Az önkényuralom, mint kormányzási forma

Szóval ez a Pierre d’Auvergne, hogy rendes nevén említsük, helyesen tanította, hogy az önkényuralom fenntartásához feltétlenül meg kell ölni mindazokat, akik a hatalomban vagy gazdagságban bővelkednek, mert az efféle embereknek megvannak az eszközeik a zsarnok elleni lázadáshoz. Másodsorban elengedhetetlen megölni a bölcseket, mert azok tudásuknak köszönhetően kifundálhatják, hogyan űzzék el a zsarnokot. Ezenkívül nem szabad megengedni, hogy jó iskolák legyenek, mert azokban szerezhető meg a műveltség, a művelt emberek pedig nemes lelkűek, nagy tettekre hajlamosak, s az ilyenek könnyen fellázadnak a zsarnokság ellen. A zsarnoknak arra kell buzdítania az alattvalókat, hogy besúgjanak és rágalmazzanak, majd a maguk keltette zűrzavarban egymásnak essenek: barát forduljon barát ellen, a nép gyűlölje meg a gazdagokat, a gazdagok egymást, és mindenki együtt az idegeneket. Ily módon megosztott, ezáltal meggyengített alattvalókat oly mértékben lefoglalja majd az egymás iránti acsarkodás, hogy eszükbe sem jut fellázadni a zsarnok ellen. Emellett számos és súlyos sarcot kell kivetni az alattvalókra, hogy mielőbb elszegényedjenek, növelve ezzel tehetetlenségüket. A zsarnoknak olyan kivételes erényeket kell mutatnia, amelyek az alattvalók fölébe helyezik, hogy azok maguknál felsőbbrendűnek higgyék. a leggyűlöletesebb intézkedések, mint például az adók kivetése, sohasem viselhetik a zsarnok kézjegyét: úgy kell tenni, mintha azok mások fejéből pattantak volna ki, vagy mintha a zsarnok saját akarata ellenére lenne kénytelen bevezetni azokat, mondjuk egy ellenséges idegen hatalom nyomására. A legkisebb ingadozás nélkül szükséges kormányozni ahhoz, hogy a zsarnoknak ne kelljen tartania a leigázott nép haragjától.

Monaldi & Sorti: Intrika Libri kiadó 2011 – 32. oldal

Újévi tervek 2015

Ki az Istennek van szüksége a január elsejére? Ha létezik egy értelmetlen nap évről-évre akkor ez az. Deprimált, fejfájós, szürke. Egy rohadt hosszú hétfő reggel az egész. Mindegy, több, mint a felén túl vagyunk már, lássuk az újévi listát. Tervek, amiknek jó ha a felét meg tudom valósítani, dehát ki nincsen így ezzel?

(A lista nem fontossági sorrendben van.)

  • Minden hónapban legalább egy könyvet kiolvasok. Mióta a gyerekek megszülettek sokkal kevesebb időm jut olvasására és lassan kezd fájni a dolog, szóval kevesebb sorozat, több könyv!
  • Kicsit elapróztam magam a munkámban, ezért időt szeretnék szánni arra, hogy specializálódjak. Az első tankönyvemet már megvettem hozzá. Front End Developer, jól hangzik, nem?
  • Jó lenne több időt tölteni a gyerkőcökkel. Kirándulni, fürdeni, szeretném idén megtanítani úszni a lányomat.
  • Több idő Zsófival. Ez nagyon nehéz téma, de jó lenne egy kis külön-közös program.
  • Szépen folytatni a diétát és lemenni 90 kilóra.

Nem is tűnik olyan soknak a fenti lista, de azért érdekes lesz átnézni decemberben, hogy mi lett meg belőle.

10 könyv 2014-ből

Folytatom a rendhagyó újévváró óévzáró összefoglalósdit a blogon. Most az idei olvasmányaimat fogom kicsit áttúrni. A nagyja még a Creative Slave blogról jön, jövőre már ez sem így lesz. A hajtás után a legborzasztóbbtól a legjobbig haladunk.

10 könyv 2014-ből részletei…

Dupla kasza: Once Upon a Time S3 és Under the Dome S2

Asszem ilyen még nem is történt, mióta elkezdtem rendszeresen sorozatot nézni: abbahagytam menet közben, annyira nem tetszett; sőt mindjárt kettőt is!

Dupla kasza: Once Upon a Time S3 és Under the Dome S2 részletei…

Mark Twain: Jámbor lelkek külföldön

A múltkori pécsi utazásunk során kértem kölcsön a szüleimtől a könyvet, amit évek óta nem olvastam már. Anyu vette Apunak a 16. házassági évfordulójukra, ami azt jelenti, hogy ’92-ben került a családhoz. A fedele már lejár, de a lényege egyben van. Most, a blog írása előtt kicsit utánanéztem a könyvnek és csalódottan állapítottam meg, hogy a mienk egyike a rövidített kiadásoknak. Meg kell szerezni a teljes verziót is!

Mark Twain: Jámbor lelkek külföldön részletei…

Mesék életről, halálról és újjászületésről

Az én életemből kimaradt a népmese. A szüleim sem voltak érte odáig, jót nem hallottam róla, így eleve gyanakodva néztem a műfajt. Miután magam kezdtem el olvasnivalót keresni már idős is voltam talán hozzá, de bárhányszor belefutottam egy mesébe igazából untatott. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kedvelném a mesés, elrugaszkodott fantáziát igénylő történeteket. Épp ezért hónapokba telt míg a kezembe vettem a bejegyzésben tárgyalt könyvet. Szerintem születésnapomra kaptam, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre idén került a tulajdonomba, az biztos. Mikor már végképp nem volt mit olvasnom, a könyvtárba meg kb. egy éve készülök beiratkozni, elővettem ezt a csinos kis könyvet.

Lesz, ami lesz

Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009
Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009

Úgy voltam vele, hogy most megadom azt az esélyt a folknak, amit eddig megvontam tőle: végig fogom olvasni a kötetet. Már akkor gyanús kezdett lenni, hogy a tudatalattim máshogy gondolja, mikor elkezdtem újra heti sajtót vásárolni és az asztalról inkább az újságot vettem fel, mint a meséket. Azért birkóztam a könyvvel vagy másfél hónapot, a 315 oldalból a 240.-nél van a könyvjelző. Itt fejeztem be.

Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt. Úgy tűnik a szüleimnek igazuk volt a népmesékkel kapcsolatosan.

Mégse bántam meg, hogy belenéztem a könyvbe, mert Boldizsár Ildikó szerkesztő munkája mindenképpen figyelemreméltó. Nagyon szépen vannak felfűzve a mesék, érdekesen válogatott. Egy – kapitális – hibát találtam: csak a tartalomjegyzék tünteti fel, hogy milyen nép meséjét olvasom. Állandóan lapoznom kellett, hogy tudjam merre járok a világban. Jó lett volna, ha a cím alatt jelzik a forrást. Sok bosszúságtól kímélték volna meg az olvasót.

Meg kell említeni azt is, hogy nagyon szép kiállítású a könyv, a borító grafika, a tipográfia tökéletes. Ismered azt az ézést, amikor szépen szedett könyvet veszel a kezedbe és egyszerűen jó ránézni? Na ez ilyen.

Iratkozz fel értesítőre!
Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!

[wysija_form id=”1″]

3 csillag

Pedig nem mondanám, hogy nem tetszett. Voltak mesék, amik kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Mégis, az hogy ez egy tematikus válogatás sokat rontott a műélvezeten. Úgy tűnik a különböző népek közti távolság, pedig olykor sok ezer kilométerről beszélünk, semmi. Ugyanazok a visszatérő motívumok, fordulatok. Mi emberek egy nagy család vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet másnak ez újdonság, én mindig így gondoltam, maximum lett egy újabb érvem, ha vitázok a témáról.

Fogalmam nincs, lehet ha más neveltetésem van, akkor nem untam volna el a Mesék életről, halálról és újjászületésről kötetét. Az az érzésem, hogy a népmeséket kis kortól kell adagolni, hogy megszokd őket, az egyszerűségüket. Nekem ez kimaradt, de nem hiányzik.

Egy fricska

Este hatra értem ki a József nádor térre, hét nap alatt harmadszor. Másodszor izgultam azon, hogy rajtam kívül hányan vették még a fáradtságot és mutatják meg, hogy elegük van.

Nos ma este nem sokan, főleg ha keddhez hasonlítom. Másrészt a mai este inkább volt fricska, mint tüntetés. Olyasminek éreztem, mint egy utolsó bekezdést egy hosszú könyv első fejezetében.

  • A szervezők deklarálták a győzelmet,
  • de jelezték, hogy a harc nem ért véget, árulástól lehet tartani. (Tudtuk, ezért jöttünk.)
  • Megköszönték nekünk, hogy ott voltunk. Nem csak ma.
  • Megtörtént a nyitás más témák irányába is.

Egy fricska részletei…

Hosszú hétvége Pécs

Március elején voltunk utoljára Pécsen, a szüleimnél. Akkor még hármasban jöttünk Apu szülinapjára, tudtuk, hogy egy ideig Dávid miatt, ekkora utat nem vállalunk be. Most a hosszú hétvégére nekiindultunk, a téllel együtt érkeztünk meg.

Különleges út volt, Dáviddal ekkora távra még sosem indultunk el. Másrészről ez egyfajta próba út is, hiszen kölcsönkaptuk Zsófi szüleitől azt a Zafirát, amit valamikor az év végétől már magunkénak tudhatunk. A két gyerekkel a Leon már kezdett nagyon szűk lenni. Mégis, ahogy elhajtottunk mellette valami gombóc szorította a torkomat, 11 éve minden nagyobb élményünkben hű társunk az az autó, megható ez na.

Aggódtunk kicsit, hogy a kölkök mennyire akadnak majd ki az úton, de Dávid nemes egyszerűséggel végigszunyálta, Cili meg az utolsó 20 kilométeren ébredt és nézelődött a székéből. Egyébként se akkora kaland már a Budapest Pécs táv, két és fél óra alatt legyűrtük. Most Szekszárdnál átváltottunk a régi hatosra, helyből megrohantak a gyerekkori emlékek. Mennyit autóztunk mi erre!

Van valahol Bonyhád előtt egy tábla: Sötétvölgyi gyerektábor. Röhögtünk Zsófival eleget rajta, ki az a megátalkodott szülő, aki egy ilyen helyű táborba íratja be nyaralni a gyereket?

Télies, esős

Nincs szerencsénk az idővel, esik és baromi hideg van. Rossz kombináció ez, tegnap délután elvoltunk Anyuéknál, de ma délelőttre Cilinek már kellett valami program, ahol kimozogja magát. A múltkori játszóházas tapasztalatból okulva nekiláttam ilyesmi után kutatni Pécsen. A Zsolnay negyedet ajánlgatta a Google, de a honlapján semmi infó. Felhívtuk őket, de nem tűntek meggyőzőnek, így a második találatot néztük meg a  Mosolyország játszóházat a Pécs Plázában. Anyu otthon maradt főzni Cilinek, mi meg négyen elautóztunk a kitartó esőben.

A hely elég szűkös volt és rengetegen jutottak arra a következtetésre, mint én, de a célnak 1000%-ban megfelelt. Cili kiugrálta magát, én meg mire kezdtem teljesen elunni már lejárt az időnk, szóval elégedett lehetek. Az 1200 pénzes belépőre rádobtam még 500 forintot és Cili így kevés sírással, de egy héliumos lufival gazdagabban távozott.

Délután látszott, hogy további energia levezetésre van szükség, így a délutáni alvása után, az egyre csendesedő, majd végkép megszűnő esőben elmentünk sétálni egyet a leánnyal és Anyuval hármasban. Cili kapott egy Zöpd béka nevű sütit a Mecsek cukrászdában, megnéztük az óriás lovat a Széchenyi téren, jól szórakoztunk. Hazafelé egy rövid bevásárlás után buszra szálltunk és a már sötét Tettye parkon átvágva jöttünk vissza.

Keri

A családi örömök mellett ért egy hír, ami tegnap teljesen letaglózott: 21.-én meghalt Keri Úr. Ő Apuék főiskolai barátja volt, és aztán mindig feltűntek a családjával az életünkben. Zenélt a Szélkiáltóban és hamar rákattant a netre, így lett Apu barátjából az én ismerősöm is. Keri úrról biztos mindenkinek a Szélkiáltó vagy a jellegzetes pécsisége jut eszébe, de nekem nem. Ezt meghagyom másoknak. Nekem Keresztény Béláról az Internet, a kör e-mailek és a Kispál zenekar pécsi koncertjei jutnak eszembe.

Keri a munkája mellett napi 10-30 viccekben gazdag kör e-mailt küldött az ismerőseinek. Erről ha akartál leiratkozhattál, és bár sokszor idegesítő volt, általában vidámságot csempészett a napodba. Ez még a blogok hőskorában volt, a Le Patito Journal napivicc rovatának jelentős része Keritől származott.

A humor mellett Keri állandó pletykaforrás volt Lovasiékról. Ők jóban voltak és Kerinek mindig volt egy két fotója, amit megosztott és a hozzám hasonló rajongó kamaszoknak ezzel páratlan örömet okozott.

Keri emellett a leghülyébb korszakaimban is felnőttként kezelt és ez borzasztó jól esett mindig. Nagyon szégyellem, hogy egy ilyen hülye korszakomban aztán leiratkoztam a listájáról, csak politikai nézeteltérések miatt. Ma ezt már nem tenném, biztos sokat hagytam így ki az életemből. Mégis Keri a Facebookon keresztül követte mit csinálok, olvasta a blogjaimat és több barátommal ellentétben ő gratulált a gyerekeim születésénél, érdeklődött róluk. Az utolsó nem gyerekekről szóló chatelésünk az Ötös számú vágóhíd blogos kritikám kapcsán indult el. Küldött élménybeszámolót az apukájáról, aki szintén ott volt a bombázáskor és ő is túlélte. Gyakorlatilag róla is szólhatott volna a könyv.

Azzal, hogy ő meghalt ugyanúgy meghalt egy darabja a gyerek és fiatalkoromnak, mint amikor Kersch ment el tavaly karácsonykor. Őszintén gyászolom szegényt, bár évek óta személyesen nem találkoztunk hiányozni fog.

Folyt. köv.

 

A Barlangi medve népe

Legalább tíz éve, ha nem régebben, olvastam először végig a Barlangi medve népét. Akkoriban még nem volt – legalábbis a magyar fordításban – kiemelve, hogy ez egy regényfolyam lesz. Két kötet jelent meg, a folytatás a Lovak völgye címet viselte. Mivel a második kötet után évekig semmi hír nem jött arról, hogy érkezik a harmadik is belenyugodtam, hogy ez ennyi volt. Nem volt nehéz dolog, a Barlangi medve népe érdekes, izgalmas könyv, de igazi bestseller stílus, én könnyű nyári olvasmánynak nevezném, a folytatás ennél már csak kevesebbet tudott felmutatni.

A Barlangi medve népe részletei…