2019-03-30 07:32:22 | text75

2019-03-03 12:11:06 | text62

Miközben a reggelit pakoltam ki belém villant a felismerés, hogy pár évvel ezelőtt azt gondoltam mostanra már nem lesz gond a lányommal kaja fronton. Úgy tűnik tévedtem, ebben is.

A kisasszony ugyanis rohadtul válogatós, ezt némi finnyássággal tetézve. Van egy szűk ételválaszték, amit hajlandó megenni, azt reméltem, hogy évek folyamán ez majd varázsütésre átalakul. Hát ez nem jött be.

Kicsit meg is ijedtem, mert van egy csomó elképzelésem, főleg gyerekekkel kapcsolatban, amikről azt remélem, hogy majd az idővel megváltoznak / jobbak lesznek. Ajvé. #apablog #itsmylife #hétköznapo

2019-02-05 07:03:24 | text45

#apablog

Az esti rendrakás neuralgikus pontja a napi rutinnak. A mai este kifejezetten szenvedős volt, a szünet utolsó napján a gyerekek kifordították a lakást a sarkából és csak súlyos fenyegetőzéssel lehetett elérni, hogy összepakoljanak. Miután laza 50 perc után késznek értékelték a dolgot szemrevételeztem a csatateret. A teljes győzelemtől messze voltunk, Dávid asztalát felhalmozott Lego összeszerelési útmutatók és félkész Lego épületek borították. 

Hogy haladjunk végre, közben befolyt a fürdővíz, megmondtam a renitens gyermeknek, hogy egy nap haladékot kap, holnap este legyen rend vagy a hétvégi alvós-bunker építésre keresztet vethet. Magából kikelve védte az igazát, hogy ő pediglen rendet rakott és az asztalán nem lehet semmilyen Lego összerakó. Kis híján fülön fogtam, hogy na akkor gyere, nézzük meg, de végül hagytam, hogy a saját lábán jöjjön. Áll a nagy kupac előtt és értetlenkedve nézi, hogy itt meg mi a baj. Mutatom neki a bűnjeleket mire közli velem, hogy "ja, ő szemből nem látta őket".

Javasoltam neki, hogy legközelebb akkor oldalról is vegye szemügyre a dolgokat.

2019-01-02 18:51:05 | text4