elérni, hogy összepakoljanak. Miután laza 50 perc után késznek értékelték a dolgot szemrevételeztem a csatateret. A teljes győzelemtől messze voltunk, Dávid asztalát felhalmozott Lego összeszerelési útmutatók és félkész Lego épületek borították. 

Hogy haladjunk végre, közben befolyt a fürdővíz, megmondtam a renitens gyermeknek, hogy egy nap haladékot kap, holnap este legyen rend vagy a hétvégi alvós-bunker építésre keresztet vethet. Magából kikelve védte az igazát, hogy ő pediglen rendet rakott és az asztalán nem lehet semmilyen Lego összerakó. Kis híján fülön fogtam, hogy na akkor gyere, nézzük meg, de végül hagytam, hogy a saját lábán jöjjön. Áll a nagy kupac előtt és értetlenkedve nézi, hogy itt meg mi a baj. Mutatom neki a bűnjeleket mire közli velem, hogy "ja, ő szemből nem látta őket".

Javasoltam neki, hogy legközelebb akkor oldalról is vegye szemügyre a dolgokat.


2019-01-02 18:51:05 | text4

15 találat a(z) felh kifejezésre