2016. augusztus 3. 14:58

Dragomán György: Máglya

Máglya. Mágia. Milyen hasonlóan csengő szavak! Ebben a regényben talán nem is meglepő, hogy ilyen varázslatos hasonlóság van a szavak között.

Emma és a boszorkányos Nagymama

A főszereplő, Emma, elvesztette a szüleit és a nagymamája megy érte a nevelő otthonba, hogy elvigye, magához vegye. Korábban sosem látták egymást, az ő történetük, az ő összecsiszolódásuk a könyv alapja.

Boszorkány-e a Nagymama? Engem nem győzött meg teljesen, még a tűztáncos gólem-idézés sem igazán. Egy túlfűtött kamaszlány a narrátorunk, hogy igazából a Nagymama varázslata hétköznapi konyha-mágia vagy valódi természetfeletti hatalom szerintem az olvasó döntésére van bízva. Hol így gondolom, hol úgy, de ez semmit nem von le a könyv élvezeti értékéből.

A címadás azért a boszorkányságra utal, hiszen a máglya motívum szépen végigvonul a könyvön. A forradalom után elégetett önkényuralmi tárgyak, képek máglyájával nyitunk, amit megannyi tűz követ még, mindenhol eléget egy darab múltat. Ez a máglya mégse old meg soha igazán semmit, sőt, nagyobb bajok okozója is lehet, a múlttal való szembenézés bátorságát inkább a múlt elégetésével-megtagadásával választóknak.

És ott van a boszorkányokra váró máglya, ami a Nagymama ambivalens karakterére is vár, hogy fellép-e, fellökik-e arra a máglyára a vén boszorkányt nem árulom el, talán így is túl sokat sejtettem.

A félelem és bizalmatlanság regénye

A Máglya leginkább mégis a félelemről és a bizalmatlanságról szól, ami a lehetséges jót helyből elrontja, mielőtt még igazán megszülethetne. Ez a bizalmatlanság mérgezi meg a nagyszülő és unoka viszonyát, az osztálytársak közti hangulatot, a város lakóinak életét és a háttérben az egész országot.

Nagyon jó az a friss és lendületes fiatalos lendület, ahogy Emma áttöri a könyv végére ezt a béklyót és egy igazi kamasz minden dacosságával vágja a világ, a város, az emberek szemébe a félelmük miatt meg nem látott valóságot. Letépi, szétszaggatja a múlt súlyos-szürke ködfátylát.

Remek könyv, még belőlem is képes volt ilyen patetikus sorokat kihozni. Tényleg, nagyon remek. Olvasd el.

(Borítókép: gyorgydragoman.com)