Még egy utolsó hét #Balaton aztán jöhet az ősz.

2020-08-15 17:15:37 | text266

Éppen borotválkoztam, amit nagyon utálok, úgyhogy csak tompán szűrődtek be hozzám a külvilág zajai, mígnem a lányom oda nem állt mellém és mérgesen, már már vádaskodva, magyarázni kezdte, hogy őt az öccse bántotta, hátrarántva a pizsama-felső nyakát fojtogatta. Én, a borotválkozásra figyelve, úgy éreztem, hogy kellő módon sopánkodtam a helyzeten, de őt ez nem elégítette ki. Összes centijét mérgében kihúzva felelősségre vont:

- Hát és te meg se bünteted!?

Így aztán mit volt mit tenni, félig borotvahabos képpel magam elé rendeltem a fiatalurat, aki nem volt hajlandó jönni, így kénytelen voltam átmasírozni az előszobába, ahol persze kiderült, hogy nem csak úgy spontán történt a pizsama cibálás. A vége az lett, hogy megbüntettem mindkettőt, most takarítják a szobájukat. Én meg befejezhettem a borotválkozást

2020-05-23 09:52:44 | text261

Negyven

Sokféleképpen elképzeltem a negyvenedik szülinapomat, de az valahogy mindig azzal indult, hogy jó lenne mindenkit összerántani az elmúlt 4 évtizedből és bulizni egyet. Hát ehhez képest ma még a szüleimmel is csak telefonon tudok kapcsolatot tartani, köszönhetően ennek az idióta koronavírusnak.

Azért jól indult a nap, a sógornőm minden felületen, ahol csak elér szülinapi köszöntéseket küld, a gyerekektől szép rajzokat kaptam és egy csomó 40 feliratú színes lufival dobáltak meg. Kaptam Myheritage dns vizsgálatot is, nemsokára kiderül, hogy hány százalékban vagyok nigériai mondjuk... :)

Jól elmúltak a harmincas éveim, az eddigi legjobb évtizede volt az életemnek azt hiszem, a feleségem meg azzal indította a reggelit, hogy a legszebb férfikorba léptem és az ő vidámságáét csak fokozta, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy na de mi lesz utána. Viszont ma csúsztatott palacsintát kértem ebédre, így nagy reményekkel várom a delet. #szülinap

2020-05-12 10:06:53 | text260

A kisfiam Star Wars őrületének köszönhetően behoztam a 20 évnyi elmaradásomat az univerzummal kapcsolatban. Anno, amikor az előzmény trilógia új volt nem nagyon tetszett, de most újra nézve egyáltalán nem voltak olyan csapnivaló filmek, mint amire emlékeztem. Ellenben az új trilógia, na az egy igazi fos. Már elnézést.

Ma megtekintettük a Zsivány egyest és végre én is jól szórakoztam. Kifejezetten pörgős, hangulatos, izgalmas film volt. Ha mind ilyen lenne, egy szavam se lenne ellenük.

2020-03-07 20:06:22 | text237

Meghallgattam a Greta Thunberg beszédét, amit ma az EU parlamentben elmondott és egyszerűen nem tudok egyetérteni vele. Biztos nem tökéletes az EU tervezet, nem olvastam, nem tudom, nem ez a bajom a beszéddel, hanem a... nincs jobb szó rá: az arroganciája. Hogy most és azonnal és a társadalmunkat kell megváltoztatni.

Álljon meg a menet!

Nekem ne az EU parlament vagy Greta Thunberg döntse el, hogy az európaiak hogyan akarnak élni. Elvileg az EU és a demokrácia pont nem erről szól. Bízzuk tán rá az emberekre, hogy ők kívánnak-e változtatni és mennyit kívánnak. Mert, ha nem így teszünk, akkor az egész pont ugyanolyan náci ideológia, mint amit elvileg mindenki igyekszik elkerülni.

Adassék már meg a lehetőség a másképp gondolkodásra vagy a kevésbé apokaliptikus jövőkép átvizsgálására is.

Köszi.

2020-03-04 18:37:24 | text235

Tele van a net azzal, hogy megváltozik-egyszerűsödik a messenger app kinézete. Nabazmeg mondom, megint lehet újra tanulni valamit, hát rányomtam a cikkre, hogy lássam mivel fog hívogatni a fél család, hogy ott volt, de eltűnt, csináljam vissza. Szóval nézem az appot, mint kiderült nekem a napokban már frissülhetett, mert a hiányzó gombokat nem láttam sehol. Ha ennyire fel sem tűntek, akkor valószínűlegremek funkciókat takarhattak. 

2020-03-02 13:02:36 | text232

Az elmúlt időszakban nagy érdeklődéssel figyeltem a NAT kapcsán előkerült Herczeg Ferenc írói megítélését. És megdöbbentem. Én ugyanis úgy nőttem fel, hogy a dédszüleim könyvtára (vagy legalábbis a maradéka) volt a nyári olvasmányaim alapja. Például az évadonként szépen bekötözött Új Idők folyóirat. (Amit Herczeg szerkesztett.)

Az Új Idők tele van jobbnál jobb, színvonalas szépirodalmi regénnyel, folytatásokban közölve. Nem a nyugat, de lássuk be, hogy a Nyugaton túl is van/volt szellemi élet. Liberális gondolkodással minimum megengedőnek kéne lenni azzal kapcsolatban, hogy esetleg másoknak más tetszik. És itt most nem is kell hozzátenni azt a megengedő félmosolyú kitételt, hogy: még ha az nem is ugyanolyan színvonal.

De a saját olvasmányélményeim alapján Herczeg Ferenc önmaga jogán is egy remek író. Sőt, ha valaki esetleg veszi a fáradságot és elolvassa az önéletrajzi könyvét, akkor arra is rádöbbenhet, hogy egy mai szemmel is modern, értelmiségi figura volt, egy nagyon szimpatikus gondolkodású ember.

A probléma persze ott van, hogy a médiában megszólaltatott véleményformálók nagy része (tisztelet a kivételnek) a kezébe nem fogott egy Herczeg Ferenc művet soha. (És nagy valószínűséggel mást se.)

És most ha egy kicsit elvonatkoztatok az írótól, akkor megint ott találom magam egy témával kapcsolatban, hogy a jelenlegi politika/véleményformáló elit nagy része mélységesen műveletlen, vállalhatatlanul kisstílű, semmilyen látóköre nincsen. És ez igaz Fideszes és nem Fideszes táborra egyaránt. Na ez az, amiért borzasztóan nehezemre esik nekem bárkit támogatni ebben a szerencsétlen, elposványosodó országban.

De az a jó hírem, hogy megvan a lehetőségünk, hogy a saját gyerekeinket kineveljük ebből a posványos, szűk látókörű, megmondóember világból. És akkor, az ő korosztályuk már egy fokkal talán értelmesebb emberek gyülekezete lesz. És talán akkor ők is így járnak el és a vége valahol a Kánaán magasságában van. Persze ehhez ezt el kell kezdenünk. Mármint a gyerekeink jó irányba nevelését.

Nosza!

2020-02-28 08:44:54 | text228

A Gyergyóditrói pékség esete nagyon szépen szimbolizálja, hogy mi történik, ha az erőszakos múltbarévedés találkozik a jelenkkorral. Bővebben itt.

2020-02-12 06:16:47 | text226

Egy ideje felfigyeltem rá, hogy mindig visszakérdezek. Elsőre persze felháborodtam, hogy mindenki motyog, beszéljenek már rendesen! Aztán úgy éreztem, hogy jobb vagyok, mint Novák Katalin, lehet, hogy mégis én megyek szembe a forgalommal. Így aztán bejelentkeztem hallásvizsgálatra.

Tegnapra kaptam időpontot és kiderült, hogy semmi baja a fülemnek, talán kicsit fáradt vagyok és ezért lassabban dolgozom fel a hallottakat. Szóval innentől kiderült, hogy mégis a többiek motyognak. Ezentúl papírom van róla. :D

Egyébként szinte ez volt az első jó hír a januárban. Igazán elcseszett hónapom volt. Kezdődött egy viharos munkahelyi héttel, aztán folytatódott további munka környéki problémákkal, amik néhol áthúzódtak a munkán kívülre is. De ha a munkát nem nézem, akkor is vacak egy hónap volt. Fárasztó, leszedáló idővel.

Az a baj, hogy most jön a - tapasztalataim szerint - napszámra legrövidebb, de anyagilag és érzésre leghosszabb hónap. Jöhetne már a tavasz.

2020-01-29 18:09:47 | text220

A múlt hét nagy részét Novigradban töltöttük, ahol nyaralni is voltunk júliusban. Én nagyon szeretem az őszi Adriát, fiatal koromban sokat jártunk Dalmáciába, Velence környékére vagy az Isztriára az őszi szünetben. Jó volt most a saját gyerekeimmel utazni ugyanúgy, ahogy Apu utazott velem anno.

(Az alábbi fejtegetés a horvát tengerpart és a magyar "tenger" árait nézi, mindkét ország turista paradicsomát.)

Most összeadtam a 4 nap költését és megerősítette azt amit már júliusban is néztem, hogy Horvátországban nyaralni nem drágább, mint a Balatonon. Az élelmiszerek jó másfélszeres áron mozognak (mondjuk a fonyódi Lidl sem a pesti árakon dolgozik), de a vendéglők, kocsmák, a szállás gyakorlatilag ugyanaz. Nincs különbség az árakban. Annál nagyobb különbség van viszont a színvonalban! A horvátoknál az az alap, amit a magyarok most kezdenek csak el a Balatonnál, hogy a vendég az első. Sok nyelven beszélnek, kedvesek és elképzelhetetlen az a színvonalnak nem is nevezhető kiszolgálás, amit a balaton mellett papírtányéron, zsírban csöpögve, műanyag evőeszközökkel (jobbára koszos asztalon) vezetnek elő. A tengernél a vendéglő az abroszt, pincért, rendes étlapot és normális eszcájgot jelent.

És mindezt ugyanazért az árért kapod meg, mint a fáradt olajban sült hekket Fonyódon. Na itt van a probléma nálunk. Bőszen európainak hívjuk magunkat, miközben a Balkán elhúz mellettünk. Az egészről az jut eszembe, amit az Azt meséld el Pista előadáson hallottam, amikor Örkény buzgón építi Dunaújvárost majd egyszercsak felhívják a figyelmét, hogy konkrétan a sárban esznek a munkások, mint a barmok. Úgy tűnik ugyanitt tartunk.

És ezért nem a kormányok a hibásak, meg a gonosz ellenségek a ruszkiktól a Soros gyurkáig, hanem mi, akiknek nincs igényük ennél többre. Sőt romantikusnak és jópofa nosztalgiának tekintjük.

Szomorú, na. 

2019-11-04 09:16:02 | text210

Azért a havas esőt túlzásnak érzem. #ösz #tél

2019-10-28 16:17:35 | text205

Állati kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a holnapi választások eredménye.

Tartok tőle, hogy nagy áttörésre nem lehet számítani, de örülnék, ha 5-6 város polgármesteri és a főpolgármesteri posztot behúzná az ellenzék. Nem tartom nagy formának Karácsony Gergelyt, de Tarlósnál azért jobb, szóval már minőségi váltást kapnánk. (Ha meg ezzel a lehetőséggel sem tud majd élni, akkor pont oda fog kerülni, ahova való szerintem.)
A Puzsérra azért nem szavazok, mert egy félművelt idióta és azt már tudjuk jól, hogy az ilyeneknél nincs rosszabb. Nézzétek meg mit művelnek az országban a hozzá hasonlók.
De az igazi nagy elégtétel nekem, személy szerint az lenne, ha Hoffman Tamás végre nem lenne a polgármesterem. Ha van ember akit igazán szívből utálok és a cipőm talpára kenődött kutyaszarnál is undorítóbbnak tartok akkor ez a véglény az. Szóval szorítsatok neem légyszi, hogy végre eltűnjön az életemből. Nagy megnyugvás lenne.
#választások2019 #prognózis
P.S.: Jó esély van rá, hogy úgyis #elcsalják az egészet holnap. Én ezt nem szoktam mondani, mert gondolni se gondolom, de most igen.

2019-10-12 20:21:55 | text192

Sosem voltam az az ember, aki feltétlenül hisz a szervezett oktatásban. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy sosem értem meg miért nem mernek próbálkozni az emberek. Én mindent, amit tudok úgy tanultam meg, hogy próbálkoztam.

2019-09-30 06:21:28 | text186

Félek most kezd elbaszódni a #twitter is. Az elmúlt napokban kilátástalan harcot folytatok a nyígó gimisek és gólyák némítására, de hiába. Náluk csak azok basznak fel jobban, akik a kutyájukat a gyereküknek gondolják. Olvasol egy posztot (fogalmad nincs ki az és miért látod) aztán kiderül, hogy egy kibaszott kutyáról van szó. #mindenbekrepálvégül

2019-09-05 22:33:04 | text180

Amikor először hallottam, hogy a #Vodafone megveszi a #UPC-t gondoltam, hogy ebből nekem, aki mindkettőnél előfizető vagyok valami jó fog kijönni. És ahogy megkaptam az értesítő levelet: tényleg. Kicsit több adatforgalom (+ 2gb), ha az előfizetéses net beszarik, akkor a javításig (72 óra) ingyen-korlátlan mobilnet és némi havidíj csökkentés. #fasza

2019-09-04 16:38:39 | text179

Mindenki szerint elrepült a nyár. Hát nekem nem.

Olyan, mintha a június eleje (lásd a hivatkozott szöveget) valami másik életben lett volna. Felmondás, tipródás, munkahely keresés, munkahely találás és rengeteg idegeskedés ezzel kapcsolatban: ez volt a június sláger témája. Mellette meg elkezdtem a balatoni nyaralót kipakolni, rendberakni.

Júliusban új munkahely, nyaralás (az annyira kurva jó volt, de erről lesz külön szöveg meg videó), szóval elég sűrű időszak volt. Szerettem.

Augusztusban meg a balatoni #homeoffice. A nyaraló rendberakás. Bridge verseny. És a finise Cili kéztörése.

Szóval annyi minden jutott egy nyárra, mint utoljára 15-20 éve. Ha nem is minden volt jó, sőt!, de azért a nyár egyenlege pozitív lett és megint elmondhatom, hogy fordult egy érdekeset az életem. Munkában és magánéletben egyaránt. Sosem gondoltam volna, hogy én ilyen fúr-farag dolgokat fogok önszántamból csinálni.

2019-09-04 16:23:10 | text178

Egerben a játszótér mellett parkoltunk. A megérkezés utáni 10. percben a lányom leesett a mászókáról. A 35. percben már a sürgősségi osztályon várunk, hogy csuklótörés-e vagy nem. Mentünk volna inkább strandolni. #pech

2019-08-24 13:08:07 | text171

Két napja szenvedünk azon, hogy mit csináljunk a hétvégén. Jó idő lesz ma, szóval valami strandban gondolkoztunk, reggelre megszültük a Bánki-tavat. Hogy őszinte legyek nekem semmi kedvem nem volt a strandoláshoz meleg ide vagy oda, a Balatonon kifürödtem magam. De láttam a feleségemen, hogy aggódik a #meleg miatt, így jó képet vágtam a dologhoz.

Reggelinél vázoltuk a gyerekeknek, hogy hurrá nyaralunk, de nem az lett a visszajelzés, amit vártunk. Nagy nyavajgás közben elmagyarázták, hogy ők már unják a strandot, voltunk Dorogon (sokszor, vonták fel a szemöldöküket jelentőségteljesen), Balatonon, sőt egy hétig a tengeren is, minek már megint strandolni. Maradjunk inkább a lakásban, ahol játszhatnak.

Reggeli után a feleségemmel kerülgettük egymást, viccelődtünk, hogy nehéz gyerekkoruk van, végül kiböktem, hogy igazából perszte megértem őket. Mértéktelenül megkönnyebbült asszony állt előttem, kiderült, hogy neki se volt kedve ésa csa miattunk akarta az egészet.

Így aztán elmegyünk Egerbe, megnézzük a várat és vidáman szarrá sülünk a köveken. Estére valószínűleg azt kívánjuk majd, hogy bár mentünk volna strandra.

Ja, és tényleg nehéz gyerekkoruk van, nem tudnak itthon büdösödni a belvárosban. Szigorú szülők vagyunk, na. #apablog #itsmylife #házasság #nyár 

2019-08-24 09:31:15 | text170

Napok óta jönnek szembe az álszent tweetek, hogy amikor leégett a #NotreDame mindenki sírt és fizetett, most hogy ég az őserdő és Szibéria le van szarva az egész.

Részemről nincs leszarva, de mit tegyek? A ND esetében helyből megmozdult az adott város/kormány, hogy helyreállítják. Az erdők esetében ezek tulajdonosai, szuverén államok gyújtják fel és/vagy hagyják leégni. Eddig pénzt kaptak, hogy ne tegyék, most megvonták tőlük. Őszintén, mit lehetne ezzel tenni, leszámítva a háborút?

2019-08-23 07:23:45 | text169

Lassan beóvászkodott az #ősz. Reggel már kardigán kell, az ember kevésbé kívánkozik a strandra. Szerencsére éppen #bridzs verseny van nálunk, arra tökéletes az időjárás.

2019-08-18 09:32:35 | text168

Levonatoztam a két gyerekkel. Nem hosszú út, nincs két óra. Kártyáztunk, hangoskönyvet hallgattak a fülesükön, ettek és ittak, néha nézelődtek. Boglárnál leszállt egy néni, aki mellettünk ült és a köszönés mellé hozzátette, hogy nagyon büszke lehetek a gyerekeimre, az ő unokái nem viselkedtek volna ilyen szépen. Büszke is vagyok. ;)

2019-08-06 21:46:01 | text166

Miután biztos lett, hogy megint van munkahelyem felhívtam a fejvadászokat, akik az elmúlt hetekben foglalkoztak velem (bár tőlük független a siker). Így korrekt. Nagyon rosszul esett, amikor pont a kedvencem hangján éreztem egy igazi, őszinte sértettséget. Biztos bukik némi pénzt, de egyben a bizalmamat is, amit eddig tök jól felépített. #sajnálom 

2019-06-27 22:12:59 | text149

Valószínűleg nem lennék túl népszerű a klímaváltozással kapcsolatos véleményemmel. Nem lennék népszerű, mert nem értek egyet se a Gulyás-féle szkeptikusokkal, se az elszánt környezetvédőkkel.

Az a legújabb eresztés, hogy nem klímaváltozás van, hanem klíma katasztrófa

Értem, hogy miért jó ezt így hívni, mert láthatóan kezdi a probléma átütni szélesebb rétegek ingerküszöbét. Már ha a merítésünk a nyugati világra szorítkozik. Egyébként ideje is volt, a 70-es évek óta egyre hangosabban mondják a környezetvédők és/vagy tudósok, hogy gond lesz. És bár most úgy tűnik, hogy eredménytelenül, de az utóbbi messze nem igaz.

Rengeteget változott a világ a fentartható(bb) fejlődés irányába, bár biztos igaz, hogy nem elég nagyot: a jelei nap, mint nap szembejönnek velünk, például a kezelhetetlen mennyiségű műanyag hulladék formájában. Mellette viszont elkezdődött a folyamatos megoldáskeresés. A műanyagevő baktériumoktól az Ocean Cleanup-ig széles skálán mozog a kutatás. Ezzel végre komolyan foglalkozik az emberiség, nagy előrelépés. (Meg kell becsülni a részsikereket is!) A szkeptikusok aránya pedig egyre csökkenő tendenciát mutat, aminek szerintem nem kevés köze van a természetes demográfiai folyamatokhoz is. 

És rengeteg előrejelzés, klímamodel, riogatás és figyelmeztetés jelenik meg (rangosabb és kevésbé meggyőző forrásokból egyaránt). Na, nekem ezekkel van bajom.

Ugyanis a legtöbb model az elmúlt pár évtized, maximum 150 év (15 évtized) adatfelvételeire és a különböző terepmunkákra (évgyűrűk, jégminták vizsgálata) alapoz. Érdekel a téma, így rendszeresen olvasom, amit elém rak az internet és minden alkalommal egy bajom van: emberi léptékkel próbálunk modelezni egy planétányi folyamatot. 

A Föld cca. 4,5 milliárd éves, jelenlegi tudásunk szerint. Az ember meg maximum 125 000 évvel ezelőtt alakult ki. Amióta figyeljük és rendesen feljegyezzük a globális időjárást az csak pár évtized. Ennek a pár évtizednek az eredményeit próbáljuk ráhúzni a 4,5 milliárd évre. Amit mi csináltunk itt az elmúlt pár évezredben az lófasz a Föld életében. Semmi. A Föld klímája, a felszíne nem állandó, a jelenlegi tudásunk szerint is folyamatosan változik és rengeteg a planétán kívüli hatás is befolyásolja, valószínűleg egy csomó olyan is, amire ma még nem is gondolunk.

Én elhiszem a klímamodeleknek, hogy a jelenlegi tendenciáik azt mutatják, amit közölnek, de azt nem hiszem el, hogy ez kellően megalapozott. (A mérések előtti időjárás ingadozásokról, a trendekről csak nagyon minimális, sokszor következtetett információink vannak.) Befolyásoljuk a klímánkat ez egyértelmű, de van rá esély, hogy csak katalizálunk folyamatokat, gyorsítunk vagy növelünk, de nagy dőreség lenne azt hinni, hogy ezért az egészért csak mi, a gáz kibocsájtásunk meg a többi modern szennyezés lenne felelős.

Mégegyszer: nem akarom felmenteni a pazarló társadalmi attitűdöt.

Én éppen ezért nem tudom elhinni, hogy 2050-re itt kihal az emberiség. Azt igen, hogy iszonyatos migráció, nagy nyomorúság lesz sok helyen és ott meg hatalmas feszültségek, ahol élhető lesz a bolygó a mai mércénk szerint. De azt se felejtsük el, hogy a mi fajunk már túlélt minden szélsőséges időjárást rövid és hosszútávon is ezen a bolygón. Igazi csótányok vagyunk ilyen szempontból, jégkorszakok és mini jégkorszakok, sivatagok és sarkvidékek, mindenhol élünk, éltünk. És sose fog kiderülni, hogy ez nem történt volna meg egyébként is

A saját fajunk - esetleges - kihalását pedig nem szabad összemosni a bolygó halálával. A jó öreg Föld utánunk is még vígan el fog keringeni a Nap körül. Ahogy az EK is énekli:

Az értelmes gépek hajnalán,
Átmenetelek az életemen,
Évmilliók jönnek az ember után,
Rohadt érzés, de én szeretem. 

2019-06-26 14:06:09 | text146

A saját balatoni ház próbajárata zajlik éppen. Nincsenek zavaró tényezők, nincs vállalhatatlan kupleráj folyton (mondjuk ez annak is köszönhető, hogy rászólunk a kölykökre), nincs alkalmazkodás. Csak szimplán elvagyunk. 

Elkezdtük szép lassan a ház és a kert átalakítását, ma például kibaltáztam a dísznádat, amitől a szobánk zsaluit nem lehetett használni, cserébe állandóan sötétített. A nagybátyám szeme-fénye volt és mostanra szétterjedt az egész udvarban. Én utáltam mindig és rengeteg idő lesz kiírtani.

Épp jókor jön ez a pár nap #Balaton, délutánra már kezdtem elfelejteni az elmúlt hetek munkahelyi zűrjeit és éppen azon vettem észre magam, hogy úgy fekszek a parton, hogy nem gondolok semmire. Regenerálódtam, kezdett megnyugodni a lelkem, amikor csörgött a telefon és volt főnököm hívott. Ugyan nem vettem fel, de pár sms lement, elzavartam gyorsan és remélem mostantól tényleg nyugi lesz.

2019-06-08 21:53:27 | text135

Hosszú szenvedés után (közel 4 év), ma reggel pontot tettünk a balatoni ház hercehurcájának a végére: aláírtuk a nagynénémmel az adásvételi szerződést. Ezentúl Anyu és én vagyunk a tulajok.

Piaci áron vettük meg, bár erről a család másik fele vitatkozna, de se az épület állapota, se a helye, se a tulajdonviszonyai nem optimálisak.

Lesz mit dolgozni rajta, jó sok pénzbe fog kerülni és állati jó, hogy van egy balatoni nyaralónk, ahol nem kell senkivel osztozkodni. A nyáron szándékomban áll alaposan kihasználni.

2019-05-31 21:23:12 | text128

Én voltam szavazni. #EP2019 Ez a lényeg, hogy elmenj #szavazni, ez az erőd, az egyetlen fegyvered, amivel irányíthatod az életedet. Szóval ennél fontosabb nincs.

Hogy kire szavazol? Mindenkinek a magánügye, én most mégis elmondom, hogy hova húztam az ikszet. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nincs nagyon kire szavaznom. Minden párttal elégedetlen vagyok, már teljesítményileg. Van amelyiket kifejezetten károsnak tartok, a legnagyobb mértékben a Fideszt, ők konkrétan hazaárulók. A szó minden jelentésében. Szóval náluk már szinte bárki csak jobb lehet.

Igen, szomorú egy országban élünk. De ezt mi tettük ezzel az országgal.

Úgy gondolom, hogy elsősorban európai vagyok, másodsorban meg magyar. Szóval szerintem az EU választásnál nincs fontosabb. Ha az EU jól megy, akkor nekünk magyaroknak is jól megy. Jelenleg az EU-nak nem nagyon megy jól. #Brexit, szélsőségesek és az egészet a népvándorlás szaggatja darabokra. Egy megoldás van, szerintem, ami már az elejétől látszik: egy teljesen egységes, összefonódott Európa.

Az Európai Egyesült Államok.

Másrészt meg én liberális vagyok. Így aztán volt két alternatívám ma reggel. A DK és a Momentum. 

A Momentum az első lendületében nagyon szimpatikus fiatal párt volt. Gyűjtöttem nekik aláírást a Nolimpiára, örültem, hogy előre terveznek, gondolkodnak. Hogy fiatalok, hogy mások. Csináltak hülyeségeket, de ki nem? Néha nem értek velük egyet, de igazából senkivel nem értek 100%-ban egyet, a kompromisszumoktól működik a világ. Tetszett az is, hogy belátták, hogy tavaly elbaszták. Tiszteletreméltó. De a legnagyobb húzóerő, hogy ők az ALDE tagjai. Ha ők bejutnak egy képviselővel, akkor azzal az európai liberálisok gazdagodnak. Drukkolok nekik, hogy bejussanak, de mégsem rájuk szavaztam.

Hanem a DK-ra. Mert, bár szocdemek, de liberálisok. Mert a megalakulásuk óta ugyanazt mondják. Mert nem megvehetőek. Mert ők mutattak itt gerincet még akkor is, amikor az nem divat.

Kompromisszum. Ilyen ez a demokrácia. Még a maradéka is. Remélem, hogy bejut a DK legalább 2 képviselővel és remélem, hogy bejut a Momentum. Van kiért drukkolni.

És remélem, hogy nem jut be az LMP, nagyon rájuk férne. #gonoszvagyok

2019-05-26 13:11:39 | text115

Hajnalban arra ébredtem, hogy az általában hétalvó feleségem a telefonját nyomkodja bőszen. Kiderült, hogy feltörték a #google fiókját. Benne van az élete, munka, levelek, fájlok, minden. És hiába mondtam neki évek óta: két lépcsős azonosítása mégsem volt. #legyelokosabb

2019-05-22 06:24:29 | text113

Elmentem fodrászhoz, hogy izzítsa be a nyári frizurámat. Épp ideje volt, mert lassacskán nyugodtan énekelhetem magamról, hogy egy tisztes őszes halánték...

Általában nem zavar ez az egész múló idő dolog, de az őszülés kifejezetten fáj. Hát, majd megbarátkozok ezzel is. #itsmylife

2019-05-21 19:04:08 | text112

Ha őszinte akarok lenni lehetett volna sokkal szarabb is a #GameOfThrones utolsó része.

Az egyértelmű volt, hogy nem lehet happy end, nincs is ezzel semmi gond, nekem az fáj, hogy az évadokon át szépen felépített karakterek és jelentőségteljesnek vélt momentumok, képességek, történetek a végén nagyrészt sehol nem játszottak szerepet. Sokat szidtam GRR Martint és most is tartom, hogy írónak maximum közepes, de azt el kell ismerni, hogy fantasyből viszont kitűnő. Ez főleg akkor derült ki, amikor elfogytak a könyvek és a sorozat íróinak (hagyjuk elfeledni a nevüket) kellett kitalálni a hogyan-továbbot.

A Trónok Harca - a vége után visszatekintve - ott halt meg, amikor a fantasy elemek, a fenyegető élőholtak, a sárkányok, a mágia felesleges nyűggé vált. Érdekes, hogy ez menet közben nem tűnt fel nekem sem, inkább a politikai szálak egyszerűsödését sajnáltam. Valószínűleg az elején kellett volna eldönteni, hogy kell-e bele a fantasy sallang vagy nem. De így, hogy a végére ez egy letudandó dolog, egy púp volt a hátukon sajnos tönkretette az amúgy élvezetes sorozatot.

A sorozat végig jobb volt, mint a könyvek, egész addig a pontig, amíg volt összehasonlítási alapunk. Végül mégsem az utolsó rész az igazi csalódás, hanem úgy általában az utolsó évadok. Ahogy elbaltázták a rengeteg lehetőséget, a jó színészi gárdát. Kár érte, de többet legalább nem piszkál a dolog. 

+1 #GoT totó: Lassan két éve én ezeket tippeltem az utolsó évaddal kapcsolatban. Van ami bejött.

2019-05-21 09:26:35 | text111

Kipróbáltam a YouTube prémiumot és jó. Az elmúlt években azért kerültem el a videómegosztót, mert kibaszottul idegesítettek a reklámok. Most meg nyugi van. Sőt, be tudtam pakolni a családi csoportba és így már a gyerekeknek se ugranak fel a legújabb csöcsvillantós Marvel filmek bemutatói a királylány legó megmentésének kalandjai közben. #tisztahaszon

2019-05-16 13:25:40 | text101

harminckilenc

Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.

Izgalmas időszak idén ez a május. Nem csak azért mert Dávid fiam 5 éves lett, azaz billeg a kisfiú kor határán, meg én 39, hanem mert annyi év után végre finisbe ér a balatoni nyaralóvásárlási kálvária. Már a számlámon a pénz, két hét múlva aláírjuk a szerződést a nagynénémmel és a fele ház az én tulajdonom lesz. Harminckilenc évesen ingatlan tulajdonos leszek.

A balatoni ház állapotára az a legjobb kifejezés, hogy jól palástolja azt, hogy igazából egy romhalmaz. Az elmúlt 30 évben nem, hogy felújítás, még állagmegóvás sem történt. Aminek az az eredménye, hogy most majd jó nagy adag pénzt kell belerakni, hogy egyrészt ne dőljön a fejünkre, másrészt komfortos legyen. Jelenleg olyan a helyzet, hogy csak a nagyon közeli ismerősöket lenne pofám meghívni oda, mert inkább égő az egész.

Mindenesetre a családi szülinapozás idén is a nyaralóban volt. Felavattuk az új ágyakat, csinosítgattuk a szobát (függöny, ilyesmik). Sütöttünk a tárcsán húsit, ebédeltünk és beszélgettünk. Kellemes délután volt.

Az elmúlt évben örvendeztem azon, hogy sikerült irányba terelni végre a karrieremet. Ebben az évben az aztán még nagyobbat lódult előre. Alapvetően élvezem, de van neki néhány árnyoldala is persze. Vezetőként például ebben az évben ez volt az első hétvége, hogy nem hívtak telefonon valami halaszthatatlan faszság miatt. Így azért könnyebben ledarálódik az ember. Hogy hol leszek munkailag egy év múlva nagyon érdekes kérdés, de jelenleg vannak kilátásaim. Egész megnyugtatóak.

Annak örülök, hogy sikerült végre elérnem egy olyan szintet, ami már nem csak állandó kapaszkodás és küzdés. Van egy kis biztonság körülöttünk, így több idő marad egymásra, a gyerekekre és programokra. Szóval harminckilencnek lenni úgy tűnik, hogy ilyen kispolgári dolog. Család, gyerekek, nyaraló, karrier. Végülis ezt akartam

2019-05-14 15:50:39 | text98

Előszedtem a szekrényből a rövidnadrágot. A zsebében orrspray volt és vagy 20 zsepi. Már értem miért pakoltam el tavaly.

2019-04-26 07:28:17 | text94

Nálunk vannak a nagyszülők, a kölykök kitalálják, hogy ember a földönt játszanak velük (becsukott szemmel fogócska), de közbelépek, hogy annak nem örülnék, levernek mindent, meg nekimennek, az inkább teremsport. Erre Anyám felcsillanó szemmel: akkor játsszunk szembekötősdit. Minden korosztály levette a lényeget, na

2019-04-17 19:42:00 | text89

Zoltán Gábor Orgiája után Budapest már sosem lesz az nekem, ami eddig volt. Nem azért, mert az ember nem tudta mindazt, amit leír a könyv vagy talán mégis? Szemérmesen elmaszatolja mindenki az országban, hogy mit tettek, na jó tettünk, mi magyarok a nyilas időkben. Tanulunk ezt-azt róla, hallunk, olvashatunk a Dunába lövésről, de csak úgy mellékesen. Ilyen is volt.

Az Orgia az egyik legjobb formája a szembenézésnek ezzel a maszatolással szemben. Annak a szembenézésnek, amit kollektíven elmulasztott és mulaszt minden percben ez a nemzet. (És itt zárójelben tenném hozzá, hogy mennyire látszik a mai politikán és közbeszéden, hogy folyamatos tartozásban vagyunk ezzel beismeréssel.)

Amikor erről a könyvről beszélgettem másokkal többen mondták, hogy ők ezt nem olvassák el. Pedig mindenkinek el kéne, egyszer, nem többször. Nem olvassák el, mert túl erőszakos, meg kegyetlen. Igaz. De rádöbbent egy csomó mindenre, ami a kegyetlenséggel, az erőszakossággal és saját magunkkal kapcsolatos.

Számomra nagy tanulság volt, hogy mennyire könnyen simultam bele a regénybe. Mert, hogy egy könyv és megszoktam, hogy a könyvekben, filmekben az erőszak okés. Hogy mindennapos lehet, de főleg relativizált. Így aztán el kellett teljen egy kis idő, hogy ráébresszem magam, ez most nem fikció. És úgy már egész más volt kézbe venni és olvasni. Szóval egyrészt ráébredtem, hogy milyen könnyű az erőszakot elfogadni csak mert körülöttünk hajlamos a média és a művészet ezt mindennapossá tenni.

A másik tanulság, amivel kezdtem is, a város. Könnyen lépünk át a sorsokon, történeteken, amit ez a város végignézett. Legfeljebb a botló kövek juttatják néha eszünkbe, hogy van egy undorító, aljas és erőszakos múltja is. Nem csak a pántlikás, hősies. Egy szabadságharcosra jut egy nyilas, mondjuk. Bár félek több az utóbbi, mint az előbbi.

Szóval mindenki jól jár, ha félreteszi a félelmét az erőszaktól, a kegyetlenségtől és elolvassa az Orgiát, mert úgy tűnik ez itt van körülöttünk, a fodrászban, a pékben a lelkészben meg valószínűleg bennünk is. Kicsit aggódok, mert most bele is kezdek a folytatásába, a Szomszédba, ami ha jól értem az Orgia megírásának története lesz.

2019-04-17 17:33:55 | text88

Nem tudom van-e egyáltalán még értelme a magyar belpolitikáról beszélni, mert kevés idiótább és feleslegesebb foglalatosság van, de mégis megteszem.

Én úgy látom, hogy a Fidesz nem változik, az igazán érdekes folyamatok a másik, elég szűk, térfélen történnek. Történhetnének. Egy kialakult nyugalmi helyzetet az ellenzékinek gondolt erők nem tudnak megbontani, most már lassan egy évtizede, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy belássuk: ezek valóban ennyire töketlenek. Mind.

Mindenki tudja az új választási törvény megszavazása óta, hogy a Fideszt választásokon csak összefogással lehetne megverni. Ez matek, ami egy ideig labilis dolog volt, mert a választóik még benne voltak abban, hogy utálni kell egymást. Is. Mostanra, pontosabban tavaly ilyenkorra ez azonban megváltozott. A választók megmutatták, ha egyértelmű helyzetet adnak nekik, akkor hajlandók orrukat befogva szavazni. Csak ezt tavaly se voltak hajlandóak megtenni a politikusok és nagyon úgy tűnik, hogy idén sem fogják.

A helyzet az, hogy a jelenlegi politikai szarkavarás oda fog vezetni, hogy az őszi önkormányzati választások után az esti tévéműsorban szomorú-gondterhelt arccal állnak majd a nem Fideszes politikusok, hogy most már értik, az emberek összefogást akartak, levonják a tanulságot és majd legközelebb.

Mi meg szívjuk tovább a Fidesz demokratúráját. Basszák meg mind egy szálig.

És ebben azért az LMP és Puzsér szinte nagyob geci, mint a Jobbik. Az LMP-ről és Puzsérről nekem már senki nem tudja bebizonyítani, hogy nem a Fidesz emberei. Mind. Az utolsó tagjukig.

Még ha esetleg nem is tudnak róla mind.

2019-04-08 19:09:24 | text79

A kollégával pár hete - még a finom home officeos időszakban - egy fél délelőtt bújtuk az ár kalkuláló javascriptet a webshopon. Sok újdonság került akkor bele, persze rengeteg hibaüzenettel, amit hosszú idő alatt, cifra káromkodások kíséretében javítottunk ki.

Aztán tesztelés után pár napja élesbe került a fejlesztés és ma egy akció során jött egy hiba, egy olyan terméktől, amit szökő évente egyszer kapcsolunk be. Helyből jött egy szép NaN hiba az adatlapján. Kutattam egy gyenge félórát a kódban és kiderült, hogy bizonyos esetekben szimplán leosztottuk az értéket nullával.

Előfordul, na.

#officeday

2019-03-12 13:24:46 | text68

Pécsről hazafelé az autópályán Paks környékén kiálltunk a benzinkútnál, mert a két gyerek majd éhen halt. Igaz, hogy akkor már éppen két napja családi ünneplésnek álcázott zabáláson vettünk részt, de ők úgy érezték ez még szükséges.

Ez a kis pihenő (?) valószínűleg nagyon szerencsés volt, mert mikor kanyarodtunk vissza a sztrádára két tűzoltóautó sietett el mellettünk. Aztán rendőrök, mentők. 200 méter múlva megálltunk, nem messze a balesettől, amibe, ha nem állunk ki simán belefuthattunk volna. Egy és negyed órát várakoztunk, amíg a remélhetőleg túlélőket kivágták a felismerhetetlenre tört autóból.

Amíg ott álltunk persze leginkább morcogtunk, hogy micsoda pech, de azért visszanézve inkább hatalmas szerencse

2019-03-10 18:34:17 | text67

Fáradt vagyok.

A hétfők amúgy is nehéz esetek, de a mai egy olyan hétfő, ami egyben egy utolsó csepp a elmúlt két hónap poharában. Állati stresszes a munka, mert esik szét darabjaira minden. Sok feslő szál most ért össze és begyorsult a folyamat. Izgalmas időszak következik, hogy túléli-e hosszú távon ezt a mélypontot a szervezet vagy megszűnik a jelenlegi formájában.

Erre rakódik rá az hogy a kollégák 95%-ban kiégtek. Minden cégnél jellemző a 2-3 éves cserélődés, de a mienk épp 2-3 éve kezdett nagyra nőni, akkor sokan jöttek és ezek az emberek most keresnek új utakat. Majdnem egyszerre. Ők persze már mindent csak negatívan látnak, minden a vezetőség hibája. Nehéz kibírni az állandó nyavajgást.

És hát a fenti két probléma öngerjesztő is.

Na szóval ilyenekkel kűzdöttem és agyilag elég fáradtan értem haza a fiammal az oviból. Megígértem reggel neki, hogy két legóját összerakom, de a másodiknál az egyik - speciális - elemet nem találtuk. Egy idő után besokaltam és feladatam. Mondtam Dávidnak, hogy honap befejezzük, ne haragudjon.

Most itt gépelek, amíg ők fekszenek az ágyban és próbálnak elaludni. Valszeg én is elaludnék, ha nem írnék. Az előző években azért aggodalmaskodtam mindig mert nem volt pénz, meg féltem, hogy mi a fasz lesz a munkával. Most van pénz, a munka miatt meg úgy aggódom hogy holnap reggel le kéne cseszni a backendest az alábbiak miatt:

  1. mi a faszért nem dolgozik,
  2. mi a faszért nem rak rá a levelekre, 
  3. miért mondja azt a külsősnek a tudtom nélkül, hogy ne dolgozzon.
Egy a lényeg aggodalmaskodni mindig van miért, viszont idén legalább a balatoni nyaraló ügye rendeződik. Tulajdonosa leszek egy fél nyaralónak. Nyáron legalább lesz hol aggodalmaskodni hétvégente.

Hehe.

2019-03-04 20:53:54 | text63

Tompán fáj a fejem.

Nem meglepő. Az ebéd előtt Apám hívott meg egy Becherovkára, aztán ittam egy sört. Ebéd után az apósom (1) hívott meg egy Blue abel Johnnie Walkerre. Rá pár órával az apósom (2) hívott meg 2 pálinkára és egy sörre. Hogy nem rúgtam be annak köszönhető, hogy ezt kb. 6 óra leforgása alatt ittam meg, csak a másnapos fejfájás maradt meg belőle.

2019-02-24 20:22:02 | text57

Pénteken, mint derült égből a villámcsapás jött a hír, hogy vége a home office időszaknak, minden akadály elhárult az irodában: hétfőn reggeltől újra ott dolgozunk.

Pár héttel ezelőtt ez a hír teljesen felvillanyozott volna. Akkortájt gyakorlatilag majd minden nap be kellett rohannom, javítani valamit, hálózatot építeni, számítógépet élővé varázsolni. Ritka mód utáltam. De az elmúlt két hétben már úgy működött minden, ahogy az el volt tervezve, hétfői egyeztetést leszámítva otthonról dolgoztunk. Trello és FB Messenger az összekötő kapocs, néha skype vagy telefon.

Láss csodát, de rohadt eredményes és kényelmes volt. Én például már reggel hét tájban beültem dolgozni, az adminisztratív dolgokkal végeztem fél nyolcig, amikor elcipeltem Dávidot oviba. Nyolc után pár perccel már újra a gép előtt ültem. Zsófi általában itthonról dolgozik, ő is nyolc körül kezdett, tíz után ittunk egy kávét, dél körül ebédeltünk. Élveztük a dolgot. Mire fél négyre a gyerekért indultam gyakorlatilag már mindennel végeztem, de sokszor beültem még kicsit lezárni ezt-azt négytől fél ötig.

Szóval éppen élvezni kezdtem és örömmel láttam, hogy még két-három hétig ez mehet, mikor délután 3 után jött a hír, hogy vége. Azért is szomorú, mert március 18.-tól így is úgy is költözik a cég, ezt a pár hetet jó lett volna már így kihúzni.

2019-02-23 13:35:37 | text54

Mindenkinek megvan a maga Madleine sütije, gyanítom, hogy több is. Én tegnap éjszaka találtam meg a sajátjaim közül az egyiket.

Hazafelé sétáltam a belvárosból, már bőven éjfél után és a Kálvinon betértem a törökhöz egy gyrosra. Leültem a hátsó teremben, két rendőr és egy lassacskán közszeméremsértő módon tapizó-csókolóz pár mellé. Ahogy az első falat után körbenéztem a teremben velem szemben a falon egy bekeretezett fotót vettem észre. A fotón az amalfi tengerpart egy részlete látható és egész gyerekkoromban ezt a plakátot néztem a konyhánkban. Apuék hozhatták még a születésem előtt egy utazásukról, aztán valami táblára fel volt kasírozva és egyre fakóbbra szívta a nap.

Gyerekkoromban sokat nézegettem a tornyot, a parkoló autókat, a hajókat. Csak ültem ott éjjel, abban a megkérdőjelezhető tisztaságú kebabosnál és a testem meg a lelkem egész máshol járt.

#itsmylife #nosztalgia

2019-02-08 10:22:22 | text47

Budafoki kisbolt, szombat este. Állok a kasszánál, a szemem megakad a kebab ízesítésű mogyorón.

- De furán hangzik. - nyúlok érte
- Hát nem túl jó. - így az eladó
- Köszönöm ennyi lesz

2019-01-26 18:31:30 | text39

Buffer a mai nappal megszüntette a Google+ kapcsolódását, így aztán ennek a blognak is megszűnik az automatikus Google+ publikációja. Én nagyon sajnálom, mert szerettem a Google+ koncepcióját, szerintem méltatlanul elhanyagolt platform. Volt. Mert hát pár hónapon belül végleg megszűnik, kár érte.

Vicces, hogy ezért sírok, miközben az elmúlt időszakban folyamatosan törlöm magam a közösségi média felületekről vagy tervezgetem-mérlegelem, hogy mit hagyok ott. A Facebooknál lassan lejár a 30 napos időszak, ami alatt meggondolhatom még magam. A Facebook törlésével megszűnt a Later jogosultsága, hogy kezelje az Instagram profilomat. Ez egy kicsit fájt, aztán pár hét után rájöttem, hogy igazából ez sem hiányzik. Mostanság már az Instára se nagyon nézek rá. Az egyetlen ami megmaradt a #Twitter, meg havi egyszer a LinkedIn, de az inkább munka.

Gyanús, hogy régebben annyira laza volt a meló, hogy rengeteg időm jutott ilyen felületekre, most meg van épp elég dolgom. Néha még a napi híreket is csak este olvasom el. Viszont ne értsétek félre, ez egyáltalán nem zavar. Egyrészt örömet találok a munkámban, másrészt a felszabadult idő egy részében sokkal izgalmasabb dolgokat művelek. Például ebéd közben, meg a napi rutin üresjárataiban e-bookot olvasok. Tavaly május óta, mióta otthagytam a Facebookot, sokkal több könyvet olvastam ki, mint korábban.

Egyébként tök nehéz volt lejönni róla, hogy nem nézegetem meg 20-30 percenként mi történik a hírfolyamokban, viszont mostanra már nem is hiányzik. biztatnék mindenkit, hogy próbálja ki.

2019-01-25 18:54:32 | text36

Mindig voltak fenntartásaim azokkal a kiadványokkal és megmondóemberekkel szemben, akik biztos receptet kínáltak a gyereknevelés nehézségeire. Az egyik állandóan visszatérő toposz, hogy a hiszti megelőzésére kínáljunk alternatívákat előre, amik közül választhat. Meg, hogy beszéljük meg. Hát ma este empirikus úton bizonyítottam (újfent), hogy ezek pont ugyanannyit érnek, mintha üvöltenék a kölyökkel: semmit.

Ugyanis megeresztettem a fürdővizet és jeleztem a kölyköknek, hogy ideje elpakolni a könyveket, ceruzákat és legókat a földről. A lányom rezzenéstelen arccal nézte tovább a tévét, a fiam elkezdte az idegcincáló nyavalygást:

- Apu nem akarok pakolni, Apu nem akarok pakolniiii, Apuuuneeem akaaaroook paaakooolni.

És ezt így tovább. Na ekkor jutott eszembe a vekerdysta filozófia és szépen lefeküdtem az ágyunkon tekergő gyerekhez. Elmeséltem neki, hogy úgy alakult a hét, hogy minden reggel később mehet az oviba, mert itthonról dolgozom és így reggel is lesz egy kis ideje játszani. Felvázoltam mindazt a nagyszerűséget, ami rá várhat, de ő egy pillanatnyi töprengés után rákezdett újra a fenti verklire.

Azóta eltelt lassan negyed óra és úgy látom ideje lesz elindulnom és ordítani, hogy végre összerakják a szobát (menet közben a TV-t már kikapcsoltam, ami szintén felháborodásra adott okot).

2019-01-21 18:23:56 | text30

Egy lakás is olyan, mint egy ház: sosincs kész. Már több, mint 3 éve költöztünk be (és nagyon remélem, hogy nekem innen már nem kell költöznöm többet), de még mindig van egy csomó dolog amit tervezünk, átalakítanánk vagy csak szimplán befejeznénk.

Amikor beköltöztünk az előszobában nem volt fogas, csak a korábbi lakó előszobafalának a két csavarja a falban. A falvédő lécből maradt egy darab, abba fúrtam két kampós csavart és szintén a falvédőből maradt kulcskarikákkal rögzítettem a falécet a csavarokhoz. Az előző lakásban az előszoba szekrényt szét kellett verni, de az ajtó gombokat és az akasztókat eltettük, ezeket pakoltam rá a falécre.

Nem mondom, hogy nagyon mutatós darab volt, de nem csak a mi mindennapos ruhatárunkat bírta el, hanem a gyakorri vendég és családjárások rohamát is. Tegnap viszont elhoztuk Zsófi nagyszüleinek a lakásából az előszoba fogast és mostantól az szolgál nálunk. Kis ellágyulással vettem le a falról életem első barkács-termékét

2019-01-20 11:03:48 | text28

Pénteken hoztam egy döntést a munkában, amin előtte elég hosszan rágódtam, de aztán úgy voltam vele, hogy bátornak kell lenni és a nehezebb úton járni. Azóta nem bírok megnyugodni, feszít, egy csomó jó pillanatomat elbassza a félelem, hogy jól döntöttem-e tényleg. Valószínűleg pár napon belül így is úgy is túl leszek rajta, de nagyon jó lenne már ott tartani.

Aztán meg az is fojtogat, hogy tegnap meghalt az egyik rokonom, aki nagyon sokat foglalkozott velem gyerekkoromban. Egy rakás tök jó gyerekkori élményemnek szervezője/résztvevője/támogatója volt. A halál minden esetben értelmetlen és értelmezhetetlen, de néha ráébreszt arra is, hogy valaki mennyivel fontosabb volt, mint gondoltad. 

Persze ilyenkor már éppen késő

2019-01-20 10:44:23 | text27

A #Brexit egyértelműen egy ostobaság, de hinni abban, hogy a bármilyen változatú Brexit után a külföldi munkavállalók nem fogják megszívni több, mint naivitás.

A leválás után az Egyesült Királyság minden értelemben össze fog omlani. Gazdaságilag, társadalmilag és végleg elvesztik majd azt kevés nemzetközi befolyásukat, ami még megmaradt. A saját véleményem az, hogy pár éven belül nem fogunk már Egyesült Királyságról beszélni, csak Angliáról, Skóciáról, Walesről és (jobb esetben) az egyesült Írországról.


(© MTI / AP / PA / Stefan Rousseau)

De vissza az eredeti témához, ami valószínűleg a legérzékenyebben érinti a legtöbb magyar vagy engyel családot. Azok az Uniós állampolgárok, akik most kint vannak, megbecsült pozíciókban pont ugyanolyan vékony jégen járnak, mint azok akik mosogatnak. A brit gazdaság össze fog omlani és nagyon nehéz elhinni, hogy nem a saját állampolgáraik irányában lesznek részrehajlók a cégek. Biztos kényelmes volt a csetres munkát a kelet európaiakkal végeztetni, de hamarosan a csetres munka is munka lesz és szükség lesz rá.

Megértek minden angolt, aki ma azért kampányol, hogy legyen új szavazás, maradjon el a Brexit, de - még - Uniós állampolgárként én annak drukkolok, hogy hard brexit jöjjön. Lássa meg mindenki, hogy az EU-t egy ilyen eset csak rövid távon rázza meg, de a kieső államot generációkra elmeszeli. Sajnos erre a példára most szükség van, mert, ha engedik visszakuncsorogni a briteket, akkor keresztet vethetünk az EU-ra és az egyesült európai projektre is.

Szar, szar, de most erre van szükség.

P.S.: A NER hamarosan kampányolhat egy szépen növekedő tendeciájú "Térj haza fiatal" sikerrel.

2019-01-15 18:56:33 | text23

Tavaly az egyik kedvenc sorozatom a Terror volt, ami egy kis szürreális horrorral megspékelt történelmi dráma volt. Miután megnéztük nem sokkal letöltöttem az alapjául szolgáló könyvet is, betáraztam későbbi olvasásra. Most a Monokróm után ennek láttam neki és elég hamar felfaltam.

Nem állítom, hogy a könyv jobb, mint a sorozat, de a fordítottját sem. Mindkettő kitűnő munka a műfaján belül, bár a sorozatnál nem értettem pontosan, hogy minek kellett az amúgy is nagyon rejtelmes történelmi sztorit a szellem-medve szállal felturbózni. A könyv aztán helyre tette bennem ezt a kétséget, Dan Simons egy alternatív - és a jelenlegi divatoknak megfelelő - verzióját vázolta fel az Észak-Nyugati átjárót kereső felfedezők katasztrófájának.

A könyv kétségtelenül aprólékosabb, részletesebb. A filmsorozat több szereplőt is összevont, ami kétségtelenül szükséges volt, de én mindig szerettem a könyvekben a sok, jól kifejtett szálat, szereplőt és ebben a Terror a legjobbak közé tartozik. Nem egy vidám könyv, borzasztóan nyomasztó. Erre rátett egy lapáttal, hogy a tél leghidegebb időszakában olvastam, néha még alaposan átfagyva a kinti mínuszoktól. Fáztak a könyvben is, meg én itt a könyv előtt is, még ha a két hideg nem is hasonlítható össze. 

Kifejezetten ajánlom a könyvet és a sorozatot is, de azt javaslom, hogy előbb a könyv, aztán a sorozat. Úgyis nagyon különbözik a végjáték, nem veszt senki semmit vele.

2019-01-14 20:32:20 | text21

Tavaly májusban, a születésnapomon, elhatároztam, hogy elengedem a Facebookot. Egy csomó időt elbasztam rajta miközben valódi, érdekes tartalmat csak szórványosan adott.

A baj az, hogy eredetileg emberek közötti kapcsolattartásra találták ki, de üzletileg az a sikeres, ha behozod a cégek és emberek közötti kommunikációt is. Én ezt elkülönítettem volna, ha én fejlesztem (persze értem, hogy profit szempontjából baromság lett volna), de hát nem én csinálom. Így aztán azon kaptam magam, hogy hiába kapcsoltam ki minden más csatornát, csak a családtagokat és barátokat tartva meg, állandóan kerülgettem a kiemelt tartalmakat, reklámokat és az ismerősök megosztásait.

Unalmas volt, na.

Így aztán kitöröltem mindenkit, akivel nem találkoztam az elmúlt egy évben személyesen és elhatároztam, hogy nem használom. Kivételt két olyan zenekar jelentett, akik csak a Facebookon keresztül kommunikálnak. Miattuk havi egyszer felléptem, néha akkor is, ha valami céges dolgot kellett intézni. Ezzel úgy elvoltam, de aztán mondta egy kolléga, hogy köszi, hogy meghívtam egy eseményre, de nem tud jönni.

A helyzet az, hogy én senkit nem hívtam meg az elmúlt több, mint fél évben semmire. Itt szakadt el a cérna, szóval 3 napja lekértem az adatcsomagomat a Facebooktól, hogy ne veszítsek el régi fotókat és videókat, gondoltam ez rövid idő lesz és akkor törlöm is a fiókot. Három napja semmi, csak, hogy rakják össze az anyagot. Én meg várok.

Kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő alatt és mennyi adatot kapok majd. Eddig nem tűnik egyszerűnek törölni magam a nagy kék rendszerből.

2019-01-07 15:31:13 | text13

Oké, hogy vannak veszélyesebb betegségek, mint a nátha, de én ebben élek (lassan egy hónapja) és lassacskán az ebola is egy vonzó alternatívának tűnik. Mindenhová zsebkendővel kitömött kabáttal megyek, amint egy szemetest találok az utcán elkezdem a gombóccá gyúrt használt papírzsepiket kidobálni. Undorító és unalmas az egész.

Főleg, hogy mostanra teljesen kikészült az orrom is, egy igazi orosz rulett, hogy egy orrfújás után ömlik-e a vér percekig vagy megúszom. Arról nem is beszélve, amikor minden óvintézkedés ellenére elfogy a papír zsebkendő és rohangálok szipogva, hogy valahogy megoldjam a helyzetet.

Na jó, elég a nyavalygásból, de ez most jól esett.

2019-01-04 11:14:45 | text8

Nem vagyok nagy véleménnyel a jelenlegi ellenzéki pártokról, egyenként, szívós aknamunkával játszották el a bizalmamat. Fél éve, de akár még egy hónappal ezelőtt sem fordult meg a fejemben, hogy én ezek közül bárkire voksolni fogok.

A helyzet az, hogy most megengedőbb hangulatban vagyok irántuk, de még közel sem győztek meg, hogy 3 hét alatt a 180°-os fordulatuk összefogás témában őszinte.

De szeretném, ha meg tudnának győzni az elkövetkező hónapokban. Más dolguk nincs is, dolgozzanak meg értünk.

Annyiban segítem őket (bár nem érdemlik meg), hogy meghallgatom a mondandójukat.

2019-01-03 21:19:39 | text7

Piszok nehéz dolog nekilátni egy újévi elhatározásnak. Teszem azt annak, hogy ebben az évben most már tényleg le fogom faragni a súlyomat 95 kilóra. Az óévben ez egy könnyen kimondott szó, amit helyből egy rakás racionálisnak tűnő terv-gondolat követ, mint például: holnaptól újra odafigyelek, hogy ne egyek sok kenyeret vagy nem rakok majd cukrot a teámba, illetve az olyan non-plus ultrak, hogy süteményt csak akkor, ha valami családi dzsembori van és akkor is csak egy szeletet.

Ehhez képest a január elsején kora reggeli időpontnak számító fél 11-kor a konyhában talált, ahol a családnak a személyre szabott reggelit készítem elő. És rengeteg maradék van, amit az ember jó szívvel nem akar kidobni, szóval az első, hazafias kötelesség, hogy a pár darab virslit, a maradék karácsonyi süteményeket, a felbontott kenyeret el kell pusztítani.

Egyébként a hajnali fél 11 egy állati vidám időpont. Egy újabb jele annak, hogy a gyerekek nőnek és valami új-régi normális életmenet felé araszolunk. Az elmúlt hét évben a szilveszter arról szólt, hogy arcvesztés nélkül le tudjuk rázni mihamarabb éjfél után a barátokat, mert 2-4 órán belül partiállatból (háhá) vissza kellett vedleni gondoskodó szülővé. Idén ebbe a gyerekek segítettek, mert éjjel egy körül megjelentek az egyre laposodó buliban, felébredtek a petárdákra. Ez aztán robbantotta a partit, ami a legjobbkor jött. Kettő körül már ágyban is voltunk, én a leány, Zsófi a fiú mellett és hajnali 8 tájban még Dávid is relatív békén hagyott minket, csak tabletezett és beszerzett pár Legot, hogy elüsse valamivel azt a két órát, amit mi még öntudatlan szendergésben töltöttünk.

A január elseje szerintem még mindig jó eséllyel pályázik az év legundorítóbb napja címre. Eleve a közepén kezdődik és a legtöbb ember számára a fejfájás és a gyenge gyomor viszi a főszerepet. Én azt is megfigyeltem, hogy általában szürke, olmós idő van, ami semmi jót nem jósol. Én délelőtt kiolvastam a Monokróm című sci-fi-t, ezzel a reménytelen könyv-vadászat pokolbugyrába taszítva magam. Mi lesz a következő?

De még ennél is szomorúbb, hogy a január egy után a kettő jön, ami helyből munkanap és jelen pillanatban nincs sok kedvem az egészhez. Pedig 2019-től minden szempontból sokat várok, érzem, hogy ez egy jó év lesz.

Úgy legyen!

2019-01-01 19:47:00 | text1

A hétvégén megcsináltuk az Országos Kéktúra kezdő szakaszát. Készítettem egy csomó fotót, amikből majd osztok ide is. Az egyik legérdekesebb élmény ez az erdő közepén álló, teljesen elhagyott ház volt, nem messze Velemtől. Remek horrort lehetne itt forgatni.
A hétvégén megcsináltuk az Országos Kéktúra kezdő szakaszát. Készítettem egy csomó fotót, amikből majd osztok ide is. Az egyik legérdekesebb élmény ez az erdő közepén álló, teljesen elhagyott ház volt, nem messze Velemtől. Remek horrort lehetne itt forgatni.

2020-10-08 16:29:27 | media204

"A gonosz Kyló Ren és atöbbi rossz bázisa!"

2020-05-07 16:05:11 | media182

A húsvéti reggeli csak a tejben különbözik az ebédtől. Szerencsére olyan családom van, akik osztják a nézetemet, hogy a sonkát megfőzni dőreség. #ksranténnapló #reggeli #húsvét

2020-04-12 08:48:45 | media180

Júliusi köd a Balaton felett
Meglapően #őszies ködre ébredtünk ma reggel. Gyorsan le is bicikliztem a partra, nem sok mindent lehetett látni. :)

2019-07-05 06:26:16 | media92

Virágzó fa.
Az idei tavaszköszöntő fotó. A Feneketlen tavi játszótéren készült.

2019-03-31 07:55:04 | media50

Az új dolgozó sarok. Monitor, laptop, nyomtató.
A home office egyik előnye, hogy pár hét piszkálódás után sikerült átrendezni a hálószobánkat. Így pár év után újra lett dolgozósarkom. Nem tökéletes még, de kifejezett haladás. (Nem volt könnyű menet.)

2019-02-18 21:59:47 | media27

Egy poszter, amin az Amalfi tengerpart egy részlete látszik. A kép a 70-es évek vége táján készülhetett valószínűleg.
Amalfi tengerpart, valószínűleg a 70-es évekből.

2019-02-08 10:23:27 | media23

Havas utcakép, egy zöldséges bolt fényeivel.
A Karinthy úton jelenleg két zöldséges vetélkedik. Nekem a kettő közül a régebbi a kedvencem. Barátságos eladók várnak, akik reggel - este köszönnek akkor is, ha épp nem lépek be az ajtón csak tovább sietek.

2019-01-10 20:50:11 | media7

73 találat a(z) ősz kifejezésre