az igazi csoda

Tegnap este a telefonom rinyált, hogy van hozzá android frissítés. Gondoltam egye-fene rányomok, ennél lassabb már nem lehet. És megtörtént a csoda, amire még nem láttam androidos telefontól példát: az új verziótól a gép összekapta magát és gyorsabb, jobb, kezesebb lett.

Igen ez a csoda, nem a vízen járás.

A legjobb 5 android app – 2015

Tavaly év végén jóval nyugodtabb napjaim voltak, jutott idő a blogra is, többek közt készítettem egy #ilyenvolt2014 hashtages sorozatot. Idén is terveztem, de top 10 helyett csak top 5 lesz.

Az idei év volt az, amikor a Windowsos PC marginálissá vált az életemben az Androidos Samsung készülékek mellett. Az Android és a mobileszközök az elmúlt években már kiszorítósdiztak, de csak idén triumfáltak nálam. Lett tabletem és új okostelefonom és majdnem 100%-ban mindent meg tudok velük oldani, amit a laptoppal, leszámítva (még) a videóvágást. (Programozni kicsit könnyebb a nagy képernyőn, ez igaz.)

Mindenesetre teljesen szubjektíven válogatva összeszedtem az idei kedvenc 5 alkalmazást a telefonomról és a tabletről (mindegyiknél jelölöm, hogy hol használom, ha mindkettő fel van tüntetve, akkor az első az amin inkább futtatom). Íme a legjobb 5 android app, szerintem:

5. Google Keep (tablet, telefon)

Nagyon sok rendszerező, listázó alkalmazást próbáltam, de egyértelműen a Google féle Keep nyert nálam. Egyre okosabb, miközben a gyorsasága és a kezelhetősége megmaradt. Ha sikerülne rávennem a feleségemet, hogy a bevásárló listát helyből Keepben ossza meg velem és nem kéne Gmailből másolgatni (ami egyébként 2 plusz mozdulat), akkor végtelenül boldog lennék.

4. Chrome (telefon, tablet)

A Chrome a legjobb böngésző megalkotása óta. Sajnos a kezdeti elegáns gyorsaságából és kicsi méretéből sokat vesztett, de olyan mennyiségű kiegészítő épült bele, amik nélkül ma már nem nagyon tudnék meglenni. A Chrome a legjobb átjáró a PC, a tablet, a telefon és a TV között. Amit itt megnyitok, használok, elmentek az ott is megy, átdobható, menthető.

A Chrome a munkám során is szinte a legfontosabb program. A konzolja, a javascript hibakeresője, az elemző részei nélkül nem tudnék dolgozni. (A lapozás után jönnek a dobogósok.)

Facebook Lite

Eluntam, hogy a Facebook app több, mint 250mb helyen terpeszkedik a telefonom, gondoltam teszek egy próbát a Facebook Lite verzióval, amit kifejezetten gyenge telefonokra és lassú netre terveztek. Teljesen jó cucc. Gyors, minden funkciót ismer és ha le tudsz mondani az árnyék és beúszó effektekről, akkor gyakorlatilag nincs több kompromisszum. Nem is értem, hogy minek a másik verzió, ez pontosan annyit tud, amennyi a Facebookból kell.

Ez most majdnem összejött: Plague.io

Január elején találtam rá a Plague.io alkalmazásra, ami a második használatra már lecserélte a Twitter gombot a telefonomon, és azóta is ottragadt. Most nem kezdeném el pontosan leírni, hogy mi is a Plague, de egy mondatba összefoglalni valahogy így lehetne:

Egy olyan közösségi eszköz, ami a földrajzi helyzeted alapján teríti a tartalmadat a hozzád legközelebb álló felhasználóknak, akik vagy tovább terjesztik vagy megállítják azt.

Ék-egyszerű vírus terjesztés. Ha bővebben akarsz róla olvasni, magyarul, akkor van egy nagyon jó kis írás a webisztánon.

 Új, nagyszerű, helyi!

Számomra egészen újszerű megközelítést adott a közösségi médiának, hisz legtöbbször az ilyen alkalmazások arra építenek, hogy az ismeretségi hálódat járod be újra és újra. A Plague viszont alapból kiölt minden kapcsolattartási lehetőséget, csak a primer tartalomszolgáltatás maradt. Ahogy a webisztános cikkben is olvashatod egész különleges hangulata volt január elején, mert főleg európai tartalmat kaptál. Egyfajta beszélgetés, egymás megismerése. A Plague a kezdetekben mindenkiből a legjobbat hozta ki, mivel egy mozdulattal megállítható a negatív, bántó, rasszista tartalom, ezért nem is igazán próbálkoztak ezzel a felhasználók. (Ugyanezért nem találtál erotikus vagy pornográf kártyákat sem.)

Egy Fidesz álom valósult meg: szépet láttam, megírom.

Képek és szövegek pörögtek, legtöbbször kifejezetten az országok bemutatkozása volt a téma. Kiderült, hogy milyen jófejek vagyunk, mi Európaiak, hogy mennyi remek ötlet, kezdeményezés van. Olyan érzésed volt, hogy jó itt élni.

Az első pár hétben a viszonylag kis létszámú felhasználói bázis lehetőséget adott arra is, hogy az éjszakai órákban megosztott tartalmaiddal rendkívül gyorsan érj el távoli kontinenseket. A trükk az volt, hogy ha a közeledben levő felhasználók nagy része alszik, akkor értelemszerűen távolabbi célpontoknak fogsz tovább osztani. Nekem a második kártyám, egy kép a Duna kanyarról, az összes emberlakta kontinensen megjelent és még a Déli sarkon is, gondolom valami kutatóbázis lehetett ott. Az ilyen trófeákat persze helyből megosztottad a többiekkel. Én is megtaláltam egy hajót, ami az egyenlítőn állt, nagy valószínűséggel valamelyik afrikai kalózhajó, de több felhasználó posztolt terjedést a Mount Everest csúcsáról is. Király!

Ha nincs tartalom, nincs semmi

A Plague mostanra sokkal kevésbé érdekes, mint pár hete és ezért fura módon pont a sikeressége tehető felelőssé. A felhasználói tábor növekedése nem oldotta meg azt a problémát, ami az első pillanattól foglalkoztatott: mit fogunk mi itt megosztani egymással? Mert a helyi kultúrák bemutatása csak ideig-óráig érdekes, ahogy a program dicsérete is. Bár egyáltalán nem volt deklarált a dolog, de piszok gyorsan íratlan szabály lett, hogy a Plague nyelve a konyha-angol. Ezen a tört dialektuson nehéz kiforrott gondolatokat továbbítani. Meg hát nem is volt nagyon mit. Attól, mert jó fejek vagyunk még nem lettünk írók, vagy fotóművészek. A tartalom elkezdett laposodni és egyre több külső, újratöltött anyag jelent meg. Instagram, 9gag, meg az összes vicces/álbölcs fotó beóvászkodott.

Míg korábban főleg terjesztettem a tartalmat, most azon vettem észre magam, hogy veszettül küzdök a szemét megállításán.

A sok felhasználó végül a helyére billentette a programot abból a szempontból, hogy tényleg helyi erővé vált. A vasárnap feltöltött négy kártyám már nem jut túl egy 5-600 kilométeres körzeten. Kevés lett az értelmes, izgalmas tartalom, elveszik a netszemét tengerében.

Nagyon sajnálom a dolgot, remekül indult a próbálkozás, amit egyértelműen az emberi kreativitás hiánya vitt tévútra.

Találkozásom a táblagéppel

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor már jó egy éve szeretnék egy táblagépet. Nagyon ritkán jutottam ilyen eszköz közelébe és alapvetően nem éreztem a hiányát sokáig, de egy ideje két dolog miatt is vágytam rá:

  • Hiányzott az eszköztáramból a tablet képernyő. Mikor honlapot készítettem mindenféle emulátorokkal pótoltam, amik nem voltak 100% hatékonyak.
  • A célhardver-célszoftver koncepció egyre vonzóbbá vált számomra. Mióta nem vagyok gamer (leszámítva néha egy kis Facebookos flash játékot) nincs szükségem igazi erőműre. Egy laptoppal remekül elvagyok, videó vágáshoz, programozáshoz elég. De egyre jobban zavar, hogy a viszonylag jó vason egy robosztus, univerzális rendszer csücsü, ami felzabálja az erőforrásait olyasmikre amiket nem is használok ki. Igen, a Windowsról beszélek.

Miközben írtam a fentieket rájöttem, hogy van egy harmadik ok is. Az eszköz megismerése. Bár már korántsem vagyok olyan profi a hardver dolgokban, mint régen, és az okostelefonok paraméter adatai például teljesen kínaiak nekem, de általában a platformokon, amiket használok 90%-ban kiigazodom, meg tudom javítani, ismerem az egészet. A táblagépek ilyen szempontból is a holtsávban maradtak.

A táblagép vásárláshoz az utolsó lökést a szükség hozta. Figyelmetlenek voltunk Zsófival és Dávid lehetőséget kapott rá, hogy lelökje a laptopot. Nem esett magasról, de pechünkre pont a radiátor elzáró szelepén landolt. Kívülről semmi látványos baja nem lett, de az áramellátással kapcsolatban vannak problémák: nem érzékeli azóta az akkumulátort.

Éppen három munkám van, viszonylag szoros ütemezéssel. A dolog oroszlánrészét a laptopon végzem, de amikor elmászkálok a megrendelőimmel tárgyalni, megbeszélni a feladatokat, netán átadni a melót kell egy gép, amin mindezt lebonyolítom. Az akku nélküli laptop erre alkalmatlanná vált. Rövid tökölődés után nem egy második laptopra voksoltam, hanem egy tabletre. (Második laptop is lesz, egy Chromebook, ezév folyamán valamikor. Igen, tényleg leszámolok a Windows-zal.)

Mivel nem vagyok kütyübuzi azt a módszert alkalmaztam a tablet kiválasztásához, hogy rászűrtem egy árkategóriára a legnagyobb műszaki áruházakban, kinéztem 4-5 terméket és elolvastam róluk a kütyüportálok tesztjeit. (A legszimpatikusabbak a mobilarena.hu újságírói voltak.) A végén az ár/vélemény arány mellett az segített döntenem egy Samsung Tab S mellett, hogy a TV is Samsung és az AllShare segítségével jól kommunikálnak majd. Nekem az első okostelefonom is Samsung volt, szerettem. Bár Zsófi megjárta a telefonjával, de én jónak tartom a céget.

A táblagépért Zsófi ment el, én hétfőn munka és fürdetés után bontogattam ki, kezdtem el ismerkedni vele. Kezes jószágnak tűnt, de megizzasztott, belefutottunk egy szériahibába.

Rólam tudni kell, hogy híresen peches vagyok műszaki cuccok vásárlásakor. Volt már, hogy elhívtam valakit, hogy ő vegye le a csomagot a polcról, de az sem segített. Tisztában vagyok minden ügyfélszolgálati eljárással: mindig megszívom.

Az új tablet is már olyan androidot futtat, amin van safe mode. Gyakorlatilag ugyanaz, mint a Windowson, de nekem fogalmam sem volt az egészről. Csak annyit láttam, hogy nem akarja megjeleníteni a letöltött appokat. Bármilyen beállitási próbálkozásomnak makacsul ellenállt. Végül pár óra szenvedés és netes fórumok feltúrása után kiderítettem, hogy a hangerő gomb aktiválja bootoláskor a safe mode-ot és ezen a táblagépen ez néha beragad. Megpöccentettem, újraindítottam: azóta minden rendben.

Egyszerűen imádom. Élvezem, hogy nem kell várni rá, hogy bármit szeretnék könnyen megy. Évek óta úgy dolgozom, otthon és a melóban is, hogy gyenge eszközökből kell kicsikarnom a maximumot. Az, hogy egy programra várni kell nekem mindennapos és most, hogy megtapasztaltam milyen amikor azonnal reagál a gép a parancsodra borzasztóan fáj már a sok középszar eszköz. Ezentúl inkább gyüjtök még rá, de kifizetem a minőséget. Megéri.

Tegnap debütált a tablet, mint munkaeszköz. Remek bemutatót tartottam vele, élveztem a dolgot. De igazából itthon is tök jó. A Samsung előre telepített rá egy gyerek módot, amivel Cili remekül szórakozik. Van rajztábla, puzzle játékok, hangfelvevő, gyerek fényképező, egyszerűek, egyértelműek.

Zsófi használta eddig a legkevesebbet, én (nem) kicsit einstandoltam, de a rövid lehetőség alatt máris talált valami Mama alkalmazást, amivel ámerikából rendelt lézeres gyerek lázmérőt.

Nekem meg a kánaán. Az összes közösségi alkalmazás, de még php/html/css szerkesztő programom is van. Tobzódom.