A nép, a hősök és a paprikajancsik esete

Tegnap én is elmentem a Nem Némulunk el Facebook csoport szervezte tüntetésre és borzasztóan felháborodtam, ami a Közfelháborodás napján nem lett volna meglepő, csak engem a szervezők húztak fel, pár pillanatra még az Orbán-kormánynál is dühösebb voltam rájuk. Ez olyan eredmény, amire méltán lehetnek büszkék. A tüntetés után már éjfélhez közel Cili felébredt, lázas volt, hányt és én nyakamba szedtem a várost, hogy gyógyszert szerezzek neki, míg talpaltam hazafelé a Déli-patikából a Lágymányosi utcába (35 perces, üdítő séta a késő őszi éjszakában) a telefonom diktafonjára felmondtam egy blogbejegyzést. Néptelen utcák során haladtam keresztül a telefonomba dünnyögve, az a pár járókelő akivel néha összeakadtam biztos hülyének nézett. Mire reggel felébredtem már a Facebook falamon várt Mihancsik Zsófia cikke a Galamus weboldalán, ami kifogta a szelet a vitorlámból: pont azt írta le, amit én is akartam.

Szóval egy sokkal szubjektívebb, képekkel gazdagon megtűzdelt blog következik a tegnap estémről a hajtás után.

A nép, a hősök és a paprikajancsik esete részletei…

Mesék életről, halálról és újjászületésről

Az én életemből kimaradt a népmese. A szüleim sem voltak érte odáig, jót nem hallottam róla, így eleve gyanakodva néztem a műfajt. Miután magam kezdtem el olvasnivalót keresni már idős is voltam talán hozzá, de bárhányszor belefutottam egy mesébe igazából untatott. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kedvelném a mesés, elrugaszkodott fantáziát igénylő történeteket. Épp ezért hónapokba telt míg a kezembe vettem a bejegyzésben tárgyalt könyvet. Szerintem születésnapomra kaptam, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre idén került a tulajdonomba, az biztos. Mikor már végképp nem volt mit olvasnom, a könyvtárba meg kb. egy éve készülök beiratkozni, elővettem ezt a csinos kis könyvet.

Lesz, ami lesz

Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009
Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009

Úgy voltam vele, hogy most megadom azt az esélyt a folknak, amit eddig megvontam tőle: végig fogom olvasni a kötetet. Már akkor gyanús kezdett lenni, hogy a tudatalattim máshogy gondolja, mikor elkezdtem újra heti sajtót vásárolni és az asztalról inkább az újságot vettem fel, mint a meséket. Azért birkóztam a könyvvel vagy másfél hónapot, a 315 oldalból a 240.-nél van a könyvjelző. Itt fejeztem be.

Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt. Úgy tűnik a szüleimnek igazuk volt a népmesékkel kapcsolatosan.

Mégse bántam meg, hogy belenéztem a könyvbe, mert Boldizsár Ildikó szerkesztő munkája mindenképpen figyelemreméltó. Nagyon szépen vannak felfűzve a mesék, érdekesen válogatott. Egy – kapitális – hibát találtam: csak a tartalomjegyzék tünteti fel, hogy milyen nép meséjét olvasom. Állandóan lapoznom kellett, hogy tudjam merre járok a világban. Jó lett volna, ha a cím alatt jelzik a forrást. Sok bosszúságtól kímélték volna meg az olvasót.

Meg kell említeni azt is, hogy nagyon szép kiállítású a könyv, a borító grafika, a tipográfia tökéletes. Ismered azt az ézést, amikor szépen szedett könyvet veszel a kezedbe és egyszerűen jó ránézni? Na ez ilyen.

Iratkozz fel értesítőre!
Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!

[wysija_form id=”1″]

3 csillag

Pedig nem mondanám, hogy nem tetszett. Voltak mesék, amik kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Mégis, az hogy ez egy tematikus válogatás sokat rontott a műélvezeten. Úgy tűnik a különböző népek közti távolság, pedig olykor sok ezer kilométerről beszélünk, semmi. Ugyanazok a visszatérő motívumok, fordulatok. Mi emberek egy nagy család vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet másnak ez újdonság, én mindig így gondoltam, maximum lett egy újabb érvem, ha vitázok a témáról.

Fogalmam nincs, lehet ha más neveltetésem van, akkor nem untam volna el a Mesék életről, halálról és újjászületésről kötetét. Az az érzésem, hogy a népmeséket kis kortól kell adagolni, hogy megszokd őket, az egyszerűségüket. Nekem ez kimaradt, de nem hiányzik.

Egyeseknek nehéz a kedvére tenni.

Amíg az ember nem fogyókúrázik, ellenben eszik össze-vissza kedvére

 jaj, de szép is az! 

állandóan féltik az emberek. Elmondják, hogy le kéne fogyni. Hogy ennyi zsíros dolgot enni milyen egészségtelen és több zöldségre lenne szükség. Friss zöldségre, nem krumplira.

Most, hogy fehér húst és nyers zöldséget eszek 90%-ban, és igyekszem mindezt visszafogottan, keveset állandóan etetnének és aggódnak értem: Egészségtelen, szükségem lenne kenyérre, krumplira, rizsre, bulgurra(?), kuszkuszra(!), etc. Kaptam már cikkeket Twitteren, személyesen, nyomtatva és jó tanácsokat telefonon.

Vajon mi lenne az az étkezési stílus, amit mindenki támogatna? Olyan lehet ez, mint az időjárás a mezőgazdaságban, az aktuális verzió tuti, hogy katasztrofális.

Mi a következő lépés?

Sokan elmondták már, sokan elmélkedtek azon az elmúlt pár hétben, hogy úgy tűnik a Magyar nép végre kezébe veszi a sorsát, elkezd kiállni a jövőjéért. A tegnap esti ~10000 ember végülis megerősíti ezt a narratívát, úgy tűnik, hogy össze lehet rántani az embereket időről-időre, hogy kifejezzék a nemtetszésüket.

Nekem kettő dolog motoszkál a fejemben ezzel kapcsolatban, egy nagyon jó és egy elkeserítően rossz.

1. Ez már nem az a társadalom

Amit személyesen megéltem az október végi tüntetéseken és amit ma telefonban hallottam a tegnapi vonulás egyik résztvevőjétől, abból az látszik, hogy máshogy áll már az utcára vonuló tömeg önmagához és a politikához. Eddig protestáltunk, kvázi kértünk, hogy ne úgy csinálják, ahogy. Most kijelentünk. Ezt így nem.

És ez nagyon jó, a nép igyekszik az erejét használni. Még nem elég erős, de megvolt az első sikerélmény és minél több próbálkozás lesz, annál jobban izmosodik.

2. Hova tovább?

Igazából azzal, hogy az egyszerűen népnek titulált csoportok saját kezükbe vették az ügyek intézését csak még markánsabban kitűnik, hogy mennyire kiherélt és erőtlen a magyar pártpolitika.

Kimentünk az utcára egy adótervezet miatt, kimentünk a korrupt hivatalnokok lemondását követelve, holnapután lesz újabb ok, ami miatt utcára lehet menni, az biztos. Ha elég sokat járunk ki, akkor egy idő után ez a helyzet tarthatatlanná válik, a NER-nek buknia kell. Nem biztos, hogy nem a következő választásokon, de valamikor elküldik őket. És akkor mi lesz?

Na ezen gondolkodjon el mindenki egy picit.

legálisan és olcsón

konyharegeny

Én már évek óta igyekszem nem letölteni, hanem megvenni a zenéimet. Oké, néha nincs annyi pénzem, amennyiért kuriózumokat lehet beszerezni, de az esetek 99%-ban fizetek az albumokért. Az általam nagyra becsült magyar előadók albumainál pedig nincs kivétel: mindet megvásárolom. Emellett nincs annyi pénzem, hogy 4-6000 forintokat dobjak ki műanyag lapokra két-három havonta. Ezért is imádom az online zeneáruházakat. Évek óta a dalok.hu oldalán vásárolom az albumokat, a 4-6000 forint helyett így 1200-2000 pénz egy lemez. Kb. ennyit is ér szerintem a dolog.

Az új Hiperkarma albummal jó egy hete várok, hogy megjöjjön a fizetés a számlámra és megvehessem. Amikor benéztem az előbb a Google Musicba ott virított az új album, megvehető: 730 Ft. Nem tököltem sokat, ennél jobb árat nem fogok találni.

kemény kritika a magyar postának

olyan is lehet, hogy egy levél elveszik a postán (via index.hu)

Ha én lennék a Magyar Posta vezérigazgatója, most szomorú lennék és kicsi aggodalommal tekintenék a jövőbe. Aki ebben az országban él az tudja jól, hogy milyen vacak a posta.

Én például egy éve kértem egy levélre e-mail követést, fizettem érte, de soha nem kaptam elektronikus levelet, remélem a címzett azért a papír alapút kézhez vette.

Mindenesetre most már hivatalos: annyira vacak a szolgáltatásuk, hogy még a Kormány is takarózhat velük: előfordul, hogy nem bírják kézbesíteni a levelet, na! Hát hiszen tudjátok: ezeknél ez nem meglepő.

Valóban nem az, de azért a kormánynak gyanítom, hogy van más információforrása is, mint a papír alapú levél. Hisz nem 1914-et, hanem 2014-et írunk.

Márkahűséget számlahűséggel nem kapsz

Tizenhárom éve van kb. közöm a Telenorhoz, korábbi nevén Pannon GSM-hez. Náluk vásárolták nekem a szüleim az első mobiltelefonomat, valami egyszerű előfizetéssel. Azt a számot akkortájt adtam le, mikor 10 éve Budapestre költöztem, egy rövid időre akkor Vodafone feltöltőkártyás lettem, majd újra előfizetésem lett a Telenornál. Éveken át semmi gondom nem volt velük, a problémáim akkor kezdődtek mikor én is beszálltam az okostelefon tulajdonosok táborába.

Márkahűséget számlahűséggel nem kapsz részletei…

alkotás és béke

A héten újra weboldalt kell készítenem, mondhatni visszatértem a szakmámhoz. Nem kellett nyomdával egyeztetni, kifutókkal, margókkal, biegeléssel meg ilyen baromságokkal foglalkozni. Nem kellett unalmas modelleket fotózni és újabb céges blogokat írni, hogy tartalmat generáljak.

Ültem a gépnél, és az volt a kihívás, hogy minél kevesebb sornyi kóddal érjem el a tökéletes végeredményt. És amikor 8 sorból megoldottam 5 dobozt és az egész élni és működni kezdett olyan nyugalom, béke és öröm töltött el, mint az elmúlt hónapokban egyszer sem. Ez az én világom…

Tüntetés az internetadó ellen

internatado-tuntetes-20141026-03
internatado-tuntetes-20141026-02
internatado-tuntetes-20141026-01
  • Orbán monnyon le!
  • Orbán takarodj!

Kicsit késve érkeztem, a 49-es villamosról leszállva körbepillantottam merre menjek, de csak követnem kellett az emberkígyót. Sietve lépkedtem el a komótosan haladó (internetadó) tüntetésre “sietők” közt, fiatalok, idősebbek, rengeteg arc. Az Erszébet térről vezető átjáróba nem fértem már be, mérgezett egérként futottam körbe a tömböt, hálisten itt még befértem a térre. Fotózni és demonstrálni jöttem, az állványom azonban borzasztóan hátráltatott. Jó helyre nem is jutottam, így egy akusztikailag kedvező pontot kerestem inkább.

A beszéd szerintem maximum közepes volt tartalmilag, de megvolt benne a kellő tűz. Ott álltam, állítgattam a fényképezőn a magas ISO és rövid záridő értékeket, hogy így állvány nélkül is tudjak pár képet lőni, és azon kaptam magam, hogy az évek óta nem hallott mondatot skandálják:

Monnyon le!

A meglepetés az volt, hogy most Gyurcsány helyett Orbán nevével cifrázták. Tegyük hozzá, hogy hátrébb, ahol én álltam néhányan kínosan feszengtek. Több, alapvetően jobboldali jöhetett el és az Orbán takarodj hullámai, amik átcsaptak a téren nekik hirtelen sokkot hozhattak.

Én a felvonulás és pártszékház előtti demonstrációból kimaradtam, mert Apai kötelességem hazahívott, de szolidaritok innen is, és kedden újra ott leszek!

Hosszú hétvége Pécs

Március elején voltunk utoljára Pécsen, a szüleimnél. Akkor még hármasban jöttünk Apu szülinapjára, tudtuk, hogy egy ideig Dávid miatt, ekkora utat nem vállalunk be. Most a hosszú hétvégére nekiindultunk, a téllel együtt érkeztünk meg.

Különleges út volt, Dáviddal ekkora távra még sosem indultunk el. Másrészről ez egyfajta próba út is, hiszen kölcsönkaptuk Zsófi szüleitől azt a Zafirát, amit valamikor az év végétől már magunkénak tudhatunk. A két gyerekkel a Leon már kezdett nagyon szűk lenni. Mégis, ahogy elhajtottunk mellette valami gombóc szorította a torkomat, 11 éve minden nagyobb élményünkben hű társunk az az autó, megható ez na.

Aggódtunk kicsit, hogy a kölkök mennyire akadnak majd ki az úton, de Dávid nemes egyszerűséggel végigszunyálta, Cili meg az utolsó 20 kilométeren ébredt és nézelődött a székéből. Egyébként se akkora kaland már a Budapest Pécs táv, két és fél óra alatt legyűrtük. Most Szekszárdnál átváltottunk a régi hatosra, helyből megrohantak a gyerekkori emlékek. Mennyit autóztunk mi erre!

Van valahol Bonyhád előtt egy tábla: Sötétvölgyi gyerektábor. Röhögtünk Zsófival eleget rajta, ki az a megátalkodott szülő, aki egy ilyen helyű táborba íratja be nyaralni a gyereket?

Télies, esős

Nincs szerencsénk az idővel, esik és baromi hideg van. Rossz kombináció ez, tegnap délután elvoltunk Anyuéknál, de ma délelőttre Cilinek már kellett valami program, ahol kimozogja magát. A múltkori játszóházas tapasztalatból okulva nekiláttam ilyesmi után kutatni Pécsen. A Zsolnay negyedet ajánlgatta a Google, de a honlapján semmi infó. Felhívtuk őket, de nem tűntek meggyőzőnek, így a második találatot néztük meg a  Mosolyország játszóházat a Pécs Plázában. Anyu otthon maradt főzni Cilinek, mi meg négyen elautóztunk a kitartó esőben.

A hely elég szűkös volt és rengetegen jutottak arra a következtetésre, mint én, de a célnak 1000%-ban megfelelt. Cili kiugrálta magát, én meg mire kezdtem teljesen elunni már lejárt az időnk, szóval elégedett lehetek. Az 1200 pénzes belépőre rádobtam még 500 forintot és Cili így kevés sírással, de egy héliumos lufival gazdagabban távozott.

Délután látszott, hogy további energia levezetésre van szükség, így a délutáni alvása után, az egyre csendesedő, majd végkép megszűnő esőben elmentünk sétálni egyet a leánnyal és Anyuval hármasban. Cili kapott egy Zöpd béka nevű sütit a Mecsek cukrászdában, megnéztük az óriás lovat a Széchenyi téren, jól szórakoztunk. Hazafelé egy rövid bevásárlás után buszra szálltunk és a már sötét Tettye parkon átvágva jöttünk vissza.

Keri

A családi örömök mellett ért egy hír, ami tegnap teljesen letaglózott: 21.-én meghalt Keri Úr. Ő Apuék főiskolai barátja volt, és aztán mindig feltűntek a családjával az életünkben. Zenélt a Szélkiáltóban és hamar rákattant a netre, így lett Apu barátjából az én ismerősöm is. Keri úrról biztos mindenkinek a Szélkiáltó vagy a jellegzetes pécsisége jut eszébe, de nekem nem. Ezt meghagyom másoknak. Nekem Keresztény Béláról az Internet, a kör e-mailek és a Kispál zenekar pécsi koncertjei jutnak eszembe.

Keri a munkája mellett napi 10-30 viccekben gazdag kör e-mailt küldött az ismerőseinek. Erről ha akartál leiratkozhattál, és bár sokszor idegesítő volt, általában vidámságot csempészett a napodba. Ez még a blogok hőskorában volt, a Le Patito Journal napivicc rovatának jelentős része Keritől származott.

A humor mellett Keri állandó pletykaforrás volt Lovasiékról. Ők jóban voltak és Kerinek mindig volt egy két fotója, amit megosztott és a hozzám hasonló rajongó kamaszoknak ezzel páratlan örömet okozott.

Keri emellett a leghülyébb korszakaimban is felnőttként kezelt és ez borzasztó jól esett mindig. Nagyon szégyellem, hogy egy ilyen hülye korszakomban aztán leiratkoztam a listájáról, csak politikai nézeteltérések miatt. Ma ezt már nem tenném, biztos sokat hagytam így ki az életemből. Mégis Keri a Facebookon keresztül követte mit csinálok, olvasta a blogjaimat és több barátommal ellentétben ő gratulált a gyerekeim születésénél, érdeklődött róluk. Az utolsó nem gyerekekről szóló chatelésünk az Ötös számú vágóhíd blogos kritikám kapcsán indult el. Küldött élménybeszámolót az apukájáról, aki szintén ott volt a bombázáskor és ő is túlélte. Gyakorlatilag róla is szólhatott volna a könyv.

Azzal, hogy ő meghalt ugyanúgy meghalt egy darabja a gyerek és fiatalkoromnak, mint amikor Kersch ment el tavaly karácsonykor. Őszintén gyászolom szegényt, bár évek óta személyesen nem találkoztunk hiányozni fog.

Folyt. köv.