Azért gyerek, hogy üvöltsön

Tömött 112-es busz, hőség. Két kisgyerek az anyukájával és annak barátnőjével felszáll. Helyet adunk a gyerekeknek, az anyuka és a barátnő vígan trécselnek.

A két gyerek egy ideig figyeli az elsuhanó házakat, aztán a kislány fertelmes visító hangon ordítani kezd: gyorsabban busz, gyorsabban!

A két nő rá se bagózik, rövid szünet után kitartóan újra rákezd, abba se hagyja.

– Gyorsabban, busz! Gyorsabban!

A tömeg feszeng, egy idő után a két felnőtt zavartan, száját eltakarva vihog. A barátnő azt véli, hogy nem szokták a buszt, azért üvölt. Mire az anyja közli, hogy nem is kell zavarni, azért gyerek, hogy üvöltsön.

Beteg egy világ ez.

Gyerekszáj

Hazaérkezem, Dávid szalad elém, és kérezi, hoztam-e valamit nekik. Mondtam, hogy nem. Erre elszomorodik, és még negyed óra múlva is bánatosan nyöszög.
– Mi a baj Dávid? – kérdezem ártatlanul.
– Én most szomojú vagyok.
– Mitől vagy szomorú?
– Tőled.
– Tőlem? Miért vagy tőlem szomorú? – provokálom.
– Ezt ne kérdezd meg tőlem! – válaszol durcásan.

#davidmondta

Gyerekszáj

Cili hajtja a hintát, egy futkározó kislány majdnem a hibta alá szalad. Morgunk, hogy miért nincs manapság korlát a hintakörül. Régen minden jobb volt.
Cili a hintáról jó hangosan:
– Nem értem, miért itt szaladgál, és akkor az anyja,miért nem figyel?! (Itt rászóltam, hogy halkabban) … nincsenek jól megnevelve!

#cilimondta

Gyerekszáj

Dávid harmadjára ejti el az almát, ami ragacsos foltokat hagyva pattog a padlón. Unom a takarítást.

– Dávid, inkább tedd le azt az almát, ha nem bírod tartani.
– De magától gujult el! – mentegőzik.
– Jó, de próbáld meg rendesen tartani.
Mire felháborodva:
– Én rendesen tartom, az alma akajt elgujulni!

#davidmondta