BKK ügyfélszolgálat: 5*

Oké, az 5 csillagot most kicsit megelőlegeztem a BKK ügyfélszolgálatnak, mert még nincs vége a sztorinak, de eddig egy alapvetően pozitív csalódást éltem meg. Már ha azt kivesszük a képletből, hogy elnyelte az automata a pénzemet.

Hétfőn a munka után rohantam balettra (ide kattintva a regisztrált olvasók erről az egész napról kicsit bővebben is olvashatnak) és a Körtéren a 4-6-os villamos megállóban vettem két vonaljegyet. Siettem és csak 5000 forintos bankó volt nálam, a bankkártyámon meg semmi pénz. Egy pillanatra még meg is fordult a fejemben, hogy mennyire okos dolog egy ekkora címletet az automatába tenni, de tényleg siettem, így a bizalomra voksoltam.

Mint kiderült ez nem volt jó ötlet.

A két jegyet megkaptam, 700 pénzért, az automata kilökött két darab 2000 forintos címletet is, de hiába vártam a fémpénzek csörgésére: semmi. Jattnak ez kicsit erős, gondoltam, majdnem egy újabb jegy ára, elkezdtem végignézni az automatát, hogy mi ilyenkor a teendő.

Találtam egy sárga flekket, amin volt telefonszám, hogy a hibabejelentést itt tessék megtenni. Beütöttem a számokat a telefonomba, igyekeztem a rövidtávú memóriába elraktározni az automata számát és megnyomtam a hívás gombot. Közben gyors léptekkel a metró felé vettem az irányt. Az első benyomás elég elkeserítő volt. Menürendszer, nyomogassam végig és igazából sehol nem volt egyértelmű, hogy merre tovább. A főmenüben konkrétan tippeltem egyet, hogy mit kéne nyomni, mert egyik se tűnt relevánsnak. Mondom magyarul: olyan menüpont, hogy hibabejelentés, vagy BKK automata nem volt. De csodák csodája eljutottam egy pontig, ahol már csöngött is ki a telefon és felvette egy szimpatikus hangú hölgy, hogy miben segíthet. Igazából azt terveztem, hogy megemlítem neki, hogy Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva mert holapénzem, meg milyenkiszolgáláseznemaz1980asévekbenélünk, esetleg, hogy a telefonosmenütervezőmondjonle. De végül csak elmondtam, hogy szeretném vissza a 300 forintomat, mert.

Állati készséges volt, meg türelmes, mert a metrón néha szakadozott a vonal, de megállapítottuk, hogy mikor vásároltam, hol, milyen címlet, mi a jegyek száma, satöbbi. Kiderült, hogy nem volt badarság azonnal felvenni a telefont és intézkedni, mert így a könnyebb nekik is. Le voltam nyűgözve. Kenyérre lehetett volna kenni. Főleg mikor megtudtam, hogy akkor most visszakapom a pénzemet.
Abban a verzióban állapodtunk meg, hogy egy szakaszjegy formájában kártalanítanak, de lehetett volna kp is csak énnekem ez megfelelt, mert így postán megkapom (30 napon belül) nem kell rohangálnom. A címem bediktálásakor felajánlotta, hogy visszahív később, egyeztetett időpontban ha már nem vagyok utcán. A mozgólépcső, főleg, hogy tök üres volt, számomra elég biztonságos helynek tűnt, szóval mire kibukkantam a Kálvin téren már túl is voltam az egészen.

Elégedetten, pedig az automata lenyúlta 300 forintomat.

Később átgondolva persze látom, hogyha átlagolok, akkor nem olyan jó a helyzet. Kezdve az elromlott géppel, folytatva a csapnivaló telefonos menürendszerrel, de az ügyfélszolgálat ügyesen szépített. Nem csak az udvarias operátor, hanem az egész rendszer amivel azonosították a helyszínt, a problémát, nem akarok közhelyeket pufogtatni, de áradt az egészből a profizmus. Szóal innen is köszönöm, és az ügyfélszolgálat kitűzhet egy 5 csillagos plecsnit tőlem. De a telefonos rendszer tervezőjét nyugodtan elővehetnék, hogy micsoda trehány munka ez már, kérem?!

Igaz, csak megoldhatatlan (jelenleg)

Az Urbanistán jelent meg egy nagyon rövid, nagyon tömör helyzetjelentésnek is felfogható bejegyzés, ami tökéletesen elmondja, hogy mi van elszúrva a budapesti közlekedésszervezésben.

Aki régebb óta olvassa a blogomat nem fog meglepődni, hogy a véleményem az elmúlt években folyamatosan radikalizálódott a fővárosi autó ügyben. Főleg mennyiségileg és befolyásilag van bajom velük: piszok gyorsan élhetetlen lesz a város, ha ez így folytatódik tovább. A dugódíj egy állati jó és nagyon kényelmetlen népnevelő eszköz lehetne, ami segít(hetne) a helyzet hosszútávú rendezésében, de sajnos ezt is sikerül kivéreztetni, az őszi helyzet szerint.

Bővebben erről már elmondtam ezen a felületen is a véleményemet a Dugódíj: kiherélve című blogomban.

De vissza az Urbanistára!

urbanista-utcaatrajzolas

A három kép, amiket egymás mellé rakott baromi látványosak és szerintem is úgy kéne kinéznie a színes csíkoknak egymáshoz képest, ahogy Bakró-Nagy Ferenc átrajzolta az arányokat, de annyira még én se vagyok fanatikus, hogy ne lássam a bibit a képekben. A területek aránya durván megváltozott, jóval kevesebb a parkoló, de a benne álló autók száma ugyanaz. Márpedig az autókat nem lehet átrajzolni színes ceruzával, azok még évtizedekig ott lesznek.

Vagy addig, amíg a törvényi szabályozás nem teszi túl drágává a felesleges autó halmozást. Mindenesetre Ferencnek igaza van, a járda / parkoló-úttest arány így sokkal emberibb.

Pár keresetlen szó a budapesti bérletvásárlásról

Szeretnék pár dolgot leszögezni mielőtt belekezdek a történetbe, amit szeretnék megosztani veletek:

  • Én szeretek gyalogolni. A telefonom lépészszámlálója szerint átlagosan ~6000 lépést teszek meg naponta. Nem ritka a 10-11000 lépésszám feletti eredmény sem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az alábbiakban nem a plusz kilométerekkel van a bajom.
  • Szerintem a budapesti tömegközlekedés kifejezetten jó.
  • Elhatároztam, hogy nem fogok káromkodni ezen a blogon.

Nos, az alapvetések után jöhet a sztori. A hajtás után belekezdek!

Pár keresetlen szó a budapesti bérletvásárlásról részletei…

ez a nagy büdös kékség

Általában nincs bajom a BKV szolgáltatásaival, de amit ma reggel a 86-os busz művelt az botrányos. 20 percet vártunk rá a megállóban Cilivel, majd inkább két villamossal elzúztunk a bölcsi és munkahely irányába.

Amúgy is tohonya egy vonal ez a 86-os.  A bölcsi felé vagy 61-es villamos és gyaloglás, vagy 86-os busz és gyaloglás a megoldás. A busszal a tömegközlekedésen töltött időnk jó 20-25 perc, míga  villamossal max 6-7. Ennek köszönhetően, pedig a villamostól többet kell caplatni, villamossal annyi idő alatt érünk a bölcsihez, mint amit egyébként a buszon töltenénk.

Mindegy, csak ilyen reggeleken azért elég bosszantó bír lenni.