Útinapló: Graz

06:01:00, hétfő

DSC_0055

Egy road movieban ébredtem.

12:35:41, hétfő

A képek kattintásra megnőnek!

Építjük a standunkat.

Remíz életkép, jól látszik hogy a háttérben ott állnak a villamosok.

Kipakolva a VMC Model cuccok

Itt jól látszik: nem volt igazán látogatónk.

A kiállítás, amire jöttünk igazából egy börze. A grazi villamos remízben vannak felállítva a sörpadok, rajtuk olyan kinézetű modellek, amik minimum egy világégést túléltek.

Miránk senki nem kíváncsi, talán három-négy vevőnk volt.

Kétszer voltam a két saroknyira lévő Sparban. Ez a Graz élmény. Itt vagyunk egy szép városban és úgy tűnik csak engem érdekel. Szomorú vagyok, elvesztegetett két nap.

Ahogy olvashatjátok, a célt, amiért az egész utat vállaltuk nem értük el. Én akkor jöttem rá, hogy hova jöttünk, mikor elkezdtek kipakolni köröttünk az eladók. Igazából engem azért vittek el a kollégák, hogy a látogatókat odavonzzam valami workshop jellegű szórakozással. -Az első pillanattól kezdve látszott, hogy ide feleslegesen jöttünk. Ez egy börze volt, ahol használt mozdonyok, sínek, hidak és épületek cseréltek gazdát. Az persze lenyűgöző volt, hogy a remízben kitett cuccok darabszámra és értékre is verték a boltunk kínálatát. (Még ha választékra nem is, Märkilin és Roco ment, de inkább az előbbi.)

Az én egyéni véleményem az is, hogy kár volt nekünk magyarként odaállni. Nem voltunk bizalomgerjesztőek, rajtunk volt a külföldi bélyeg. A dolgon nem segített az sem, hogy én csak angolul tudtam beszélni (amivel elvoltam egy-két ember volt csak, aki nem tudott válaszolni, tiszteletreméltó ország) és Gábor csak magyarul beszél. Sven, az új salses arc, kitett magáért, de súlyos ballasztot jelentettünk. Nem érte meg kimenni. Elhatároztuk, hogy többet nem is fogunk. Drága tanulópénz volt.

A helyszín viszont érdekes volt, a grazi villamos remíz közepét kapta meg a vásár. A széleken folyamatosan jöttek-mentek a villamosok, nagy élmény volt.

21:12:47, hétfő

Már itthon, végre nem mobilról, hanem laptopról blogolok. A hazaút sem volt teljesen eseménytelen, hamar összerakodtuk a cuccainkat, szívélyes búcsút vettünk Sventől és autóba pattantunk. Jó 20 perc után az A2 egy parkolójában álltunk meg ebédelni, azt ettük, amit a Sparban vásároltam délelőtt. Épp belekezdtünk, mikor az autópálya rendőrség körbejárt minket és Zsolt helyből rájött, hogy elfelejtett matricát venni. Csúnya bírságot kapott, már csak ez hiányzott a jó kedvhez.

Én hazafelé bóbiskoltam, neteztem vagy pár szót beszélgettem a többiekkel. Igazából a csevej nem igen indult meg. Néha pár szó a munkáról, ennyi. Bár jóban vagyunk, de ez munkahelyi kapcsolat, borzasztóan más arcok vagyunk mindhárman, (újra) kiderült, hogy nincs igazán közös témánk. Ez alapvetően nem baj, szerintem, de a fesztelen légkör kialakítását se segítette.

A boltba visszatérve két körrel kipakoltuk a kocsit és zárás előtt még ténferegtünk kicsit az üzletben, majd hazaindultunk. Nem volt dicsőséges másfél nap, ha őszinte akarok lenni jó eséllyel teljesen feleslegesen tettük meg az utat és vertünk el egy csomó pénzt. Talán legközelebb jobb lesz, mindenesetre állati jó volt hazaérni, megfürdetni Cilit és Dávidot, kicsit visszazökkenni a mindennapokba.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

13 thoughts on “Útinapló: Graz”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.