#nofilter #strand #nyár #balaton #enyemabalaton

via Instagram

Az elmúlt időszakban elég sok fényképet osztunk meg Zsófival #enyemabalaton hashtaggel. Nem véletlen, hiszen még nyár elején beneveztünk erre a játékra és nagyon tetszik.

Amúgy is elég sokat Instagramozunk és itt jött szembe a hirdetés, hogy lehet nevezni és cserébe a WeLoveBalaton csapata az első pár száz jelentkezőnek 5000 forinttal feltöltött Mastercard kártyát postáz. Mi időben futottunk és mindketten bejutottunk a szerencsés csoportba.

A kártyák meg is érkeztek még június közepén és jórészt el is költöttük róluk a pénzt az elmúlt hónapban. Volt része amit valóban a Balatonnál költöttünk el, de volt amit az előkészületekhez használtunk fel.

Bár van néhány fotó, amit az okos telefonnal készítettem, de a hétvégén elég sokat fotóztam a tükörreflexessel kifejezetten ehhez a játékhoz. A hónap végéig lehet képet beküldeni, igyekszem a jobbakat addig feldolgozni és nevezni velük.

Ez a kép is ilyen, vasárnap készült az alsóbélatelepi 2. számú strandon. Kíváncsi vagyok beválogatják-e az utolsó heti etapba. Sikerült összezsúfolni rá egy csomó vonzó témát: strand, Balaton, Badacsony, bikinis lány, játszó gyerekek, mi kell még?! :)

#badacsony #vitorlás #balaton #nyár #enyémabalaton

via Instagram

Azt mondják, hogy a déli part azért jó, mert onnan szép a kilátás. Én még tudnék sok száz előnyt felhozni a Balaton ezen része mellett, dehát én elfogult vagyok.

Fonyód mellett, Alsóbélatelepen van nyaralónk, öt nemzedékre visszamenőleg itt nyaralt a családunk. Tősgyökeres déli-partiak vagyunk. Mondjuk az biztos, hogy a kilátás gyönyörű. A Fonyódiak azt mondják, hogy a Badacsony pont szemben van velük, de természetesen ők csak szeretnék. A Badacsony pont Bélateleppel van szemben, ezt minden tősgyökeres bélatelepi tudja.

(Emlékszem micsoda törés volt lelkileg, amikor először láttam a Badacsonyt Lelléről. Basszus pont ugyanúgy néz ki onnét is, majdnem szabályos kör alakú hegy, szóval a fenti kijelentés csak annyiban lehet igaz, hogy hova esik legközelebb a neves hegy.)

A hétvégén lementünk fürdeni egyet a túlzsúfolt nyaralóba. Azt reméltük, hogy szikrázó napsütés lesz, készíthetünk majd pár tűéles fotót az #enyémabalaton Instagram játékhoz. Ehelyett párás. fülledt idő volt, ahogy a képen is látszik. Ilyen időben az én objektívem nem nagyon tud megbirkózni az enyhén vibráló távolsággal. Ahogy visszanéztem az elkészült fotót majdnem ki is töröltem, hiszen a sokadik Badacsony képemnek tűnt: semmi különleges.

A gyerekeimet leszámítva a legtöbb fotóm a Badacsonyról készült, azt hiszem.

Aztán vasárnap este, ahogy letöltöttem a számítógépre a hétvégi fényképeket újra megnéztem ezt a fotót is, hogy kidobjam-e vagy maradjon. És ahogy megnyitottam már láttam, hogy újra sikerült egy nem tökéletes kivitelezésű képet készítenem, de remekül megmutatja a délután hangulatát. Ezt az időjárást, ezt a szeles-fülledt-nyúlós napot, amit gyerekkorom óta ezerszer átéltem már ezen a strandon.

Ilyen a déli part hangulata.

Nem eszik a gyerek

Mindig azt hittem, hogy a mindennapi dolgok maguktól működnek. Amikor elképzeltem magam apaként a képben ott volt, hogy milyen szép családom van és mindenki boldogan ül le az asztalhoz és vidáman csacsognak a gyerekek, amíg együtt eszünk és jól érezzük magunkat.
Ja, a kezem meg belelóg a bilibe.

Nem eszik a gyerek részletei…

#nofilter #budapest #léggömb #nyár #híd

via Instagram

Lassan itt van az augusztus és eljön majd az az időpont is, amikor a Szabadság hidat visszaadják a forgalomnak. Gondolom ez az autósoknak nagy öröm lesz, biztos idegesítő lehet, hogy kiesik egy fontos útvonal, nem beszélve a villamosokról.

Én azért sajnálni fogom a dolgot, az elmúlt időszakban rengeteget írtam itt is a hídról és a rengeteg alternatív felhasználási módról, amit az emberek kitaláltak rá. Ebből is látszik, hogy egy híd nem csak arra jó, hogy száraz lábbal és gyorsan átjussunk a víz felett.

A Facebookos fotó csoportokat elözönlötték a hídon készült fényképek. Reggel és délután, amikor sétálok keresztül a Duna felett mindig van egy két fotós és a modell. Pózolnak a láncokon, a síneken, pakolják a derítőket, igazgatják a sminket. Rengeteg ugyanolyan fotó készül folyamatosan, lassan kicsit unalmasak is.

Aztán ott vannak a jógázók. Egyes reggeleken a hidat majdnem teljes hosszában ellepik a jógázó emberek. Külön csoportokban egy-egy instruktor vezényli a gyakorlatot. Mindenki hozza a polifoamot, rezzenetlen arccal viselik el az érdeklődő emberek kíváncsi pillantásait.

Aztán a lány- és legénybúcsúk. Ez a kép is valami ilyenről készülhetett. A csajok, akik lemaradtak a képről, a láncon ücsörögve ittak és mindenhova lufikat kötöztek. Nagyon feldobták vele a hidat.

Jó hely idén nyáron ez a híd és pár hét múlva mindez csak a sok fotón marad meg, a síneken újra zörögnek majd a villamosok, az úton az autók és elkezdenek sárgulni a levelek.

Addig nyomás ki, ha teheted. Erről kár lemaradni.

Facebook Instant Articles vs Forgalomterelés

Az Instant Articles a Facebook egyik legnagyobb és legsunyibb húzása a tartalom készítők felé, amit mostanában elkövetett, miközben tagadhatatlan, hogy a felhasználók jól járnak vele.

Én már évek óta rinyálok azon, hogy milyen elképesztően ki vagyunk szolgáltatva a Facebooknak. Nem, nem civil felhasználóként, hanem tartalomkészítőként. Amikor elkezdtem blogolni a blogoszférának megvoltak a bejáratott közösségi terei, ahol bemutatkozhattál és ahol a potenciális olvasóid rád találhattak. Akkoriban a blogok legfőbb visszajelzési forrása a bejegyzés alatt található komment rendszer volt.

Ez a felállás remekül működött. És nem kívánom, hogy minden változatlan maradjon, de a békés egymás mellett élést azért hiányolom. A Facebook előretörése Magyarországon leradírozta a komolyan vehető forgalomterelő közösségek összességét. Bár egyre több embernek van Twitter fiókja, meg sok fórum van, amit még látogatnak, de a márkák és a hírek nagy részét a Facebookon keresztül követjük. Már, aki online tájékozódik.



Hogyan osztja újra a forgalmat a Facebook?

A következőkben a saját blogomon megfigyelhető hatásokat fogom bemutatni.

1. grafikon: Honnan érkezik a forgalom?
1. grafikon: Honnan érkezik a forgalom?

A Google Analytics elég szépen bemutatja, hogy milyen forrásokból érkezik a forgalom a blogra. A kék vonal jelzi a teljes látogatói munkamenetek számát, a narancssárga a teljes közösségi forgalmat, a zöld a keresőkből érkező nem fizetett forgalmat, a lila a közvetlen elérést (beírod a webcímet), a sárga a többi hivatkozó weboldal forgalomterelését és van halvány lila egyéb kategória, a resztli.

Ahogy látod a blog forgalma attól függ, hogy milyen hatásosan terel éppen a közösségi média. Ha nem húzok bele, akkor egy állandó és nagyon csendes forgalom mérhető. A statisztikában látható kiugrást egy Facebook csoport eredményezte, ahol megosztottam fotót és letettem mellé a galériához vezető hivatkozást.

Ha ezzel tisztában vagy, akkor akár kényelmes is lehet, hogy jórészt egy lábra kell koncentrálni, ha ott jól megy minden, akkor nincs gond. Ehhez persze el kell fogadni, hogy szinte teljes mértékben kiszolgáltatod magad egy tőled független szereplőnek.

Pár éve imádtuk a munkahelyemen a Facebook oldalunkat, pár száz követővel hatalmas forgalomterelést lehetett elérni. Aztán elkezdték átírni az algoritmust és a dolog egyre kínkeservesebb lett. Önként dugtuk a hurokba a fejünket persze, de ki ne tette volna.

Gyorsítsuk a betöltést: jöjjön az Instant Articles

Nagy eséllyel ezeket a sorokat te is a Facebookon keresztül olvasod és ha ez így van, akkor arra is van esély, hogy el sem navigáltál a blogomra, hanem az Instant Articles felületen keresztül találtál erre a cikkre.

Az Instant Articles egy állati jó ötlet, ha felhasználója vagy a Facebooknak vagy ha a részvényese. Egyébként egy igazi nagy cumi. A lényege, hogy a blogod, weboldalad dinamikusan generált tartalmát becsatornázod a Facebook rajongói oldaladba, ott ő feldolgozza és Facebook kompatibilis megjelenésűvé teszi. Ha te megosztod a cikket az oldalon, akkor a Facebook a mobilos és táblagépes felhasználóinak nem nyitja meg a Te weboldaladat, hanem ezt az előre átgenerált és nagyon mobilbarát felületet hozza be, az Instant Articlest.

Egy korábbi blogbejegyzésem az Instant Articles felületén
Egy korábbi blogbejegyzésem az Instant Articles felületén

Hogy ki nyer ezzel?

  • Az olvasód. Gyorsan és emészthető formában kapja meg a tartalmat.*
  • A Facebook. Nem navigálnak el a felületéről, a külső tartalmat teljesen egészében benyelte, ő kezeli.
  • Valahol még te is nyersz egy kicsit, hiszen elolvassák az írásodat.**

*Ez nem rossz, tekintve hogy még mindig rengeteg nem reszponzív vagy mobil optimalizált weboldal van. A meglevők között meg rengeteg teljesen hasznavehetetlen, szóval ez előny, ha csak nem olyan a weboldalad, amire odafigyelsz, mobilra optimalizáltad és azt várod, hogy mindenki minden eszközről élvezze.

**Elolvassák, de nem ott ahol te szeretnéd.

A hét elején írtam egy Pokémon Go blogot, gondoltam felülök vele a divathullámra és terelek egy kis forgalmat a blogra. Nem sokat, 200 forintot engedélyeztem a Facebook számára a bankkártyámról, kiemeltem a bejegyzést.

Ezzel két napig futott a bejegyzés és mit tesz isten 99%-ban mobil eszközökről nézték meg. A weboldalra terelendő forgalom így 99%-ban a Facebookon maradt. Nem kaptam remarketinghez közönséget, nem pörgették meg az Adsense hirdetéseimet, nem nőtt az oldalon a látogatottság. (A felső grafikonon az utolsó pötty előtti részt nézd: lefelé tartó tendenciát mutat, miközben fizetett forgalomterelés volt az oldalon.)

Fontos, hogy több lábon álljunk!

Miközben én folyamatosan sírok, hogy a gonosz Facebook miként veszi el a forgalmat azért nem teszem ölbe a kezemet és várom az elkerülhetetlent. Egyrészt tisztában vagyok a Facebookkal és használom, szeretem-nem szeretem: ez van.

Másrészt még ha szélmalom harcnak is tűnik én igyekszem több lábat növeszteni a közösségi színtéren. Minden bejegyzésem megjelenik Twitteren, Google Pluson is, ha nem felejtem el, akkor Ello-ra is szoktam néha kitenni cuccokat, ez mondjuk ritka. Passzívan használom a Pinterestet, az Instagramot és a Flickr fotó szolgáltatásait. (Passzív alatt azt értem, ha az egyikre tartalom kerül, akkor az automatice megjelenik a többiben is.)

Ezek a felületek hosszan csak vitték el az időmet, de lassacskán kezd beérni a munka gyümölcse. Az 1. grafikon közösségi szereplőit kiemeltem és szétbontottam. Az Analytics által mért hat legnagyobb forgalmú csatornát láthatjátok a 2. grafikonon.

2. grafikon: közösségi forgalomterelés csatornákra bontva
2. grafikon: közösségi forgalomterelés csatornákra bontva

Egyrészt látható, hogy a Facebook a hat legforgalmasabb forrásból helyből elvisz négyet. (Az első 11 helyezettet, nem csak közösségi forgalomról, a 3. grafikonon láthatod.) Mert van a Facebook asztali verzió, a mobil app, a mobil verzió, a kilépő oldal, a mobil kilépő oldal. A narancssárga trendvonal egyben tartalmazza a mobil app forgalmat és az asztali forgalmat.

Lenyűgöző, ugye? Hát még ha összeadjuk a zöld trendvonallal és akkor már majdnem 100% fedésbe kerül a teljes forgalom.

3. grafikon: A teljes forgalmi források
3. grafikon: A teljes forgalmi források

De csak majdnem. A 3. grafikon (ami inkább táblázat) azért árnyalja a képet. A blog oldal látogatottsága ugyanis másodsorban a Google felől érkezik, elsődlegesen természetes keresési találatokból, másodsorban meg a Plus terel ide rendszeres forgalmat. És a Google Plus a 7,3%-os forgalmával főleg állandó, visszatérő látogatókat szállít.

A Twitter 3,12%, de a Disqus és a WordPress saját felülete is felkapaszkodott az első 10 közé a 2% körüli értékekkel.

Két-három százalék! Siralmas!

A fentiek fényében érthető, hogy miért szeretem én jobban ezeket a Facebookhoz képest töredékes teljesítményű oldalakat: mert hozzám jönnek. Az általam készített tartalom az én felületemen kerül a felhasználó elé. Az én hirdetéseim is lefutnak, az én számlálómban is pörög a számláló. És még ők is jól jártak.

Ahogy azt már sokszor elmondtam a Facebook nem átfolyatja magán az Internetet, hanem bekebelezi azt. Az Instant Articles szinte tökéletesre fejlesztette ezt a filozófiát és ez felettébb bosszantó. Ha kikapcsolod lemaradsz, ha bekapcsolod kimaradsz.

Sehogy se jó.

Biciklizni a biciklizés öröméért

Annyi minden változik meg napról napra a világban, hogy néha fel se tűnik maga a változás, az egyik legérdekesebb ilyen folyamat a biciklizés Magyarországon.

Gyerekkoromban háromféle ember biciklizett:

  • a bicikli versenyzők,
  • a falusiak és a
  • gyerekek.

Biztos akadtak már akkoriban is kivételek, de általában nem találkoztál velük.

Én persze bicikliztem. Az első biciklim, amire emlékszem, igazából tricikli volt, kicsi és zöld, fehér műanyag küllőkkel. Aztán egy karácsonyra kaptam normális gyerek biciklit. Tömör gumi, fehér visszapillantó tükör, pótkerék. Gyönyörű volt. Egy ideig még pótkerékkel mentem, aztán nyáron Anyu a Balatonnál egy seprűnyelet erősített bele és rövid kínlódás után megtanultam az egyensúlyozást.

Biciklizés, vadul

Miután kinőttem ezt a szép piros cangát jött egy Csepel, női vázas. Használt bicikli volt, jó állapotban, amin én hamar változtattam. Évekig ez volt a biciklim, ezen tanultam meg láncot cserélni, lukas gumit vulkanizálni, és az alapvető javításokat elvégezni egy biciklin. Nagyon szerettem ezt a biciklit, Samuval bekerekeztük az egész környéket Fonyódtól Máriáig. A ’87-es esős nyáron még a zivatarok sem nagyon akadályoztak meg abban, hogy a kátyús-földes utcákon döngessünk végig.

(A kukoricásra emlékszel, Samu?)

A kék Csepel jól bírta a strapát, lefelé zúzni a fonyódi hegyről 50 km/h közeli sebességgel, ugratni a parkban, rendőrkanyarok. Teleragasztgattuk hologramos és fényvisszaverős matricákkal, Kawasaki feliratokkal. Szörnyen nézhetett ki, de nekem tetszett.

Szomorú véget ért ez a bicikli, az egyik hegyi túránál, amikor zúztunk le a Berek vendéglő felé valahogy rászaladtam a padkára. Szerencsére már nem a csúcssebességgel mentem, de így is 30 felett voltam, lendületben, hatalmasat estem. Mázlimra átrepültem a magas padka, a kövezett járda felett és a mellette levő árokban landoltam, csak a bokám vertem neki a kőnek. Állatira megütöttem magam, de a bicikli jobban megsínylett, én hazabicegtem, de a biciklit tolni kellet: a pedál elgörbült, az első kerék egész fura formára deformálódott.