A szégyentelen keresőoptimalizálás

Tegnap délután álltam egy utcasarkon a zöld lámpára várva és a mellettem parkoló teherautó ponyváján három webcím volt felsorolva, lehet nem leszek pontos, de a lényeg benne van:

  • utanfutoalkatreszek.eu
  • utanfuto.bolt.hu
  • utanfutoalkatreszbolt.hu

Álltam ott és néztem a sárga ponyvát a három címmel és képletesen a kezembe borítottam a fejemet. Ez a három középre zárt sor a keresőoptimalizálásnak hívott iskola csődjének tökéletes bemutatása. Mekkora idióta baromság, hogy egy láthatóan nem túl nagy cégnek három webcím kell, különféle oldalak és tárhelyek. Azon a koszos ponyván ott volt egy történet: a kaparás, hogy valahogy benne legyenek ez első tízben, az újabb és újabb tanácsadók, az újabb nekifutások, az értetlenség, a küzdés az ismeretlen, sokszor bürokratikus maszlaggal, amit keresőoptimalizálásnak hívnak.

Egy teljesen felesleges, elbaltázott iparág, ami nem megoldja csak újra és újra előállítja a problémát.

Egy szégyen.

Falling Skies (Éghasadás) – 5. évad

Véget ért Carter doktor sokszor idegesítő háborúja az idegenekkel. Persze győzelemmel végződött a kaland, kár hogy a harmadik évadtól kezdve már értelmetlen volt a sorozat.

Az Éghasadás címen magyarított Falling Skies egy jó alapötlet a közepesnél gyengébben kivitelezve. Az első évad volt a legjobb, két komoly hibája volt a nyáladzás és a főszereplő, Tom Mason idegesítő tudálékossága. Az utóbbit mérsékelték, igaz hogy bejött mellé új tulajdonságnak a tévedhetetlenség. A nyáladzás végig megmaradt.

A sorozat fő problémája a sztori kifáradásában kereshető. Az első két évad izgalmát kettő lapos és egy fájdalmas követte. Egyre másra jöttek a képtelenebbnél képtelenebb fordulatok, az elnagyolt és/vagy elfáradt karakterek. Nem tudtak újítani, nem tudták a feszültséget megőrizni.

Az utolsó évad a lezárást maxolta ki. Láttuk a jövőt, az alternatív valóságokat. Az utolsó rész meghozta az igazi öntökönszúrást: kiderült, hogy a civilizációnkat lebontó idegeneket már az ősemberek is legyőzték. Ahhoz képest Masonék elég gyengén muzsikáltak.

De lezárták, a jók győztek, Amerika megoldotta, még űrhaverokat is szereztünk: happy end. Ebben a sorozatban ennyi volt.

Parlamenti üldögélés

Bájosan amatőr megmozdulás részese voltam ma este, de nem bántam meg a részvételt.

Munka után a lakáshoz siettem, mert át kellett venni az OBI-ból érkező csempéket. Elég lassan értek ki, hosszan pakolták, így pár perccel elkéstem a Nyugati térről, a demonstráció kezdetéről. Ahogy kibukkantam a föld alól azt hittem, hogy az a pár tucat ember gyűlt csak össze, akik taktikusan eltorlaszolták az aluljáró lépcsőit. Pár percig lézengtem, igyekeztem nem útban lenni, mikor Andi hívott, hogy Tomival a menet elején vannak, menjek hozzájuk.

Két újdonság volt a szavaiban, hogy többen vagyunk és mozgásban.

Ezzel a felvezetéssel kb. el is mondtam mindent a mai demonstrációról. A séta kellemes volt, a teljesen vezető nélküli tömeg a Parlament épülete elé hömpölygött. A szervezők itt pódium nélkül kivántak beszélni, a hangosításuk a hi-fimhez mérhető volt. Hamar rájöttek, hogy az emberfal lefog minden szót és így a sajtó se tud fotózni. Végül megkérték a tömeget, hogy üljön le. (Ennek nem annyira boldogan tettünk eleget.)

A rá következő majd fél órában jobbára érthetetlen beszédeket nem hallottunk. Nem baj, ha valaki nem tud beszélni, de ne szervezzen rá tüntetést. ☺ A végén nyugodtan elvonultunk haza.

Nem sok vizet zavartunk, főleg, hogy az eseményekkel párhuzamosan a Keletitől elkezdték deportálni a menekülteket. Én azért vagyok mégis elégdett, mert sok ember állt ki azért, hogy megmutassuk nem csak ál-keresztény köpönyegforgatók vannak az országban.

Még ha ez éppen semmit sem ér.

The Walking Dead, 2. évad

A The Walking Dead második évada az újranézésben jobban tetszett, mint debütálásakor. A TWD újranézős blogok második része következik.

Az emlékeimben úgy élt, mint egy töltelék évad, ami nagyon lassú, nagyon építkezős. Most, hogy gyorsan nézem egymás után az évadokat azt hiszem a lassúság benne van a sorozatban. Az első évadban ez kevésbé érzékelhető, ott csak pár epizód volt, egy nyári mini-sorozat. A második évadtól kezdték el egyre több epizódra nyújtani az évadokat, és ez lassította be a sztorit, hiszen cselekményileg a második sem több, mint a kezdő széria volt. (Az ötödik évadról írt kritikámban pont azt emeltem ki, hogy sikerült újra két 8 részes mini-sorozatot készíteni egy évad leple alatt, és ez milyen jó.)

A második évadban az tetszett, hogy nagyon sokat foglalkoztak a szereplőkkel, szépen vezették ki az első évad markáns egyéniségeit, és kezdték csendben felépíteni azt a csapatot, akiket gyakorlatilag még a hatodik évadban is nézünk. A második évad valahol az alkalmazkodásról szól, ahol a sorozat szereplői rájönnek, hogy a zombik csak az egyik veszélyforrás, a többi túlélő halálosabb. Itt csapnak össze első alkalommal más túlélő csoporttal, itt kell élőket feláldozniuk (és kínozniuk), meggyilkolniuk. A világot kezdik olyannak elfogadni, ami ellen – például Merle esetében – az első évadban még tiltakoztak.

A felvezető epizódok, az eltűnt kislány és az autópálya, Carl vadászbalesete után a környezet barátibbá válik Hershel farmján. Ezzel együtt a feszültségek a nyomás oldódásával kezdenek felszínre kerülni. Az évad gyakorlatilag arról szól, hogy lesz három alkalmas vezető típus közül Rick a győztes.

Közben elkezdődött a Fear The Walking Dead is, ami miatt ezt az egész újranézősdit kitaláltam. Nagyon jól tettem, hogy elkezdtem, mert erős különbségek vannak a zombik terén. A Fear hullái elevenebbek, kevésbé rohadnak, “mentalitásban” hasonlítanak a TWD első és második évadának kvázi-intelligens élőhalottjaira. Ezzel együtt a második évadban kezdődik el a TWD nagy átalakulása, amikor a zombik kezdenek kevésbé hangsúlyos fenyegetésként megjelenni. Viszonylag könnyen irtható statiszták.

Számomra még mindig érdekes, hogy az első évad helikoptere újra feltűnt, és még mindig semmit nem tudunk róla. Jó évad volt ez is, de azt hiszem az eddigi legjobb részek a harmadik-negyedik évaddal jönnek majd, már alig várom.

Felsőerjesztésű

A Foursquare kérte, hogy értékeljem az egyik helyet, ahol jártam, a Jónás sörházat a Bálnában. Mivel én egy délelötti gyereksétáltatás közben egy bögre forró csokit ittam nem veszkődtem a dologgal igazán. De a tippek közt megragadta a figyelmem az alábbi:

Studio_20150901_191624

Én nem vagyok kézműves sör fan, az már kiderülhetett, de teljesen objektíven nézve is sznobságnak tűnik.

Felsőerjesztésű? Van ennek köze az egereshez?

Embernek maradni (menekültek és idegengyűlölet)

Nyilván nem én fogom megoldani a menekültek problémáit, az is biztos, hogy újat se nagyon tudok mondani a történetben, de véleményem azért van róla. Felettébb lesújtó.

Én éppen nagyon burokban élek, a városban is sokkal kevesebbet mozgok, mint szoktam, az is sokkal inkább egy útvonalra korlátozódik, ez az ára a költözködésnek. A múlt csütörtökön elmentem Cili ovijába, hogy megismerjem az intézményt, ahova három évig viszem majd minden reggel. Ők Zsófival ott maradtak hosszabban ismerkedni én meg siettem a munkahelyemre. Mentem keresztül a Körtéren és egy padon színes bőrű család ült, a gyerekek a felnőttek ölébe hajtották a fejüket és aludtak. Köröttük szatyrok és hátizsákok. Kellemesen sütött a nap és pihentek. Szívesen leültem volna melléjük egy kicsit, de egyrészt időm se volt, másrészt tolakodni se akartam, mindenesetre azóta rengeteget járnak a fejemben. Megvolt a személyes találkozás, az első, az Európát fenyegető hordával.

Borzasztóan szégyellem magam azóta is, mint Magyar állampolgár, azért ahogy a mi közösségünk fogadja őket. Tudom, hogy vannak sokan, akik segítenek, azt is olvastam, hogy a rendőrök korrektek és, ha ez tényleg így van, akkor sok pontot javítottak a szememben, bár ez csak az alap lenne, ugye. De azt hiszem, hogy csak egy kisebbség viselkedik, és főleg érez befogadóan, emberségesen.

A kormány propaganda hadjárata a legelemibb idegengyűlöletet legitimálta, sőt keltette fel azokban is, akik nem is lennének annyira vevők rá. Hallottam a családomban egészen meglepő véleményt, hogy miként jönnek át a terroristák a határon, hallottam az eladókat a boltban, akik puskát szeretnének, hogy végre rendet tegyenek a barna söpredék közt. (Nem tennék, szájkaratésok, de, hogy ez egyáltalán eszükbe juthat, hogy kimondják, hogy ezzel hencegnek, már az is elszomorító. Gusztustalan.)

Most olvasom Csányi gyűjteményes könyvét, az Íme az embert, ami etológus szemmel járja körbe az emberi fajt. Nagyon sok mindent írt az agresszióról és az idegengyűlöletről. Hogy micsoda zsigeri, génjeinkben hordozott érzelmek ezek, amiket csak mi tudunk igazán legyűrni az állatvilágban. Hogy ettől leszünk – többek közt – emberek.

Ezt ajánlanám mindenki figyelmébe. Hogy mitől leszünk és maradunk emberek.