Nem sikerült kicsúfolni az aktuális nemzeti konzultációt

Ma délután elsétáltunk a Kossuth térre hárman, a lányommal és az Apámmal, ugyanis öt órára egy jópofa program volt meghirdetve: hajtogassunk közösen papírrepülőt az aktuális nemzeti konzultációs levelekből.

Szeretem az ilyen flashmob akciókat, eredetileg azt gondoltuk, hogy családilag megyünk, de a fiam belázasodott, így Zsófival otthon maradtak. Kicsit rontott a lelkesedésemen, hogy hozzánk még nem is dobták be a nemzeti konzultációs borítékot, így nem is volt mit hajtogatni, de a szervezők azt írták, hogy vigyünk egy üres lapot és írjunk rá üzenetet a kormánynak. Kerestem 3 lapot, becsomagoltam egy tollat is a hátizsákba és villamosra szálltunk, irány a repülő hajtogatás!

Hamar érkeztünk, fél órával korábban, amikor a téren még a lakáshelyzet miatt tüntetett épp egy másik csoport. Nem voltak sokan, szemre maximum pár százan lehettek, több ismerős táblát láttam az elmúlt évek tüntetéseiről. Amíg ők elsétáltak békésen mi körbejártuk a teret, elborzongtunk a szörnyű szobrokon. Öt előtt pár perccel értünk vissza a gyülekezési pontra, addigra ott már a többedik AC/DC sláger szólt. Emberből nem volt sok és őszintén nem értettem, hogy minek egyáltalán a hangosítás. Repülőt dobálni mentünk.

Már az esemény Facebook falán jelezték a szervezők, hogy az eldobált repülőket össze fogjuk/ják szedni, hogy ne legyen szemetelés. Ezen kicsit meg voltam lepve, mert azt gondoltam ennek úgy van értelme, ha a hajtogatott konzultációs íveket rádobáljuk a parlament lépcsőire, hogy lássa a kormány: nem érdekel a hülyesége. Ez egy kép lehetett volna, amit körbe lehet mutogatni. Tessék: konzultáltunk.
Aztán azt se értettem igazán, hogy minek írjak üzenetet a fehér papírlapra, ha úgyis összeszedem miután elhajtottam. Nem tűnt igazán célravezetőnek.

De mindezeken még felülemelkedtem, el is mentünk, lelkesek voltunk. Aztán a szervező azzal kezdte, hogy senki ne dobáljon a rendőrök meg a kordon felé, mert ha átmegy a repülő a parlamenthez, akkor nem tudjuk összeszedni. Pluszban a rendőrök felé nem szabad semmit dobni.

Kicsit meg voltam lepve. Elmentünk papírrepülőt hajigálni, civil demonstrációként, de kínosan ügyelve arra, hogy senkit ne zavarjunk meg vele. Mi van?!

Aztán elkezdődtek a beszédek, mi meg álltunk ott a papírrepülőinkkel és vártunk. A szervező, Bognár Márton felsorolta a tudnivalókat és a fentiekre is figyelmeztetett mindenkit, majd felkonferálta a következő felszólalót, bizonyos Horgas Pétert. A Facebookon azt írták: tervező, aktivista, de szégyenszemre én nem vagyok képbe vele, hogy ő pontosan kicsoda. Bognár és Horgas is jó dolgokat mondott (már ameddig hallgattuk), de ezek ezerszer lerágott csontok voltak. Minden szavuk igaz volt, ahogy azoknak is, akik ugyanezt immár 7 éve elmondják ezen a téren rendszertelen időközönként.

És semmi újat nem mondtak, ami elhangzott a mikrofonba azt az összegyűltek közül minden ember már tudta, sőt egyet is értett vele. Én is, de nagyon untam. Untam, hogy ugyanazt hallgassam, amit már ezerszer, és pont ugyanúgy hatástalanul. Ez nem érdekelt, nem hiszem, hogy előrébb visz, főleg azzal a maximum száz emberrel, akik megjelentek. Untam és én ma azért mentem oda, mert azt hittem egy jelképes, közös cselekedet lesz, fesztelen és vidám, ahol fityiszt mutatunk a hatalomnak.

Na ez nem volt.

Azt reméltem, hogy közösen összehajtogatjuk a konzultációkat és valami megbeszélt koreográfiára vagy mittudomén mire eldobáljuk.

Szóval álltam egyik lábamról a másikra, aztán rápillantottam Apura és láttam ő is hasonlóan csalódott. Cili már unta korábban is. Papír repülőzni jött, ahogy mi is. Megkérdeztem Aput, hogy elmenjünk-e, ő kapva-kapott az ötleten. A hátizsákba betettük a repcsiket és elindultunk a Deák tér felé. Mögöttünk ment a mantra, egy csoport embernek, akik hallgatták, szépen halkult, gyorsan, ahogy távolodott. Mire a Nagy Imre szoborhoz értünk már sustorgást se lehetett belőle hallani.

Hát ennyit ért.

(Címlap kép: a Facebook esemény borítóképe.)

Ez most főleg kajákról fog szólni (meg kicsit a párkapcsolatokról)

Melegítettem az ebédemet az irodai teakonyhában ma délután és miközben kissé sziszegve-káromkodva kiszedtem a túlforrósodott tányért a mikróból azon töprengtem, hogy mennyi apróság van ami miatt két ember között jó a kapcsolat. Lehet hülyén hangzik, de például a mai ebédem (ami már a szombati és a vasárnapi is volt) jó példája ennek.

A tányérban az a bizalmatlan-sárga étel currys csicseriborsó. A feleségem készítette szombaton. Tele volt az illatával a lakás, kellemesen elkeveredett a tárkonyos csirkeragu levessel. Aztán amikor már az asztalnál ültünk és megkaptam az én adagomat és belekóstoltam Zsófi megkérdezte, hogy ízlik-e. Mondtam, hogy nagyon – és ez nem csak udvariasság volt – de milyen érdekes, kicsit tandoris utóíze van, peddig ugye ez curry. Mire Zsófi mondta, hogy igen, de azt gondolta, hogy egy kis tandori nem ártana neki.

És milyen igaza volt! Erről beszéltem, van két ember és ilyen apróságokban teljesen egyet tudnak érteni: egy kis tandori nem árt a currynek. Az ilyen egyezések a boldog házasság alapjai.

Legalábbis nálam.

Másrészről meg azt akartam írni, hogy már nem egyszer indulatoskodtam itt a blogon is a kézműves marketingről, de főleg a sörök terén tett pusztításáról. Minden kézműves-sör rajongónak ajánlom figyelmébe az IKEA saját sörét. Nem kézműves, én a világosat kóstoltam a hétvégén, nagyon ízlett. Az ára már-már a kézműves termékek magasságában van (350 a 3 decis üveg), szóval aki szerint a minőség az árban mutatkozik elégedetten hátradőlhet és kortyolhat. Az IKEA söre kellemesen keserű, szép aranysárga és hidegen igen kiváló ital. Pedig nem is kézműves (lehet pont ezért jó).

Nolimpia és a Momentum Mozgalom

Ez a népszavazási kezdeményezés úgy kellett már ennek a társadalomnak, mint éhezőnek a falat kenyér. Nagyon rég volt olyan utoljára, hogy valóban az országról szólt valami és nem pedig politikai kommunikációs eszköz volt a kérdés. (Talán az EU népszavazás volt ilyen.) És nagyon jó, hogy ezt most nem is a megszokott politikai szereplők egyike dobta be, hanem egy olyan társaság, akik hirtelen a semmiből kerültek elő.

Mit (nem) tudunk a Momentumról?

A Momentum nem sokat mond magáról, amit mégis azzal bár nem tudok teljesen egyetérteni, de láthatólag van rájuk igény. A pár hete még ismeretlen szervezetnek 2% támogatást mértek a napokban a közvélemény kutatók. Ennek alapján úgy tűnhet, hogy a Momentum Mozgalom lehet az a szervezet, amit mindenki vizionált az elmúlt évek politikai elemzéseiben: a semmiből érkező, teljesen új embereket felvonultató és inkább középre húzó, új erő.

Érezhető a lelkesedés irányukban és eddig meglepően jól vették az akadályokat. Külön figyelemreméltó, hogy csak a Fidesszel lehet párhuzamba állítani a kritikát, csipkelődést meg nem halló, arra nem reagáló képességüket. Nem mennek bele a mindennapi adok-kapokba. Igazán karakteres politikai irányuk nincsen, ügyek mentén szeretnének politizálni, ami nálunk egy nagyon ismeretlen újdonság. A magyar pártok nem mernek kilépni az ideológiák kereteiből, legfeljebb ha szükséges egy másik köpenyébe bújnak bele. Érdekes lesz egy olyan politikai tényezőt figyelni, akinek még látszat szinten sem kell megfelelnie egy kijelölt képnek.

Vissza a pártpolitikához (Végre!)

Az elmúlt évtizedben rengeteg olyan esemény történt, amire nyugodt szívvel rámondhatjuk, hogy a nemzet életében, a társadalom gondolkodásában jelentős változásokat hozott, amik hosszú távon kihatnak a jövőnkre. A liberális eszme szitoksóvá silányítása és elutasítása, a jobb és baloldal szerepcseréje, a társadalom bűnös asszisztálásával megnyirbált szabadságjogok, folytathatnám hosszan. Nem hinném, hogy másnak nem fordult még meg a fejében, de számomra mindezek között talán a legijesztőbb a társadalom apolitikussá válása volt. Nem igen szoktak erről beszélni vagy írni, mert a folyamat már-már divattá nőtte ki magát és úgy tűnik senki nem szeret maradi lenni.

Nekem a Milla jut eszembe elsőnek azok közül, akik azt magyarázták, hogy elég volt, mindenki takarodjon, a párt politika passzé, civilek kell lenni. Sokszor írtam már arról, hogy mennyire álságosnak érzem a politikai kultúrából kirekeszteni a pártokat, de úgy tűnik, hogy például a fent említett szervezet sem tudta a hangzatos szavait betartani. Nem is meglepő, a politika pártok nélkül lehetetlen.

Az elmúlt évek tüntetésein a civil kezdeményezők elutasították a pártjelvényeket és zászlókat, amivel beálltak a kompromisszumra képtelenek hosszú sorába (sokszor éppen ezt ostorozták közben a mikrofonba). A Momentum üdítő kivétel, régi-új szelek hozója, az első pillanattól kezdve jelezték, hogy ez itt egy párt magja.

Talán ennek is köszönhető, hogy olyan nehezen, sután kezdtek reagálni és melléjük állni a már meglevő politikai pártok is. A jövőbeli konkurenciát nem szívesen segíti senki. Azok, akik maguk is csak pár százalékosak hamar csatlakoztak, pedig nekik van a legdurvább veszíteni valójuk a sztoriban. Az Együtt, a Párbeszéd a Liberálisok gyakorlatilag nyom nélkül szívódhatnak fel, ha a Momentum ilyen ütemben és aktivitással dolgozik tovább. A DK és az MSZP előbb megpróbált rárepülni – a tőlük már megszokott módon – a népszavazásra, de pár pofon után újra igazodtak. A DK mintha eltűnt volna a témában, az MSZP meg nagyon megkésve csatlakozott. Talán arcmentésnek elég lesz. Talán.

Szóval jó látni, hogy van újra egy olyan szervezet, aki azt mondja hitelesen, hogy a pártpolitika szükséges, nem száműzhető. Ha a Momentum csak ennyit tud elérni, már ezzel többet tesz a hazai demokrácia megmentéséért, mint a az összes bejegyzett párt az elmúlt tíz évben.

Lesz-e népszavazás és olimpia?

Én szeretném, ha lenne népszavazás az olimpiáról. Személy szerint nem támogatom a rendezést, de nem vagyok biztos benne, hogy a többség nem igennel szavaz, ha lesz rá lehetősége. Ha így lesz nem fogok örülni, de ilyen a demokrácia, a többség dönt.

Az sokkal érdekesebb, hogy egyáltalán lesz-e népszavazás.

A 138 ezer aláírás egy két milliós városban nem tűnik soknak. Budapestről amúgy is az a kép él a fejekben, hogy inkább kritikus a kormánnyal. Mégse tűnik úgy, hogy a város lakói nagyon aktivizálnák magukat, tartok tőle, hogy kevés lesz az aláírás.

Ha nem sikerül összeszedni kellő számú szavazatot az nem a Momentumot fogja minősíteni, bár biztos csúnya pofon lesz, de elég lazának tűnnek ahhoz hogy fel se vegyék a dolgot. Ez már nem mondható el a magát inkább nyugatos és haladó-demokratikusnak gondoló budapesti értelmiségről. Ha Budapesten nincs 138 ezer olyan ember, akit komolyan érdekel, hogy demokratikusan elmondhassa egy mindenkit érintő ügyben a véleményét, akkor nagyobb a baj, mint gondoltuk.

Erre ideje lesz felkészülni, mert én attól tartok, hogy ez a forgatókönyv fog bekövetkezni. És itt egy kicsit visszautalnék az előző témára: kár, hogy a magukat demokratikusnak tartó DK és MSZP nem vetette be magát az első pillanattól teljes mellszélességgel a küzdelembe. Csak azt remélem, hogy téves a pesszimizmusom és sikerül összegyűjteni a kellő mennyiséget. (Hogy ne csak klaviatúra-forradalmár legyek szombaton jómagam is kimegyek aláírást gyűjteni a LiFT tagjaival, hátha pont az a pár száz aláírás segít majd, amit mi összekalapozunk.)

Ahogy kezdtem úgy fejezem be: a Momentum felkavarta az állóvizet és ez már nagyon hiányzott a belpolitikának. Örüljünk a lehetőségnek! Éljünk vele!

És ha van budapesti lakcímkártyád, de még nem szavaztál, akkor ne habozz, van még pár napod, hogy aláírd az íveket.

Kacsák a Városligetben

Dáviddal és Apuval mentünk ki szombaton egy rövid délelőtti sétára a Ligetbe. Nagyon érdekes látvány volt a hidegben gőzölgő tó.

Ez a kép eredetileg az Instagramon jelent meg. Kacsákok. #városliget #ducks #lake #city #park #autumn #budapest #momentsinbudapest #canonhun
#canonglobal #dslr #nofilter

Temofeszt 2016

Az elmúlt években a munkám egyik legfontosabb része az éves Temofesztre készülés volt. Már a Creative Slave-en is írtam róla, de azóta is, minden évben fotózok és búsongok erről a vasútmodellező rendezvényről itt az oriandras.hu blogon is. Idén a Temofeszt már egyáltalán nem volt a munkám része, de érdekelt, hogy vajon milyen ha civilként mész oda, illetve tudtam, hogy Dávidnak tetszeni fog. Temofeszt 2016 részletei…

Csendesen elszaladt a nyár

A múlt hétvégén, ahogy ezt már írtam is egy másik fotónál, Bélatelepen voltam. Bandival mentünk le játszani az éves bridzstalálkozón, persze azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd nagyokat fürdünk is.

A csalfa augusztusi időjárás azonban nem kedvezett ennek a tervünknek, ugyan kétszer is megpróbálkoztunk a vízzel, de túl hűsnek bizonyult. Viszont vasárnap reggel sétáltunk egy nagyot, vállunkra vetett törülközőkkel a strandokon. Hogy hátha. Nagyon szép séta volt, ahogy a csatolt fotón is látszik a víz kék tükörként simult ki egészen Badacsonyig. Amíg őrült japán turistaként készítettem az újabb és újabb képeket azt figyeltem, hogy idén nyáron milyen hamar jött el az a csendes váltása az évszakoknak, amit elsőnek a Balatont jól ismerő helyi erők vesznek észre.

Hiába van még meleg, sőt lehet, hogy a nyár még vissza is fog robbanni, hogy mindenki egy utolsó nagyot pancsoljon az iskola kezdés előtt, de a napfény már elárulja, hogy ez egyáltalán nem nyár, hanem igazi ősz. Éles és egyre laposabb a napsugár, a korán kelők már harmatot találnak a füvön és néha könnyű köd is van. Tinikoromban ilyenkor mindig melankolikusra fordult a hangulatom, mert tudtam, hogy ez már a remek nyár, a vakáció vége, az utolsó szakasz, amikor a haverok elkezdenek készülődni, az üdülő táborok épületei kiürülnek, a szemközti kis bolt már nem rendel pótlást az egyre jobban lefogyó polcokra.

A nyár vége. Ez az a hangulat, amit a keresőn keresztül megláttam. Szép és szomorú, de főleg nagyon nosztalgikus.

Reklám (x)

#nofilter #strand #nyár #balaton #enyemabalaton

via Instagram

Az elmúlt időszakban elég sok fényképet osztunk meg Zsófival #enyemabalaton hashtaggel. Nem véletlen, hiszen még nyár elején beneveztünk erre a játékra és nagyon tetszik.

Amúgy is elég sokat Instagramozunk és itt jött szembe a hirdetés, hogy lehet nevezni és cserébe a WeLoveBalaton csapata az első pár száz jelentkezőnek 5000 forinttal feltöltött Mastercard kártyát postáz. Mi időben futottunk és mindketten bejutottunk a szerencsés csoportba.

A kártyák meg is érkeztek még június közepén és jórészt el is költöttük róluk a pénzt az elmúlt hónapban. Volt része amit valóban a Balatonnál költöttünk el, de volt amit az előkészületekhez használtunk fel.

Bár van néhány fotó, amit az okos telefonnal készítettem, de a hétvégén elég sokat fotóztam a tükörreflexessel kifejezetten ehhez a játékhoz. A hónap végéig lehet képet beküldeni, igyekszem a jobbakat addig feldolgozni és nevezni velük.

Ez a kép is ilyen, vasárnap készült az alsóbélatelepi 2. számú strandon. Kíváncsi vagyok beválogatják-e az utolsó heti etapba. Sikerült összezsúfolni rá egy csomó vonzó témát: strand, Balaton, Badacsony, bikinis lány, játszó gyerekek, mi kell még?! :)