A hangnemváltás álboldogsága

Persze, hogy a Facebookon botlottam bele egy zenei blogba, ahol egy dúr-moll hangcserével igyekeznek bemutatni, hogy lehet szomorú dalból vidámat játszani.

Ahogy hallgattam a három számot az a vélemény alakult ki bennem, hogy: sehogy.

A Loosing My Religion sikerült a legjobban, valóban sikerült több helyen is átértelmezni a hangulatát a dalnak, de összességében nem lett vidámabb. (Viszont sokkal rosszabbul szól, bár tudom ez most nem számít.) A Riders on the Storm hallgathatatlanná vált. Az ének és a zene disszonanciája túl erős lett. Hiába igyekeztek, ez a dal egyszerűen nem tud vidámabb lenni. A Nothing Else Matterst legalább végigtudtam hallgatni. Szörnyű volt, mintha agyon tömörített mp3 szólna, nem éreztem vidámabbnak a dalt.

Kétségtelen, hogy mindhárom szám alaposan megváltozott a váltástól. Még hallottam is, hogy mit akartak prezentálni az egésszel, de egyszerűen nem működik. Jó számokból (mindhárom darab kitűnő eredetiben) borzasztóak lettek.

Megdöbbentően lényegtelen felfedezés

Ebéd utáni kávé közben beszélgettem a kolléganőmmel és valahogy eljutottunk a Jefferson Airplane-ig, szóval most a melóhoz betoltam a lejátszóba a Surrealistic Pillow albumot. Az első szám a She Has Funny Cars éppen, hogy csak elindult és már leesett szájjal meredtem a képernyőre. A dal elején hallható a dobszólót a The Doors dobosa, John Densmore, egyszerűen eléjátszotta koncerteken a Break On Through című slágerüknek. Nem egyedi eset, az Eleanor Rigby gitárszólamát a Light My Fire szólójába bújtatták el.

Lényegtelen, de feldobta a napomat.